Nyíregyházi Mezőgép, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

A fehérgyarmati gyáregység szocialista brigádjai tettekkel igyekeznek igazolni címüket. Évek óta rendszeresen számot adnak gazdasági, politikai, kulturális ismereteikről a brigádvetélkedők során. A felkészülés jutalma nem is maradt el, ugyanis a MEZŐGÉP-eseket egy női és egy férfi brigád képviselte az „Igaz ez a szép ... ” vetélkedő városi döntőjében. Ebben az évben már befejeződött megyei szinten is a küzdelem. Igaz, nem jutottak el a legjobbak közé, de a mindennapok brigádéletében maradandó nyomot hagyott az idei felkészülés is. Versenyben a MEZŐGÉP-es női csapat. A MEZŐGÉP színeit képviseld férfibrigád. /a---------------------------------------------------------------------------------------------a\ Laci bácsi nyugdíjba ment Kedves ünnepség színhelye volt december 4-én a törzsgyár tanműhelye. Nyugdíjba vonulása alkalmából köszöntötték Hrinkó László tanműhelyvezetőt. Az ünnepség résztvevői azok a sportolók voltak, akik Hrinkó László sportvezetői tevékenysége alatt sportoltak. A feielevenített évek több mint 25 évet öleltek át, amelyben méltatták Hrinkó László munkásságát. Az egykori sportolók megbízásából Szekrényes László búcsúztatta Laci bácsit. A méltató szavak kitértek arra, hogy Hrinkó László 1951-ben került vállalatunk jogelődjéhez. Akkor a nehéz időkben alapvető feladat volt az ország újjáépítése és a békés boldog élet alapjainak a megteremtése. Mint vezető hamar felismerte, hogy a becsületesen végzett munka mellett szükség van a fiatalok egészséges testi nevelésére is. E gondolat alapján kezdte el szervezni a vállalati sportéletet. Ehhez a nemes feladathoz méltó partnerre talált a vállalat vezetésében, mert a munkavégzéshez anyagi és erkölcsi támogatást adtak. A labdarúgás szeretete annyira őszinte lett, hogy több mint 25 éven át, életének meghatározó eleme lett. Mindent megtett annak érdekében, hogy a maga köré gyűjtött fiatalokat jó szakemberekké és igazi sportemberekké nevelje. És amikor látta, hogy munkájának gyümölcse, értelme van, élete is új értelmet kapott. Az igazi családapa két gyermeke mellé még fogadott vagy húszat, hogy őket is nevelje, dajkálgassa és saját gyermekének tekintse. És a fogadott gyermekek nem lettek hűtlenek, mert majdnem mindannyian csak egyszerűen Apának szólították és szólítják a mai napig is. Pedig igazán sok kellemetlenséget okoztunk. Mi is éltük a fiatalok életét. Ittunk, szórakoztunk, de amikor elérkezett az idő, Laci bácsi szólt, és a szónak foganatja lett. Több mint 35 év alatt alapvető életfelfogása a becsületesen végzett munka és az arra való nevelés volt. Mindenekelőtt az életre nevelte környezetét, támogata szakmai fejlődés 6ket. Egykori sportolói közül többen töltenek be ma magas vezetői beosztást. Mai napig is törődik, érdeklődik neveltjeiről, figyelemmel kíséri életük alakulását. Mindig tudta, hogy a legjobb nevelési eszköz a személyes példamutatás. A fiataloknak példát mutatott a család szeretetében, a munkahelyi magatartásban és a magánéletben egyaránt. Mindenki számára ő volt a példa, ő volt az a családapa, akire fel lehetett nézni. És amikor a labdarúgásban igazi örömét lelte, ő akkor is a fejlődést nézte, és nyugodt szívvel, tiszta lelkiismerettel ajánlotta magasabb osztályba fiataljait. így lett NB I-es labdarúgó Szekrényes és Kanyári, akik az itt kapott intelmek alapján mindvégig csapatuk szellemi vezérei tudtak maradni. Többen lettek NB I. B és NB II-es labdarúgók. Az egykori labdarúgók közül 34-en jelentek meg, hogy tiszteletüket és szeretetüket kifejezzék. Kedves ajándék átadásával kívántunk békés, boldog nyugállományú éveket. Szalai Sándor A búcsú vidám, de megható percei. Középen Hrinkó László _____________________________J Brigádélet—közelről Hivatalosan még egy fórumon sem hangzott el, de brigádok közötti beszélgetéseken, fehér asztal mellett olykor szenvedélyeket sem nélkülözve felmerül a szocialista brigádok tevékenységének őszinte önértékelése. A mozgalom erősen hajlik a formalitások felé, ami nem tesz jót a szűkebb közösségnek, de annak az eszmének sem, amely létrehozta ezeket az üzemi kollektívákat. A brigádnapló gondos vezetése mellett elmarad a tartalmi munka, már-már úgy számítunk a május elsején osztogatott brigádpénzre, mintha az V_________________ valami kötelező fizetés-kiegészítésféle lenne. Nem jól van ez így. Az elidegenedett ember számára olykor szükség van közösségi együttlétekre is. Nem kimondottan kikapcsolódásokra gondolok, hanem elsősorban fontos mozdulatnak tartom azt a munkát, amit ezek a brigádok képesek elvégezni a szűkebb környezet s egyben a magyar társadalom javára. A Kállai Éva szocialista brigádban is érezhették valami ilyesfajta munkakényszert, amikor együttműködési szerződést kötöttek az 1. sz. gyakorlóiskolával. Programokban üzemlátogatás, osztályszépítés, gyermeknapi együttlét, hulladékgyűjtési akció szerepel. S mivel szerződésről van szó, a dolog kétoldalú. Nemcsak ők adnak, de nőnapi műsort, és egyéb közreműködést ígért az iskola is, így lenne ez jó, így lenne igazi brigádélet, nyitott szemmel élni, tartalékainkat önzetlenül bedova gyarapítani egyegy közösséget. Szorítunk a Kállai Éva szocialista brigádnak. K. J. Munkával telt évtizedek Először 1950-ben ültem traktorra a kölesei gépállomáson. Tiszabecs, Milota, Sonkád, Fülesd voltak azok a területek, ahol dolgoztunk. Nagykállóban végeztem a traktorosiskolát, s onnan Nagyhalászra helyeztek. Akkor nem úgy volt mint most, már ami az élelmezést illeti. Kértem, had kerüljek haza. Jánkmajtisról kerékpárral jártam Kölesébe. Elmentem a hét elején s a körmössel egész héten át jártam a határt. Kora tavasztól késő őszig a barázda volt a vetett ágy. Amikor Jánkmajtison megszűnt a gépállomás, úgy gondoltam, a fővárosba megyek. A távolságot, a zajt, Budapest nyüzsgését nem tudtam megszokni. Hazajöttem, s a fehérgyarmati gépállomásra kerültem. Brigádvezetőként Zsarolyán, Kisszekeres, Nagyszekeres termelőszövetkezeteinek gépei jelentették számomra a napi feladatot. Kerékpárral jutottam el naponta traktorosaimhoz, hogy ellenőrizzem munkájukat. Én tartottam nyilván teljesítményüket, gondoskodtam az üzemanyagról, s még a javítási munkákban is részt vettem. Harminc éve múlt, hogy megnősültem. Feleségem Gyügyére való, így odaköltöztünk. Aggod Mihály igazgatótól kértem egy gumikerekes K—25-öst, s ezzel szántottam, vetettem, csépeltem, szállítottam. Időközben mód nyílt arra, hogy egy darabig a tsz-ben legyek a gépállomás kihelyezett szerelője. Amikor megszűnt ez a lehetőség, akkor visszakerültem a műhelybe lakatosként. Annak idején kombájnolni is jártam, s az SZK—4-es szovjet kombájnnal megyei II. helyezést is elértem. Ehhez az is hozzájárult, hogy nagyon jó volt a termés az évben, s szinte az Erdőhát, s Tiszahát minden termelőszövetkezeténél szívesen fogadtak, s végig volt munkák. Több kitüntetésben volt részem. Közel féltucatszor voltam kiváló dolgozó. Nem tartozom a táppénzre járók táborához. Eltekintve egy korábbi balesetemtől — amikor egy tetőszerkezet rám borult — betegállományban szinte alig voltam. Otthon egy 1100 négyszögöles almás, disznó, baromfi, háztáji gazdaság munkája vár. Jó időben motorkerékpárral járok be, hogy minél többet lehessek otthon. Feleségem beteges, így szükség van az én helytállásomra. Kis lakást építettünk annak idején, amit időközben mondhatni összkomfortossá alakítottunk. Sokat kellett dolgozni az eltelt évtizedekben, de úgy érzem mindig megbecsültek, s értékelték hűségemet, igyekezetemet. Nagyon jól éreztem magam a MEZŐGÉP fehérgyarmati gyáregységében, s ha nyugdíjba megyek, nagyon fog hiányozni a megszokott kollektíva, a Tajga lakókocsik sora. Józsa Jenő. Á tárgyalóteremből A baktalórántházi Jóni Károly segédmunkásként dolgozott a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat 2-es számú gyáregységében Baktalórántházán. Múlt év szeptemberében észrevette, hogy a lakókocsik gyártásához használt kerékgumis köpenyeket és -külsőket a gyáregységen belül úgy tárolják, hogy rossz állapotú, több helyen lyukas drótkerítéssel vannak körülvéve, s az éjjeliőr fülkéje is messze — mintegy 800 méterre — van. Elhatározta hát, hogy a kínálkozó lehetőséget nem hagyja kihasználatlanul — gumiköpenyeket fog lopni, és azokat eladja magánfuvarozó kisiparosoknak. Ennek ellenére 1985-ben csupán egy köpenyt lopott el, csak ez év elején kezdte „nagyban űzni az ipart”, igaz áron alul adta tovább a „szajrét”. Az első akcióból származó 2790 forint értékű gumit például 1000 forintért adta el a nyírjákói Pásztor Imrének, aki ismerőseinek is elmondta, hogy milyen jó üzletett kötött. Így került sor arra, hogy 1986 január végén Pásztor Imre, Papp Tibor és Bige István elmentek Jóni Károly lakására, majd — az este leszálltával — valamennyien a Mezőgép Vállalat gyáregységéhez kocsikáztak. Jóni Károly bemászott a kerítésen, kihozott öt darab gumiabroncsot, amelyeket Pásztor Imre és Papp Tibor azon nyomban meg is vásároltak 5000 forintért. Ennek az ügyletnek is hamar híre kelt. Papp Tibor jóvoltából, aki falubelijének, a rohodi Márky Istvánnak „adta le a drótot", sőt el is vitte őt Jóni Károlyhoz, és ott ötezer forintért négy darab gumiköpenyt vásárolt számára. Februárban vagy márciusban — utólag már közelebbről meg nem határozható napon — Pásztor Imre kollégájának, Lőrinc Istvánnak, ófehértói magánfuvarozó kisiparosnak fecsegte el, hogyan lehet potom pénzért drága gépkocsi-alkatrészhez jutni. S nemcsak hogy elmondta, de segített is szerezni neki. Elvitte Jóni Károly lakására, és négy darabot vett neki — természetesen az új érdeklődő 4000 forintján. Jó boltnak is kell a reklám — gondolhatta Jóni, mert nem várta ölbe tett kézzel a kuncsaftokat, ő maga is kínálta a portékáját. Így Bige Istvánnak is felajánlotta, hogy szerez neki olcsó gumit. A fiatalember nem zárkózott el a kölcsönös előnyökkel kecsegtető üzlettől. Olyannyira nem, hogy édesapja teherautóján elvitte Jónit a bőségszaruvá vált telephelyhez, megvárta, míg kihoz onnan hat gumabroncsot, s ott helyben leszurkolta az érte járó pénzt, ezúttal 6200 forintot. Később Jóni Károly már házalt is a lopott holmival, így sikerült vevőt találnia — Rebák István személyében — négy újabb gumiabroncsra, melyekért 4500 forintot kért. Az ügy további két szereplőjének, a baktalórántházi Kozma Józsefnek és a nyírkércsi Kozma Jánosnak még további kilenc gumiabroncsot „szerzett” 10 800 forintért. A nyomozás során kiderült, hogy Jóni összesen 34 darab gumiabroncsot tulajdonított el 115 810 forint értékben. Ezért az A Kelet-Magyarokig nyomán elsőfokon eljáró Nyíregyházi Városi Bíróság 1 év négyhónapi szabadságvesztésre, és kétévi közügyektől való eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Vevői közül Pásztor Imrét, és Papp Tibort orgazdaság és bűnpártolás, a többieket pedig orgazdaság miatt vonta felelősségre. Pásztor Imrét, valamint Rebák Istvánt öthónapi szabadságvesztésre, és közügyektől eltiltásra, valamint pénzmellékbüntetésre ítélte. A további hat zavarosban halászó magánfuvarozót különböző összegű pénzbüntetéssel sújtotta a bíróság. Jóni Károly, Pásztor Imre valamint Rebák István ítélete még nem jogerős. Ezt a táblát Mátészalkán láttuk.