Nyíregyházi Napló, 2005. január-június (12. évfolyam, 1-23. szám)
2005-01-14 / 1. szám
Anyácska csak egy van Na, még csak ez kellett Illésné Ancsán Arankának! A vadóc megasztár, Oláh Ibolya patrónusa, Anyácskája az oktatási minisztérium kitüntetését vehette át a napokban. No, újabb olaj a tűzre, haragosai szemében még erősebben lángolhat a tűz! Ugyanis a Tiszadobi Gyermekotthon igazgatónőjét is vagy imádják és munkáját sokra tartják, vagy rossz szemmel néznek rá. Ő is megosztja a magyar közvéleményt, akárcsak Ibolya. Rosszakarói úgy tartják, túl sok időt fordít a slágerlisták éllovasává vált, hajdani állami gondozott menedzselésére, sőt amióta könyve jelent meg, maga is megasztárrá vált. Nem szégyellem bevallani, én a rajongói közé tartozom. És elmesélem, hogy miért. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer valahol Heves megyében egy kislány, Aranka, aki mostohaanyja és az atyai szigor elől bátyja után Budapestre ment egy vegyipari szakközépiskolába. A szakmaválasztásnak egyetlen indoka volt, ha már az idősebb testvére ezzel el tudott menekülni otthonról, hátha neki is sikerül. Pedig az irodalom, a művészet virította a lelkét, így az Eötvös Lóránt Tudományegyetemre már magyar-népművelés szakra jelentkezett, ám erőteljesen kilógott az egyetlen szakközépiskolai bizonyítvány a csupa gimnáziumi közül. Nem vették fel. Hazamenni nem tudott. Hiába sportolta végig a középiskolai éveket (futás, kajak, gerelyhajítás, kézilabda), sehova sem kellett. Öltöztetőnek vették fel a Nemzeti Színházhoz. Az első munkába állás napján, reggel lement futni. Kifordult a bokája. Törés. Egy hétig vaksi egyedül feküdt albérletében, senki sem nyitotta rá az ajtót. Aztán... A totális véletlen. Egy kézilabdás barátnő rácsörrent: „Képzeld, a Laurencz László (a sportág ma is ismert személyisége ő) lehívott Tatabányára játszani, egyedül vagyok itt, gyere, majd találunk neked állást...” Az állás. Egy hetvenszemélyes leánynevelő. Bemutatták a gondozottaknak az új, képesítés nélküli felügyelőt. Ahogy bezáródott mögötte az ajtó, feltört a röhögés. Majd mindegyik lány idősebb volt „Aranka néninél!” Az intézetbe elég sűrűn bekopogó rendőrök többször zavarták vissza éjszakai ügyeletben, hogy „kislány, küldjél magad helyett végre egy igazi nevelőt”. Kedvét szegte mindez? Hm... Népművelés-testnevelés szakon főiskolai diplomát szerzett. „Ezeknek a gyerekeknek erre volt szüksége, mit értem volna magyarral vagy matematikával?” Diploma, férj, egy Jáva típusú motorkerékpár és egy térkép az asztalon. Az állásajánlatok közül Tiszadob volt a legszebb, legtermészetesebb környezetben. Tizennyolc éve pattantak nyeregbe és érkeztek meg a fiúintézetbe. „Ez volt maga a mennyország! Csodálkozva álltam hetek múltán, sehol egy mentő, sehol a rendőrség? Ez a lányoknál mindennapos! Amikor ebbe az intézménybe megérkeztek az első lányok, a kollégák örvendeztek, velük könnyebb lesz. Én csak dörzsöltem a kezemet, majd meglátjátok! Mondjuk egy tisztelgő petárdadobálás lánymódra, hogy csak a finomakat említsem!” Csaknem ezer gyermek jött és ment az életében, olyanok, akik nem élhették meg a boldog család érzését! Négy saját gyereke is született. Fiú, lány, fiú, lány. „Egy lánynak az a jó, ha bátyja van!” Ibolya? Egy nyíregyházi gyermekrendezvényen „tátikázott”, aztán csak úgy „a la natúré”, minden kíséret nélkül a Nyomorultak című musicalből énekelt. Illésné Ancsán Aranka ekkor érezte először azt a borzongást, ami mára egy országot járt át. Amikor a lányka Tiszadobra került, ezer szem figyelte Aranka nénit és Ibolyát, vajon mit engedhet meg magának a rakoncátlannak, pöffögőnek tűnő, fekete hercegnő, kivételez-e vele az igazgatónő?! Ibolya hétköznapokon „anyázott”, „anya így, anya úgy, anya kérlek segíts...”, ünnepnapokon, amikor a durca nem borított sötétséget az arcára, amikor repkedett, akkor hagyta el ajkát a nevezetes „anyácska” titulus. És vártak arra, hittek abban, hogy egyszer eljön a siker. Mindkettőjüknek. S mi a helyzet Illésné Áncsán Aranka gyermekeivel? Ők édesen, vagy mostohán fogadták a fogadott testvért? A tehetségkutató verseny ideje alatt mindannyian autóba ültek szombat reggel, hogy vasárnap hajnalban holtfáradtan érkezzenek haza, mert látni akarták Ibolyát élőben. Hétközben pedig folyt a kampány ott, ahol tanulnak. Debrecentől Budapestig. Ha valakinek nem tetszik, az most már rám is haragudhat, de egy televízióműsor egy ország - gondoskodásból példát mutató - Anyácskájává tette Illésné Ancsán Arankát, a pedagógusok között pedig megasztárrá. Ma ilyen világot élünk. De legalább azt is megértük, hogy végre nem csak üres fejű plázacicákat és műmájer macsókat sztárolnak. A sztárok életében pedig meg kell szokni, hogy sok az irigyük. Anyácska most ebből kap kiképzést. Jó erőt hozzá! . . . Tapolcai Zoltán 295 000 ft helyett 268 000 ft 478 000 ft helyett 360 000 ft mR INS/I* 565 000 ft helyett 380 000 ft K ' -....'\ ^ ‘ * ** 328 000 ft helyett 258 000 ft TÖBB MINT 30 TÍPUSÚ ÜLŐGARNITÚRÁBÓL VÁLASZTHAT A GYÁRTÓ MINTATERMÉBEN! Még tavalyi árakon!! Megrendelés esetén az árakat 2006. április 30-ig garantáljuk! Nyitva: M P 9 18-1 ej. Szó 9-13-1» Megyejáró Valamikor nyár végén, ősz elején láttam először a tiszta tekintetű embert, Kiss Gézát, és fiát, Ádámot. Verebes István egy álmos vasárnap reggel talán a szokásosnál is „Dart Wéderesebben” vette a levegőt a szabolcsi család különös történetét hallgatva. Az a reggel más volt, mint a többi, apa és fia a városba indultak, hisz nyakukon volt már az iskolakezdés, eljött az idő, hogy bevásárolják a legszükségesebb tanszereket. Aztán, mint a filmekben, egyszer csak egy vastag borítékot találtak, benne több mint 3 millió forinttal. Egy havonta 75 000 forintból gazdálkodó, öttagú család számára ez az összeg kb. 3,5 évre elegendő. De ez a kalkuláció csak az én fejemben fordult meg, és talán az Önében is, kedves olvasó, ha érezte már a kísértés furcsa remegését, és hagyta, hogy egyszer-kétszer szemébe kacsintson az ördög, akinek persze vagy ellenállunk vagy nem, de ez már egy másik kérdés. Hősünk, Kiss Géza azon becsületes emberek közé tartozik, akikkel az ördög nem mer ujjat húzni, így a boríték pár perc múlva már a rendőrségen pihent. Géza és fia pedig becsületes megtalálóként néhány hétre még a média vendégszeretetét is élvezhették, hiszen kis országunkban ma már egy becsületes gesztus nem mindennapi esemény, sőt tulajdonképpen szenzáció. Mifelénk ez a való világ... De, hogy visszakanyarodjunk a történethez, az élet végül is továbbment, a szomszédok ugyan még hónapokig vitatkoztak döbbenten, miért is nem tette zsebre ez a Géza azt a temérdek pénzt, ha valaki, hát ők megérdemelnék, hogy jobban menjen a sorsuk, végre a gázt is bevezethették volna! De a Kiss család tudta, mindez jól van, ahogy van, s ha úgy kell lennie, hát majd visszamosolyog a szerencse. Karácsony előtt jött egy furcsa telefon. Nyaralni nem nagyon szoktak, így se a Sky Travel Utazási Irodát, sem a tulajdonost, Bicsérdy Ritát nem ismerték. Nem is nagyon értették, mi történik már megint velük. Pedig csak a mosoly volt, amiben titkon bíztak, hogy a jó mégis elnyeri jutalmát, mint a mesékben. A jutalom egy egyhetes görögországi utazás volt az öttagú család számára. December 17-én a Nyíregyházi Televízió péntek esti műsorában, könnyeiket morzsolgató operatőrök és műsorvezetők gyűrűjében Ádám kicsit az Indul a bakterház Bendegúzának és Tamási Áron Ábel hősének naiv őszinteségével vette kezébe az utazásra jogosító dokumentumokat és egy bevásárlóközpont felajánlását, akik az utazáshoz szükséges élelmiszereket és kellékeket biztosítják a család számára. A végtelenül boldog tekintetek és a meghatott szavak között volt egy mondat is, amit tudtunk valamennyien: ,Mi így öten soha nem jutottunk volna el egy ilyen nyaralásra...” „Soha ne mondd, hogy soha!” - hirdeti filozofikusan egy graffiti. Erre gondoltam, meg arra, hogy imádom a happy end-es történeteket, bár az igazi öröm, a görög nyár még messze van. Addig is minden nap bizonyíték, hogy így is lehet. Vagy talán csak így lehet. Élni, ahogyan élhetnénk. Bocskai Magda Egyszer volt... Egy becsületbeli ügy utózöngéi Ezt a történetet az élet írta. Nem kellett hozzá hollywoodi forgatókönyv, Oscar-díjas rendező. Mégis igaz, megrendítő és szinte már mesébe illő. A titkok tudós kutatója Gyermekkorában egyszer talán mindenkinek megfordul a fejében, hogy régész lesz, aztán vagy kinövi, vagy nem - mondja pályaválasztásáról dr. Istvánovits Eszter, a Jósa András Múzeum főtanácsosa. Általános iskolás volt, amikor elment egy ásatásra vízhordónak, ez megmaradt emléknek. A matematika-kémia tagozatos középiskola nem utalt arra, hogy a budapesti lány mégis a bölcsészet mellett dönt. Az ő évfolyamuk választhatta először az egyetemen főszakként a régészetet. Szakdolgozati téma után kutatva jutott el az Alföldre, s írta meg diplomamunkáját az itteni római kori barbárokról 1981-ben. Régészként Debrecenben keresett állást, helyette Erdész Sándor, a nyíregyházi Múzeumfalu akkori igazgatója hívta munkatársnak. - Itt ragadtam - mosolyog, s hozzáteszi, soha nem is vágyott vissza a fővárosba. Itt mindig volt kutatnivaló, s hálás dr. Németh Péternek, aki hagyta a munkatársait önállóan dolgozni, s inspirálta a fiatalokat a tudományos munkára. Dr. Istvánovics Eszter, 1986-ban lett az MTA kandidátusa, szakterülete Krisztus születésétől a honfoglalásig mintegy ezer esztendő, a Krisztus utáni III-IV. század, a korai népvándorlás kora, de kiváló ismerője a honfoglalás korának, amiről 2003-ban monográfiája jelent meg. Míg beszélgetünk, többször csörög a telefon, hiszen most készül a múzeum évkönyve, egyeztetni kell a képeket és szövegeket, emberek kukkantanak be az ajtón, most dolgozzák fel az M3-as autópálya keleti elkerülő szakasza feltárásának anyagát, kiállítást szeretnének rendezni a leletekből. - Tavasszal Kállótól a megyehatárig lévő területen folytatjuk az ásatásokat - említi a következő feladatot. Mintegy 60 ember munkáját irányítja ilyenkor, s azt szereti, ha a határidők nem siettetik az ásatást. Míg mesél a megyében az elmúlt több mint két évtizedben elvégzett kutatásokról, a települések lakóival kötött barátságokról és kapcsolatokról, a feltárt leletekről, egy különleges világba lehet bepillantani. Azt csak a kívülállók hiszik, hogy ez a régészet legszebb része. Bár kétségkívül érdekes, a lényeg: - Történelmet írunk! Egy sáros cserépdarabtól jutunk el egy népesség teljes történetéig - összegez a múzeum tudományos titkára, a Nyíregyháza Város Tudományos Életéért Westsik Vilmos-díj új tulajdonosa. S valóban, a leletek árulkodnak arról, milyen nép élt itt évszázadokkal ezelőtt, milyen ruhát hordtak, milyen volt a vallásuk, a nyelvük, milyen eszközöket használtak, egy csontdarab pedig azt is megmutatja, milyen állataik voltak, így lesz a múltunk megismerhető, így tudhatunk meg megfejthetetlennek hitt titkokat. Ez a régészet csodája. Bednárik Mónika 2005. január 14, Hírek NAGYKÁLLÓ Miután a képviselő-testület október elején feloszlatta önmagát, december 23-án időközi választást tartottak az egykori megyeszékhelyen. Juhász Zoltán, az új polgármester és az új összetételű testület az év utolsó napján letette az esküt, majd január 11-én megtartotta azt az ülését, amelyen megalakultak a bizottságok, elfogadták az idei üléstervet. CSENGER A nyíregyházi Nyír-Flop Kft. munkájának elismerését bizonyítja, hogy a csengeri önkormányzat velük kötött tíz évre szóló közszolgáltatási szerződést a szemétszállítás elvégzésére. VALA Amint az időjárás engedi, a településen hozzálátnak az új, 386 millió forintba kerülő óvoda építéséhez. A beruházás költségeinek kilencven százalékát pályázaton nyerte el a várossá válást célul kitűző önkormányzat. BALKÁNY Pályázati és önkormányzati szakemberek egybehangzó véleménye szerint az újdonsült város országosan is elismerésre méltó eredményeket produkált. Ennek egyik forrása és bizonyítéka, hogy az elmúlt másfél esztendőben több mint egymilliárd forint pályázati pénz érkezett a településre. BAKTALÓRÁNTHÁZA Ta valy év végére fejeződött be Baktalórántházán annak a nyolc szociális bérlakásnak az építése, amihez a Belügyminisztérium pályázatán 41 millió forintos támogatást nyert az önkormányzat. Az összesen 62 millió forintból elkészült 35-50 négyzetméteres, Kossuth utcai, tetőtéri otthonokba néhány napon belül beköltözhetnek az új lakók, ugyanis a képviselő-testület az elfogadott pontrendszer alapján már döntött a bérlőkről. A bérlakásépítéssel egyidőben a ház teljes homlokzatát is felújították. VÁSÁROSNAMÉNY A mozi további működtetése érdekében lézeres hangleolvasó berendezést vásárol az önkormányzat, részben saját erőből, részben pályázaton elnyert pénzből. A tervek szerint - amennyiben a jelenlegi épületet el tudják adni - a filmszínház a művelődési központba költözik. Köszönet A Szőlőskerti Általános Iskola, Diákotthon és Gyermekek Átmeneti Otthona köszönetet mond a hányattatott sorsú gyermekek megajándékozásáért: dr. Vojnik Mária államtitkár asszonynak, Turcsik László önkormányzati képviselőnek, dr. Németh Lászlónak felajánlásaikért, a Mindenki karácsonyfája alá tett ajándékokért, és a Nyíregyházi Televíziónak, valamint partnereinek a rengeteg ajándékért. Köszönjük!