Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Szemle, ismertetések - Csúcs Sándor: Osmo Ikola (1918-2016) 390
390 Szemle, ismertetések Az 1960-as évektől számtalan hazai és nemzetközi konferenciai, egyetemi előadást tart, így halála nem csak magyar, hanem nemzetközi veszteség is. Emlékét megőrizzük.Lengyel Zsolt Osmo Ikola (1918-2016) 2016. április 27-én, 98 éves korában elhunyt Osmo Ikola nemzetközileg is elismert finn nyelvész a Turkui Egyetem volt rektora. Ikola 1918. február 6-án született a kelet-finnországi Joensuuban, ahol édesapja Niilo Ikola a kereskedelmi iskola igazgatója volt. A család 1919-ben Turkuba költözött, mert az édesapát kinevezték a turkui kereskedelmi iskola igazgatójának. Róla még annyit kell elmondani, hogy nagy érdemei voltak a Turkui Kereskedelmi Főiskola megalapításában, annak rektora, majd kancellárja volt. Emellett a finn nyelv kutatásával foglalkozott, a harmincas években egy ideig a Turkui Egyetemen a finn nyelvészet professzora is volt, így érthető, hogy Osmo Ikola a turkui gimnáziumban megszerzett érettségi után tanulmányait a Turkui Egyetemen folytatta. Főszakként a finn nyelvet és rokonait tanulmányozta. Egyetemi tanulmányait 1940-ben fejezte be, és rögtön hozzákezdett doktori értekezésének munkálataihoz. 1947-től, három éven át az Uppsalai Egyetem finn lektoraként dolgozott. Közben 1949-ben sikeresen megvédte „Tempusten ja modusten käyttö ensimmäisessä suomalaisessa raamatussa” („Az igeidők és -módok használata az első finn bibliában”) c. doktori értkezését. 1950 végén nevezték ki a finn nyelv és rokon nyelvei professzorának a Turkui Egyetemre. Ezt a posztot töltötte be egészen nyugdíjba vonulásáig. A tanítás és a kutatás mellett tevékenyen részt vett az egyetem vezetésében is. Kétszer volt a Bölcsészettudományi Kara dékánja, majd 1970-ben rektorhelyettes lett, 1975-ben pedig megválasztották az egyetem rektorává. Ezt a tisztséget 1981-ig töltötte be, miután 1978-ban újraválasztották. Nehéz időkben kellett Ikolának az egyetem vezetésével járó terheket viselnie. A korábban magánintézményként működött egyetemet ugyanis államosították. Ikola a magánegyetem híve volt, de belátta, hogy az államosítás volt financiális szempontból az egyetlen reális megoldás. Alapítványi forrásokból ugyanis nem lehetett tovább biztosítani az egyetem működését. Ilyen körülmények között Ikola arra törekedett, hogy az oktatási minisztérium központosító törekvéseivel szemben minél nagyobb mértékben megőrizze az egyetem autonómiáját. Szembekerült a minisztériummal a felsőoktatási tanulmányi reform ügyében is. A sors furcsa fintora, hogy ezekben az ügyekben az a Mikko Niemi volt legfőbb ellenfele, aki a minisztérium felsőoktatási és tudományos osztályát vezette, és egyben a Turkui Egyetemen az anatómia professzora volt. A viharok régen lecsillapodtak. Lehet.