Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Ladányi Péter: A kérdőmondatok logikai analíziséhez (Egy interrogatív logika vázlata) 187

192 támaszkodunk?" Erre a felnőttek az egyiptomi rabság és az Egyiptomból való kivonulás történetével válaszolnak. Ha a széder-est e kérdés-felelet liturgiájának kialakulását vizsgáljuk, a következőket tudhatjuk meg: eredetileg a széder-est sorrendje fordított volt. A gyermek, látva az est különös lefolyását, az est végén spontán kérdéseket tett fel. Később a kérdéscsoportot a liturgia elejére hozták, eleve feltételezve, hogy a gyermek már tudja, milyen eseményekkel fog találkozni az ünnepség során. Ezzel együtt a spontán kérdéshalmazt a fent idézett kanonikus szöveg váltotta fel. A ,,Miben különbözik?" kérdései csak példák. Ha az estén nincs jelen gyermek, olvashatja bármely felnőtt, sőt maga a feleletet adó házigazda is.16 Példánk szépen mutatja, hogyan fejlődik az eredetileg spontán kérdés és felelet liturgiai kérdés-felelet játékká, amelyben hol fennmarad a kérdező-felelő kettős szereposztása (előimádkozó-imádkozó közösség, gyermek-felnőtt), hol pedig kérdező és kérdezett eggyé válik, mint­hogy a válasz eleve ismert. PFEIFFER rámutat, hogy ,,a válasz történeti sorrend szerint megelőzte a kérdést".17 Mindenesetre ez a kérdésforma utóbbi alakjában is nyilvánosságot tételez fel: közönséget, imádkozó közösséget, olvasóközönséget.18 Máskülönben a liturgiai kérdés alapját képező emocionális hatás nem jönne létre. Látni fogjuk, hogy a kérdés legfontosabb formájánál, a problémánál nem ez a helyzet. A probléma közvetlenül nem tételez fel nyilvánosságot és a tulajdonképpeni problémagondolkodás monologikusan megy végbe. 2. A második alapvető pragmatikus szituációnak az a feltétele, hogy a kérdező ismerje, a kérdezett viszont ne ismerje a kérdésre adandó választ. Ilyen esetben pedagógiai kérdésről, feladványról beszélünk. Minthogy a kér­dező tudja a választ, a kérdést valamilyen pedagógiai céllal állítja a kérdezett elé (vizsgáztatás, emlékeztetés stb.). Már itt megjegyezzük, hogy a feladvány az a kérdéstípus, amelynél a válasz módszeres megtalálása — éppen annak követ­keztében, hogy ez a válasz a pedagógiai céllal kérdező előtt ismert — bizto­sított. Ezért a heurisztika lehetőségének és kidolgozásának gondolata a felad­ványból indul ki s ma is a feladványmegoldást tekinti alapfeladatának.19 (MAX WERTHEIMER, PÓLYA GYÖRGY.) A feladványokban az ismert tudásanyagot alakítják kérdésekké, hogy olyanokat vezessenek e tudáshoz, akik számára még ismeretlen, vagy ismerete labilis.20 A feladványnak egy speciális faja a találós kérdés (a rejtvény), amely funkciójában, formájában és a megoldás nehézségének minőségében némileg különbözik a tulajdonképpeni pedagógiai feladványtól. A rejtvény ősi funk- 16 Vö. ROTH EMIL, AZ őrködés éjszakája. Budapest, é. n. 30 — 32. 1. 17 PFEIFFER IZSÁK, A széder-esti Hággádá-könyv analysiséhez. Jubilee Volume in honour of Prof. B. Heller. Budapest, 1941. 267. 1. 18 Vö. a görög tragédia kórusának antistrophikus felépítésével. 19 Különös világossággal látható ez LAMBERTnél, aki a kérdés egyetlen logikailag releváns fajának a feladványt tartja s interrogativ-logikai vizsgálódásaiban egyedül a matematikusoknak rója le háláját. Vö. J. H. LAMBERT, Neues Organon oder Gedanken über die Erforschung und Bezeichnung des Wahren und dessen Unterscheidung vom Irrtum und Schein. Leipzig, 1764. Bd. I. § 156 és passim. 20 Egy modern pedagógia-könyv a tanulás definíciójába belevonja a feladvány­megoldás (ott: problémamegoldás) mozzanatát: „Learning may be defined as the pro­gressive change in behaviour which is associated, on the one hand, with successive présentations of a situation, and on the other, with repeated efforts of the individual to react to it effectively. Learning may also be thought of the acquisition of ways of satisfying motives or of attaining goals. It often takes the form of problem splving." Educational Psychology. Vol. I. Selected and prepared by the Editorial Staff United States Armed Forces Institute. Washington, 1944. 299. 1. LADÁNYI PÉTER

Next