Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Moór Elemér: Bor és szőlő 413

414 MOÓR ELEMÉR Pontos­ mellék volt az őshazája. A szőlőnek ez a művelési módja lugas néven nálunk is ismeretes volt (vö. OklSz. 597). Csakhogy a Donyec melléki füves mezőségen nem igen volt fa, amelyre a szőlőt fel lehetett volna futtatni. Lugas szavunk egyébként ismeretlen eredetű (vö. SzófSz.), az azonban szókezdő­­-je miatt sem lehet kétséges, hogy nem a törökből került a nyelvünkbe, mert hisz szókezdeti helyzetben ez a hang török nyelvekben nem fordulhat elő (vö.: oszmán i­ limon 'citrom'). 2. Az előadottak szerint őseink a szőlőműveléssel csak mai hazájukban ismerkedhettek meg, nyilván az itt lakó szlávok révén, akiknek már lehetett szőlőtermelésük. Ennek ellenére a magyarok ruházhatták át a szőlőre ezt a 'bogyó' jelentésű török jövevényszavunkat, őseink még a X. század folyamán szorosabb kapcsolatba kerültek a Kárpát-medence akkori szláv népei közül a bolgárokkal és a szlovákokkal, a X. század végén és a XI. század folyamán pedig a dunántúli szlovénekkel (az erdős Dunántúlt semmiesetre sem szállták meg előbb, vö. MODR: Studol. II, 79 — 84). Az hogy a régi szlovákoknak lett­volna szőlőtermelésük, különösen sem túlságosan valószínű; a bolgároknak, azonban már lehetett és a dunántúli szlovéneknek biztosan volt. Tehát vagy a bolgárból vagy a dunántúli szlovének nyelvéből kerülhettek a magyarba azok a szláv jövevényszavak, amelyek a szőlőműveléssel hozhatók kapcsolatba. A régi szlávok szőlőtermelése hazánk helyneveiben is bizonyos nyomokat hagyott hátra. A délvidéki bolgárok szőlőtermelésével hozható kapcsolatba a Temesmegyei Vinga neve (Ó szláv Vinega ; vö. MOÓR. ZONE. VI, 112). Vingán szőlőtermelés még ma is folyik, a szomszédságában pedig a közép­korban két Szőllős nevű hely is akadt. Nevezetes szőlőtermő vidék volt a középkorban a Szerémség is, ahol szintén bolgárok laktak (vö. MODR: Studia Slav. VIII, 270). Talán ilyen szőlő­termő helyekre vonatkoztak a szlavóniai szláv származású Vinkovcz és Wynnyarc helynevek is (vö. CSÁNKI, II, 529), amennyiben esetleg a szláv vino tekinthető e helynevek alapszavának. Mindenesetre e vidék egykori bor­termelő voltáról tanúskodik az egykori négy itteni Szőllős nevű hely (vö. CSÁNKI, II, 254, 355). Talán még a törökvilág előtt pusztultak el az itteni szőlőskertek, mert a magyar parlag szó parlag alakban a szerb-horvátban is megtalálható 'verwahrloster Weinberg' jelentésben, és tőlük ezt a szót ebben a jelentésben a bolgárok is átvették (vö. KNIEZSA: SZJSZ. I, 393). Bolgárok lakhattak a magyar honfoglalás korában Baranyában is, ahol azonban a középkori bortermelésre csak 4, magyar névadáson alapuló Szőllős helynév emlékeztet (vö. CSÁNKI II, 529). Amennyiben bolgárok laktak volna Baranyától felfelé a Duna mentén a Dunakanyarig, akkor bolgár névadásból származhatik a következő két, szláv eredetű szőlő termelési helynév is. Az egyik az egykori Tolna megyei Winar (1250) , Unár, Onár (CSÁNKI III, 456), a másik a moóri borvidéken levő Vinár (CSÁNKI III, 357). Mindkét helynek a neve a 'vincellér' jelentésű szláv vinarb szóból származik. Lehetséges azon­ban, hogy ezek a helynevek nem bolgár, hanem szlovén névadásból származ­nak, mint a többi hasonló jellegű dunántúli helynév is. Ezek: a Veszprém megyei Vinár (vö. CSÁNKI III, 260), a Zala megyei Vonyarc (vö. CSÁNKI III, 124), amely nyilván szláv Vinarci névalakból származott. Valami szláv Vinodolina 'szőlővölgy' visszatükröződésének látszik a zalai Vindornya-Szőllős neve, amely már a XIII. században van említve Vyndurna-Scelleus néven, (vö. CSÁNKI III, 113).

Next