Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 32. szám (1978)
Hírek
A Bakony-éhoz hasonló etimológiai felvilágosítás található a FNESz-ben Angyalföld-ről, Balaton-ról, Bécs-ről, Budapest-ről, Cleveland-ről, Concó-ról, Eger-ről, Erdély-ről, Esztergom-ról, Galya-tető-ről, Győr-ről, Hargita-ról, Hortobágy-ról, Kadarcs-ról, Kukutyin-ról, Lágymányos-ról, Lillafüred-ről, Marosról, Misefá-ról, Péterfia utcá-ról, Pozsony-ról, Sárospatak-ról, Sestacert-ről, Szentpéterúr-ról, Tabán-ról, Tihany-ról, Vereckei-hágó-ról, Vérmező-ről, Zebegény-ről és sok ezer más helynévről. Mutatóban álljon még itt a Budapest közforgalmi repülőterét magában foglaló terület nevének, Ferihegy nek az eredetmagyarázata: „Az összetétel előtagja Mayerffy Ferenc (1776—1845) pesti serfőzőmester keresztnevének becealakjából keletkezett. Mayerffy telepített először szőlőt és gyümölcsöst a térségnek vékony futóhomokréteggel borított lapos buckáira. A hegy utótagnak ’szőlőskert’ az értelme.” KISS LAJOS A negyedik teljes magyar Kalevala-fordítás 1976 utolsó napjaiban jelent meg Helsinkiben a negyedik teljes magyar Kalevala-fordítás. A mindösszes kétszáz példányban sokszorosított, szerény külsejű könyv Rácz István művészettörténész és műfordító saját kiadása, amelyhez a Finn Kulturális alap ösztöndíjjal járult hozzá. A kötet könyvkereskedői forgalomba nem került: barátainak, ismerőseinek szánta Rácz István. Ki a Kalevala új magyar fordítója? Aligha akad ma Finnországban még valaki, aki a finn népi műveltség tárgyi emlékeit úgy ismerné, mint ő. És aligha van ma olyan fiatal finn képzőművész, néprajzos, művészettörténész, aki ne ismerné Rácz István nevét. Munkásságával elismerést szerzett mind szülőhazájának, Magyarországnak, mind pedig a rokon finn nemzetnek, szerte a nagyvilágban. Rácz István Tőketerebesen született, 1908-ban. Az első világháború után a család Sárospatakra költözött, itt érettségizett Rácz István, majd az Eötvös Kollégium diákjaként a budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. Részt vett az illegális baloldali diákszervezkedésben, emiatt vizsgálati fogságot is szenvedett. Csehszlovákiába emigrált, majd 1939-ben már Finnországban lakik, ahol tanárként, íróként, műfordítóként dolgozott, és nagy elismerést aratott művészi fényképfelvételeivel. 1943-ban megnősült, feleségül vett egy kelet-karéliai parasztlányt, s még ugyanebben az évben visszatért Magyarországra. A háború után nyomban munkához kezdett: a finn tapasztalatokat is felhasználva népfőiskolát szervezett Sárospatakon; törekvéseinek célja: a magyar paraszt fiatalság műveltségének korszerű színvonalra való emelése. Beszámolókat írt finnországi élményeiről, finn szépirodalmi műveket fordított magyarra. Feleségének egészségi állapota azonban erősen megromlott, s az orvos Suomi levegőjét ajánlotta számára. Így 1956 karácsonyát már újból Finnországban töltik. Ettől az időtől kezdve Rácz István elsősorban művészettörténeti kérdésekkel foglalkozott. 1959-ben megjelent művészettörténeti képeskönyve a finn középkor műkincseiről. Ennek a munkának nemcsak Finnországban volt átütő sikere, hanem — mivel megjelent angolul, franciául és svédül is — szerte a nagyvilágban. Ezt a munkát számos más művészettörténeti „kismonog