Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 79. szám (1990)

Kovács László: Visszapillantás az Anyanyelvi Konferenciára

dezett kulturális alkalmak, táborok, a Nyelvünk és Kultúránk szerkesztése és kiadása, mind sok anyagi áldozatot kíván, és sok szervezési gonddal jár. Nem lehet tehát egyszerűen és naivan azt mondani, hogy a Nemzetközi Filológiai Társaság mintájára kellene egy független, újabb szervezetet létesí­teni. A Nemzetközi Magyar Filológai Társaságnak elsősorban tudományos cél­kitűzései vannak, és anyagilag igen szerényen gazdálkodik. Az is teljesen vi­lágos, hogy szubvenciók nélkül, csupán tagdíjakból ez a szervezet sem működ­hetne. De egy hathatós szervezetet bel- és külföldi tagdíjakból még akkor sem lehetne fenntartani, ha a Magyarok Világszövetsége költségvetésének egy bi­zonyos részét az új szervezet örökölné. Az is köztudott dolog, hogy két szer­vezet fenntartása többe kerül, mint eggyé, hiszen a rezsi megduplázódik. De az anyagi függőség, illetve függetlenség is csak kisebb tényezői a szervezeti feltételeknek. Megfelelő előkészítő munka nélkül egy átszervezett munkaközösség már eleve életképtelen. A Magyarok Világszövetsége presztí­zse és szervezete nélkül az anyanyelvi mozgalom működésképtelenné válna, és rövid idő alatt teljesen megszűnne. Nagy szükség van a jövő előkészítésére, és jó, ha minden közösség és szer­vezet megvizsgálja önmagát. Az önvizsgálat mindig hasznos, ha gonddal ké­szül, úgy, hogy ahhoz azok, akik — mind Magyarországon, mind külföldön — már sok áldozatot hoztak a múltban, a maguk módján és a saját nevükben hozzá is tudjanak szólni. A magyar nép látóköre, s ebben az anyanyelvi mozgalom felelőssége is, éppen napjainkban egyre szélesebbé válik. Elengedhetetlen, hogy a jövő ter­vezésében a Duna-medence magyarságának álláspontja érvényesüljön. A kör­nyező országokban élő magyar kisebbség érdeklődését és közreműködését ser­kenteni kell, és nem szabad gátolni. Az előttünk álló évek ebben a tekintet­ben sok kedvező fejlemény csíráit hordják magukban. Minden közreműködési tevékenységet örömmel kell fogadni, s azt ápolni, fejleszteni kell. Éppen ezért is anyanyelvi konferenciát a jövőben is csak Magyarországon szabad tartani. Azok, akik az évek folyamán a konferenciák gondolatát ápolták, és mun­káját eddig végezték, lassan kiöregszenek otthon is, és külföldön is. Amikor a jövőre gondolunk, akkor éppen a megfelelő utánpótlás is aggaszt bennün­ket, hiszen egyikünk sem fiatalodik. Fel kell tehát a kérdést tenni: még a je­lenlegi adott kereteken belül is, lesz-e egy odaadó, szervező és szakszerű kö­zösség 10—15 év múlva, amelyik képes lesz a húsz évvel ezelőtt megkezdett szerény munka továbbvitelére? S végül még egy dolgot kell megemlíteni. Az anyanyelvi mozgalom elin­dításához többen járultak hozzá otthon is, és külföldön is. Nem érdemes to­vább elmélkedni a mozgalom elindulásának körülményeiről. A tény az, hogy a jövőről való gondoskodás most lényegesen fontosabb, mint az, hogy ki mi­lyen kisebb-nagyobb érdemeket könyvelhet el az elindulás körül. Minden új elgondolást meg kell vizsgálni annak érdemei és hátrányai sze­rint. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége a legalkalmasabb szervezet arra, hogy bármilyen természetű átszervezést vagy függetlenítést első fokon napi­rendre tűzzön, kiértékeljen, és azt a konferenciák résztvevőivel a megfelelő parlamentáris módon tudassa. De ne feledjük azt, hogy az anyanyelvi moz­galom jogi, szervezeti és anyagi bázisát csak az anyaország garantálhatja. KOVÁCS LÁSZLÓ (USA) 35

Next