Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-04-22 / 4. szám
I. évfolyam. Nyíregyháza. 4. szám. Csütörtök, 1880. április 22. Előfizetési árak: postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre..................................................4 írt Félévre........................................ . 2 „ Negyedévre Egy szám 10 kr. Az előfizetési pénzek, megrendelések, valamint a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások PIRINGER JÁNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (szarvasutcza 119. szám) intézendők. Kéziratok vissza nem küldetnek. A lap szellemi részét illető minden közlemények a szerkesztő czime alatt (szarvas-utcza 119. szám) küldendők. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Hirdetési dijak: Minden háromszor halálozott petitsor egyszeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények díja soron kintlö ki. A kishirdető rovata alatt, a tíz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik. Nyíregyháza, ápril 21. Az elmúlt héten említettük már a kisvárdai a hetivásár ügyét. Akkor nem volt elég terünk, hogy közkívánatnak megfelelőleg hangsúlyozhassuk azon szomorú állapotokat, melyeknek egy, — bár csekély kiterjedésű, de mindenesetre haladó kereskedelmi város — alá van vetve. Visszatérünk — tehát előbbi tárgyunkra, s határozottan rosszaljuk, hogy mindezideig még most is a város kellő közepében — a szűk főutczán — tartatnak meg a heti vásárok. Méltányosnak is találjuk a kisvárdaiak folytonos panaszait az utak járhatatlansága miatt. Különösen tekintve a város főutczájának feneketlen sarát. — Egyes magánérdekek kivételével, mindenki a külső nagy vásártéren óhajtaná megtartatni a heti vásárokat; mindenesetre nem rongálnák el annyira a belső utakat, mert annak tarthatatlansága már régideje bebizonyult, s csak is rendes kiköveztetéssel lehetne a bajon segíteni. Azonban, ha az óhajtott kőút létesülhet, az erős közlekedés fentartása tekintetében sem lehetne megtűrni a belső heti vásárokat. — Kisvárdát méltán jó kereskedelmi városnak nevezhetnők természetes helyrajzi fekvésénél fogva; — vasúti állomással bír, — és valóban központja is nemcsak egész felső Szabolcsnak, — de a szomszédos megyéknek is, — és így valóban nem lehet, — nem szabad pusztán közömbösség miatt, — elzárni a közlekedéstől. De mit ér az igyekezet, ha tengelyen lehetetlenség behatolni a város központjába. És miért? Egy egyszerű hetivásár miatt; aki pedig merészel a két oldalt felállított szekerek között végig hajtatni négy lóval, — avagy csak két jó fajta vér lóval, az veszélyezteti drága pénzen szerzett becses lovainak életét, mert nem lehet tudni, melyik perczben, puszta véletlenségből nem szúrja-e keresztül 5—600 frtos lovának szügyét vagy oldalát egy nagy szekér-rúd,----avagy egy nyugtalan szarvasmarha!? A jó ruganyos hintónak ruganya pedig eltörik a nagy zökkenésben, — a kocsi lámpáját leggyakrabban — persze véletlenségből — leütik, a bennülő uraságot — nem tekintve azt, habár nők legyenek is, — czifra káromkodással illetik, mert egyszerűen keresztül óhajtanának hajtatni a vásárpiaczon. Visszafordulni még nehezebb miglen, talán háromnegyed órai küzködés után a kocsi elérkezik az utcza másik végére, — mely utat máskor, vásár nélkül és száraz talajon egy perez alatt meg lehet tenni, jó lovakkal! Tekintsük a megrakott szállító szekereket. — Ökrös szekérnek az áthatolás majdnem lehetetlenség. De tegyük fel, hogy egy gyors szállítmányt ár- és hitelveszteség terhe alatt, kitűzött határidőre, vasúton továbbítani kell. A fuvaros, vagy szállítmányosnak nincs ösmerete a leküzdendő akadályokkal, természetesen a legrövidebb úton, a város főutczáján igyekszik szekerével keresztül hatolni, hogy kellő időben értékét a vonaton elküldhesse. Azonban a hetivásárosok tömege megakadályozzák a gyors szállítást s a vonatról lekésik. — Gondolom, felesleges a további magyarázat, pedig több példát lehetne felemlítenünk, mennyire káros befolyással van a közlekedés fennakadása, azon általános fogalom tekintetében, mit munkának és tőke forgalmának nevezünk. A heti vásárok alkalmával megfertőztetett levegőről leginkább tanúságot tehetnek mindazon sajnálatra méltó lakosai Kisvárdának, kik épen a főutczán építettek maguknak házat. Ott bármely betegség is járvánnyá fajul. Ideje volna tehát ezen bajon gyökeressen segíteni, s az illető hatósági közegeknek haladék nélkül betiltani a hetivásárok bentartását. Ott van a külső vásártér. Egyes magánérdekeknek nem lehet a nagy tömeg érdekeit alávetni. Hisszük, és reméljük is, hogy e tekintetben mielőbb erélyes intézkedések fognak tétezni és egyúttal végrehajtatni. Nem óhajtanánk többé e tárgyra visszatérni, de miután többek által lettünk felszólíítva a kérdéses ügy megpendítésére, kötelességszerűnek látjuk — szükség esetére —, máskor is, és pedig erélyesebben tiltakozni a netaláni hanyag és elodázó intézkedések ellenében. De mint báljuk ez újabb felszólításra aligha lesz alkalom! Á. L. A „NYIRVIDEK“ TÁRCZÁJA. A szabolcsi nemes insurgens lovas-ezred történetének naplókönyve 1809-ik évben. (A megyei levéltár eredeti kézirata után.) Közli: Ujlaky György főlevéltárnok. (Folytatás.) Ezen feljebb előadott Lajstrom jegyzéseiben, két vetélkedésről van emlékezetes. Egyik volt az Ezredes fő Hadnagyság felett, melyre Cs. kir. Kapitány Roffi Borbély Gábor ur, Baloghfalvi Czóbel Imre ur, Fő Szolgabiró Jármy Ábrahám ur neveztetett ki, a’ tekint. Deputatio által. Legnagyobb része a’ Gyűlésnek Borbély Gábor ur mellett állott. Az asztalnál ült Tábla bírák is egyenlően Borbély Gábor urat akarták. Czóbel Imre urra jó számos, de nem nagy kiáltás ment, s látván a többség czélozását, lemondott ezen hivatatalról, és kijelentette, hogy az Ezredes Fő Strázsa mesterséggel megelégszik, mely annakutána teljes kiáltással meg is adatott neki. De a’ Jármy Fő szolgabiróra ment kiáltás igen nevezetes volt. Úgy hogy több mint egy órai vetélkedés után még azután is, mikor Ezredes Kapitány Kállay Miklós Ő Nsga, azon beszédet tette, hogy a Nemes Ezred sokkal nagyobb része Reformátusokból állván, szükséges képen kell lenni a Főkormány Tisztjei közt Reformátusnak, ezen vetélkedés csak úgy szűnt meg, hogy Jármy Főszolgabiró Úr egészen lemondott az Ezredes főhadnagyi hivatalról. A másik vetélkedés volt Alkapitány Kelcz, és Főhadnagy Lővey Ádám miatt. Azt állították Patay Kapitány úrral igen sokan, hogy a Kelez nevét nem hallották, az Alkapitányok közt felolvastatni, s nem is kiáltottak rá. Ehez képest Lővey Ádámot alkapitánynak kívánták. Hiába állíttatott az, hogy már a’ Gyűlés Jegyzőkönyvében be lévén irva a’ Kelez választatása, azon okon, hogy a’ Vármegye egyszeri végzése szent, nem lehet azt többé megváltoztatni: mert azt felelvén arra az ellenkezők, hogy csak akkor lesz az Végzés, mikor felolvastatván egészen, minden módon helybe hagyatik, addig pedig, mint csak Notariusi jegyzést mindenkor Szabad változtatni. A harmad félórai vetélkedésnek, csak az szakaszthatta végét, hogy Lővey Ádám úr, lemondott az Alkapitányságról, oly feltétel alatt, hogy Első Főhadnagyságából, az Alkapitányságra neki legyen legelső jussa. Ezen Gyűlés után a Lovaknak, nyergeknek, fegyvereknek meg szerzések, a’ ruháknak csináltatások volt a’ fő czél. Budán sok ideig haszontalan volt a Commissiónál a T. N. Vármegye Biztossá, mert semmit sem kaphatott. E miatt a Nemes Ezred felkészülése, és kiállása igen hátráltatott. Mindazáltal O cs. Fő Herczegsége által meg sürgettetvén a’ kiállás, a’ Tek. állandó Deputatio Szent György hava 26-án a’ Tisztséget, és feljegyzett Nemességet, az alábbirt módon századokra osztotta fel, oly világos végezéssel, hogy mivel ezen felosztásban a’ Járásokra is figyelmezett, az abban tett rendből senki elsőségre következést ne formáljon. — Ezen idő alatt Kapitány Nyiszky László ur hivataláról le mondván, helyette a Tek. Deputatio, Cassiniusnak különben is Százados Kapitányi ranggal és fizetéssel tett Gencsy Sámuel urat, Századhoz rendelte. A Szabolcsi Tisztségnek, a Tek. Állandó Deputatio által Szt. György hava 26-án Századokra lett feloszlatása. L. Kállay Imre Százados Kapitány. Nozdroviczky Pál Alkapitány. Főhadnagyok: Zoltán István, Komjáthy György, Alhadnagyok: Guthy Sándor, Lővey Ferencz, a’ Század össze állítva a’ Kis vardai járásból. 11., Gencsy Sámuel, Százados Kapitány. — Alkapitány: Bárczy Ferencz. Főhadnagyok: Korda Lajos Somosy Nenyhért. Alhadnagyok: Tőrös Osváth Ferencz, a’ Század össze állitva: a’ Gergely, Földesi, Szováthi, Sápi, Tetétleni, és P. Ladányi nemességből. 111., Molnár Antal, Százados Kapitány. Alkapitány: Désy Károly, Főhadnagyok: Buday Zsigmond, Vay Ábrahám. Alhadnagyok: Kornis László, Teleky László. — A Század összeállitva: a Nádudvari, Újvárosi, Csegei, Egyeki, Fejértói, Téglási, Bökönyi, Ny. Adonyi, Biri, Polgári, Szent Mihályi, Büdi Nemességből. — IV., Vinkler János Százados Kapitány. Alkapitány : Kelcz Jósef. Főhadnagyok: Vay Ádám, Osváth László, Alhadnagyok: Kállay Ferencz, Bessenyey György. A Század összeállítva: Nagy Kállói, Kis Kálló, Geisel, Mihálydi, Balkányi, Geszterédi, és Orosi Nemességből. V. Patay István Százados kapitány. Alkapitány Vay János, Főhadnagyok: Lővey Ádám, Désy Ferencz, Alhadnagyok: Mikecz János, Jármy Lázár. — A Század össze volt állitva: Az egész dadai járásbeli Nemességből, négy helységet kivévén. VI., Jármy Benjámin, Százados Kapitány, Alkapitány Kállay Gergely, Főhadnagyok: Kelemen Jósef