Nyíregyházi Mezőgép, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Szélesedett az újítómozgalom (Folytatás az 1. oldalról) általában reklamáció-mentesen történt. A szocialista brigádok aktívan vették ki részüket a mozgalomból, összesen 30 újítást nyújtottak be. E tekintetben említést érdemel különösen Nyíregyháza és Mátészalka. Gyártmányösszetételünk alakulása is kedvezően befolyásolta az újító kedvet. Gyáregységeink többségénél hozzáértő újítási előadó fogja össze a mozgalmat. (Elsősorban Tiszavasváriban.) Mindezeken felül az elmúlt évi vezetőségi ülésen elhangzottakat, az észrevételeket, a javaslatokat jól tudtuk kamatoztatni. Az eredmények mellett beszélt azokról a hiányosságokról, amelyek kiküszöbölése tovább segítheti a mozgalmat. Mindenek előtt nagyobb gonddal kell összeállítani az újítási feladattervet és azt a vállalat valamennyi dolgozójához el kell juttatni. Ne ismétlődhessen meg még egyszer, hogy a 29 pontban foglalt feladattervre az év végéig mindössze hat javaslat érkezett. Egyes gyáregységektől, mint például Nyírtelekről rendkívül hosszú idő alatt jutnak be az újítások. Ez az elhúzódásokon kívül komoly újítás-tulajdonjogi vitához is vezet. A gyáregységek adminisztrációja gyakran ellentmondó. Ez felületességre vall. Baktalórántházi gyáregységünk hónapokig jelentést sem küldött. A szakvélemények is néhány esetben ellentmondóak, amely ugyancsak felületes munkára utal. Némely gyáregységünk, elsősorban Mátészalka indokolatlanul és majdnem mindig kevesli az újításért megítélt díjat, „felülbírálja” az egyszemélyi elbíráló döntését. Ez pedig nem szolgálja a mozgalom fejlődését. Kevés a jelentős újítások száma, nagyon sok a nem kellően átgondolt javaslat, ezért növekedhetett feltűnő mértékben az elutasított javaslatok száma. A meglévő hiányosságok kijavítása még szervezettebbé, dinamikusabbá tenné az újítómozgalmat vállalatunknál, amely a munka hatékonyságának, a munkatermelékenység emelésének is egyik fontos tényezője. A hiányosságok kijavítása mellett az újítómozgalom további fejlődése érdekében egyebek között olyan feladatokat kell megoldani, mint például a különböző vállalati fórumokon kapjon kellő hangsúlyt az újítómozgalom, a szocialista brigádok az újítások hasznosításában is vállaljanak nagyobb szerepet, valamint, hogy a gyáregységek és a központi osztályok aktívabban segítsék a reális alapokon nyugvó újítási feladattervek összeállítását. (Az 1979. évi feladattervünket már összeállították.) Elengedhetetlen a mozgósítás a feladattervben kiírtak megoldására. Szükség van rá, hogy a vállalat 1979-ben újítási hónapot szervezzen. Az újítási ügyintézők munkájának eredményesebbé tétele érdekében újítási versenyt kell kiírni. Pontosabbá kell tenni az újítási adminisztrációt az 1978. évi tapasztalatok alapján és ki kell dolgozni a módosított újítási szabályzatot. A jobb kapcsolattartás és az újítómozgalom helyzetének értékelése érdekében az újítási előadókkal évente kétszer főmérnöki értekezleten kell tanácskozni. Mit vár az új évtől? Az ember tervezget. Ha egyik évben nem sikerül elérnie valamit, reménykedik; talán majd jövőre... Megkérdeztük vállalatunk néhány dolgozóját milyen kívánságaik, tervük megvalósulását várják az 1979. esztendőtől. _ Kovács Péter, a vállalat 9 gyártmányfejlesztési csoportvezetője: — A családi életemben mindenekelőtt azt, hogy végre lakást kapjunk. Hosszú ideig albérletben laktunk, egy ideje pedig az anyáméknál, egy nem nagy szobában. 1974 óta van benn a lakásigénylésünk a városi tanácsnál, azt hiszem indokolt a türelmetlenségünk. Annál is inkább, mert a nagyobbik fiam már 9 éves, a kisebbik pedig 8. Mint gyártmányfejlesztési csoportvezetőnek? Volt néhány szakembercsere a csoportomban a közelmúlt időben. Szeretném, ha az újak jól beilleszkednének, s a csoport megerősödne, összekovácsolódna. Ennek nincs semmi akadálya, hiszen az újak is, a régiek is fiatalok. Nálunk az átlagéletkor 30 év alatt van. Sok segítséget is kapnak. Azután kívánnék magunknak egy új kísérleti műhelyt. Igaz, a régit az idén alakították át. Jobbak lettek az ott dolgozók munkakörülményei, korszerűsítették a világítást, a fűtést. De egy új, modern műhely, azért mégis csak más lenne. Volt is, van is róla szó. _ Hell Józsefné, alközponti anyagraktár reszortosa: — Nincsenek különösebb kívánságaim. De azt azért nagyon szeretném, ha béke, nyugalom maradna a világon, itt a munkahelyemen és a családomban. Azután egészséget kívánnék magamnak és a hozzám tartozóknak. Ha ez a kettő megvan, akkor minden rendben van. Nem igaz? Pénz? Az jó, ha van, de szerintem annyit azért nem jelent, mint ahogy sokan gondolják. — Hoch Ferenc, vállalat-központi személygépkocsivezető : — A magam számára nincsenek különösebb kívánságaim. Amit a munkában elértem, annál többet nem kívánhatok. 1978. november 7-én megkaptam a „Balesetmentes közlekedésért” kitüntetést egymillió kilométeres fokozatát. Hogy újabb ilyen egymilliót? Nem, az már nem fog menni... Még öt évem van hátra a nyugdíjig. Ezalatt, úgy számolom még 250 ezer kilométert tehetek meg, így aztán még csak egy új kocsit sem kívánok, kihúzom már ezzel a Polskival. Természetesen itt a MEZŐGÉP-nél. Az új esztendőben, 1979-ben teszek a vállalati törzsgárda 25 éves tagja. A két kezem munkájával megteremtettem magamnak és a családomnak a kényelmes otthont. Szép házat építettem Vencsellőn, onnan járok be dolgozni Nyíregyházára a Trabant Combimmal. Mit kívánhatnék még ezen felül magamnak egyebet? A fiam most tölti a katonai szolgálatot. A vállalatunktól vonult be, remélem ide is jön vissza. Nem hiszem, hogy máshová kívánkozna. .. A lányom az idén kerül középiskolába. _ Szegfű János a központi Szegfű János, a központi technikus helyzet fúrója. — Szerénytelen vagyok, nagyon sok mindent várok. A családi életemben mindenekelőtt az anyagiak rendeződését. Ebben az évben szerencsésen megszabadulunk a lakásba költözés után kért OTP áruvásárlási kölcsöneinktől. Ez könnyebb helyzetet teremt, három gyermekem van, nem mindegy mennyi marad otthon a fizetésemből, mert egyelőre a feleségem még gyesen van. Szeretném, ha a kislányom sikeresen fejezné be az általános iskola első osztályát. Az év végén pedig bekerülhetne az NYVSSC úszószakosztályába. A munkahelyemen kiegyensúlyozott munkát, ne legyen se üresjárat, se hajrá! És nagyon remélem, hogy az új évben teljesül végre a többéves kívánságom is: felvesznek a pártba. Tavaly vettem a bátorságot és kértem, ősszel be is iskoláztak oktatásra. S ha a marxista-leninista esti egyetemre is sikerülne bejutnom, akkor jövő ilyenkor azt mondanám: igazán jó év volt, sokat hozott számomra az 1979-es év. A kérdésnek már szakálla van újságíró nyelven szólva is. Az évek első napjaiban örök téma: — Mit vár az új évtől? — Annyi mindent hallottunk már, annyi a szóbeszéd, hogy az ember szinte előre fél tőle. — válaszol Sápi József, a MEZŐGÉP baktalórántházi gyáregységének művezetője. — Ezzel foglalkoznak rádióban, tv-ben a humoristák, a vicclapok is. Bizonyos fokig jó is ez, mert bármilyen változások lesznek, az embert nem éri váratlanul semmi. — És mint művezető, a munkahelyen? — Hogy is mondjam csak, hát csodákat ugye nem vár az ember. Magamról szólva, a munkámat mint művezető lassan megszokom. Igaz már két éve csinálom. Igyekszem úgy dolgozni hogy a hozzám beosztottak és a vezetőim meg legyenek elégedve. Ez, úgy érzem, eddig sikerült. Persze az ember minden újtól vár valamit, jót, vagy jobbat. Én például nagyobb megértést, fegyelmezettséget várnék az elkövetkező évben, főleg a fiatalabb munkatársaktól. Azt, hogy megértsék, hogy az ember nekik akar jót, akkor is, ha néha egy kicsit szigorúbb vagy a kelleténél jobban felemeli a hangját. — Azt mondják, nemigen kapott a művezetőség után, amikor felajánlották? — így igaz. Hadd kezdjem azzal, hogy nem vagyok panaszkodó típus, de azért azt sem szeretném, ha dicsekvőnek hangzana, amit mondok. Én mindig szerettem dolgozni. Megszoktam, megtanultam már gyerekkoromban. A szakmunkásvizsga letétele után alig két évre 1963-ban már „Kiváló dolgozó” voltam. Persze, az elismerés mellett az sem mindegy, hogy a borítékban mennyi a pénz. És ez csak úgy lehetséges, ha hajt az ember, termel. Nos, tulajdonképpen úgy néz ki a dolog, hogy most kevesebb pénzért, több a munkám, a felelősségem, és egyáltalán a másokkal való törődés, gond. Hát, ezért nem kapkodtam utána. Sápi József Rohodon született 1941-ben. Az általános iskola elvégzése után a fővárosi Fémmunkás Vállalatnál tanulta három évig az épületlakatos szakmát. A szakmunkásvizsga után 1960-ban bevonult katonának, majd leszerelése után 1968-ig dolgozott a pesti vállalatnál. Ekkor volt a gépállomások átszer- Baktára került és Sápi József úgy gondolta, elég az ingázásból, munkát kért és kapott a baktavezése: a nyírmadai állomás lórántházi MEZŐGÉP-nél. — Nem szívesen engedtek el Pestről. — emlékezik vissza a fiatal művezető. Én akkor már nemcsak „kiváló dolgozó” voltam, hanem szocialista brigádtag is. Ez nálunk Pesten nem csupán szólam, elnevezés volt. Tényleg úgy éltünk, dolgoztunk, viselkedtünk, ahogy az egy szocialista emberhez méltó. Ezt azért is mondom el mert, amikor ide jöttem, bizony itt a szocialista brigádmozgalom még eléggé vajúdó félben volt. Komolyabb eredményről beszélni nemigen lehetett. A tapasztalat, amit Sápi József hozott a fővárosból mindenesetre jól jött. 1969-ben megalakították a lakatosműhelyben a Haladás Szocialista Brigádot, és Sápi Józsefet megválasztották brigádvezetőnek. Hogyan érdemelte ki egy év után ezt a megtisztelő bizalmat? — Hogy miért pont rám esett a választás, nem tudom. Arra viszont emlékszem, hogy amikor megválasztottak, volt olyan tag is, aki megkérdezte, ki az a Sápi? Én felálltam, és mondtam, hogy én vagyok Sanyi bátyám, vagy Pista bácsi, vagy ahogy a legjobbnak láttam a megszólítást. Egyébként most is azt tartom, hogy az első találkozás, a megszólítás, az nagyon fontos két embernél főleg vezetőnél és beosztottnál. Ez a benyomás, ami akkor kialakul, vagy véleménye megmarad a későbbiekben is. És ez döntő lehet a munkára is. A Haladás Szocialista Brigád az 1974-es évben elérte a legmagasabb szintet, a „Vállalat kiváló brigádja” lett. Sápi József kétszeres kiváló dolgozó, akinek nem kevés érdeme fűződött ehhez az eredményhez, a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója” lett. Ezen kívül kapott még kitüntetést 1974-ben, „Kiváló szövetkezeti munkáért”. Ez hogyan történt? — Gödöllőn építettünk egy áruházat. A mi brigádunk volt kint és én olyan munkavezető, vagy vezető-szerelő voltam. Mint, ahogy az már minden építkezés befejezésénél szokás, az átadásnál kitüntetéseket adtak azoknak, akik elősegítették az építkezésnek a menetét. Úgy látszik a mi munkánkkal elégedettek voltak, mert az én nevemet is szólították. Nagyon örültem neki. Sápi József a munkája, beosztása mellett társadalmi megbízatásokból is jócskán kiveszi a részét. Pártvezetőségi tag, a szocialista brigádmozgalom versenyfelelőse, valamint az SZB munkavédelmi felelőse. Mivel jár ez a megbízatás? — Talán az utóbbiról, a munkavédelemről. Bár tulajdonképpen a megfogalmazás nem is jó, hiszen nem a munkát kell megvédeni, hanem a munkást. Mert, ha valaki nem használja köszörülésnél a védőszemüveget, ebből a vasnak, vagy a köszörűnek semmi baja nem származik. De az ember szemének igen. Sokat lehetne erről beszélni egyébként. És jócskán van tennivaló is ezen a téren. Hiszen az emberek könnyen veszik a balesetveszélyt. Tudják az előírást, ismerik a szabályt, a felszerelést, csak éppen nem használják, illetve nem tartják be. És sajnos a baleset az megtörténik. Sápi József Nyírkárászra nősült, ott is lakik, onnan jár be két műszakba dolgozni. Van-e valami hobbyja, jut-e ideje szórakozásra ? — Lehet, hogy amit most mondok, furcsán hangzik, de így van. Hobbym is van, szórakozom is vele. Kerítést csinálok szabad időmben. Ez egyébként beletartozik a szakmámba is. Mint művezető nemigen tudom ilyen irányú szenvedélyemet kielégíteni, így aztán otthon, ha a kalapácsot a kezembe veszem, elkezdem a vasat formálgatni, minden mást elfelejtek. Gondolom, ha egy szobrász elmegy a szobor mellett, amit ő készített, biztosan nagyon büszke rá. Én a kerítésben gyönyörködöm, amit én készítettem. Falcsik Ferenc Új városunk Fehérgyarmat Január első napjaiban ünnepi tanácsülésen vette át újabb városunk, Fehérgyarmat tanácselnöke a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által kiállított városalapító oklevelet, valamint a város jelképes kulcsát. Sok erőfeszítés, társadalmi összefogás előzte meg ezt az eseményt. A saját emberség azonban kevés lett volna. A városi rang elnyerése úgy volt csak lehetséges, hogy a párt helyes politikájának szellemében sok segítséget kapott a település. Az 1970-es tiszai árvíz napjaiban igen kevesen voltak, akik hittek abban, hogy Fehérgyarmat viruló település lesz újra. A várossá válással a feladatok nem lettek kevesebbek, a körülmények lettek könnyebbek. Fehérgyarmat várossá nyilvánítását a megye egész lakossága örömmel fogadta. Sok sikert kívánva köszöntjük legtávolabbi gyáregységünk székhelyét várossá avatása alkalmából. Ezzel kapcsolatos az új városból kapott hírünk: Január 3-án városi-járási párt küldöttértekezletet tartottak Fehérgyarmaton. Ahol szót kapott gyáregységünk párttitkára, Fodor Sándorné. (Róla készített felvételt felszólalása közben Molnár Károly tudósítónk.) Majd a küldöttek beválasztották a párttitkárasszonyt a városi-járási pártbizottságba, és megválasztották a 11 tagú végrehajtó bizottság tagjává. Ez gyáregységünk helyi iparban betöltött jelentős szerepének elismerését is kifejezi. Alsó felvétel: látkép Fehérgyarmatról. Előtérben az 1970-es árvíz emlékműve.