Nyíregyházi Mezőgép, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
SZELLEMI ERŐFORRÁSAINKAT HASZNOSÍTSUK MINDEN TERÜLETEN JOBBAN, SZERVEZETTEN ÉS FOKOZOTTAN IGÉNYELJÜK AZ ÉRTELMISÉG RÉSZVÉTELÉT A SZOCIALISTA ÉPÍTŐMUNKÁBAN ...” (A XII. pártkongresszus határozatából.) A szellemi tartalékok hasznosítása Poór János agrárgépészmérnök. Gödöllőn végzett 1970-ben. Tíz esztendeje dolgozik a MEZŐGÉP vállalatnál. Ez az első munkahelye. Harmincöt éves lesz februárban. Nős, három gyermek apja. 1970 óta párttag. Még az egyetemen vették fel a párt soraiba. Az alapszervezetben szervező titkárként tevékenykedik a központban. Vele beszélgettünk a kongresszusnak már idézett határozatáról. 1. Hogyan került a vállalathoz? — Társadalmi ösztöndíjasa voltam a vállalatnak. Tanulmányi szerződést kötöttek velem, melyben egyebek között az szerepelt, ha végzek, ide jövök dolgozni. Az ösztöndíj függött természetesen a tanulmányi eredményemtől. Valójában nagyon jól jött, hiszen édesapám nyugdíjas volt, s minden fillér számított otthon. 2. Megkeresték-e az egyetemi évek alatt a vállalattól? — Rendszeres volt a kapcsolatom a vállalattal. Négy év alatt sokszor bejártam, s arról is volt szó, hogy esetleg itt töltöm a szakmai gyakorlatot, de aztán másképpen alakult. 3. Hol volt szakmai gyakorlaton? — Egyetemi éveim alatt több helyen voltam szakmai gyakorlaton. Voltam a Békéscsabai Állami Gazdaságban, Telekgerendáson, Kartalon az egyetem tangazdaságában, Nyíregyházán a Ságvári Tsz-ben, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság balatonfenyvesi üzemegységében. Vezettem traktort, kombájnoltam 1 hónapig, végeztem üzemszervezést, készítettem tervet, igyekeztem sok tapasztalatot szerezni. 4. Hasznosnak ítéli-e a gyakorlatokat? — Feltétlenül. Itt kerültem munkakapcsolatba az emberekkel. Lehetőséget ad vezetői ismeretek szerzéséhez, megtanul bánni a beosztottakkal. Én a gyakorlat híve vagyok, s mindent erről az oldalról igyekszem vizsgálni. 5. Milyen beosztásba került a vállalatnál? — Először gyakornok voltam. Hat hónapig a műszaki fejlesztési osztályon, ahol később 2 és fél évig dolgoztam. 6. Meghatározó volt-e ez további pályafutásában? — Úgy érzem igen. Itt ismertem meg a vállalat már meglévő gyártmányait, a takarmány-előkészítés gépeit, a gyümölcsmanipulálókat, a különböző szállítókat, gabonafúvót és sok midnen mást. S akkor volt új gyártmány a cukorrépamag szemenként vető gép, a takarmánykeverő berendezések, a háztáji daráló. Ez sláger volt akkor. A KD 160- as. Ebből később mintegy 60 ezer darabot gyártottunk. 7. Részt vett-e valamelyik gyártmány kifejlesztésében? — Igen. Leginkább a cukorrépamag szemenkéntvető gép adaptálásában, a morzsolók tervezésében és az akkoriban szükséges importpótló gépalkatrészek adaptálásában vettem részt. 8. Mely termékekben sikerült szaktudását leginkább érvényesíteni? — Mi a 70-es években csoportban dolgoztunk. Három-négy ilyen volt akkor a műszaki fejlesztési osztályon, s mindenkit önálló feladattal bíztak meg. Én legszívesebben azokra emlékszem, amelyek újat hoztak. Talán azért, mert töprengeni kellett, hogy mi az, ami a vállalat eszközeivel, gépeivel itt helyben megoldható és kivitelezhető. Ehhez kellett a szellemi energiát felhasználni. 9. Hová került a műszaki fejlesztési osztályról? — Egyik alkalommal az akkori főmérnök megkeresett, s megkérdezte elvállalnám-e a termelési osztály vezetőhelyettesi beosztását? Ez egyrészt meglepett, hiszen alig voltam 26 éves. Töprengtem a nagy megbízatáson. Gondolkodtam, elvállaljam-e vagy se, hiszen a munkakörömmel meg voltam elégedve. Úgy éreztem tudásomat a vállalat javára megfelelően hasznosítom. Szóval futott a szekér — mint mondani szokták. Izgatott viszont az új. Tartottam is tőle, meg vonzott is az ismeretlen. Nem tagadom, a bizalom jólesett. Ezek az érzések viaskodtak bennem. Már nős voltam, vártuk az első gyerek születését. Valójában csak egyik tényező volt a magasabb fizetés. Végül is azért döntöttem a megbízatás mellett, mert úgy láttam, hogy tágabb lehetőségek nyílnak meg számomra, jobban áttekinthetem a vállalat egészét, s talán abból így még többet tudok érte tenni. 10. Elképzelései, tervei valóra váltak-e? — Én azt gondolom, igen. Bár kétségtelen, hogy ebben a munkakörben sok külső tényező, piac, szabályozók, megrendelők igénye stb. is közrejátszik, amelyekkel számolni kell. 11. Közelebb került az élethez, a gyakorlathoz. Ez volt a vágya. Nem? — Így van. De általa több lett a gondom is. S a gondolkodásmódomon is változtatnom kellett. Ki kellett küszöbölni az egysíkúságot, kreatívabb gondolkodást kialakítani, s még arra is törekedni, hogy az ember kitalálja, mit gondol a partner. 12. Hány éve van ebben a beosztásban. S gyümölcsöző volt-e ez az időszak? — Nyolcadik éve dolgozom e beosztásban, s úgy ítélem meg, hogy hasznos volt számomra is, s gondolom hasznára voltam vállalatomnak is. Persze attól eltekintve mondom mindezt, hogy megtörténik, esetenként egy-egy feladatot nem tudok teljesen megoldani. Volt, amikor brillírozott a vállalat, s megtörtént, hogy kevesebbet termeltünk. Összességében Hasznos volt, hiszen ebben az időben kezdődött meg a profilok tisztítása és megszilárdult néhány nagy szériában történő gépünk gyártása. Ilyen például a pót- és tartálykocsigyártás, a szerszámgép-felújítás stb. S ami nagyon fontos: ebben az időben kezdtünk szocialista és tőkés exportra gyártani. Ezzel a népgazdasági igényekhez jobban igyekezett a vállalat igazodni. 13. Milyen feladataik vannak 1981-ben? — A termelési osztály feladata, hogy a termelés folyamatosságát biztosítsa. Ebben van most a legtöbb és legfőbb teendőnk. Gondoskodnunk kell a nyolc gyáregységben gyártott hagyományos termékek folyamatos gyártásáról és az idén induló új termékek gyártásba vételéről. Ez nagy, szép, s rengeteg munka, feladat az osztálynak. 14. A párt XII. kongresszusa határozatban rögzítette, hogy a jövőben jobban kell hasznosítani a szellemi erőforrásokat. Milyen lehetősége van ennek most? — Ezt segíti elő a vállalat egyik módszere, az, hogy átszervezték a termelési osztályt. Két osztály alakult belőle. Egyik a termelés-előkészítő osztály, a másik a termelési osztály. Én az előkészítő osztálynak vagyok az osztályvezető-helyettese. 15. Ez módszer, feltétel. Hogyan biztosítják a szellemi tartalékok feltárását és hasznosítását? — A hatékony munkának soksok előfeltétele van. Nos ezekről kell nekünk gondoskodnunk. Sok szellemi tartalék van a munkaszervezésben. Ezt még ésszerűbbé, még pontosabbá kell tennünk. Hasonlóan a belső kooperációt, gondoskodni arról, hogy hibátlan rajzokat kapjanak, pontos legyen a technológia, tartalmazza a szükséges szerszámokat, eszközöket, a bevezetett újításokat, mert ez — mondjuk meg őszintén mindig kimaradt! — s aztán tervszerűen biztosítani kell az alapanyagokat, félgyártmányokat stb. Amint látható, van bőven terület, ahol feltétlen szükséges a szellemi tartalékok állandó hasznosítása. E nélkül el sem képzelhető az előrehaladás. 16. Hogyan gondoskodnak az osztályon dolgozó műszaki értelmiségiek tudásának jobb kihasználásáról? — Egyik fontos szempont, hogy soha nem rejtünk véka alá semmit. Én sem. Ha látom, hogy a fiatalabb kollégáknak segíteni kell, erre mindig hajlandó vagyok. Hasonló szellem kialakításán dolgoztunk. Mindenkire vonatkozik, hogy bizonyos keretek között — ahogy dolgozik — megvan az önállósága, s az alkotó munkához igyekszünk a feltételeket biztosítani. S arra is gondunk van, figyeljük, aki jól látja el feladatát még több önállóságot kapjon. Aki pedig segítségre szorul azt is igyekszünk megadni. Osztályunkon szinte túlnyomó többségben fiatal műszakiak dolgoznak. Legfontosabbnak tartom azt, hogy a szervezőkészséget, a problémaérzékenységet, az áttekintőkészséget fejlesszük. Ezek által növelhető önálló gondolkodásuk, döntési készségük, s számolhatnak azok következményeivel is megfelelően. Nos itt van szükség a szellemi erőforrások nagyobb, hatékonyabb hasznosítására. Mi erre törekszünk. 17. Kapnak-e önálló feladatot a műszakiak az osztályon? — Igen, kapnak. Elvárjuk viszont a kezdeményezést, a javaslatokat sokra becsüljük, és támogatjuk. Sok mindent a kezdeményezések alapján valósítottunk meg. Ennek alapján történt a termékek gyártásának elosztása a gyáregységek között. Hasonlóan végeztük a termékek gyártási sorrendjének kialakítását, a belső kooperációt stb. Ezek tanúsítják a szellemi tartalékok hasznosításának fontosságát. 18. Ön rendelkezik-e „felesleges” szellemi tartalékkal? — Nehéz kérdés. Lenni kell az emberben állandóan bizonyos szellemi erőtartaléknak, hogy ezt hasznosítani tudja, amikor arra szükség van. Ez akkor kerül felszínre, ha a szükségszerűség úgy hozza. Gondolom, a szellemi tartalék szinte kiapadhatatlan, s ezeket adott viszonyok között szükséges mindig hasznosítani. Vezetők dolga, hogy ezek feltárásában, hasznosításában is segítsenek a beosztottaknak, a fiataloknak. Gondolom erre most a VI. ötéves terv és az 1981-es terv megvalósításában még jobban kell törekednünk. Minden szellemi tartalék feltárását a fejlődés szolgálatába kell állítani — a kommunista és pártonkívüli műszaki értelmiségieknek, mert a változó körülmények ezt igénylik, szükségessé teszik. Így tudunk megfelelni a velünk szemben támasztott követelményeknek, amelyről a XII. pártkongresszus határozott. (F. Ö. K.) MBP—6,5 típusú pótkocsi jelzőberendezését hegeszti egyik fiatal mátészalkai szakmunkásunk. (Jávor László felv.) A KISZ-kongresszus előtt Az idén a KISZ-élet kiemelkedő eseményére, a X. kongresszusra kerül sor, ahol értékelik az ország fiataljainak munkáját, s meghatározzák a jövőbeni feladatait. Lázas készülődés tapasztalható valamennyi KISZ-szervezetnél, így a nyíregyházi MEZŐGÉP-nél is, amelynek kollektívája jó példával, eredményes tevékenységgel rangot, elismerést szerzett magának Szabolcs megyében, sőt országosan is. Hogy ez miként sikerült, hogyan csinálták — erről beszélgetünk Szalai Sándorral, a KISZ-bizottság titkárával. — Hazánkban mindig óriási szerepe volt, s a jövőben is az lesz a mezőgazdaságnak. E különösen fontos népgazdasági ágazatban mi az önök feladata? — A kérdés meglehetősen bonyolult, de nagyon röviden összefoglalva: előmozdítsuk a gazdasági növekedést. Köztudott, hogy a foglalkoztatottak számának növelésével, vagyis extenzív úton már nem fokozható a termelés, ezért az intenzív gazdálkodáshoz szükséges feltételek megteremtésén fáradozunk. Ennek elengedhetetlen része a műszaki fejlesztés, azaz olyan gépek, berendezések gyártása, amelyekkel kevesebb élőmunkaráfordítással, gyorsabban, jobb, korszerűbb termékek állíthatók elő. Konkrétan, a mi gyáregységeink fő profilja egyrészt a mezőgazdasági gépgyártás, másrészt a szolgáltatás. Főként az állattenyésztést megkönnyítő gépi berendezéseket készítünk, továbbá közúti szállító pótkocsikat. — És mit szolgáltatnak? — Égetően jelentkezett az az igény, hogy a szerszámgépek javítását oldjuk meg, így a nyíregyházi törzsgyár az utóbbira specializálódott. Nos, a gyártásra még egy pillanatra visszatérve: 1980-ban kezdtünk tőkés megrendelésre termelni, s úgy látszik a termékeink nyugaton is egyre keresettebbek. • Mindebben hol a KISZ-tagok helye? Mindenhol és mindenben. Itt a központban 4 alapszervezet működik. Az egyik kimondottan a műszakiakat, egy másik az adminisztratív dolgozókat, kettő pedig a fizikaiakat tömöríti. A nyíregyházi törzsgyárban összesen 240 tagot számlálunk, ami 60 százalékos szervezettséget jelent. Tehát, a termelés, valamint a politikai, továbbá kulturális élet minden szférájában, posztján jelen vagyunk, s nem túlzók, ha azt mondom, tevékenységünk meghatározó erejű. — Megfelelően érvényesül az alapszervezetek nevelő tevékenysége ? — Az alapszervezetek legfontosabb feladata: gondoskodni a KISZ-tagok neveléséről, képzéséről. Nyilván a KISZ-munka eredményessége is nagyban függ attól, hogy milyen az alapszervezeti kollektíva egysége, fegyelme. — A legnagyobb nevelő hatása a mindennapos politikai tevékenységben, a szervezeti életben való rendszeres részvételnek van. S mint már mondtam, nálunk a fiatalok szervezettsége 60 százalékos, így nem panaszkodhatok. Azontúl, ha hozzáveszem, hogy a KISZ-tagok 11 százaléka párttag is, akkor az már kellően fémjelzi az aktivitást, a KISZ-munka színvonalát is. Nem dicsekvésképpen, de a munkánk eredményességét több magas elismerés — például a KISZ KB oklevele, Kiváló KISZ-szervezet cím, KISZ KB Vörös Vándorzászló — is reprezentálja. — A taggyűlésen milyen döntések várhatók? — A taggyűlésnek, mint a KISZ-munka irányításának kollektív fórumának hatalmas a jelentősége. Színteret biztosít a KISZ-tagsággal együttjáró jogok gyakorlásának, a demokratikus centralizmus érvényesülésének, a tagság eszmei, politikai cselekvési egységének kikovácsolásában. Egyben jó lehetőség a tájékozódásra, és a tájékoztatásra is. Itt választják — esetleg mentik fel — a KZST-vezetőséget, valamint küldötteket választanak. Megtárgyaljuk a munkatervet és a tagfelvételekkel kapcsolatos dolgokat, értékeljük a végzett munkát, áttekintjük a gazdasági, illetve propagandamunka helyzetét, tennivalóit stb. Remélem a vita ugyanúgy mint a korábbi években tárgyilagos és érdemi lesz. — Hogyan készülnek a KISZ X. kongresszusára? — A Magyar Ifjúság című lap teljes terjedelemben közli a KISZ KB Kongresszusi Levelét. Szervezetünk annyi lapot vásárolt, ahány KISZ-tag van, hogy valamennyien olvassák el, s tegyék magukévá az abban foglaltakat. Úgy érzem nyugodt lehet lelkiismeretünk, hiszen olyan 5 évet zártunk, amilyen a vállalat, de a nyíregyházi törzsgyár életében még nem igen akadt. De az eredményeink korántsem vakítanak el bennünket, s nem mondjuk azt: már nincsen tennivalónk. Még megoldatlan a bejáró dolgozók, fiatalok szabad idejének hasznos eltöltése. Aztán, annak ellenére, hogy modern sportpályánk, s felszereléseink vannak, a tömegsportmozgalmat mégsem sikerült a terveinknek megfelelően szélesíteni, népszerűsíteni. — Az eddigi kongresszusokon még mindig volt küldöttünk, remélem az idén sem lesz másképp — fejezte be Szalai Sándor a MEZŐGÉP nyíregyházi központi törzsgyári KISZ-bizottság titkára. (Cselényi)