Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 71. szám (1988)

A magyar nyelv tanítása - Dörnyei László: „Petőfi nemcsak tollal és papírral harcolt, hanem rendes fegyverrel is”

talmának engedve kiegészítik, kiegészíttetik, ezzel is csak bővül a nyelvtu­dásuk. A most elmondandók végére jutottam. Remélem, hogy az évfordulók vagy akár más, kevésbé ünnepélyes alkalmak a brémaihoz hasonlóan tartalmi össze­gezésekre indítják távoli munkatársaimat. GINTER KÁROLY „Petőfi nemcsak tollal és papírral harcolt, hanem rendes fegyverrel is” A Nyelvünk és Kultúránk 1986. decemberi számában megígértük, hogy beszámolunk a Sárospataki Nyári Kollégiumon folyó magyarságismereti okta­tás egyik területéről: „Az 1986-os nyáron Petőfiről írtak a haladó csoport tag­jai. Legközelebb az írások alapján kialakult Petőfi-képről adunk számot.” A fiatalok közül tizenöten (Kanada, NSZK, USA: 3—3, Anglia, Csehszlo­vákia, Franciaország, NDK, Norvégia, Svédország: 1—1 fiatal) olvasták, hall­gatták, nézték a Petőfiről szóló anyagokat. A Patakon használatos Magyarságismeret című jegyzetben négy helyütt van említés Petőfiről. 1. „Isten áldd meg a magyart... — írta Kölcsey Ferenc Himnuszában 1823- ban. Ugyanennek az évnek első napján született Petőfi Sándor, aki majd 1848. március 15-én a pesti forradalom élére áll.” 2. (A reformkorról szólva) „Amit nem tudtak megoldani a valóságban, megoldották a mesében. 1844-ben jelent meg a Petőfi János vitéze. A mesében nincs lehetetlen. Az árva Kukorica Jancsi győz még a halál felett is, és A tündérnemzetség gyönyörű körében S kedves Illuskája szerető ölében Mai napig János vitéz őkegyelme Szép Tündérországnak boldog fejedelme.” 3. A Forradalom és szabadságharc — 1848—49 című fejezetben: „Petőfi megírta a Nemzeti dalt” (Itt az első versszak következik), majd „Részletek Petőfi Sándor naplójából. Reggel a Pilvax kávéházban felolvasták a 12 pontot, én nemzeti dalomat szavaltam el, mindkettő riadó tetszéssel fogadtatott.” Utána az egyetemistákhoz mentek, „s a refrénben előjövő »esküszünk«-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg. . .” Innen az egyetemistákkal Landerer nyomdájához „mentünk, hogy a sajtót lefoglaljuk. Megtettük ezt a nép nevében, s a tizenkét pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték . . . Délután háromra gyűlést hirdettünk a Múzeum terére ... A szakadó eső dacá­ra mintegy tízezer ember gyűlt a Múzeum elé.” Mindenki a forradalmat éltette. A nép a Városházára, majd Budára, a Helytartótanácshoz vonult. „A katona­ságnak kiadatott a tétlenség iránti rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Táncsics börtönajtaja megnyílt.” 4. Végül, az említett fejezet végén: „Július 31-én a segesvári csatában meg­halt Petőfi Sándor.”

Next