Nyíregyházi Napló, 2005. január-június (12. évfolyam, 1-23. szám)

2005-01-14 / 1. szám

Anyácska csak egy van Na, még csak ez kellett Illésné Ancsán Arankának! A vadóc megasztár, Oláh Ibolya patrónusa, Anyácskája az oktatási minisztérium kitüntetését vehette át a napokban. No, újabb olaj a tűzre, haragosai szemében még erőseb­ben lángolhat a tűz! Ugyanis a Tiszadobi Gyermekott­hon igazgatónőjét is vagy imádják és munkáját sokra tart­ják, vagy rossz szemmel néznek rá. Ő is megosztja a ma­gyar közvéleményt, akárcsak Ibolya. Rosszakarói úgy tartják, túl sok időt fordít a slágerlisták éllovasává vált, hajdani állami gondozott menedzselésére, sőt amióta könyve jelent meg, maga is megasztárrá vált. Nem szé­gyellem bevallani, én a rajongói közé tartozom. És elme­sélem, hogy miért. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer valahol Heves megyében egy kislány, Aranka, aki mostohaanyja és az atyai szigor elől bátyja után Budapestre ment egy vegyipari szakközépiskolába. A szak­maválasztásnak egyetlen indoka volt, ha már az idősebb testvére ezzel el tudott menekülni otthonról, hátha neki is sikerül. Pedig az irodalom, a művészet virította a lelkét, így az Eötvös Lóránt Tudo­mányegyetemre már magyar-népművelés szakra jelentkezett, ám erőteljesen kilógott az egyetlen szakközépiskolai bizonyítvány a csupa gimnáziumi közül. Nem vették fel. Hazamenni nem tudott. Hiába sportolta végig a középiskolai éveket (futás, kajak, gerely­hajítás, kézilabda), sehova sem kellett. Öltöztetőnek vették fel a Nemzeti Színházhoz. Az első munkába állás napján, reggel lement futni. Kifordult a bokája. Törés. Egy hétig vaksi egyedül feküdt albérletében, senki sem nyitotta rá az ajtót. Aztán... A totális véletlen. Egy kézilabdás barátnő rácsörrent: „Képzeld, a Laurencz László (a sportág ma is ismert személyisége ő) lehívott Tatabányára játszani, egyedül vagyok itt, gyere, majd találunk neked állást...” Az állás. Egy hetvenszemélyes leánynevelő. Bemutatták a gon­dozottaknak az új, képesítés nélküli felügyelőt. Ahogy bezáródott mögötte az ajtó, feltört a röhögés. Majd mindegyik lány idősebb volt „Aranka néninél!” Az intézetbe elég sűrűn bekopogó rendőrök többször zavarták vissza éjszakai ügyeletben, hogy „kislány, küld­jél magad helyett végre egy igazi nevelőt”. Kedvét szegte mindez? Hm... Népművelés-testnevelés szakon főiskolai diplomát szerzett. „Ezeknek a gyerekeknek erre volt szük­sége, mit értem volna magyarral vagy matematikával?” Diploma, férj, egy Jáva típusú motorkerékpár és egy térkép az asztalon. Az állásajánlatok közül Tiszadob volt a legszebb, legter­mészetesebb környezetben. Tizennyolc éve pattantak nyeregbe és érkeztek meg a fiúintézet­be. „Ez volt maga a mennyország! Csodálkozva álltam hetek múl­tán, sehol egy mentő, sehol a rendőrség? Ez a lányoknál mindenna­pos! Amikor ebbe az intézménybe megérkeztek az első lányok, a kollégák örvendeztek, velük könnyebb lesz. Én csak dörzsöltem a kezemet, majd meglátjátok! Mondjuk egy tisztelgő petárdadobálás lánymódra, hogy csak a finomakat említsem!” Csaknem ezer gyermek jött és ment az életében, olyanok, akik nem élhették meg a boldog család érzését! Négy saját gyereke is született. Fiú, lány, fiú, lány. „Egy lánynak az a jó, ha bátyja van!” Ibolya? Egy nyíregyházi gyermekrendezvényen „tátikázott”, az­tán csak úgy „a la natúré”, minden kíséret nélkül a Nyomorultak című musicalből énekelt. Illésné Ancsán Aranka ekkor érezte elő­ször azt a borzongást, ami mára egy országot járt át. Amikor a lányka Tiszadobra került, ezer szem figyelte Aranka nénit és Ibolyát, vajon mit engedhet meg magának a rakoncátlan­nak, pöffögőnek tűnő, fekete hercegnő, kivételez-e vele az igazga­tónő?! Ibolya hétköznapokon „anyázott”, „anya így, anya úgy, anya kérlek segíts...”, ünnepnapokon, amikor a durca nem borított sö­tétséget az arcára, amikor repkedett, akkor hagyta el ajkát a neveze­tes „anyácska” titulus. És vártak arra, hittek abban, hogy egyszer eljön a siker. Mindkettőjüknek. S mi a helyzet Illésné Áncsán Aranka gyermekeivel? Ők édesen, vagy mostohán fogadták a fogadott testvért? A tehetségkutató ver­seny ideje alatt mindannyian autóba ültek szombat reggel, hogy vasárnap hajnalban holtfáradtan érkezzenek haza, mert látni akar­ták Ibolyát élőben. Hétközben pedig folyt a kampány ott, ahol ta­nulnak. Debrecentől Budapestig. Ha valakinek nem tetszik, az most már rám is haragudhat, de egy televízióműsor egy ország - gondoskodásból példát mutató - Anyácskájává tette Illésné Ancsán Arankát, a pedagógusok között pedig megasztárrá. Ma ilyen világot élünk. De legalább azt is meg­értük, hogy végre nem csak üres fejű plázacicákat és műmájer macsókat sztárolnak. A sztárok életében pedig meg kell szokni, hogy sok az irigyük. Anyácska most ebből kap kiképzést. Jó erőt hozzá! . . . Tapolcai Zoltán 295 000 ft helyett 268 000 ft 478 000 ft helyett 360 000 ft mR INS/I* 565 000 ft helyett 380 000 ft K ' -....'\ ^ ‘ * ** 328 000 ft helyett 258 000 ft TÖBB MINT 30 TÍPUSÚ ÜLŐGARNITÚRÁBÓL VÁLASZTHAT A GYÁRTÓ MINTATERMÉBEN! Még tavalyi árakon!! Megrendelés esetén az árakat 2006. április 30-ig garantáljuk! Nyitva: M­ P 9 18-1 ej. Szó 9-13-1» Megyejáró Valamikor nyár végén, ősz ele­jén láttam először a tiszta tekinte­tű embert, Kiss Gézát, és fiát, Ádá­­mot. Verebes István egy álmos va­sárnap reggel talán a szokásosnál is „Dart Wéderesebben” vette a le­vegőt a szabolcsi család különös történetét hallgatva. Az a reggel más volt, mint a többi, apa és fia a városba indultak, hisz nyakukon volt már az iskolakezdés, eljött az idő, hogy bevásárolják a legszük­ségesebb tanszereket. Aztán, mint a filmekben, egyszer csak egy vas­tag borítékot találtak, benne több mint 3 millió forinttal. Egy havon­ta 75 000 forintból gazdálkodó, öt­tagú család számára ez az összeg kb. 3,5 évre elegendő. De ez a kal­kuláció csak az én fejemben for­dult meg, és talán az Önében is, kedves olvasó, ha érezte már a kí­sértés furcsa remegését, és hagy­ta, hogy egyszer-kétszer szemébe kacsintson az ördög, akinek per­sze vagy ellenállunk vagy nem, de ez már egy másik kérdés. Hősünk, Kiss Géza azon becsületes embe­rek közé tartozik, akikkel az ördög nem mer ujjat húzni, így a boríték pár perc múlva már a rendőrségen pihent. Géza és fia pedig becsüle­tes megtalálóként néhány hétre még a média vendégszeretetét is élvezhették, hiszen kis országunk­ban ma már egy becsületes gesz­tus nem mindennapi esemény, sőt tulajdonképpen szenzáció. Mife­lénk ez a való világ... De, hogy visszakanyarodjunk a történethez, az élet végül is továbbment, a szomszédok ugyan még hónapo­kig vitatkoztak döbbenten, miért is nem tette zsebre ez a Géza azt a temérdek pénzt, ha valaki, hát ők megérdemelnék, hogy jobban menjen a sorsuk, végre a gázt is bevezethették volna! De a Kiss család tudta, mindez jól van, ahogy van, s ha úgy kell lennie, hát majd visszamosolyog a szerencse. Karácsony előtt jött egy furcsa te­lefon. Nyaralni nem nagyon szok­tak, így se a Sky Travel Utazási Iro­dát, sem a tulajdonost, Bicsérdy Ri­tát nem ismerték. Nem is nagyon ér­tették, mi történik már megint ve­lük. Pedig csak a mosoly volt, ami­ben titkon bíztak, hogy a jó mégis elnyeri jutalmát, mint a mesékben. A jutalom egy egyhetes görögorszá­gi utazás volt az öttagú család szá­mára. December 17-én a Nyíregy­házi Televízió péntek esti műsorá­ban, könnyeiket morzsolgató opera­tőrök és műsorvezetők gyűrűjében Ádám kicsit az Indul a bakterház Bendegúzának és Tamási Áron Ábel hősének naiv őszinteségével vette kezébe az utazásra jogosító doku­mentumokat és egy bevásárlóköz­pont felajánlását, akik az utazáshoz szükséges élelmiszereket és kelléke­ket biztosítják a család számára. A végtelenül boldog tekintetek és a meghatott szavak között volt egy mondat is, amit tudtunk vala­mennyien: ,Mi így öten soha nem jutottunk volna el egy ilyen nya­ralásra...” „Soha ne mondd, hogy soha!” - hirdeti filozofikusan egy graffiti. Erre gondoltam, meg arra, hogy imádom a happy end-es története­ket, bár az igazi öröm, a görög nyár még messze van. Addig is minden nap bizonyíték, hogy így is lehet. Vagy talán csak így lehet. Élni, ahogyan élhetnénk. Bocskai Magda Egyszer volt... Egy becsületbeli ügy utózöngéi Ezt a történetet az élet írta. Nem kellett hozzá hollywoodi forgatókönyv, Oscar-díjas rendező. Mégis igaz, megrendítő és szinte már mesébe illő. A titkok tudós kutatója Gyermekkorában egyszer talán mindenkinek megfor­dul a fejében, hogy régész lesz, aztán vagy kinövi, vagy nem - mondja pályaválasztásáról dr. Istvánovits Eszter, a Jósa András Múzeum főtanácsosa. Általános iskolás volt, amikor elment egy ásatásra vízhordónak, ez megmaradt emléknek. A mate­matika-kémia tagozatos középis­kola nem utalt arra, hogy a buda­pesti lány mégis a bölcsészet mel­lett dönt. Az ő évfolyamuk választ­hatta először az egyetemen főszak­ként a régészetet. Szakdolgozati téma után kutat­va jutott el az Alföldre, s írta meg diplomamunkáját az itteni római kori barbárokról 1981-ben. Ré­gészként Debrecenben keresett ál­lást, helyette Erdész Sándor, a nyíregyházi Múzeumfalu akkori igazgatója hívta munkatársnak. - Itt ragadtam - mosolyog, s hozzáteszi, soha nem is vágyott vissza a fővárosba. Itt mindig volt kutatnivaló, s hálás dr. Németh Pé­ternek, aki hagyta a munkatársait önállóan dolgozni, s inspirálta a fiatalokat a tudományos munkára. Dr. Istvánovics Eszter, 1986-ban lett az MTA kandidátusa, szakte­rülete Krisztus születésétől a hon­foglalásig mintegy ezer esztendő, a Krisztus utáni III-IV. század, a korai népvándorlás kora, de kivá­ló ismerője a honfoglalás korának, amiről 2003-ban monográfiája je­lent meg. Míg beszélgetünk, többször csö­rög a telefon, hiszen most készül a múzeum évkönyve, egyeztetni kell a képeket és szövegeket, emberek kukkantanak be az ajtón, most dol­gozzák fel az M3-as autópálya ke­leti elkerülő szakasza feltárásának anyagát, kiállítást szeretnének ren­dezni a leletekből. - Tavasszal Kállótól a megye­határig lévő területen folytatjuk az ásatásokat - említi a következő feladatot. Mintegy 60 ember mun­káját irányítja ilyenkor, s azt sze­reti, ha a határidők nem siettetik az ásatást. Míg mesél a megyében az elmúlt több mint két évtizedben elvégzett kutatásokról, a települé­sek lakóival kötött barátságokról és kapcsolatokról, a feltárt leletek­ről, egy különleges világba lehet bepillantani. Azt csak a kívülállók hiszik, hogy ez a régészet legszebb része. Bár kétségkívül érdekes, a lényeg: - Történelmet írunk! Egy sáros cserépdarabtól jutunk el egy né­pesség teljes történetéig - össze­gez a múzeum tudományos titká­ra, a Nyíregyháza Város Tudomá­nyos Életéért Westsik Vilmos-díj új tulajdonosa. S valóban, a lele­tek árulkodnak arról, milyen nép élt itt évszázadokkal ezelőtt, mi­lyen ruhát hordtak, milyen volt a vallásuk, a nyelvük, milyen eszkö­zöket használtak, egy csontdarab pedig azt is megmutatja, milyen állataik voltak, így lesz a múltunk megismerhető, így tudhatunk meg megfej­thetetlennek hitt titkokat. Ez a régészet csodája. Bednárik Mónika 2005. január 14, Hírek NAGYKÁLLÓ Miután a kép­viselő-testület október elején feloszlatta önmagát, decem­ber 23-án időközi választást tartottak az egykori megye­­székhelyen. Juhász Zoltán, az új polgármester és az új össze­tételű testület az év utolsó napján letette az esküt, majd január 11-én megtartotta azt az ülését, amelyen megalakul­tak a bizottságok, elfogadták az idei üléstervet. CSENGER A nyíregyházi Nyír-Flop Kft. munkájának elismerését bizonyítja, hogy a csengeri önkormányzat velük kötött tíz évre szóló közszol­gáltatási szerződést a szemét­­szállítás elvégzésére. VALA Amint az időjárás en­gedi, a településen hozzálát­nak az új, 386 millió forintba kerülő óvoda építéséhez. A beruházás költségeinek ki­lencven százalékát pályázaton nyerte el a várossá válást cé­lul kitűző önkormányzat. BALKÁNY Pályázati és ön­kormányzati szakemberek egybehangzó véleménye sze­rint az újdonsült város orszá­gosan is elismerésre méltó eredményeket produkált. En­nek egyik forrása és bizonyí­téka, hogy az elmúlt másfél esztendőben több mint egy­­milliárd forint pályázati pénz érkezett a településre. BAKTALÓRÁNTHÁZA Ta­­ valy év végére fejeződött be Baktalórántházán annak a nyolc szociális bérlakásnak az építése, amihez a Belügymi­nisztérium pályázatán 41 mil­lió forintos támogatást nyert az önkormányzat. Az össze­sen 62 millió forintból elké­szült 35-50 négyzetméteres, Kossuth utcai, tetőtéri ottho­nokba néhány napon belül beköltözhetnek az új lakók, ugyanis a képviselő-testület az elfogadott pontrendszer alapján már döntött a bérlők­ről. A bérlakásépítéssel egy­­időben a ház teljes homlokza­tát is felújították. VÁSÁROSNAMÉNY A mozi további működtetése érdeké­ben lézeres hangleolvasó be­rendezést vásárol az önkor­mányzat, részben saját erőből, részben pályázaton elnyert pénzből. A tervek szerint - amennyiben a jelenlegi épü­letet el tudják adni - a film­színház a művelődési köz­pontba költözik. Köszönet A Szőlőskerti Általános Is­kola, Diákotthon és Gyerme­kek Átmeneti Otthona köszö­netet mond a hányattatott sor­sú gyermekek megajándéko­zásáért: dr. Vojnik Mária államtit­kár asszonynak, Turcsik Lász­ló önkormányzati képviselő­nek, dr. Németh Lászlónak felajánlásaikért, a Mindenki karácsonyfája alá tett ajándé­kokért, és a Nyíregyházi Te­levíziónak, valamint partnere­inek a rengeteg ajándékért. Köszönjük!

Next