Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-01-15 / 3. szám
VII. évfolyam Kiadó hivatala ifj.CSÁTHY KÁROLY gazd. akad. könyvkereskedése debreczenben, hová az előfizetési pénzeket kérjük beküldeni. Minden a „Tiszavidék“-et érdeklő kéziratokat, a szerkesztőségi irodába Debreczen, Czegléd-utsza 47-dik sz. alá kérünk beküldeni. V. „ 1 3. szám. TISZAVIDÉK Vegyes tartalmú hetilap. Megjelen rendesen Vszsár:m.a/EX szériáit a legjutanyosabban közöltétnek. Január 15.1871. Nyilttér alatt minden három hasábos garmandsor 15 kr. és 30 kr bélyegdij. Előfizetési dij ! Postán küldve . . . . 6.— bal ! Félévre .... . . 3.— ff Évnegyedre . . . . . 1.50 alkuli Hirdetési dijak előre fizetendők: minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásnál 5. S3f: T ti Előfizethetni lylegyházási Zilincz Gyula könyvkereskedésében főpiacz. Debreczenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében,Siesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egyébütt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajczáros utalvány által, többszörinél 4 kr.— Bélyegdij 30 kr. Előfizetési fölhívás TISZAVIDÉK ts 53 czíüI nyíregyházi vegyes tartalmú hetilap Vll-dik évi folyamára. Iegjelenik minden vasárnap. Előfizetési föltételek: postán küldve negyed évre — — — 1 frt. 50 kr. o. é. fél évre — — — 3 „ egész évre — — — 6 „ Előfizethetni helyben Illincz Gyula könyvkereskedésében, egyszersmind minden királyi postahivatalnál. SCs* Az előfizetési dijakat kérjük minél előbb, ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésének Debreczenben bérmentesen beküldeni. A „Tiszavidék“ kiadóhivatala. Nyíregyháza, jan. 14.1871. (f!t) Senki sem fogja kétségbe vonni azon állításunk valódiságát, mely szerint az államok kincse és ereje a nemzetek szellemi és vagyoni emelkedésében, szóval azok anyagi jólétében rejlik, valamint azt sem, hogy mindezek előmozdítása az államoknak s azok illető közegeinek morális és fiskai kötelezettsége; — hogy azonban ezen kötelezettségek kellő pontossággal betöltessenek, múlhatatlanul szükséges azoknak már saját érdekünkben is szellemi s anyagi erőnk általi támogatása. Hogy a régi kor embereinek egy részével, nem különben a köznép nagy részével, gyakran saját személyük előnyét illető, de általuk még felfoghatatlan jótékony eszmék megértetése, olykor mily nehézségekkel jár — azt a közéletben szerzett tapasztalataink számtalan hosszú sorai igazolják, — de kérdjük, váljon a maradás ezen apostolai miatt, kell-e ? lehet-é? avagy szabad-e ott csüggednünk ? hol egy nagy közönség, egy nemzet előnyéről, felvirágzásáról s kivívandó jólétéről van szó? — Lelkiismeretünk s hazafiúi tiszta önérzetünk határozottan azt válaszolja: nem szabad! Gyakran fordulnak elő esetek a közéletben, melyeknél a makacs elfogultság , a minden jó és üdvös elleni daemoni inger, az enyém s tiéd tárgyilagos eszméjének, rövid ideig tartó önző, de hosszan kiható káros uralma a restség, tunyaság, s hátramaradási vágy mételyes ingere, a közjós közhasznú intézmények eszméjével, főleg pedig azok kivitelénél, a nevetségre ingerlő ellentétes érintkezésbe jönnek, — e tényálladékoknál azonban hála a mai kor derülő hajnalának, már csak jelentéktelen az oppositio, mely a világosság ellen küzd, s mely felett a közvélemény s a kor szelleme győzedelmeskedik, — melyet az úgy tekint, miként a gondos szülő oskolakerülő gyermekét, ki vagy nem tudja, vagy nem akarja felfogni azon jótékony utóhatást, melyre a jövőben ezen üdvös presszóból háramlik. Korszakunk egyik legüdvösebb, s nemzetünkre legáldást hozóbb eszméje, a népnevelési eszme volt, melyet, nem hiszünk felvilágosodott művelt embert e két testvérhazában, a ki azt ne pártolná, s ki annak dús eredményesitéséhez áldást ne kérne a hon istenétől, ez azon szellemi emeltyű, mely az embert emberi méltóságával megösmertetve, a múltak zsibbasztó álmából felkölti, s fokonként emelkedő tettekre ösztönzi. És így a népnevelés anyagi és szellemi haszna nem csak kizárólagosan egyes polgárok jólétét s emelkedését mozdítja elő, hanem mint egy jótékony országos májusi eső, egy egész nemzet szellemi emelkedését, vagyoni gyarapodását, s mindez alapokon a nemzetgazdászatot, az ipart, a kereskedést s irodalmat óriási erővel fénypontjára emeli; mely előnyök következtében reménylhetjük, hogy nemzetünk idővel méltó helyét foglalhatja el a világ legművelt nemzeteinek sorában. Hogy tehát nemzetünk ezen előnyben mielőbb részesülhessen, hazafias kötelességünknek tartsuk felkarolni mindazon alkalmakat s eszközöket, melyek által a bár eleinte nehéznek látszó viharos ösvényen végre mégis szent czélunk sikerdús révében köthesssünk ki, tűzzünk jutalmakat a jó, a képzett és lelki ismeretes néptanítók számára, kik hivatásuk megfelelésében előnyt vívnak ki mások felett, hogy ez által annál jobban ösztönözve legyenek hivatások pontos s lelkiismeretes betöltésére, — hallgassuk meg azok méltányos kívánalmait, s orvosoljuk netalántáni bajaikat, s ha a szükség úgy hozza magával, támogassuk azokat gyengeségeikben, — s ha előnyökre, melyek által egyidejűleg nemzetünknek is szolgálatot teszünk, valamit tehetünk, iparkodjunk azt cselekvényeinkkel koszorúzni, vagy erélylyel hangsúlyozni, mert a jó s lelki ösmeretes néptanítók a nemzet, valódi apostolai, ők nevelik a nemzet azon fáit, kik azt idővel nagygyá s virágzóvá alkotják, miként azt más műveit nemzetnél látjuk; azért is tiszteljétek a jó néptanítókat, akik arra magoknak érdemeket szereztek ! Mert csak egyedül a felvilágosodottság, a népi nevelés által érhetjük el minden tekintetben nemzetünk felvirágzásának ama nagy napját, melyet oly régóta s oly eendve várunk. # * * Midőn épen jelen czikkünket végeznénk, vesszük Pazár István nyíregyházi néptanító úr megkereső sorait, melyekben a dadai járásbeli néptanítókhoz intézett felhívása számára lapunk hasábjain helyet kér; — midőn a tisztelt néptanító úr ezen kivánatát a legszívesebb hazafias készséggel teljesítenénk, egyidejűleg nem mulaszthatjuk el Szerencsekdvánatunk nyilvánítása mellett kijelenteni, miszerint lapunk hasábjai, melyek különben is Szabolcs megye érdekeinek előmozdítására szentelvék, ily s hasonló esetekben mindannyiszor szolgálatára állanak, — sőt szerencsénknek fogjuk tartani, ha a tisztelt népnevelő úr a tartandó gyűlés eredményét annak idején lapunk számára megküldeni szíves leend; ennek közlése által gondolván mi is némi igénytelen szolgálatot tenni a közjó érdekében. Most pedig közöljük a felhívást amint az következik: Felhívás a dadai-járásbeli néptanítókhoz! Midőn kedves hazánkban élénk mozgalom mutatkozik az anyagi és szellemi tevékenység minden terén, számos közhasznú válalatok és egyletek alakulnak a nép jólétének és mivelődésének előmozdítására, nekünk néptanítóknak is hazafi kötelességünk a népnevelés magasztos terén a haladási követelményeknek eleget tenni, s részt venni a nemzet szellemi törekvéseiben, hogy méltók lehessünk a nemzet pártfogására. A veszteglést és szunyadó életet elhagyva, s magunkról pezsgő életjelt adandó, más minket már jó eleve megelőző megyebeli kartársak nyomdokán indulva, most az újév kezdetén új erővel sorakozzunk a népnevelés szent zászlója alá s önmivelődésünkre valláskülönbség nélkül, egyesült erővel alakítsunk egy „néptanító egyletet“! Mit egyes erők külön nem képesek kivinni, azt vállvetve egyé tömörülve könnyebben kivihetjük, mert hisz egyesülésben rejlik az erő, és csak a szellemi egyesülés által várhatunk valódi sikert. Midőn tehát valláskülönbség nélkül minden dadai járásbeli néptanító a legközelebbi napokban fellesz szólítva, hogy a Nyíregyházán tartandó néptanító egyleti alakuló gyűlésre jelenjen meg: ne kímélje a fáradságot és költséget; a fáradságot megjutalmazza azon öntudat, hogy népnevelői kötelességét híven teljesítve, a népnevelés szent ügyében az édes haza bóldogításán fáradozik; s a költséget illetőleg pedig a Tekintetes szabolcsmegyei tanács méltányolván buzgó hazafi törekvéseinket, legrövidebb idő alatt a megyei községi pénztárból fogja utalványozni. Előre hát, haladás az élet ütere! a hazai népnevelés szent ügyében alakítsuk meg a „dadai járásbeli néptanítók hitfelekezet nélküli egyletét!“ Hazafiui üdvözlettel maradtam Nyíregyházán január hó 8-án 1871. Pazár István néptanító, s Beust válasza. Múlt számunkban „A titkos válasz“ czim alatt érintettük Beust ur azon válaszának tartalmát melyet a múlt év deczember 26-kán keltezetten Bismarck grófnak m. é. decz. 10-iki sürgönyére küldött, s melyet ez alkalommal egész terjedelmében van szerencsénk a következő képen közölni. Bécs, decz. 26 1870. A kir porosz következeimhez juttatta kormányának ismételve kilátásba helyezett közleményét Németország jövő alakulásáról. Ide mellékelve veszi excellentiád tudomásul az illető sürgöny másolatát. Oly helyzetben voltam, hogy f. hó 5-ki sürgönyömben mindjárt Schweinitz tábornoknak a kir. porosz kormány szándékolt nyilatkozatára vonatkozólag tett első czélzásai után kifejthettem excellentiád elött az általános szempontokat, melyeket mi irányadóknak és döntőknek tekintendettünk saját fölfogásunkra nézve. A jelenleg előttem fekvő okmány alakja és tartalma most teljes örömömre lehetővé teszi, hogy akkori érzelmeimet tovább is föntartsam. Mindenesetre áll ez másrészt azon egyetlen pontról is, melyben legalább külsőleg nézeteink nem találkoznak teljesen a kir. porosz kormányéival Folyó hó 5ki sürgönyömbe lehetetlen volt oda nem utalnom, mily kívánatosnak látszanék előttünk, hogy a prágai béke tárgyalása a jelen Poroszországgal váltott nézetcsere alkalmával, s tekintettel a czélra, melynek elérését emellett mindkét párt szem előtt tartja, — lehetőleg elkerültessék. A kir. porosz kormány azon hiedelemnek adott kifejezést deczember4-iki sürgönyében, hogy e kérdést meg kell érintenie, és ámbár készséggel elismerjük a barátságos érzületet, mellyel a prágai békéről említés tétetett, mégis jobbnak tartjuk az az által nyújtott s egy további fejtegetésre szolgáló támpontokról tüzetesebben nem szólani, s megmaradni azon nézetünk mellett, hogy a vita e téren leendő elkerülése mindkét fél érdekében fekszik. Valóban nem alaki magyarázatok, nem anyagi jogigények azok, melyeket a jelen pillanatban vita tárgyául föltüntetve látni kívánatosaknak tartanánk. A mi fölfogásunk inkább oda hajlik, hogy Németország egységében Poroszország vezetése alatt történelmi fontosságú aktust, elsőrangú tényt lásson Európa modern fejlődését illetőleg s e szerint ítélje meg a viszonyt, melynek a magy.-osztr. állam és a határainkon történt új állami alakulás között életbe kell lépnie és megszilárdulnia. E szempontból kiindulva, midőn a kir. porosz kormány által bejelentett további közleményeknek nézek elébe, csak legnagyobb megelégedésemre szolgál, hogy már most határozottan állíthatom, miszerint a magy.-osztr. birodalom összes irányadó köreiben a legőszintébb óhaj mutatkozik az iránt, hogy azon hatalmas államszervezettel szemben, mely rövid időn végleg megalakul, a legjobb és legbarátságosabb viszonyokat tápláljuk. Ez óhaj azon szilárd meggyőződésben gyökerezik, hogy a kölcsönös szükségletek elfogulatlan megfontolása és méltánylása csak azon legszebb és legjótékonyabb hatást gyakorolhatja mindkét országra , hogy azokat békében és fáradhatlan együttműködésben a jelen és jövő feladatain egyesítendi. E tekintetben a kir. porosz kormány csak saját érzelmeinek kifejezését előzi meg, ha közös múltunkra gondol s szavakba önti a reményt, hogy Németország és az