Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-05-16 / 20. szám

IV évfolyam. Szerkesztői iroda: NYÍREGYHÁZÁN, II.-Kállói-old­almn 1710. sz. a. Kiadó hivatal ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben Debreczen és Nyíregyháza. K­ármentetlen levelek el nem fo­gadtatnak. 20. szám. ki fá­t f I If . Vegyes tartalmú hetilap. Hétfő, május 16. 1870. Nyílt lér aliitl m­inilrii Inirmn hasábos gutraiogilsor 25 kr­ és 30 hr. Iiélyrgilij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész­ évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre.............................3.— Évnegyedre.......................1.50 Hirdetések dija : minden 5 ha­sábos pettt sor egyszeri ikta­tásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 Itr. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáth­y Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly m­. k. udvari könyvárusnál S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Tanuljunk már egyszer gazdálkodni! Itj Régen volt értelme ama példabeszéd­nek, hogy : „Magyarországon kívül nincs élet!“ Midőn tejjel és mézzel áradozó kamrá­nak tárták Árpád földét, hol csak heverészve kelle bevárni, mikor repült a sült galamb az ember szájába. Sokan még most is abban a kedves csa­lódásban élnek, hogy Magyarország földe most is oly varázs­talajjal bir, mikép csak ki kell rá szórnia magot satöbbit a természet anyás­kodó gondjára kell bizni­a a bő aratásig! Nem kétkedünk a felett, hogy némelyek­nek ily rajongó álmodozása birt némi érték­kel a hajdani viszonyok közt, midőn, hogy egyebet ne emlitsünk, a török uralom alatt is két garas volt egy munkabíró egyén fej­adója, miben egyszersmind direct, indi­rect és a jó ég tudná, mi minden néven nem nevezett adója a furfangos modern kornak, be volt foglalva. Amellett a divat, a fényűzés ezerféle sallangja ismeretlen volt. A boldog egyszerűség kevéssel beérhette­. A viszonyok azonban rég máskép ala­kultak. Az anyaföld most is hálásan jutalmazó, ha táplálékát kellően megadjuk; csakhogy most már, a szaporodott szükségletek miatt rendszeresebb gazdálkodást kell folytatnunk, ha azt akarjuk, hogy földeink terméke arány­ban álljon szükségleteinkkel. Ki kell számítnunk, hogy felényi munka­erővel és költséggel, hogy teremtsünk meg­annyi jövedelmet, ha élni akarunk. Mai időben a lak­ás­gazdásznak, ki akár a régi jó idők emberei után indul, akár saját feje után cselekszik, kön­nyen fölkopik az álla. Mindenben rendszert kell követni, me­lyet hosszas tapasztalat <és tudományos ész­­lelődés jelölt ki, mert különben a tapogató­zásra fordított költséges kísérletek könnyen fölemésztik a tőkét, még mielőtt azt siker ko­ronázná. S ha ez áll a magángazdászra nézve, mennyivel inkább áll az állam- vagy nemzet­­gazdászatra vonatkozólag. A múlt idők szomorú viszonyai miatt nekünk nemzetgazdászatunk alig volt,­­ s e tekintetben bizonyos rendszerről álmodni sem lehet, ha nemzetgazdászatunk még csak böl­csőkorában szendereg. De a szendergő gyermeket föl kell verni szenderéből, mert a hosszas álom csak lan­­kasztja testét. Eddig a nemzet, közlekedési és állami gazdasági ügyeivel nem gondolt eleget; hagy­ta azt intézni derűre borúra oly kormányzati közegek által, kikben — a jó akarat ugyan meg volt, de tehetség, szakértelem hi­ányzott. Bár nekünk, mint vidéki s nem politikai közlönynek nem őzéinnk és a feladatunk ma­gasabb politikai viszonyok fejtegetésébe bo­csátkozni, mindazon­által azt véljük, nem lép­jük túl azon korlátokat, melyek lapunk mű­ködési tere elébe a sajtótörvények által szab­va vannak, ha hazánk nemzetgazdászati vi­szonyainak tárgyalásába részletesebben bele­bocsátkozunk, s elmondjuk nézetünket a nemzetgazdászatunk vezetésénél előforduló hibák és hiányok, valamint azon utak és mó­dok felől, a­melyek által e hibák és hiányok legsikeresebben elkerülhetők lennének. Erről azonban a jövő alkalommal. U­i. Felhőtlen ég, nesz nincs körül, Csak a habok csevegnek. A csónakos vigad s örül Fent a csillag seregnek. — Szép holdas estén Bájló ezüstfény Csillog szelíden a viz felett. —■ Mint barna felhő Alant sötétlen Tűnik elő a titkos berek. — Ott bájos ének . .. Tündérek élnek Mulatni hivják a csónakost. Fel hát legények Mulatni vélek Tündéri élvek ott vannak ott!. .. Lukács Ödön. TARCZA. Csónak-dal"­ Oh mily dicső, oh mily nemes A csónakosnak élte l Hullám felett élvet keres S talál, miként remélte. — Most lanyha szellő, Vigan enyelgő — Gyűjt a vizekre ezer habot, S a sajka lágyan Hullámos ágyban Mint ifjú lányka, úgy andalog. Majd rémesen, mint harczi zaj Dörg a viharnak ajka, Felcsap körül zúgó moraj, De nem merül a sarka. Vihar és hullám, Híjába dúl, ám Helyén van a sziv s az evező.­­ Bátor kebellel, Hős győzelemmel A csónakos igy a partra jő. — Ha alkonyul az esti nap, S még néz sugára vissza. — Ott távol lombos fák alatt Mit rejt a part csalitja V . . . Szép ifjú lyányka Fördik magába, S im elragadják a vad habok, De mint madárba Képül a sajka, S megmenti ötét a csónakos. *) íratott a s.-pataki csónak-egylet rí...7.évi: 1867-ben. A dohánytermelésről A sorok és növények egymásból­ távolsá­gát a különböző dohányfajoknál az alábbi mutató tábla tünteti ki: Távolság- melyben a­­>­ilantak iilk­Uelitek Dohányfajs o• O Ä*j az egy sorba eső pa­rtját is énikfi) JáljárássalI Inniuk e­gymásláli távolsága Ii­­k­v­t* 1 y It | Nagy leveleknélalakú burnót 21 33 21 Kisalakú burnót le­veleknél 18 30 18 Nagy alakú szivar, és közönséges leveleknél 18 33 18 Közép nagyságú kö­zönséges leveleknél 15 27 15 Kis alakú közönséges levelek és nagy alakú kerti leveleknél, milye­nek az erdélyi levelek 12 21 15 Közép nagyságú kerti leveleknél . . . 10 18 12 Kis kerti leveleknél 8 10 10 A tengeren. F.gy este a nemzeti színházban a „Szerelmes török“ czimü ballet darabot adták elő, mely kivitelben Roller k. a. gyönyörű tán­cza által egyike volt a legsikerülteb­beknek. Főszereplők voltak: a basa, és a csábos bajadér és számtalan huruk, a kik szépségeik, és tánczaik által a pezsgő keleti vért csak hamar lázas forrongásba hozták, s magamnak is mint „publicism­nak“ nem kis élvezetet nyújtottak, annyira hogy a szerelmes basa diadalát, kinek f­áradhatlan, kitart!) ostrom által a szép hajadért végre megnyerni sikerűlt,­—komolyan irigyelni kezdvén, a gon­dolat szárnyai a­ nemzeti színház színpadáról messze ke­letre vittek, hnl a basák „valódi basák,“ hajadérokkal bír­nak, s a titokteljes néger iránt nem kis érdekkel viseltet­vén,,az általam olvasottak­­ elárulták emlékemben, — s én gondolatban közéjük képzőlém­ magam ama kiváltságos nép közzé, melynek a próféta nem tiltá el, hogy szivét vn­ Hogy az ültetésnél a sorok közti kellő tá­volt betarthassuk, utalóra (vonalozó) van szükség,­ mely mind két oldalra szolgáló 3 foggal ellátott póznából segg lmző rúdból áll. Az első és második fog közti kör a keske­nyebb sorok távolságát jelzi, mialatt a har­madik a másodiktól oly távol esik, milyet az eljárásnak szánt térnek adni akarunk. Ha ezen utalót a hasábon végig húzzuk, azon irányban, melyben a sorok esni fognak, három tisztán felismerhető barázdát avagy vonalat nyerünk. A hasáb szélére érve, az lasztok­ai között annyi fele ossza, mennyi fele lelik, a mennyi boldogságot meg bir azon darabka bus, melybe­n a természet több nemét a szenvedélyeknek oltó. Elvonultak emlékemben a „kelet tündér világban“ olvasott dolgok, történeti nevezetességű egyének, kik az Izlam­ zászlója alatt nagygyá küzdötték fel magukat. Ezek s más hasonló dolgok, mint változatos calei­­descop vonultak el lelkem elölt, s én ellenálliatlan vágyat éreztem magamban, mind azon kiváltságok s örömek ré­szesévé lehetni, kezdeni semmin hogy nagygyá legyek, szó­val renegáttá lenni. — Gedacht gelhan. Másnap az „Izmai!“ nevű hajón útban válék Stambul fele, és sóvár vág­gyal lestem az időt, melyben a fényes portát megláthatám, hová bármily minőségben bejuthatni vágyaim netovábja volt. — Végre megérkezünk, utitársam egyike, egy örmény, kivel hosszú ultunk alatt egy neme a bizalomnak fejlett ki közöttünk, szeretetreméltó szíves­séggel ajánlá fel hajlékát nekem m­íg sorsom a Próféta városában biztosítva lesz, s megigérte ennek elérésében nekem segéd kezet nyújtani. Közreműködése csakhamar sikerre is vezetett a Sultán egyik kormány hivatalnoka, a kinek szives házi­gazdám­ bankárja volt, gyermekeinek oly nevelőt óhajtott, ki azokat a magyar nyelvre is oktassa, házi­gazdám aján­latára nekem jutott a szerencse az Eil'endi gyermekeit ha­zánk nyelvére oktatni, mi engem azonban később szeren­csém tetőpontjára segített, szépírásom volt, úgy hogy egy havi ottlétem után a Szultán legidősbb fiának adtam okta­tást a magyar nyelvirásban, s a nagyur kegyéből régi vá­gyam: a fényes Portában lehelni, íme beteljesült ! Tanít­ványom a császári h­erczeg részére az ó serail egy sza­kasza volt beosztva, s én hozzá közvetlen közel bírtam egy lakást a felséges Bosporusra. Végre tehát ott láttam magam hova ezelőtt két hóval a pesti nemzeti színház színpada elött csak csapogó gon­dolataim vittek, vágyam teljesült s én a Szultánnal min­dennap érintkezem, ki a nap egy részét mindig fiával sivelem telté el, ma egy vízi séta, majd egy lovaglás alkalmával.

Next