Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)
Tanulmányok - J. Soltész Katalin: Nyelvstatisztikai vizsgálatok a Petőfi-szótár anyaga alapján 345
Nyelvstatisztikai vizsgálatok a Petőfi-szótár anyaga alapján 1. Egy teljes írói szótár, amely az író valamennyi leírt szavát valamennyi előfordulásában nyilvántartja, rendkívül alkalmas nyelvstatisztikai vizsgálatokra. Előnye a folyamatos szöveggel szemben, hogy a nyelvi anyagot lexikográfiailag rendezve nyújtja; az általános szótárakkal szemben pedig az, hogy a vizsgálandó nyelvi egységek gyakoriságára nézve is számszerű adatokat tartalmaz. Természetesen az ebből nyert tanulságok nem általánosíthatók a nyelv egészére, még csak az irodalmi nyelvre sem; a szóban forgó író nyelvének mélyebb megismeréséhez azonban igen nagy segítséget nyújtanak, s végső soron a nyelv egészére vonatkozó statisztikai vizsgálatnak is hasznára válnak. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében 1964 novemberében rendezett írói szótári konferencián röviden ismertettem a készülő Petőfi-szótár egy részanyagán, a h betűvel kezdődő címszókon végzett kísérleti statisztikai felméréseim főbb eredményeit. Minthogy azonban ,,verba volant", célszerűnek látszik a számszerű eredmények részletesebb közlése is. Minden szóstatisztikai munka alapvető követelménye, hogy meghatározzuk, mit tekintünk egy szónak (lexikai egységnek, szótári terminológiával, egy címszónak). A Petőfi-szótár szerkesztési elvei és gyakorlata értelmében az alábbi statisztikában egy címszónak számít: az ige és ható alakja, valamint igenevei (hervad, hervadhat, hervadni, hervadó, hervadandó, hervadva), a melléknév és modális ragos alakjai (hangos, hangosan), a számnév és ragos alakjai (három, hárman, háromszor), a mai nyelvállapot szerint összetett szó, ha Petőfi külön írta is (hat hónapos, hozzá lát),az igekötős ige fordított vagy megszakított szórend esetén is (tette hozzá, hozzá is tette). Külön címszónak számítanak: a homonimák (hegy 'Berg' és hegy 'Spitze'), a több szófajú szók (holt fn és holt vem), az erősen elkülönülő alakváltozatok (hi és hív), a szenvedő ige, az igenév, ha jelentéstanilag önállósult (hajlandó), ha főnévi használata (hívő) vagy modális ragos alakja van (határozottan), a fosztóképzős és ahatél-hető képzős deverbális melléknév, a jelentéstanilag önállósult ragos melléknév (hosszan), sü tőszámnév és a sorszámnév (huszonöt és huszonötödik).