Nyíregyházi Mezőgép, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Tröszti szinten A fiatalokra sok feladat vár A MEZŐGÉP Tröszthöz tar­tozó vállalatok fiataljainak if­júsági parlamentjét a múlt év végén, december 4-én tartották meg Budapesten, a tröszt szék­házában. A parlamenten 140 küldött vett részt és meghívott vendégek voltak a vállalatok igazgatói, párt-, KISZ- és szak­­szervezeti vezetői.­­ Kaszab Pál gazdasági igazga­tóhelyettes, a tröszt ifjúsági bi­zottságának elnöke tartott be­számolót az ifjúsági törvény végrehajtásáról. Egyebek kö­zött elmondta, hogy a gyáregy­ségek és a vállalatok által meg­rendezett parlamentek sikeresek voltak. Ezt nagymértékben elő­segítette az a tény, hogy tröszti és vállalati intézkedési tervek készültek a végrehajtás érdeké­ben. Beszámolt arról, hogy az 1974-es parlament óta jelentős eredmények születtek a tröszti hálózatban dolgozó fiatalok élet­- és munkakörülményeinek javí­tása terén. Javult a pályakezdő fiatalok helyzete, nőtt a fiata­lok részaránya a vezető poszto­kon, javultak a lakásépítési fel­tételek, nagyobbak a turizmus és a sportolási lehetőségek, mindezek következtében csök­kent a fluktuáció és növekedett a fiatalok aktivitása, örvendete­sen nőtt az Alkotó Ifjúság pá­lyázaton részt vevő fiatalok szá­ma. Felhívta a figyelmet, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a fiatalok szakmai és politikai képzésére és arra, hogy több fiatal vegyen részt a szo­cialista munkaverseny-mozga­­lomban. Ezek után a MEZŐ­GÉP Tröszt negyedik ötéves ter­vének végrehajtásáról számolt be a gazdasági igazgatóhelyet­tes. A továbbiakban dr. Gölöncsér Gábor vezérigazgató tartott tá­jékoztatót az ötödik ötéves terv feladatairól. Ismertette, hogy az ötödik ötéves tervben a tröszti vállalatok termelése 36 százalék­kal nő. Ezért a gyártmánykor­szerűsítés, a műszaki színvonal emelése, a termelékenység fo­kozása elsődleges és legfonto­sabb feladat. Elmondta a többi között azt is, hogy a tervidő­szakban a létszám 8 százalékos csökkentését irányozták elő, a tervezett bérnövekedés évenkén­ti üteme pedig 4,8 százalék. A MEZŐGÉP Tröszt, illetve válla­lati dolgozóinak 46,2 százaléka 30 éven aluli, ezért hangsúlyoz­ta, hogy a jövőben is mindent el kell követni annak érdeké­ben, hogy az ifjúsági törvény végrehajtása folyamatosan tör­ténjen. Ezeknek a feladatoknak az elvégzésére kell minden esz­közt összpontosítani. A feltéte­lek biztosítottak, de szervezett, összehangolt munkára van szük­ség a jövőben is. A beszámoló és a tájékoztató elhangzása után a vállalatok fiataljainak nevében 21 hozzá­szólás hangzott el, melyek átfo­gó képet adtak a tröszt vállala­tainak jelenlegi gondjairól, ed­dig elért eredményeiről. Több hozzászólásban beszéltek a fia­talok problémáiról, többen emeltek szót a termelőeszközök jobb kihasználása, a pazarlás elleni szigorú fellépés, az élő­munka hatékonyságának foko­zása érdekében. A parlament egyöntetűen fog­lalt állást arról, hogy az elkö­vetkezendő időszakban ránk, fiatalokra nagyon sok feladat vár, amelyeket becsülettel el kell végeznünk. A tröszt ifjúsági parlamentje négy küldöttet választott a KGM ifjúsági parlamentjére. Szalai Sándor, a KISZ-bizottság titkára ELSŐ LÁTÁSRA senki nem tartaná többnek 30—35 évesnél. Pedig Tóth Géza, a fehérgyar­mati gyáregység szerelője 1933- ban született, úgyhogy egy év múlva az ötven felé fog halad­ni. Mi a titka a fiatalságának? — Ha így látja, akkor erre azt tudom mondani, hogy a munka. Én legalább is ennek tudom be, mert világéletemben csak dolgoztam. Az apám nap­számos volt a felszabadulás előtt. Volt ugyan szakmája, ke­rékgyártó, de erre valahogy senkinek nem volt a környék­ben szüksége, így aztán nap­számra járt hol ide, hol oda. Sok mindenből nélkülöztünk, de munkából kijutott bőven már gyermekkoromban. — Valami szakmát szerettem volna tanulni. De anyámék min­dig visszatartottak. Mert otthon is dolgozni kellett. S úgy látszik én bírtam a legjobban, így az­tán maradtam évről évre. De 1951-ben csak elmentem. Előbb az építőipari vállalatnál próbál­koztam, aztán az állami gazda­ság következett, később, ami­kor a téglagyár üzemelni­­ kez­dett, úgy gondoltam, mégiscsak közelebb van az iparhoz, oda­mentem dolgozni. Az­ évek ezután kicsit felgyor­sultak Tóth Géza életében. Elő­­szö­r behívták katonának, és mint megbízható fiatalt, a nyu­gati határra helyezik a határ­őrséghez. Mozgalmas volt itt az élet. Akkor szinte mindennap történt valami. De a betetőzés 1956 ősze, ami kétszeresen is próbára tette az ott szolgálatot teljesítő katonákat, köztük a fiatal KIS Z-istát, Tóth Gézát is. — Nehéz idők voltak ezek, — emlékezik vissza az egykori ha­tárőr. — Azt hiszem, akkor ott, az osztrák határon felért egy frontszolgálattal. De nem is az volt a legnehezebb, hogy lőttek, hogy puskaporral volt telítve a Számvetés a pártmunkáról A­z év végén az élet minden területén számvetésre kerül sor arról, hogy a ki­tűzött feladatokat hogyan oldották meg, mik voltak a munka során felmerült problé­mák, mit kell tenni annak érdekében, hogy a jövőben a hibákat kiküszöböljék. Erre a számvetésre a pártéletben is sor került. Párt­­alapszervezetünk tagjai, mint eddig minden év zárásakor, januárban értékelték, hogy 1976- ban a párt politikáját helyileg hogyan hajtot­ták végre, a munka során mik voltak a hiá­nyosságok, mit tettek azok kiküszöbölésére és hogyan készülnek az 1977-es év feladatai tel­jesítésére. A vállalati központ három alapszerveze­tének párttagjai az 1976. évben végzett párt­munkát előbb pártcsoport-értekezleteken, pártvezetőségi üléseken, majd beszámoló tag­gyűléseken tárgyalták. A három alapszervezet közel 140 fős párttagsága egybehangzóan ál­lapította meg, hogy a pártalapszervezetek 1976. évben is sikeres évet zártak. Ez a mun­ka annál is értékesebb, mert 1976-ban na­gyobb és több feladatot kellett megoldaniuk a pártalapszervezeteknek, így a tagsági köny­vek cseréjét, az azzal kapcsolatos elbeszélge­téseket. Párttagságunk politikai és ideológiai érettségét dicséri, hogy ez a nagy munka nem okozott pártszervezeteinknél valamiféle befe­lé fordulást, nem okozott törést a pártmunka egyéb területein való tevékenységben. A párttagságnak 1976-ban nagyobb ener­giát kellett fordítania a pártmunka gaz­daságpolitikai részének helyi megvaló­sítására. Vállalati szinten, de a központi gyár­egységben is nagyarányú termékszerkezet­változás történt, hasonlóan a népgazdasági szintű változásokhoz, amit a párt XI. kong­resszusa és részben az objektív világgazdasági helyzet szabott meg számunkra is. Párttag­ságunk áldozatvállalásának, példamutatásá­nak, segítő és ellenőrző­­ szerepének nagy ré­sze volt abban, hogy végül is vállalati, gyár­egységi szintű termelési és gazdálkodási fel­adatainkat a népgazdasági elvárások szerint teljesítettük. Sorolni lehetne még az okokat, érveket, hogy az 1976-os év miért volt nehezebb párt­tagságunk részére és ezzel együtt a vállalati kollektíva részére. A pártmunka azonban ezeknek a nehézségeknek a vállalásával, meg­oldásával lett egységes egész. Kifejezve, hogy az élet egész területén évről évre magasabb szinten kell dolgozni minden párttagnak és pártalapszervezetnek, az MSZMP nagy cél­kitűzésének, a fejlett szocialista társadalom mielőbbi felépítésének érdekében. beszámoló taggyűléseken a pártalap­­szervezeti vezetőségek a fentiek figye­lembevételével ismertették meg a párt­tagsággal az 1976. évben végzett pártmunka értékelését. A párttagság a beszámolók és az egész évben végzett pártmunka alapján meg­­­­állapította, hogy a kitűzött feladatokat a párt­alapszervezetek végrehajtották, és az 1975. évet értékelő taggyűléseken hozott határoza­tokat megvalósították. A párttagok és a párt­­alapszervezeti vezetőségek az elvárásoknak megfelelően a szokott magas színvonalon vé­gezték a pártmunkát. Megállapították, hogy a tagság hatáskö­rébe tartozó területeken időarányosan végre­hajtotta az MSZMP XI. kongresszusán hozott határozatot politikai, gazdasági, társadalmi téren egyaránt. Tovább növekedett a párttag­ság eszmei-politikai, ideológiai színvonala, cselekvési egysége, a pártszervezeti munka színvonala. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy további előrelépésre van szükség a pártcso­portmunka színvonalának emelésében, a párt­építési feladatok végrehajtásában, a pártmeg­­bízatások ésszerű kiadásában, végrehajtásai­nak segítésében és ellenőrzésében, a pártve­zetőségek testületi munkájának erősítésében és szervezettségi színvonalának növelésében, a pártoktatás, a munkásműveltség színvonalá­nak emelésében. Azt lehet mondani, hogy a beszámoló tag­gyűléseken a párttagság lényegében átfogó­an foglalkozott a pártmunka minden terüle­tével, és a tapasztalatok alapján határozatot hozott, cselekvési programot fogadott el 1977. évre. Ezekben a dokumentumokban határoz­ták meg azokat a feladatokat, amelyek a párt­munka színvonalának emelésére vonatkoznak, valamint az egyéb, fontosnak ítélt gazdaság­­politikai, társadalmi, kulturális feladatokat is, különös tekintettel a gazdaságpolitikai cé­lokra. párttagság kinyilvánította azt az aka­ratát, hogy 1977. évben is odaadóan, példamutatóan fog dolgozni a kitűzött feladatok végrehajtásán, a vállalat és az egész társadalom érdekében. Ismerve párttagságunk felkészültségét és áldozatvállalását, hisszük, hogy ezeket a kitűzött célokat meg is fogják­­ valósítani. Katona Béla, a pártvezetőség titkára A A Az sodrában AZ IDŐ PERGETT tovább. 56-nak vége lett, a kiváló ha­tárőr őrvezető Tóth Géza is le­szerelt, átadta a szolgálatot és visszajött munkahelyére, a tég­lagyárba. — Igaz, hogy leszereltem, és az is, hogy visszajöttem a tég­lagyárba. A szolgálatot viszont nem adtam át, vagy csak na­gyon kevés időre. Ugyanis nem­sokára felszereltem, mint mun­kásőr. Emlékszem, amikor a pa­rancsnok elvtárs megkérdezte, miért akarok munkásőr lenni, én kicsit humorosan azt mond­tam, megszoktam a fegyvert, és az egyenruha hiányzik. Persze aztán elmondtam, hol szolgál­tam az ellenforradalom alatt, mit csináltam, mi volt körülöt­tem. Tóth Gézát iskolára küldték, aztán KISZ-titkárrá választot­ták a téglagyár fiataljai. Benne az elhatározás ekkor már vég­képp megérett: szakmát kell szerezni! Szíve a traktor, illet­ve a gépek felé húzta, így az­tán 1960-ban munkát kért és kapott a gépállomáson, a mai MEZŐGÉP gyár elődjénél. -­- Azóta is úgy érzem, egy kicsit becsaptam őket, amikor otthagytam a téglagyárat. Meg­választottak, bizalmat szavaz­­­tak, én meg eljöttem ... De va­lahogy úgy van az, hogy az em­ber vágyik valami után éveken keresztül, aztán lehetőség kí­nálkozik rá, hogy elérje ... szó­val nem tudtam nemet monda­ni... Traktoros iskolára men­tem, majd 1963-ban a mezőgép­szerelői vizsgát is letettem. Az­óta változatos a munkám, több­nyire azt csinálom, amit szere­tek és amihez kedvem is van. — Például? — Három évig jártam trak­torral. Utána majd annyi ideig a kombájnnal. Később, ahogy az üzemnek a profilja is megvál­tozott, mindig azt csináljuk, amire éppen rendelkezés van. Brigádvezető is vagyok. KIVÁLÓ DOLGOZÓ. Jó mun­kája eredményeképpen kapta meg a miniszteri kitüntetést, s különböző dicsérő oklevelek bi­zonyítják, hogy megbecsült dol­gozója a MEZŐGÉP fehérgyar­mati gyáregységének. Munkával és fegyverrel szolgálja a hazát. Mint kiváló munkásőr, tavaly kapta meg a Haza szolgálatáért érdemérem ezüst fokozatát. Falcsik Ferenc levegő, hanem, hogy az ember­nek annyira kellett vigyázni, hogy el ne veszítse a fejét. Az egyetem Mátészalkai gyárunk dolgozó­ja, a 23 éves Fejes János úgy érzi, nem várt, példátlan lehe­tőség „pottyant az ölébe”. Igaz is, mert egyenlő egy főnyere­ménnyel bármely törekvő, to­vábbtanulni vágyó fiatal mun­kás számára, ha lehetőséget kap rá, hogy nappali tagozaton sze­rezzen egyetemi végzettséget, diplomát munkahelye ösztöndí­jával. Ennél a szónál álljunk meg egy pillanatra. Anélkül, hogy a vonatkozó rendeletek részletezé­sébe merülnénk, annyit azért mondjunk el; nem egyszerű ta­nulmányi ösztöndíjról van szó. Hiszen ennek havi összege el­érheti a munkában töltött utol­só hónapokban kifizetett átlag­­keresetet. S, hogy pártunk politikáját mennyire pontosan, még árnya­lataiban is kifejezik, vagy ha úgy tetszik, végrehajtják a fia­tal munkások továbbtanulását szabályozó rendeletek, mutatja az­ is, hogy kinyitják az egyete­mek kapuit azok előtt is, akik szakmunkás-bizonyítvánnyal és több éves gyakorlattal rendel­keznek, de érettségivel nem. Persze a számukra szervezett előkészítő tanfolyam intenzí­vebb, s alkalmassági vizsga előzi meg, a tanfolyam pedig több szakaszban összesen 26 he­tes és bentlakásos. Egy ilyen tanfolyam résztve­vője, hallgatója most Fejes Já­nos. Célja: bejutni a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gé­pészmérnöki karára. Ez a cél még így sem könnyen elérhe­tő, s minden áldozatvállalás, szórakozásról lemondás, kemény tanulás mellett is — vagy ép­pen ezért? — olykor nagyon jó­ kapujában voltnak tűnik. A tanfo­lyam végén, a felvételit helyettesítő záróvizsgán nem kevesebbről kell számot adniuk, mint, hogy érettek-e az egyete­mi tanulmányokra? Ha 5-ös vagy 4-es átlageredményt sike­rül elérni, folytathatják a ta­nulást az egyetemen. Amennyi­ben közepest, akkor a főiskolán. Elégségessel érettségire jelent­kezhet a tanfolyam hallgatója. — Tehát semmit sem veszí­tek időben, ha nem sikerül — zárja le a tanfolyam témát. — Ugyanis a második év után hagytam abba a Nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskolá­ban a tanulást a váratlan lehe­tőség, illetve a tanfolyam mi­att. Az érettségi vizsgát még le­­tehetem ..., s utána a techni­kusi képesítőt, ahogy terveztem eredetileg. Ennyire futotta vol­na saját erőmből... az anyagi­akra gondolok. Természetesen, csupán a „vég­ső soron mi lehet?” alapon gon­dolta végig ezeket a variáció­kat Fejes János. Különben az egyetemre készül. Már most nagy önfegyelemmel ta­nul. Naponta legalább két órát. Pedig­­ társaihoz képest sórban van az elmúlt két évben szer­zett középiskolai ismeretekkel. Boldog — s ezt nem is kell mondania. Sugárzik róla az aka­rás, a tanulni vágyás. Magával ragadó lelkesedéssel beszél ter­veiről. Nem is álmodta, hogy valaha egyetemre mehet. Fiatal házas, özvegy édesanyja és két húga van; egyik még középis­kolás, a másik pedig Moszkvá­ban tanul. S most mégis, egyszerre ott áll az egyetem kapujában.

Next