Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-01-03 / 1. szám

IV. évfolyam.180S 1. szám. Hétfő, január 3. 1870. —r Szerkesztői iroda: nyíregyházán, Egyhás-utcza 170. sz. a. Kiadó hivatal f jácz-utcza , a Komló melletti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak.TISZA Villák. Vegyes tartalmú hetilap. Nyílt tér alatt minden három hasábos gimnozisor 25 kr. és 30 br. bélyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre . . . . . . 3._ Évnegyedre.....................1.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri illatosánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 br. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadóhivatalban és ifj. Csoáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Előfizetési felhívás TISZA VIDÉK negyedik évi folyamára. Egész évre 5 frt. 50 kr. Félévre 30 — „ Negyedévre 1 „ 50 „ Az 50 kr. nem egész éves előfizetőknél az utolsó negyedévi dijjból fog levonatni, de csak azok részéről, kik egész évig előfizettek. Gyűjtőknek 10 előfizető után egy tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Az előfizetési pénzeket alulirott szerkesztőséghez kérjük mielőbb küldeni, hogy a nyomatandó példányok irátt intézkedhessünk. Egyszersmind minden a szerkesztőséget érdeklő leveleket, amennyiben a kiadóhivataltól függetlenül fog működni, alul írotthoz kérünk bérmentetlen küldeni. Midőn lapunk 1870. évi ur folyamának első számát bátorkodunk a „Tiszavidék“ azon előfizetőinek is megküldeni, akik még ez ideig e tekintetben nem nyilatkoztak, s az előfizetési pénzeket be nem küldötték : ezt azon reményben tettük, hogy a vállalatunkat pártoló népközönség meg fogván győződni a felől, miszerint komoly szándékunk lapunkat oda emelni, hogy az igényeknek megfelelhessen : nem vonandja meg pártolását épen akkor, midőn haladni akarunk. Kellő erőről gondoskodva van,s hogy ne épen meddő szárazságokkal töltsük meg lapunkat, de a szép nem is némi élvezetet találjon benne : különös figyelmet fogunk fordítani a „Tárczá“-ra, melybe érdekes olvasmányokat fogunk nyújtani. Tisztelettel kérjük azért eddigi előfizetőinket, hogy ezen első szám vétele után, méltóztassanak a dijakat beküldeni, vagy lemondás esetében e számot is visszaküldeni. Tisztelettel Berkey Imre Gyöngyösy Sámuel kiadó tulajdonos, fel. szerkesztő. A nőegyletről. Nyíregyházáján. 1. 1870. A A nyíregyházai izraelita nőegylet folyó évi január 19-kén zártkörű jótékonyczélu tánczvigalmat rendez; — a meghívókat a bálrendező választmány elnöke Glüch D.ur már szét is küldöté. Legyen szabad ez eseményt illetőleg (mert annak tetszik az) némely megjegyzéseket koczkáztatni. Városunkban alakult egy nő egylet, mely mint ilyen, kitűzött nemes czéljának és feladatának még eddig, — köztudomás szerint — szép sikerrel, elismerést érdemlő áldozatkészséggel igyekezett megfelelni. Czélja a női kebel egyik díszének, a jótékonyság magasztos erényének gyakorlása, ez által az emberiség szent ügyének védelme s pártolása. A jótékonyság erény, igy kizár minden magánérdeket, annak általánosságban kell kiterjesztetnie mint az igazságnak, — különben megszűnik erény lenni, ha kútfeje érdek vagy számítás. A jótékonyság ily értelmezése mellett nem értjük városunkban még egy másik nőegylet létezésének szükségét. Egész tisztelettel s nem vitázási viszketegből szólunk e tárgyról; — mert meg vagyunk győződve, hogy a helybeli izraelita nőegylet alapító tagjai nem szereplési vágyból kívántak alakítani államot az államban, vagypedig felekezeti czélból nemzetiség iránti tekintetből. Kell tehát más kívül eső oknak lenni, mely e másik nőegylet létezését indokolja. Ugyde mi lehet az? Erre igen nehéz a felelet, s őszintén bevalljuk, hogy azt még sejteni sem tudjuk, — mert a nyíregyházai nőegyletben belviszályokról, meghasonlásról, vagy talán személyes érdekek túlhajtásáról s felekezeties irányról, mik némileg indokolhatnák egy másik egylet alakulását, eddig nem értesültünk, — arról magántudomásunk sincsen, így azt kell feltennünk, hogy az ok az egylet körén kívül esik, és egészben magántermészetű, — de ha úgy van, akkor semmi esetre sem indokolja az eljárást, mert a közügyet sehol és soha sem szabad a magánügynek alárendelni és személyes ügyeket a közjó megkárosításával a közügy felé emelni. Egyik esetben úgy mint a másikban egész tisztelettel reményljük két nőegylet szükségét Nyíregyházán; — mert igy lehet TÁRCZA. Az újkor költészete az utolsó romantikusokhoz.*) (Hugó Oehlbermann.) Hü tanonczi a letűnt napoknak ! Szivetek ah gyászszal van tele ? ! Ám panaszt emeltek nagy hijában Az időnek mennydörgő zajában — Hold ragyogta büvmondák fele. Világtoknak holdkóros arczát a Gőzmozdony rég sirba dobta ba; Ott ültök a sinen búslakodva E szellem haláldöfésein. A berekkel, hol ábrándozátok Rég elbánt a gyilkos fejsze él, Hol szép lelkek álma szállt reátok Most sima vasrudak ezre áll ott Uj világnak munkás nesze él. — Hol bolygátok — a patakcsa mellett Füstöl a gyár, kalapács konog, Szolga munkás habtündéri helyett Szenyt emelnek a varázs habok. — ‘) Az időnek nincsen semmi bája, Költészetet nem lát szemetek, Hol keltetek édes-bus danára Békát bonczol a vegyészet már ma, A folyón nincs dicső képzelet....) Megkülönböztetendő ez azon romantikus iskolától, mely honi költészetünkben már Városmartinál kezdődik s ezóta következetesen sejtetett Arany Jánosig. Ez az előadási modorra vonatkozik, tehát ennek a nyelv és alak tárgyai; mig kezünk alatti tan• költemény egészen a tartalomra vonatkozik és azon költőket ostorokon, kik tuhágba viszik a regényességet s a meseszerüt. lj Czélzás, mint sok helyén korunk reális szellemére. Sok kétes világu lombos árnyat Furcsa fénynyel hint meg az idő. — A virágos réten illat árjadt, Most felette gőz felhője nő. — így panaszkodtok ti és sötétül Átkozódtok az idő felett. A mely éled uj forrás vizétül És harsogtat más kürtnek öblébül Le a földre uj lendületet! . . . Szomorú sors ha idegen házban Botján tántorg a megtört öreg; Szomorúbbak élni oly világban, Melynek lelkét meg nem értitek ! — Igen ! Más már a világnak képe, A lét örök törvénye szerint, A képzelgők méla, renyhe népe, Mely úgy látszó fény világban éle, Széljelüzve semmisülve im! „Oberon“ 2) végvonaglása közt van „Titania“ 3) megelőzte őt! . . . Eltűnt a hazugság birodalma, Az igazság országa előtt. — De azért nem halt meg a költészet, Mint ahogy ti balgán vélitek ! Csak a mezét tépte szét enyészet, S tárgyat szerzett újat és egészet, S ezt uj sugár ékesiti meg......... Az hibátok, hogy a szellem-élet Uj alakját meg nem tűritek; És hogy a mi belső és mi lényeg Az alakkal egy előttetek. — A költészet és időkön által, Örök az, mint maga a világ. 2) Heine-nak egy romantikus költeménye. 3) Sainte: Nem hal ki a titkos lombhomállyal. De megifjult uj ruházatával — Más mezőre, más alapra hág. — Egy forrás az, mely a szivöléből Szökellik a végtelenbe fel. — Egy láng, melynek búból és örömből Szőtt sugár’ a szívből szétlövel. — Enyészhet a tárgy, de újszülöttként Támad a költészet élete. Ám hogy elhal? Gyönge higyje önként, Ki fél nézni a világló urfényt, Vagy bolond hagymázos képzete. — „A tér hol van? És hogy van betöltve?( 4) Amig áldva kérdi ezt Apolló Mig az ember hordja szivbe’ főbe’. A költészet — hidd — nem haldokol. Tizenkilenc század szenteld fel Századunk komoly vívmányait! . . . Száll az eszme villám röppenéssel, S dalt kiván, mely telve tiszta fénynyel. Vesd el hát kislelkü álmaid’! — Nem bir annyi tárgyat egy idő sem A zengésre, mint e mostani; Ám hatalmas elme zengi bölcsen, Nem kicsinyes lelkek álmai. — Nagy időnknek büszke homlokára Mi van írva, meg nem értitek ! Menjetek hát álmodozni sirba ! Nemzedékünk más költőket hiva, Erős szivi s lánglelküeket. — Aludjatok tompa szendergéssel, Készen vannak a sötét sirok. Az idő tüzméne tüsszögéssel, Gőzbamitott csapkodó sörénynyel Robog által majdan rajtatok. — Lukácsodon. 4agai, mig a világ világ lesz,