Nyíregyházi Napló, 2014. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

2014-01-24 / 3. szám

ÉRDEKESSÉGEK KULTÚRÁJ­ A HÉTKÖZNAPOKAT IS ÜNNEPKÉNT ÉLIK MEG Az idei év első közgyűlésén napirend előtt adták át a „Nyíregyháza Város Kultúrájáért" „Katona Béla-díj"­­at. Az elismerést dr. Kovács Ferenc polgármestertől Szabó Soma, a Cantemus Vegyeskar, a Cantemus Ifjú­sági Vegyeskar és a Cantemus Fiúkórus vezető karna­gya vehette át. Szabó Soma hozzáértése, hivatástuda­ta, alázata és rendkívüli munkabírása a környezeté­ben élőket is folyamatosan inspirálja. Itthon rövid időn belül édesapja mellett a város komolyzenei életének leginkább meghatározó egyéniségévé vált, többek kö­zött ennek is köszönhető a frissen átvett díj. Szerző: Bruszel Dóra Szabó Soma a nyíregyházi Cantemus Vegyeskarral a hétvégén utazott el Venezuelába, hogy ott bemutassák és népszerűsítsék a Kodály Zoltán-féle zenepedagógiai mód­szert. A 10 napos venezuelai tartózkodás alatt nem csak az ott jelenlévő 50 fős csoportnak - szakembereknek és énekkaroknak - mutatják be a metodikát, hanem öt másik latin-amerikai országba is közvetítik az általuk tartott be­mutatókat. - Ez komoly kihívást jelent majd számunkra, hiszen ennyi idő alatt kellene őket megfertőzni a Kodály módszerrel - mondta el Szabó Soma. A bemutatók és a mesterkurzusok mellett fellépéseik és önálló koncertjük is lesz. A legutolsó ráadásul egy ezerfős koncertteremben. Az utazás érdekessége, hogy venezuelai tartózkodásukat a caracasi magyar közösség is segíti. A venezuelai utazás előtt kérdeztem Szabó Somát a vegyeskar, és saját maga sikeréről, álmairól: - 15 éve vezetem a vegyeskart, ami nem csak Nyíregy­háza kulturális életében, de nemzetközileg is jelentős­ sze­repet tölt be. A siker titka a Kodály Zoltán Általános Isko­la, hiszen a kar tagságának 90 százaléka ebben az iskolá­ban szerezte meg a zenei alapokat. Az egységes gondol­kodás, hangképzés és ízlés jellemzi a vegyeskart. Jól elő­készített anyaggal kell dolgoznom, és ez hálás feladat - szórakozás. Olyan dologért kitüntetést kapni, amit az ember élvez és érdekes is számára, az nagyon érdekes. Ez a munka öröm számomra - mondta el a karnagy. -A hétköznapok is olyanok számunkra, mintha mindig ünnepelnénk, noha a versenyek kiemelkednek az életünk­ből, hiszen plusz tétjük van. A dobogó felső fokán állni, az büszkeséget jelent és nagy erőt gyakorol ránk. Ilyen kiemelkedő sikerünk volt a spanyolországi nagydíj és az olasz nemzetközi versenyen elért díj is - folytatta. A vágyam, hogy szeretném megélni, hogy ebből a vegyeskarból professzionális együttes jöjjön létre, akik meg is tudnak majd élni az éneklésből. Szeretném, ha ezeket a tehetséges énekeseket itt tarthatnánk. A kar egyébként most ünnepelte jubileumát. Jó érzés szembesülni azzal, hogy az alapító tagokból még milyen sokan énekelnek a karban, a 60 főből 15 ember. Ez pedig nagyon jó arány - tette hozzá Szabó Soma.­ ­ A „Nyíregyháza Város Kultúrájáért" „Katona Béla-díj"-at dr. Kovács Ferenc polgármestertől Szabó Soma, a Cantemus Vegyeskar, a Cantemus Ifjúsági Vegyeskar és a Cantemus Fiúkórus vezető karnagya vehette át ANCONÁBAN: RÖHÖG A VAKBELEM Nincs premier izgalom nélkül, ráadásul a sors is rá­tesz mindig egy lapáttal. Ezúttal Nyomtató Enikő szí­nésznő vakbelét kellett kivenni egy héttel az Anconai szerelmesek 2 premierje előtt. Szerző: Sz. Kántor Éva - Péntek éjszaka rettenetes rosszul­létre ébredtem - me­sélte a dekoratív, „mindig" mosolygós művésznő, aki a hatalmas ovációval fogadott zenés vígjátékban Lucia és Luigi lányát alakítja a Móricz Zsigmond Színházban. - Azt hittem először, hogy epehólyag-gyulladásom van, ami anyai ágon meglehetősen gyakori a családomban. Miu­tán állapotom egyre rosszabb lett, a házinénim kihívta a mentőket. A kórházban kivizsgáltak, s kiderült, hogy vak­bélgyulladásom van, ezért sürgősen operálni kell. A mű­tétet követően szerencsére nagyon hamar gyógyult a seb, szinte alig látszik a helye, bár belül még kicsit érzem az elmúlt történések hatásait. A premieren mindebből a nézők jószerével semmit nem érzékelhettek, s jómagam is csak egyszer vettem észre, hogy kezét egy pillanatra az ominózus testrészre szorítot­ta. Mint megtudtuk, énekléskor nem fájt, csak amikor be­széd közben erőteljesebben kellett szólnia, akkor sajdult bele, s kellett kézzel kicsit rányomnia a sebre. A táncokat nem tudta olyan intenzitással végezni, ahogy szerette vol­na, de nem élte meg rosszul mindezt. Annyi szeretetet kapott a kollégáitól, ismerőseitől, hogy nem érezte hősi­ességnek a frissen műtöttként való szereplést. Ráadásul a darab jellege miatt is rengeteget nevettek, hiszen ez egy komédia, így a boldogsághormonok állandóan áramlot­tak felé, s ez sokat segített. Mindenki megijedt persze, hogy nem kerül-e veszélybe a premier, tettek is óvintézkedése­ket az esetleges pótlására, de szerencsére mindez nem vált szükségessé. - Most derült ki, mennyire sikerült itt otthonra találnom - folytatta meghatottan az erdélyi származású színésznő. 1___________ - Rengetegen hívtak telefonon, látogattak meg a kórházban, ol­­vasnivalót hoztak... Akkora élmény volt ez számomra, hogy nem tudok érte elég­gé hálás lenni! Nem éreztem magam egyedül, a nagyvilág­ban elveszett bárány­nak. Ez a színház ne­kem az otthonom. Szeretem a kollégái­mat. Életem első nagyszínpadi előadá­sa ez volt, ahogyan zenés darabban se játszottam még vég­zett színészként, így ez volt a beavatá­som, amit semmikép­pen nem akartam ki­hagyni. Az Anconai 2-t most már zavartalanul játsszák művé­szeink, óriási érdeklődés mellett. Márciusig minden jegy elkelt az előadásokra, pedig sűrűn játsszák. Szükség van a jó egészségre, megfelelő kondícióra, ugyanis már a hé­ten elkezdték próbálni Tomka Kinga és Kazár Pál Jonatán visszavág című mesedarabját. Nem lesz könnyű dolga Enikőnek, hiszen énekel és táncol is benn­e, de nagyon várja. Rengeteg energiája van, amit annak is köszönhet, hogy karácsonyra hazarepült szülőföldjére, Erdélybe. A nehéz körülmények között élő családjának ajándékkép­pen hazavitte az első fizetését, s azokat az újságcikkeket, amelyek róla szólnak, s a fotókat, melyeken színésznő­ként láthatják szerettei. 1Ö 2014. JANUÁR 24. ?-m­­ar.GY>ífe IS # ----------------------Cö napló A HIMNUSZ SZÜLETÉSNAPJA Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata - a korábbi évek hagyományait követve - ebben az évben is színvonalas rendezvénnyel emlékezett meg a Himnusz születéséről, a Magyar Kultúra Napjáról. Telt ház előtt zajlott az önkormányzati ünnepség a Ko­dály Zoltán Általános Iskolában. Ezúttal Petneházy Attila osztotta meg ünnepi gondolatait a közönséggel, aki nem csak önkormányzati képviselőként tette ezt, hanem olyan művészként is, aki meghatározó közéleti személyisége városunk kulturális életének. - Ez a nap különösen fontos számunkra - mondta -, hiszen amellett, hogy Kölcsey Ferenc megyénk szülötte, még számos neves írónk, köl­tőnk származik erről a vidékről, akikre ugyanolyan büsz­kék vagyunk. - Első élményem a Himnusszal kapcsolatban a szüle­imhez köthető, akiknek Kölcsey Ferenc költeményét éne­kelve megváltozott a viselkedése. Kihúzták magukat, és mozdulatlanul álltak mellettem. A következő emlékképen már én fogom gyermekem kezét. Ez pedig felelősség - folytatta. A képviselő arról is beszélt, hogy ezen a napon tisztelegnünk kell városunk szülöttei előtt is, és tiszteletet érdemelnek mindazok, akik átörökítik a magyar kultúrát, ami nélkül nincs magyarság. A szülők, nagyszülők, peda­gógusok, akik a magyar kultúra hordozói és továbbörökí­­tői, akik először adnak könyvet gyermekeik kezébe. Az ünnepségen Radnóti és Karinthy műveivel lépett pódiumra Pregitzer Fruzsina, Jászai Mari-díjas színművész, miközben a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar Kodály Zol­tán művét játszotta. Petneházy Attila tartotta az ünnepi beszédet GYÓGYÍTÓ JÁTÉK Szerző: Mikita Eszter És egyszer csak ott ültünk. Az előadáson, amit minden­ki annyira várt. Izgalomtól és feszültségtől piros arcok for­dultak a színpad felé, a függöny azonban nem gördült fel. Megjelent a direktor és elkezdte beszédét: „sajnálatos ese­mény történt... pénteken műtét, szerdán varratszedés... nézzék el neki". Pár pillanat múlva azonban ott táncolt a színpadon Ginevra, mintha mi sem történt volna. Arcán a fájdalom legkisebb jelét se láttam. Pedig perdült, fordult, majd egy gyors stop'n'go, aztán sasszé. Csupán a legszúrósszeműbbek vehették észre, ha nem lendült a kar derékszögig, hanem hegyesszögnél abba­maradt az emelés. Az élményen ez azonban semmit nem rontott. Önkéntelenül kaptam alhasamhoz és más is fel­szisszent egy-egy huppanásnál vagy gyorsabb lépcsőzés­nél, azt hiszem, működött az empátia a nézőtéren. Akit már férceltek, tudja, a vágott seb a lehető legvárat­lanabb pillanatban képes a fájdalom valamennyi árnyala­tát előadni: fáj, ég, viszket, szúr, húzódik és reped. De Ginevrát elvarázsolta a játék, két órára talán még a kór­házban eltöltött pillanatok se jutottak eszébe. Alakításá­val gyógyult és gyógyított. Remélem, a darab végén Nyomtató Enikő kihallotta a tapsviharból azt az ütemet, amit csak az Ő tiszteletére tapsolt a közönség!

Next