Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)
Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1
2. Varga (1986) a következőképpen reprodukálja mondatfonológiai megjegyzéseimet: a magyar mondat választható topicra és kötelező commentre tagolódik. A topic hangsúlytalan; az egyetlen mondathangsúly vagy főhangsúly a comment első fő összetevőjére: a fókuszra, vagy fókusz hiányában az igére esik. A commentnek az igét követő fő összetevői aszerint viselnek másodlagos hangsúlyt, vagy hangsúlytalanok, hogy új vagy ismert információt közölnek-e. Valójában csak a magyar mondatszerkezet legkorábbi, a legdurvább" megközelítésekor szorítkoztam e vázlatos megjegyzésekre. E leegyszerűsített séma azt a célt szolgálta, hogy segítsen megkülönböztetni az egy-egy szósorhoz rendelhető különféle szintaktikai szerkezeteket - például (1a)-t és (1b)-t: (1a) [mJancsi] [^'szereti Juliskát] (1b) [«[„'Jancsi] szereti Juliskát] A mondatok egyre több típusára kiterjedő vizsgálódásaim, valamint a szakirodalom, nem utolsósorban például Varga (1981a, 1981b, 1983), Hetzron (1980), Kozma (1976), Kozma-Szende (1981), Szabolcsi (1980), és főleg Hunyadi (1981, 1983) azonban hamarosan álláspontom módosítására késztettek, így például világossá vált, hogy a progresszív mondatok commentjében minden fő összetevő egyformán erős hangsúlyt visel; vagy hogy több egyformán erős hangsúlyt találunk a többszörös ellentétezést kifejező mondatok commentjében is — ezért a comment első fő összetevőjét É. Kiss (1984a)-ban, (1984b)-ben és (1985)-ben már csak főhangsúlyosként jellemzem, de nem tartom a mondat egyetlen főhangsúlyos elemének. Amikor az úgynevezett összefoglaló értelmű kifejezéseket is megpróbáltam beleilleszteni az általam javasolt mondatmodellbe, kitűnt, hogy a fókusz előtt az univerzális kvantort tartalmazó, vagy is-sel módosított kifejezések kötelezően, a pozitív kvantort tartalmazó kifejezések pedig választhatóan szintén a fókusz hangsúlyával egyenértékű főhangsúlyt kapnak. E jelenséget kezdetben fókuszkettőzésnek neveztem (É. Kiss 1978b). Hunyadi (1981) megfigyelései azt is világossá tették, hogy az ilyen kvantifikált kifejezések az ige után is viselhetnek főhang-