Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-02-14 / 7. szám
IV évfolyam. Szerkesztői iroda: nyíregyházán, Egyház-utcza 170. sz. a. Biiadó hivatal ill. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben Debreczen és Nyíregyháza. Bémentetlen levelek el nem fogadtatnak. 7. szám. Vegyes tartalmú hetilap. Hétfő, február 14. 1870. .Nyílt tér alatt minden három hasábos garmandsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5,50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre................................3.— Évnegyedre..........................1,50 Hirdetések dija : minden 5 be-, sábos petit sor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál, S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. A polgári olvasó egyletről. A társulás anyagi mint szellemi léten mindig a legidvösebb , legszebb eredményeket képes felmutatni, és ezen eredményeket az emberiség naponkénti meggyőződése kénytelen beismerni : minek következménye a társulási szellem emelkedése s mind hovatovább nagyobb térfoglalása. Mondanunk sem kell, hogy nemzeti sülyedésünk lett hargikus éjszakájában, mintegy fölriasztó fáklyafény csillámlott szét elevenítő sugaraival az első kaszinó egylet megalakulása , s jön a nemzeti közszellem felébredésének, növekedésének és megizmosodásának legnagyobb, legtevékenyebb emeltyűjévé. Az első kaszinó-egylet példájára nem sokára alakultak a haza népesebb városaiban mindenütt hasonló czélú társulatok, de amelyek az akkori politikai institutiok hatalmas befolyása alatt, de másrészről a közműveltség alanti helyzeténél fogva is, némi aristokratikus jelleget öltvén magukra, a nagy közönséget csaknem általánosságban kizárták kebelükből , s ezen egyletek jótékony hatásában a polgári osztály csak közvetve részesülhetett némileg. Idő múltával, az emelkedő demokratikus szellem leheltetének egy parányi fuvallatával megérintette ugyan az arisztokratikus kaszinó köröket, s e szellem hatása alatt sok helyen, elhatároztatott a polgári osztály felemelése és részesítése az egylet jótékonyságában. Azonban ezen nem belső meggyőződésből, hanem csak a kor uralkodó eszméjéhez, látszólagos simulásból eredő fraternizálási hajlam szülte egyesülés, halva született csecsemő vala, melyet a bábák „polgári kaszinó“ névre meg is kereszteltek vala, azon mindenesetre demokratikus elvből indulva ki, hogy a hazának gazdagok, szegények, tisztviselők, tudósok, iparosok, földmivesek stb. egyenlő polgárai. De minden hasztalan volt, a gyakorlat különbséget tett itr és polgárok között: az eredetileg egynek alkotott két elem külön vált mint a víz és olaj, a halva születért gyermeket el kell temetni. A keresztnév ugyan megmaradt, de a név nem egyébbé teve, mint a halottnak epítáfiumává. Hogy több példát ne említsek, így volt ez Nyíregyházán is. A demokratikus szellem hatása alatt a kaszinó-egylet elhatározta, hogy a polgári osztályúakat, illetőleg iparosokat is felveszi tagjaiul éspedig, hogy anyagi tekintetben is segítve tegyen rajtuk, csak fele díj fizetésére kötelezte őket. Ezen intézkedés már magában a legszerencsétlenebb és legfontsabb felfogás eredménye volt, mely az emberi természet nem ismerésének tehetett kifolyása. Midőn az egylet tagjai között az egész és féldijas osztályt felállította, egyszersmind a két pártra oszlás, a megkülönböztetés, a lenézés s az önérzet megsértésének magvait hintette el, ahol az egész dijas már azért is, mert 11 forintot fizetett, előbb valónak tekintette magát, a féldijas pedig a kegyelem utján 3 frtra redukált dijával magát alárendelt helyzetbe jutni látta, melynek következménye egyéb nem tehetett, mint az önérzet felébredése, és a kegyelem eldobása. Ezen félszeg intézkedés megkoronáztatott pedig az által, hogy a féldíjt fizető iparosok számára külön olvasóterem mutattatott ki. Ami azután a szétválásnak lett feltartózhatatlan okozójává. Nyíregyházán pedig aristokratia a szó gyakorlati értelmében nem létezik. Igen sok, most legelőkelőbb családfők, iparosok és földmivesek gyermekei vagy unokái, sokan vannak, kik évek előtt nem valami fényes anyagi körülmények között telepedtek meg, azonban, hogy szorgalmuk vagy tehetségeik által fényesebb vagyoni helyzetbe jutottak, e körülmény még nem adott jogot az aristokratikus igényekre. Nem lévén tehát aristokratia, itt csak egy osztály, a polgári osztály létezik. És íme ezen egy osztály sem volt képes megférni egy fedél alatt. Hogy miért? Ez oly kényes kérdés, melyre feleletet adhat ugyan minden egyes, ki a körülményeket ismeri, de nyilvánosság terén, tapintatosabbnak hisszük a kérdésnek felelet nélkül hagyását. Elég a hozzá, hogy az egy fedél alatt meg nem félhetés, a kaszinó egylet mellett, egy „polgári olvasó egylet“ felállítására szolgáltatott alkalmat. Melynek élete azon szükségérzetből származik, mely a kor műveltségi színvonalára emelkedni törekvés kifolyása. Ezen kissé talán hosszadalmas incidens után, melyben a nyíregyházai polg. olvasó egylet alakulásának körülményeivel óhajtottuk a t. olvasó közönséget megismertetni, áttérünk ezen egylet jelen állásának festésére. Nevezett egylet évi rendes közgyűlését febr. 2-kán tartotta meg, mely alkalommal az elnöki jelentésből megismerhettük ezen virágzó társulat anyagi és szellemi helyzetét, mely is következőleg állítható egybe. Az egyletnek mult 1869-dik évben bevétele volt mi frt. 12 kr. Kiadása 973 frt. 4 kr., mely kiadási összegből több mint 300 frt. bútorokra fordittatott; a könyvtári pénztárnak bevétele volt 507 frt. 92 kr., kiadása 412 frt. 17 kr. A két pénztárnak készpénz maradványa 243 frt. 83 kr.— E mellett tagsági dij hátrányokban van követelése összesen 707 frt. 50 kr. és igy összes pénztári maradvány 651 frt 33 kr. Minthogy azonban 500 frt. házbér tartozása az egyletnek hátrányban van, ez levonulván a maradványt összegből, marad az egyletnek 451 frt. és 33 kr. aktívuma. A könyvtár a múlt évben több mint 200 kötet új és a legválogatottabb könyvekkel szaporodott, és így kevéssel több mint másfél év alatt az egyleti könyvtár a 400 kötetet meghaladja. És hogy a könyvtár nem csak holt tőkéje az egyletnek, hanem szorgalmatosan igénybe is vétetik, bizonyítja ezt az elnöki jelentésből merített azon adat, hogy a lefolyt évben mintegy 3051 könyvkivitel van a jegyzői könyvbe bevezetve, mely, a tagok ötödfélszázra menő számát tekintve, nem látszik ugyan felelte kedvezőnek, de tekintetbe véve azt, hogy az egyleti tagok közül némelyek a kaszinóból, mások az ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéséből látják el magukat olvasó könyvekkel, és az iparosok s földművesek ideje sok felől van igénybe véve, mindenesetre az olvasási kedv nagyobb mértékére enged következtetni. Az egylet emellett a tagok szaporodására nézve is meglepő emelkedést mutat, mert tagjainak száma a múlt év folytán 154 új taggal szaporodott. És így 450 tagjával népesebbnek mutatkozik, mint a debreczeni polg. olvasó kör, melynek tagjai száma a négyszázat nem haladja meg. E mellett az egylet kebeléből alakult részvénytársulat vett egy 15,000 frtos emeletes házat, nagy kiterjedésű udvarral, melynek diszkertté alakítása már az ősz folytán nagy szorgalommal megkezdetett. A ház árából már 9000 frt. ki van fizetve, s teljesen hisszük, hogy a fent levő összeg is, mely azonban mint a házra táblázott adósság, az egyleli részvénytársulat által átvétetett — annak idejében pontosan ki fog fizettetni. Nevezetes epizódját képezte a közgyűlésnek az egylet volt elnökének Gyöngyüsy Sámuelnek elbucsoznia, ki mint olvasóink tudni fogják, n.kállói lelkészszé választtatván, a tavaszon elhagyja városunkat. Ö volt ez egyletnek csaknem teremtője, ezt tudja, érzi mindenki, te’vékeny szelleme működni egy pillanatra sem szűnt meg az egylet érdekében, s azért nehezen esett öt az egyletnek elveszteni; — midőn érzékeny búcsúja után K . . TARCZA. A. merengő. — Románcz. — Búsan, elmerülve nézte Mint futott le a folyam; — A remény, mely biztató volt. Mint futó hab ép olyan. Állt az ifjú, elmerengve Nézte, nézte a habot, És a hullám tükörében Lelke úgy elmulatott. Múlt ködéből felmerülve Lent a hullám bűvkörén — Dicsfényben, karját kitárva Megjelent egy égi lény. „Sir öléből im kikelve, Hév szavakkal hívlak én, A ki egykor úgy szerettél Jöjj keblemre, légy enyém! Boldog itt lenn, itt van a menny, Nem zavar meg földi zaj; Jöjj ölemre, jer szivemre Bánat és hú itt kihal!“ •S hall az ifjú elmerengve Titkos, édes hangokat : „Jer szivemre, hő ölemre!“ így csábít, kér, hívogat. ,Hívsz! megyek, megyek szivedre!* Csalfa hullám szerte hull, Lent az ifjú, szemfedőül Rajt’ folyam, hab elborul. S. Gy. JGgy Leámyhoz. Én nem tudom, midőn rád gondolok Egy pillanatra oly boldog vagyok, De egy rövid , rövidke perez alatt Átérzem a legfájóbb kínokat. — úgy fáj és mégis olyan jól esik Ajkam mosolyg, és szemem kényezik, És míg a szivem majd ketté szakad, E kínokért én téged áldalak. — így érezek, de nem tudom mi az, Valami úgy van és ismét maraszt; Szeretnék neked mindent mondani, De akkor ajkam nem tud szólani, Ha nem láthatlak úgy óhajtalak, S ismét és mindég ha már láttalak. — — Mondjad leányka, érzed-é te ezt ? Szived tán téged épen így épeszt? Oh mint szeretném tőled hallani, Én nem tudom, mért, de úgy érezem, Ha szived itt dobogna szivemen Akkor talán megszűnne zajgani. S. Gy. f. Fejér galamb, fejér rózsa. Eredeti beszély Gyöngyösy Sámueltől. (Folytatás.) IH. Mielőtt történetünk fonalán tovább mennénk, szükséges hogy megismerkedjünk a Gabriella édesanyjával az özvegy Szenveinével. E nő körülbelől 40 éves lehet, az élet legteljesebb erejében, sovány teste, visszataszító külseje , oly megdöbbentőleg hatnak az emberre, hogy a ki őt angyalszép leánya mellett megpillantja, önkénytelenül egy óriási kérdőjellé változik, keresvén csupán egyetlenegy vonást, mely anya és gyermek között némi parányi hasonlatosságot tüntetne föl. De az minden vizsgálódás daczára fel nem fedezhető. A Szenveiné arcza a kék és veres szín mesteri vegyületével láttatik befestve lenni, mintha egész arczát valami anyajegy borította volna be, melynek a lecsüngő hosszú orr, az apró szürke szemek sajátságos kifejezést adnak, melyhez ha hozzágondoljuk, a hajak korai kihullása miatt magas de keskeny homlokot, a gyér hajszálakból összecsavaritott parányi kontyot, mely a ritka kötött házi főkötőből kikivánkozik, s e mellett észrevesszük, hogy sem szemöldöknek, sem szempilláknak semmi nyoma nem található: előttünk áll Szenvesné. Arczkinyomatával azonban egészen ellentétben állott rokonszenves hangja s előadási modora, társalgása ügyes, hajlékony, és különösen érzékenyebb tárgyak előadásánál annyira megnyerő, hogy a ki már megbarátkozott visszataszító külsejével, örömest társalkodóit vele huzamosabban is. A vidámnak látszani akaró külsőn gyakran úgy tetszik mintha minden érthető előzmény nélkül, valamely titkos bánatot rejtő fellegek vonulnának keresztül, általában , ha hosszasabb ideig vizsgáljuk e semmi érzelmet elárulni képesnek nem látszó arezot, valami örökös fájdalmat veszünk észre reálehelve, melyet nem látunk, de érezünk. Az arczismerő előtt, egyike a legnehezebben kitanulmányozható arezoknak Szenveiné, s jelleme megismeréséhez kulcsot egyedül múltjának eseményei nyújthatnak, melyeket ő minden alkalommal gazdag változatokban ad elő, de valami betanult leczkéző modorban, melyről azonnal meglehet győződni, hogy élete egyes eseményeinek elbeszélése által épen a való eltakarása czéloztatik. Különösen kedvencz tárgya beszélgetéseinek, elvesztett férje, mily betanult lelkesedéssel szokta elmondani a lángoló, a sirontul is kiolthatatlan szerelmet, mellyel férje iránt viseltetett, kényei megerednek midőn a haldokló férj utolsó pillanatairól beszél. Mint ölelte haldokló férje hörgő keblére az ő fejét, miként fagyott meg az utolsó csók ajkain, miként ájult el fájdalmában; mindezeket el kell hinni okvetetlenül annak, ki a valót nem ismeri, de ha folytonosan reá