Nyíregyházi Napló, 2014. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-24 / 3. szám
ÉRDEKESSÉGEK KULTÚRÁJ A HÉTKÖZNAPOKAT IS ÜNNEPKÉNT ÉLIK MEG Az idei év első közgyűlésén napirend előtt adták át a „Nyíregyháza Város Kultúrájáért" „Katona Béla-díj"at. Az elismerést dr. Kovács Ferenc polgármestertől Szabó Soma, a Cantemus Vegyeskar, a Cantemus Ifjúsági Vegyeskar és a Cantemus Fiúkórus vezető karnagya vehette át. Szabó Soma hozzáértése, hivatástudata, alázata és rendkívüli munkabírása a környezetében élőket is folyamatosan inspirálja. Itthon rövid időn belül édesapja mellett a város komolyzenei életének leginkább meghatározó egyéniségévé vált, többek között ennek is köszönhető a frissen átvett díj. Szerző: Bruszel Dóra Szabó Soma a nyíregyházi Cantemus Vegyeskarral a hétvégén utazott el Venezuelába, hogy ott bemutassák és népszerűsítsék a Kodály Zoltán-féle zenepedagógiai módszert. A 10 napos venezuelai tartózkodás alatt nem csak az ott jelenlévő 50 fős csoportnak - szakembereknek és énekkaroknak - mutatják be a metodikát, hanem öt másik latin-amerikai országba is közvetítik az általuk tartott bemutatókat. - Ez komoly kihívást jelent majd számunkra, hiszen ennyi idő alatt kellene őket megfertőzni a Kodály módszerrel - mondta el Szabó Soma. A bemutatók és a mesterkurzusok mellett fellépéseik és önálló koncertjük is lesz. A legutolsó ráadásul egy ezerfős koncertteremben. Az utazás érdekessége, hogy venezuelai tartózkodásukat a caracasi magyar közösség is segíti. A venezuelai utazás előtt kérdeztem Szabó Somát a vegyeskar, és saját maga sikeréről, álmairól: - 15 éve vezetem a vegyeskart, ami nem csak Nyíregyháza kulturális életében, de nemzetközileg is jelentős szerepet tölt be. A siker titka a Kodály Zoltán Általános Iskola, hiszen a kar tagságának 90 százaléka ebben az iskolában szerezte meg a zenei alapokat. Az egységes gondolkodás, hangképzés és ízlés jellemzi a vegyeskart. Jól előkészített anyaggal kell dolgoznom, és ez hálás feladat - szórakozás. Olyan dologért kitüntetést kapni, amit az ember élvez és érdekes is számára, az nagyon érdekes. Ez a munka öröm számomra - mondta el a karnagy. -A hétköznapok is olyanok számunkra, mintha mindig ünnepelnénk, noha a versenyek kiemelkednek az életünkből, hiszen plusz tétjük van. A dobogó felső fokán állni, az büszkeséget jelent és nagy erőt gyakorol ránk. Ilyen kiemelkedő sikerünk volt a spanyolországi nagydíj és az olasz nemzetközi versenyen elért díj is - folytatta. A vágyam, hogy szeretném megélni, hogy ebből a vegyeskarból professzionális együttes jöjjön létre, akik meg is tudnak majd élni az éneklésből. Szeretném, ha ezeket a tehetséges énekeseket itt tarthatnánk. A kar egyébként most ünnepelte jubileumát. Jó érzés szembesülni azzal, hogy az alapító tagokból még milyen sokan énekelnek a karban, a 60 főből 15 ember. Ez pedig nagyon jó arány - tette hozzá Szabó Soma. A „Nyíregyháza Város Kultúrájáért" „Katona Béla-díj"-at dr. Kovács Ferenc polgármestertől Szabó Soma, a Cantemus Vegyeskar, a Cantemus Ifjúsági Vegyeskar és a Cantemus Fiúkórus vezető karnagya vehette át ANCONÁBAN: RÖHÖG A VAKBELEM Nincs premier izgalom nélkül, ráadásul a sors is rátesz mindig egy lapáttal. Ezúttal Nyomtató Enikő színésznő vakbelét kellett kivenni egy héttel az Anconai szerelmesek 2 premierje előtt. Szerző: Sz. Kántor Éva - Péntek éjszaka rettenetes rosszullétre ébredtem - mesélte a dekoratív, „mindig" mosolygós művésznő, aki a hatalmas ovációval fogadott zenés vígjátékban Lucia és Luigi lányát alakítja a Móricz Zsigmond Színházban. - Azt hittem először, hogy epehólyag-gyulladásom van, ami anyai ágon meglehetősen gyakori a családomban. Miután állapotom egyre rosszabb lett, a házinénim kihívta a mentőket. A kórházban kivizsgáltak, s kiderült, hogy vakbélgyulladásom van, ezért sürgősen operálni kell. A műtétet követően szerencsére nagyon hamar gyógyult a seb, szinte alig látszik a helye, bár belül még kicsit érzem az elmúlt történések hatásait. A premieren mindebből a nézők jószerével semmit nem érzékelhettek, s jómagam is csak egyszer vettem észre, hogy kezét egy pillanatra az ominózus testrészre szorította. Mint megtudtuk, énekléskor nem fájt, csak amikor beszéd közben erőteljesebben kellett szólnia, akkor sajdult bele, s kellett kézzel kicsit rányomnia a sebre. A táncokat nem tudta olyan intenzitással végezni, ahogy szerette volna, de nem élte meg rosszul mindezt. Annyi szeretetet kapott a kollégáitól, ismerőseitől, hogy nem érezte hősiességnek a frissen műtöttként való szereplést. Ráadásul a darab jellege miatt is rengeteget nevettek, hiszen ez egy komédia, így a boldogsághormonok állandóan áramlottak felé, s ez sokat segített. Mindenki megijedt persze, hogy nem kerül-e veszélybe a premier, tettek is óvintézkedéseket az esetleges pótlására, de szerencsére mindez nem vált szükségessé. - Most derült ki, mennyire sikerült itt otthonra találnom - folytatta meghatottan az erdélyi származású színésznő. 1___________ - Rengetegen hívtak telefonon, látogattak meg a kórházban, olvasnivalót hoztak... Akkora élmény volt ez számomra, hogy nem tudok érte eléggé hálás lenni! Nem éreztem magam egyedül, a nagyvilágban elveszett báránynak. Ez a színház nekem az otthonom. Szeretem a kollégáimat. Életem első nagyszínpadi előadása ez volt, ahogyan zenés darabban se játszottam még végzett színészként, így ez volt a beavatásom, amit semmiképpen nem akartam kihagyni. Az Anconai 2-t most már zavartalanul játsszák művészeink, óriási érdeklődés mellett. Márciusig minden jegy elkelt az előadásokra, pedig sűrűn játsszák. Szükség van a jó egészségre, megfelelő kondícióra, ugyanis már a héten elkezdték próbálni Tomka Kinga és Kazár Pál Jonatán visszavág című mesedarabját. Nem lesz könnyű dolga Enikőnek, hiszen énekel és táncol is benne, de nagyon várja. Rengeteg energiája van, amit annak is köszönhet, hogy karácsonyra hazarepült szülőföldjére, Erdélybe. A nehéz körülmények között élő családjának ajándékképpen hazavitte az első fizetését, s azokat az újságcikkeket, amelyek róla szólnak, s a fotókat, melyeken színésznőként láthatják szerettei. 1Ö 2014. JANUÁR 24. ?-mar.GY>ífe IS # ----------------------Cö napló A HIMNUSZ SZÜLETÉSNAPJA Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata - a korábbi évek hagyományait követve - ebben az évben is színvonalas rendezvénnyel emlékezett meg a Himnusz születéséről, a Magyar Kultúra Napjáról. Telt ház előtt zajlott az önkormányzati ünnepség a Kodály Zoltán Általános Iskolában. Ezúttal Petneházy Attila osztotta meg ünnepi gondolatait a közönséggel, aki nem csak önkormányzati képviselőként tette ezt, hanem olyan művészként is, aki meghatározó közéleti személyisége városunk kulturális életének. - Ez a nap különösen fontos számunkra - mondta -, hiszen amellett, hogy Kölcsey Ferenc megyénk szülötte, még számos neves írónk, költőnk származik erről a vidékről, akikre ugyanolyan büszkék vagyunk. - Első élményem a Himnusszal kapcsolatban a szüleimhez köthető, akiknek Kölcsey Ferenc költeményét énekelve megváltozott a viselkedése. Kihúzták magukat, és mozdulatlanul álltak mellettem. A következő emlékképen már én fogom gyermekem kezét. Ez pedig felelősség - folytatta. A képviselő arról is beszélt, hogy ezen a napon tisztelegnünk kell városunk szülöttei előtt is, és tiszteletet érdemelnek mindazok, akik átörökítik a magyar kultúrát, ami nélkül nincs magyarság. A szülők, nagyszülők, pedagógusok, akik a magyar kultúra hordozói és továbbörökítői, akik először adnak könyvet gyermekeik kezébe. Az ünnepségen Radnóti és Karinthy műveivel lépett pódiumra Pregitzer Fruzsina, Jászai Mari-díjas színművész, miközben a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar Kodály Zoltán művét játszotta. Petneházy Attila tartotta az ünnepi beszédet GYÓGYÍTÓ JÁTÉK Szerző: Mikita Eszter És egyszer csak ott ültünk. Az előadáson, amit mindenki annyira várt. Izgalomtól és feszültségtől piros arcok fordultak a színpad felé, a függöny azonban nem gördült fel. Megjelent a direktor és elkezdte beszédét: „sajnálatos esemény történt... pénteken műtét, szerdán varratszedés... nézzék el neki". Pár pillanat múlva azonban ott táncolt a színpadon Ginevra, mintha mi sem történt volna. Arcán a fájdalom legkisebb jelét se láttam. Pedig perdült, fordult, majd egy gyors stop'n'go, aztán sasszé. Csupán a legszúrósszeműbbek vehették észre, ha nem lendült a kar derékszögig, hanem hegyesszögnél abbamaradt az emelés. Az élményen ez azonban semmit nem rontott. Önkéntelenül kaptam alhasamhoz és más is felszisszent egy-egy huppanásnál vagy gyorsabb lépcsőzésnél, azt hiszem, működött az empátia a nézőtéren. Akit már férceltek, tudja, a vágott seb a lehető legváratlanabb pillanatban képes a fájdalom valamennyi árnyalatát előadni: fáj, ég, viszket, szúr, húzódik és reped. De Ginevrát elvarázsolta a játék, két órára talán még a kórházban eltöltött pillanatok se jutottak eszébe. Alakításával gyógyult és gyógyított. Remélem, a darab végén Nyomtató Enikő kihallotta a tapsviharból azt az ütemet, amit csak az Ő tiszteletére tapsolt a közönség!