Nyíregyházi Mezőgép, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Az anyagtakarékossági pályázat díjnyertesei A vállalat gazdasági vezetése — a politikai és társadalmi szervek egyetértésével — 1985. július 20-án „Anyagtakarékossági pályázat”-ot hirdetett a vállalat gazdaságos anyagfelhasználásának és technológiák korszerűsítésének elősegítése érdekében. A 11 tagú bíráló bizottság — melynek elnöke Nagy Sándor igazgató — a pályázati felhívásra beküldött 9 pályázati anyagból hatot talált érdemesnek díjazásra. A díjakat 1986. január 8-án adták át. Az I. helyet a Siker 86’ jeligéjű pályaművel (DETK — 105 tartálykocsi) érték el a MÜFE szakemberei: Ruska Pál, Fekete Lajos, Járos Lászlóné, Sinka József, Köteles Erika. Két II. helyezést ítéltek oda, egyik a Zalka Máté szocialista brigádé, gazdaságos anyagbeszerzés témában pályáztak, illetve a Toledó jeligés pályaműé a másik, mely az anyagtakarékos futómű kialakítását és gyártását fejti ki. A három III. díjat a Megtakarítás, a Kémeri és a „Supersarkítás” jeligés pályaművek kapták. Béke és kultúra Folytatódik a vetélkedő-sorozat 1. FORDULÓ MEGOLDÁSAI: 1. Pécs — Lvov, Kecskemét — Szimferopol, Békéscsaba — Penza, Gyula — Kuznyeck, — Miskolc — Vologda, Szeged — Odessza, Dunaújváros — Kommunarszk, Debrecen — Klaipeda, Eger — Csebokszari, Kaposvár — Kalinyin, Szolnok — Tallin. 2. Szabolcs-Szatmár megye és a Szovjetunió Kárpátontúli területe pártbizottságainak kezdeményezésére 1960-ban, Lenin születésének 90. évfordulója alkalmából a magyar-szovjet határ két oldalán, Beregsurányban és Luzsánkán közösen telepítettek almáskertet, mely azóta a Lenin Barátságkert nevet viseli. 1977-ben 60 hektárral bővült a kert, mely telepítésétől kezdve tudományos eredmények alkalmazásának, és szovjet-magyar kertészeti szakemberek tapasztalatcseréinek bázisa. Minden év szeptemberében közös szüreten találkoznak a testvérterületek párt és állami vezetői. 3.66 tagcsoportja van az MSZBT-nek megyénkben. 4. Csernovice 5. Elem Klimov: Jöjj és láss! 6. Győr — Tata — Nyíregyháza, (az előbbit a múlt évben Mátészalka helyettesítette) 7. Az 1985-ös magyar VIT- küldöttség programja. 8. Kárpáti Igaz Szó, Zakarpatszkaja Pravda A II. FORDULÓ KÉRDÉSEI 1. Ki a Szovjet — Magyar Baráti Társaság vezetőségének elnöke? És ki a Magyar — Szovjet Baráti Társaság elnöke? (3 p) 2. Mi a Budapest — napok jelentősége? (5 p) 3. Melyik Szovjetunióbeli autógyárban gyártanak Ikarusalkatrészeket? (1 p) 4. Mi annak a magyar-szovjet kooprodukciós filmnek a címe, mely Kálmán Imre operettszerző legendás életét dolgozza fel, s ki a rendező ?( 2 p) 5. Hol alakult meg a Petőfi Barátok Klubja? (1 p) 6. Melyik az a sportág, amelyben mind a Szovjetunió, mind Magyarország „nagyhatalomnak” számítanak? (1 p) 7. Mit tudnak a Föld közepén című elbeszélésgyűjteményről? (5 p) 8. Melyik az a szibériai város, ahol a Béke és barátsági műszak keretében 1977. óta nemzetközi műszakot rendeznek? (1 p) 9. Minek a jelszava? „A filmművészet humanizmusáért, a békéért és népek közötti barátságért.” (1 p) 10. Soroljon fel legalább 3 olyan közös kulturális megmozdulást melyeknek szovjet-magyar szervezői, közreműködői voltak! (10 p) Felkészülés: A Fáklya 1985-ös évfolyama, különös tekintettel az 1; 5; 6; 11; 15; 16; 19-es számokra. Beküldési határidő: február 28. Sorozatban készül a légféktartály a nyírbátori gyáregységben. munkával telt évtizedek Mindig szerettem a természetet. Dísznövények, virágok vonzottak. A nyolcadik osztály után így először a főváros, majd Debrecen-Pallag szerepelt a tervekben, álmokban. A valóság: mezőgazdasági technikum. Kollégista voltam évekig. Korábban szabadsághoz szokott, majd a zárt világba kerülő lány lettem. Megpróbáltam beilleszkedni. Édesanyám özvegyen nevelt, így a képesítő után megértettem, hogy dolgoznom kell. A nagyhalászi gépállomáson volt munkahely. Oda kerültem. Üzemgazdász lettem. Erre nem tanítottak ugyan a technikumban, de hála az azóta már elhalálozott Szabó Miklós főmezőgazdásznak, nem vallottam szégyent. Megismertem a gépeket, az embereket, s ahogy változott a profil, úgy voltam én is anyagkönyvelő, majd számlázó, s ha kellett utókalkulátor. Bizonyára nem voltam szerelési vagy gyártási szakember, de mindig lelkiismeretesen, szorgalmasan, precízen dolgoztam. 1958-ban mentem férjhez. Férjem időközben milliomos lett, már ami a balesetmentesen megtett kilométereit illeti, mint gépkocsivezető. Saját lakásunkat hagytuk ott Nagyhalászban, amikor Baktalórántházára jöttünk. Természetesen albérletbe. Később lakást vettünk. S most már ugyanezt a fiamékról mondhatjuk el, ugyanis a nagyobbik most nősült. Pétervásárra költöztek. A tanácsi telek, s a házépítés, no meg a berendezkedés jelent most közös gondot. Szerencsére a cégnél most jól mennek a dolgok. Ilyenkor még a hangulatom is más. Itt a baktalórántházi gyáregységnél a számviteli és pénzügyi csoport munkáját irányítom, s így szinte minden anyagi jellemzőt ismerek. Ismerem, az emberek megváltozott véleményét is. Öröm, hogy itt lehetek. Jól érzem magam a gyáregységben. Megbecsülnek. Bár a béremen nem látszik a három évtizedes MEZŐGÉP-es múltam. Valahogy azt tapasztaljuk mi nők, hogy a férfiak más elbírálás alá esnek. No nem panaszkodni akarok. Két és fél szobás lakásunk, kocsink van. Bejártuk hazánk legszebb tájait, s eljutottunk a környező szocialista országokba. Ha férjem nem betegeskedne, nem is lenne semmi bajunk. Nős fiunk vízvezetékszerelő, a kissebbik itt lesz autófényező szakmunkás. A közösségi munkából soha nem húztam ki magam. A mozgalomban jegyzőkönyvvezető, tagdíjfelelős, de a szakszervezetben voltam gazdasági felelős is. Rendszeresen bekapcsolódok a munkahelyi röplabdázásba, s ott vagyok minden rendezvényen, megmozduláson. Valahogy mi belenőttünk a közösségbe, s nem tudnánk talán az életünket sem elképzelni a gyár, a munkatársak, a mindennapi munkahelyi és otthoni sikerek, eredmények nélkül. Remélem, így lesz ez az elkövetkezendő években, a nyugdíjig, s azután is. Gyakrabban került szóba mostanában 1955. augusztus 10. Ez ugyanis a MEZŐGÉP-hez kerülésem időpontja. Számontartja a családom is, én is; külön öröm volt az, hogy a MEZŐGÉP augusztusi számában már írtak rólam. Igaz, a szakszofon, a zene kapcsán. Elválaszthatatlan életemtől a muzsika. Már gyerekkoromban hegedültem. Az ifjúsági szervezetben zenekarban szerepeltem, tánccsoportot kísértünk. Kérdezhetné valaki, hogy jön ehhez a vasas szakma? Különösen furcsának tűnik, hogy mint hegesztő kezdtem a munkáséveket. Tetszett a szakma, miként jól éreztem magam egy lakodalom, szüreti mulatság, ifjúsági rendezvény, vagy most egy nyugdíjas találkozó, vagy egy vállalati ünnepség közreműködőjeként. Akkor még javítottunk. Változott a profil, új feladatokat kellett megoldanunk. Megszereztem a géplakatos szakmunkásbizonyítványt is. Az élet azonban mindig szolgál meglepetéssel. Mikor már úgy tűnt, hogy sínen vagyok, elismerik munkámat, 12 évi csoportvezetés után új feladatra vállalkoztam, így kerültem a szerszámkészítőkhöz, s természetesen megszereztem ezt a képesítést is. Ebbe a műhelybe hoztam a régi bérem, ami csak nekem volt talán szép, mert itt kiderült, közel 3 forinttal alacsonyabb a többiekénél. Rákapcsoltam, dolgoztam , segítettek is, így lassan felzárkózom. Legutóbb is én kaptam a legmagasabb emelést. A feleségem a TEMPÓ-nál dolgozik. Lányunk férjhez ment, s mivel már unokánk is van, ők is hozzánk kerültek. A lakást így kissé ki kellett bővíteni. A szabadidőnk jelentős része most erre megy. Most érződik annak a hatása, hogy a vasas szakmák szinte mindegyikéhez van érzékem. 4600 forint a havi keresetem. 46 évesen, három szakmával a kezemben, három évtizedes egyhelyben dolgozással — ez bizony nem nagy pénz. Többen tudni vélték, hogy máshová megyek, ahol több a fizetés. Nem szándékozom elmenni. A régi munkatársak között élni, együtt alakulni a mezőgazdasággal, a mezőgazdasági gépekkel, s felvenni a küzdelmet közvetveközvetlenül a piacon; ez kitartásra ösztönzi az embert, nem vándorlásra. Aki dolgozik, az boldogul. Nyolc évvel ezelőtt vettünk egy Trabantot. Már akkor is használt volt, de ha törődik vele az ember, s karbantartja, még sokáig hűségesen szolgál. Ezt mondtam mindig a gondjaimra bízott fiataloknak is, akik nálam is tanulták a szakmát. Más lehetőségeik vannak a mai fiataloknak, mint nekünk volt. S ha semmi mást nem értünk volna el, csak azt, hogy az én unokámnak már még könnyebb lesz, megérte. Háromszoros vállalati kiváló dolgozó vagyok, ismernek, szeretnek, dolgozunk, jól élünk. Mi kellene még? Ugyanez, legalább még harminc évig. Közvetlenül a budapesti Timót utcából, az MTH iskolából jöttem Nyíregyházára, 1954. október 25-én. Próbáltam a fővárosban, de a szívem hazahúzott. Amikor megkezdtem a munkát, még körmösöket javítottunk. Az idők változtak, s ma már szerszámgép-felújítással foglalkozom. A szocialista országokban gyártott több fajta felújítását végezzük. Az évtizedek nem múltak el nyomtalanul felettem. Bár még csak 49 éves vagyok, elég sokat betegeskedem. A gyomrom nem bírja a szolgálatot. Az az igazság, hogy kislétai illetve máriapócsi lakásunktól, mióta dolgozom, bejárok. S ha valaki belegondol, hogy naponta hajnali negyed négykor kelek, s közel délután négy óra, mire hazaérek , bizony nem könnyű. Most is úgy vagyok, hogy meleg ebéd kellene. Viszont nem tudok kettő után maradni, mert akkor nem érem el a vonatot. Arra viszont nincs lehetőség, hogy munkaidő alatt elmehessek ebédelni. Sokan megkérdezik, mennyit keresek, hogy vállalom a bejárás terheit. Az az igazság, hogy nagyon szép órabérem van: 29 forint 30 fillér. Az évek során megszoktam a munkát, a munkatársakat, így nem is szívesen mozdulnék. Tagja vagyok az „Ady Endre” szocialista brigádnak. Már minden elképzelhető elismerést megszereztünk az évek során. Magam négyszer voltam a MEZŐGÉP Kiváló dolgozója. Egy alkalommal megkaptam az Ipari Minisztérium Kiváló Dolgozója kitüntetést is. A feleségem is dolgozik, a Nyírbátor és Vidéke ÁFÉSZ máriapócsi vegyesboltjában üzletvezető. A nagyobbik fiam követte a szakmám, s az utam. Már leszerelt katona, s ha minden igaz, számolnunk kell azzal is, hogy rövidesen megnősül. A kisebbik szakközépiskolás. Utolsó éves, így szalagavatója, ballagása — s remélhetőleg továbbtanulása, még bőven ad feladatot. Negyedszázada nősültem, Máriapócson szép lakásunk, kocsink van. A „Skoda 120”-as igaz családi kocsi, de mindannyiunk programja kielégítéséhez hozzájárul. Ami engem illet, nem sok szabadidőm van. S ami van — főleg a hosszabb késő tavaszi, nyári napokon — ahhoz a kert ad munkát. Alma, körte, szilva fákat is telepítettünk, így ezzel is van tennivaló. A baromfiudvar is ad munkát. Így, mindennel foglalkozva tudunk boldogulni. Idekerülésemtől tagja vagyok a szakszervezetnek, s több, mint egy évtizede a pártnak is. Ezeket nem dicsekvésből mondom, de úgy érzem, hogy bejáróként, ezt fontos volt megemlítenem. Korábban GMK-val is foglalkoztam. Szeretnék nyugodtan, MEZŐGÉP esként dolgozni, itt a nyugdíjig. MÓRÉ JÓZSEFNÉ PETRIS JÓZSEF BAKÓ LÁSZLÓ