Nyíregyházi Napló, 2011. július-december (18. évfolyam, 26-46. szám)
2011-07-08 / 26. szám
www.nyiregyhazinaplo.hu Kultúra Posztumusz díszpolgári cím Krúdynak A Fidesz frakció javaslata alapján posztumusz díszpolgári címet kap Krúdy Gyula, és a tervek szerint kialakítanak egy Krúdy emlékszobát is a városban. A városvezetés szeretné, ha ez az irodalmi ikon jobban beépülne Nyíregyháza kulturális életébe, Krúdyn keresztül pedig a város kerülhetne közelebb az irodalmi élethez. Szabó Edina A sokat bírált Krúdy-szobor a színház előtt, és jelenetek abból a megemlékezésből, melyet évente a Krúdy évfordulón rendez a város. A Fidesz frakció szerint azonban nem elegendő évente kétszer megemlékezni Krúdy Gyuláról, élőbbé kell tenni hagyományát a város kulturális életében. Ezért a Fidesz frakció javaslatára posztumusz díszpolgári címet adományoznak az írónak, melyet az augusztus 20-ai ünnepségen adnak majd át. A városvezetés szeretne egy emlékszobát is kialakítani az író tiszteletére. A cél természetesen az, hogy az irodalmi ikon jobban beépülne Nyíregyháza kulturális életébe. Dr. Kovács Ferenc polgármester a sajtótájékoztatón arról is beszélt, hogy a debreceni műgyűjtő, Antal Péter ajánlatot tett arra, hogyha Nyíregyháza kialakít egy 4000 négyzetméteres kiállítótermet, akkor ő megtölti műkincsekkel. Dr. Kovács Ferenc Krúdy Gyula Nyíregyházán Pethő József 1924. október 25-én Az Újság című országos napilapban megjelent egy Krúdy Gyula ünneplése című kis írás, amely a Krúdy Gyula írói pályájának 25. évfordulója tiszteletére néhány nappal korábban rendezett nyíregyházi ünnepségről emlékezett meg. Ebben állnak a következők: „Gyönyörű magyar álmok mesemondójának, a legérdekesebb és legsajátosabb szavú magyar írók egyikének ezt az ünnepét teljes joggal megülhetné minden magyar város vagy akármelyik magyar város, mert Krúdy Gyula ma már otthon van az egész országban. De melegebb és kedvesebb bizonyára sehol másutt nem lehet, mint ott, ahol született, és ahonnan a lelke, a képzelete, az álomlátása soha el nem vált. Krúdy Gyula fantáziájának földje a Nyírség, és ihletése szülőföldjének levegője. A lelke, a gondolata sohase hurcolkodott el hazulról, és Nyíregyháza ünnepe bizonyítja, hogy otthon is mindig maguk között levőnek érezték." Ha ugyan kissé „modernebbül” szólva, a korszellem szerint talán visszafogottabb stílusban, de mondhatnánk-e mást ma? Nem - nem, mert nagyon sokan pontosan ugyanezt gondoljuk: azt, hogy Krúdy utánozhatatlanul gazdag, emlékekből és nyelvből épített világa „a legérdekesebb és a legsajátosabb”; azt, hogy bár otthon van minden magyar városban, faluban, ahol szépre fogékony, olvasni szerető emberek élnek, itthon mégiscsak itt van, Nyíregyházán, a szülővárosban. Mert mint ahogy azt annyi műve bizonyítja, mindig itt volt a lelke, a gondolata, és elődeinkkel együtt mi is, „mindig magunk között levőnek éreztük” őt. Az alábbiakban röviden Krúdy nyíregyházi éveit idézzük fel: A Krúdy család nem nyíregyházi eredetű, a Felvidékről származott ide. Az író nagyapja, az egykori 1848-49-es honvédtiszt, legidősebb Krúdy Gyula költözött 1867 után Nyíregyházára. A család háza a Kállói utcában (a mai Szent István utcában) volt. Az eredeti ház nincs meg, helyén a rádió nyíregyházi stúdiójának épülete áll. Krúdy azonban nem itt született, az okot tőle idézzük: „én szerelemgyerek vagyok. Zabigyereknek csúfoltak a messzi gyermekkorban. Anyám szegény párleány volt. ...tizenöt esztendős korában voltam a szíve alatt, és a kőműveseknél dolgozott, miután a szolgálatból - nagyanyám házából - ki kellett lépnie. (Ezt ma így mondják. Valójában elkergették a kis cselédet.)" Krúdy apja, ifj. Krúdy Gyula beleszeretett a náluk szolgáló Csákányi Juliskába, akit, amikor e szerelem gyümölcsével már áldott állapotban volt, a nagyszülők elüldöztek. A két fiatal szerelme azonban erősebbnek bizonyult a társadalmi különbségeknél és a kor előítéleteinél: a fiatal ügyvéd ugyanis nem hagyta el a kis szolgálóleányt, hanem a Kállói utca egy közeli házában szobát bérelt számára. Itt született meg Krúdy Gyula. Hamarosan megbékültek a nagyszülők is, és a fiatal pár gyermekével az ő házukban kezdhette el közös életét. A család, a gyermekkori otthon elvesztett édenének emlékét Krúdy egész életében őrizte. Az N. N. című kisregényében például így emlékszik vissza a szülői házra és a család életére: „Az ősi, sárga ház színes üvegfolyosójával, köpcös, állandóan füstölgő kéményeivel, piros cserepeivel, külön pincéjével, padlásával, fehér ajtós nagy szobáival, fénylő, fehér rámás ablakaival - ahol anyám és atyám laktak, mint választékos uraságok, ebben a szegényes világban - a hóesésben olyan forma lett, mintha egy Jókai-regényből metszették volna. Ennek a háznak világos, barátságos ablakai, melegen füstölgő kéményei, szeretetteljes tűzhelyei, puha ágyai, hófehéren terített asztalai: azok a csábok, amelyek után a szegény vándorlegény botorkál a behavazott éjszakában”. A gyermek Krúdy szokatlanul korai érettségével magyarázható, hogy szülei már ötévesen iskolába adták. Ezután a szülővárosból elkerülve a gimnázium első osztályát Szatmáron, a következő hármat pedig a felvidéki Podolinban járta. A negyedik osztály elvégzése után, 1891- ben került vissza a szülővárosba, és az ötödik osztálytól kezdve négy éven át a Nyíregyházi Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium - mai nevén Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium - tanulója volt. A már ekkor az írói pályára készülő ifjú Krúdy rendkívül zárkózott természetű volt, írásairól sem szívesen beszélt. „Búsan, titokteljes világfájdalommal jártkelt az alföldi városkában, mint Bánatország álruhás királyfia"- írta később diákköri önmagáról. Többnyire olvasással töltötte idejét, vagy magányosan csatangolt a város környékén. Különösen szerette az akkor még hatalmas kiterjedésű mocsaras, zsombékos, nádas Bujtost és a sóstói erdőt. Első novellája 1892. október 30-án, alig néhány nappal azután jelent meg a Szabolcsi Szabadsajtóban, hogy betöltötte a 14. évét. Neve ettől kezdve egyre gyakrabban bukkan fel különböző nyíregyházi és más vidéki, sőt fővárosi lapokban is. Az érettségi után Krúdy már nem is sokáig maradt Nyíregyházán, „új vizekre” hívta őt is, mint sok kortársát, az írói ambíció, a nagyváros vonzása. Rövid debreceni, majd nagyváradi hírlapíróskodás után 1896- ban, a millennium évében már a fővárosban van, így lesz aztán Nyíregyháza legnagyobb írója a korabeli Budapest egyik legnagyobb megörökítőjévé is. Az 1895-ös távozástól kezdve azért még több alkalommal is hosszabb-rövidebb időt töltött Nyíregyházán, az összekötő szálak a lélekben mindvégig erősek maradtak. „Az én olvasóim sohasem kérdezték: hol születtem? Minden írásomból kitűnik, hogy nyíregyházi vagyok, aki büszke származására” - írta egyik levelében. 1924-ben is hosszabb ideig tartózkodott a szülővárosban, az örökváltság centenáriumi ünnepségei alkalmából. Ezt az önkormányzat, a város nevében így köszönte meg levelében Bencs Kálmán polgármester: „Nyíregyháza város képviselő-testülete I. évi okt. hó 10- én tartott közgyűlése határozatából mély hálával köszönjük meg Nagyságodnak a városunk iránt tanúsított jóindulatát. Mint városunk hű fia két kézzel szórta reánk gyermeki hálájának kedves, szeretetteljes és meleg megnyilvánulásait, s hogy centenáriumi ünnepségünk országos jelentőségűvé lett, elsősorban köszönjük Krúdy Gyulának, akit mindig a magunkénak tartunk.” Krúdy persze ennél jóval többet tett: a „Nyírség költője” nemcsak a centenáriumi ünnepségek idején tette „országos jelentőségűvé" Nyíregyházát, művei már örökké őrzik ennek a tájnak, ennek a városnak múltját, meséit - így is szolgálva jövőjét. Hiszen lehet-e jobb „népszerűsítője” e táj különlegességének, szépségének, mint Krúdy életműve? Lehet-e jobb bizonyítéka annak, hogy ez a város is tud európai, világszintű értéket, tehetséget adni, mint Krúdy példája? „Köszönjük ezt Krúdy Gyulának, akit mindig a magunkénak tartunk”. Igen, ahogy Krúdy Gyula mindig a magáénak tartotta Nyíregyházát - mi is tartsuk őt mindig a magunkénak! Nyíregyházi Napló • 2011. július 8., péntek 0 Jegyzet__________________________ Szindbád hazatér Palicz György Szindbád, a hajós, aki életében 107 nőt szeretett és régóta bolyongott céltalanul a világban, egyszer csak egy vasútállomáson találta magát. Elindult arra, amerre a Városházát sejtette, hiszen már rég eltűntek a kis alacsonytetős házikók, melyek ablakán este egy-egy szerelmi kalandból hazatérve beleshetett, hogy vajon másutt is varnak-e ábrándos szemű menyecskék, kik az olajlámpás remegő fénye mellett filléres szerelmi regényeket olvasnak, és titkon abban reménykednek, hogy megjelenik ablakuk alatt a könyv főhőse és megszökteti őket Amerikába, vagy legalábbis Budapestre. Hiszen már rég eltűntek a keskeny kis utcák, ahol esténként oly sötét volt, hogy még a szerelmükért nagy veszélyeket vállaló özvegy úri asszonyok is megszorították a hajós karját. És eltűnt a villamos is, amit úgy szeretett, hiszen csengetésére csilingelő kacagással futásnak eredtek a cselédlányok és közben nem ügyeltek rá, hogy fehér, mezítelen bokájuk ki ne villanjon keményített szoknyájuk alól. Szóval minden ismeretlen volt Szindbád számára. Azaz mégsem, hiszen a Nyírvíz Palota tetején ismét ott ült a réti sasmadár, aki régi ismerősként köszöntötte a hajóst. Nicsak, Szindbád! - mondta a sas, és ebben benne volt a szemrehányás, amiért a hajós itt hagyta szülővárosát, hogy sikereket, nagy szerelmeket, hatalmas dorbézolásokat keressen más városokban, de benne volt a megbocsájtás is, mellyel a lányszöktető, atyai apanázst elkártyázó, távoli országokból hazatérő fiút köszöntik. Minden megváltozott. A cifra, büszke tirpákok már nem hajtották gyönyörű négyeseiket, asszonyaik már nem viselték pompázatosan selymeiket. A férfiak sem voltak már azok a nemes alkatú, bátor, józan, takarékos és büszke fajták. Már a görög katolikusok sem énekeltek. A tirpákok már nem Luther Márton vallásában, a magyarok pedig már nem Mária hitében születtek és haltak. A zsidó fiatalemberek sem jártak már csizmában és agarászóostorral, és nem ragasztottak százast a Benczi homlokára. És eltűntek a gyönyörűséges zsidó nők, a trafikosné, a patikárusné, a doktorné. És eltűntek a vendéglők, ahol békebeli húslevest lehet enni, remegő, forró velőt pirított kenyérszeletekkel (mert a zsemlye ilyesmihez nem nagyon alkalmas), vadpecsenyét, fácánt gesztenyével, különböző mustárokkal, csípős házimustárral, francia és angol mustárral, tafelspitzet paradicsommártással és fiatal hagymával, hiszen egy vendéglős, ha ad magára, mindig tart fiatal hagymát. Eltűntek a vendéglők, ahonnan az ember csak átszalajt a szomszéd kocsmába egy kis sörért (természetesen csak füles korsóban). Szindbád megérkezett a Városházára. Szívesen odament volna az udvaron cigarettázó képviselőkhöz, újságírókhoz, hogy megkérdezze, hogy szokás-e még nyári fülledt éjszakákon virtusból vagyonokat elkártyázni, párbajozni, lányt szöktetni, a cigánnyal hajnalig húzatni, pálinkából versenyt inni. De öregnek, fáradtnak és idegennek érezte magát, hiszen már egyszer járt ő itt nagy reményekkel. Azt hitte, hogy minden bűne ellenére szeretik itt, szülővárosában, de legutóbb is a papírgyár igazgatóját nevezték meg díszpolgárnak helyette. A szegény hajós csak várt és várt, hogy immár a város új, őszbajuszú, keményszavú polgármestere és marcona képviselői megengedjék, hogy hazatérjen. Hiszen úgy vágyott már újra itthon lenni. Vágyott rá, hogy a tavaszi első napsütésben sétálhasson a Morgóban, tűnődve az elmúlt emberek és elmúlt korok keserédes hangulatán. Hogy emlékezhessen arra a 107 nőre, aki viszontszerette, és akik közül nem egynek itt áll a mohától zöldellő sírköve. Hogy sétát tehessen a késő őszi fényben, fehér nyírfák között, kis utcákon, ami olyan érzéseket ébreszt az emberben, amiről nem tudja eldönteni, hogy életvagy halálvágy. Amikor megtudta, hogy mégiscsak szeretik, könny párásította be szemét. Nem szégyellte. Túl volt már minden örömön és minden bánaton. Túl volt már azon, amikor jókat beszélgetünk, asszonyokat, lányokat szeretünk, gyereket nevelünk, jókat eszünk-iszunk. Túl volt már azon, amit mi televízió előtt ülve, ipari adalékanyagokat éve, elszürkülve, életnek nevezünk. Mi, akik tudjuk, hogy ki volt ő, egy-egy nagyszerű lakoma után, részeg hajnalokon súgjuk meg egymásnak: Szindbád hazatért. ----------------------------------------------------------- HIRDETÉS 125' Bosch évei 1886-2011 www.3olidor.Hu .....1 ------------------| I . • _ AZ AKCIÓBAN SZEREPLŐ TERMÉKEK HÁZHOZ SZÁLLÍTÁSA DÍJMENTES!! BOSCH-SIEMENS MÁRKABOLT BOSCH 4400 Nyíregyháza, Széchenyi utca 15. Tel : 42/506-900 Nyitva: H-R: 900-1730, Sze: 9.00-1230 Akció időtartama: 2011. 07.07.14-ig, ill. a készlet erejéig Siemens KG39EAI40 Siemens WM14E443BY - Kombinált hűtő/fagyasztó - Mosógép elöltöltős 7 kg - 247+921 nettó - 201x60x65 cm - nemesacél - Energiaosztály: A+++ -157 kW /év - A++A1400 ford /perc - LC Display-vanoPerfect opciók -15’extra rövid - aquaStop, touch Control - Viz: 47 Bosch HGV745250H - Kombinált tűzhely 60 cm - 4 gázégő - 581 sütőtér - multifunkciós sütő - nemesacél - Energiaosztály: A SIEMENS