Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-06-10 / 23. szám

IV. évfolyam. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva . Egész évre.........................................................4 frfc. Félévre..............................................................2 „ Negyedévre.....................................................I „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer János és Jóba, Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre­­czeni­ utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnék viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer halálozott petit-sor egyszeri közlése 6 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15­23. szám. Nyíregyháza, 1883. junius hó 10. TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egy szex- vasárnapon. krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Camp által Hamburgban. (SZABOLCSI HÍRLAP.) Az adóemelés kérdéséhez. A fővárosi napi­lapok igen különös és fon­tos hirt rebesgetnek, amely sokkal fontosabb, sem mint azok fölött a vidéki sajtó egyszerűen napi­rendre térjen­­ Fontos az, a legnagyobb birtokosra nézve épen úgy, mint a legutolsó napszámosra nézve. Kell tehát, hogy azzal a vidéki sajtó is be­hatóbban foglalkozzék természetesen saját keretén belül, csakis a nemzetgazdasági álláspontra helyez­kedve. E különös hír sem több, sem kevesebb, mint az, hogy Magyarország pénzügyminisztere, illetőleg kormánya az ország bevételei és kiadásai közt kellő öszhangot szándékozik teremteni. Szép és di­cséretes szándék. A legnemesebb dolog, amit csak egy pénzügyminiszter tehetett valaha. Nemzetgaz­dasági szempontból tekintve pedig, a legnagyobb áldás, ami egy-egy államot, országot érhet, kivált a mai szigorú viszonyok közt. Az ország pénzügyeit rendezni, hogy a bevételben és kiadásban a valódi egyensúly helyre álljon, kétségkívül nemes és elismerésre méltó kormány­eljárás, ha ez a rendezés az ország lakosainak egyenes megterheltetése nélkül haj­­tatik végre. De ha az úgy történik, mint a fő­városi lapok írják, tudniillik részint új adóne­mek behozatala, részint a létezők felemelése által, akkor nincs mit örülni rajta. Ezt nem is teszi senki az országban. E hírt a félhivatalos „Nemzet“ is megerősíti nemcsak, de sőt a pénzügyminiszter által czélba vett adóemelés szükséges és jogos voltát következőkép indokolja, illetőleg támogatja: „A dolog lényege az, hogy mindenki által el­ismert szükség : állam­háztartásunk rendezésére tö­rekedni. más állami Minthogy pedig a fejlődő kulturális és szükségek, valamint a még mindig nagy erőt igénybe vevő nemzetközi helyzet meg nem engedik azt, hogy az államháztartási mérle­get csakis takarékossággal javítsuk; minthogy a nemzetközi szerződések bizonyos évekre korlátoz­nak abban, hogy bizonyos jövedelmi forrásokat egyoldalúan újra fokozzunk, igen természetes, hogy a meglevő forrásokat kell fejleszteni. Tehetjük ezt­­ bizonyos korlátok között, bizonyos irányban és kellő óvatossággal — annyival is inkább, mert az kétségtelen, hogy most az állam kulturális és közgazdasági szolgálatokban sokkal többet bocsát az adózók rendelkezésére, mint csak 8—10 év előtt­it. Erről megyőződh­etik mindenbenki, ki költség­­vetésünkbe és a forgalomi életbe pillant és a sta­tisztikai adatokat megtekinti.“ Ez indokolásnak sok tekintetben igaza van. Országos közczélokra tagadhatatlan, mány, szemben más szükségletekkel, hogy a kor­jelentékeny összegeket fordít különösen néhány év óta. Tete­mes befektetéseket tett, amelyek már nem sokára érezhetőleg fognak gyümölcsözni. Az is igaz, hogy a defic­it még minden évben igen nagy. Defic­it­­tel pedig nem lehet sokáig kormányozni. A tönk­nek előbb-utóbb be kell következni. Ezt a kü­szöbön álló tönköt, bukást akarja a pénzügymi­niszter feltartóztatni és megelőzni, az államháztar­tási mérleg egyenletbe hozatalával. Ez nemcsak megengedhető, de követelhető is. Hogy a defic­itet a pénzügyminiszter, vagyis a kormány az adó emelésével, vagy újabb adónem behozatalával akarja megszüntetni, még magában nem volna nagy baj, ha az adóalanyok és tárgyak megadóztatása igazságos alapokra volna fektetve, mert akkor mindenki egyaránt járulna az állam terheinek törlesztéséhez. De midőn azt kell tapasz­talnunk, hogy míg az oly sok elemi csapásnak és más viszontagságoknak kitéve lévő földbirtokos, a szabadipar által segéddé degradált iparos, a leg­szerényebb javadalmat élvező hivatalnok, tisztvi­selő, lelkész, gazdatiszt, tanító, szegődvényes, dij­­nok, sat. köztudomású bruttó bevétele után, a legutolsó krajczárig megadóztatik, addig a pénzre kelő és pénzre fekvő kereskedő, tőkepénzes, a más adózó polgárok vérét szipolyozó uzsorások csakis az ön­ként bevallott, vagy betáblázott, vagy esetleg per alatt álló tőkéje utáni tiszta jövedelme szerint ro­­vatik meg: az adóemelés nagyon szerencsétlen ex­­pediens marad az állam­háztartási valamitások enyhítéséhez, vagy éppen megszüntetéséhez. Adó­emelésnek csak ott lehet és van helye, ahol az állampolgárok adóképessége is emelkedőben van. Csak az adhat sokat, akinek magának is sok van, s annál többet adhat, minél több előnyöket és hasznot húz! Ha tehát már az állampolgárok zsebének igénybe vétele, illetőleg annak minél nagyobb mérv­ben való megterhelése nélkül, a defic­itet lehetetlen eltüntetni az évi költségvetés rovataiból, igyekez­zék úgy az államkormány, mint minden egyes pol­gár, hogy az adókötelesek adóképessége progressive emeltessék. Miként? Legközelebb kifejtem Szabolcs megye évnegyedes gyűléséből. (Május hó 20.) Az alispáni jelentés után, amely tudomásul véte­tett, olvastatott a megyei tiszti, segéd és kezelő, valamint a szolgaszemélyzet tagjainak fizetése és mellékjárulékai­nak megállapítására vonatkozó szabályrendeleti javaslat, amely a következő: 1 alispán fizetése 2000 frt, lakbér 300 frt, úti átalány 400 frt. Összesen 2700 frt. 1 főjegyző fiz. 1500 frt, lakbér 200 frt, úti áta­lány 100 frt. Összesen 1800 frt. 1 első aljegyző fiz. 1000 frt, lakbér 200 frt. Ös­­­szesen 1200 frt. 1 másod aljegyző fiz. 600 frt, lakbér 100 frt. Ös­­­szesen 700 frt. 1 főügyész fiz. 1500 frt, lakbér 200 frt. Összesen 1700 frt. 1 alügyész fiz. 800 frt, lakbér 200 frt. Összesen .­ 1000 frt. 1 árvaszéki elnök fiz. 1500 frt, lakbér 200 frt. „ Összesen 1700 frt. 3 árvaszéki ülnök fiz. 3600 frt, lakbér 600 frt. „ Összesen 4200 frt. 1 árvaszéki jegyző fiz. 900 frt, lakbér 200 frt. Összesen 1100 frt. 1 főszámvevő fiz. 1000 frt, lakbér 200 frt. Össze­sen 1200 frt. 1 alszámvevő fiz. 700 frt, lakbér 200 frt. Összesen 900 forint. 1 főorvos fiz. 600 frt, lakbér 200 frt, úti átalány 200 frt. Összesen 1000 frt , főpénztárnok fiz. 1300 frt, lakbér 200 frt. Ös­­­­­szesen 1500 frt, 1 ellenőr könyvvezető fiz. 1000 frt, lakbér 100 frt. Összesen 1100 frt. 1 pénztári segéd fiz. 600 frt, lakbér 100 frt. Ös­­­szesen 700 frt. 1 főlevéltárnok fiz. 700 frt, lakbér 200 frt. Össze­sen 900 frt. 1 allevéltárnok fiz. 600 frt, lakbér 100 frt. Össze­sen 700 frt. 1 közigazgatási iktató fiz. 600 frt, lakbér 200 frt. Összesen 800 frt. 1 árvaszéki iktató fiz. 600 frt, lakbér 100 frt. Összesen 700 frt. 1 közigazgatási kiadó fiz. 600 frt, lakbér 200 frt. Összesen 800 frt. 1 árvaszéki kiadó fiz. 600 frt, lakbér 100 frt. Ös­­­szesen 700 frt. 5 központi írnok (egyenkint 400 frt fiz. s 100 frt lakbér) fiz. 500 frt. Összesen 2500 frt. 5 napdijas írnok (egyenkint 365 frt) fizetése 1825 forint. 6 közigazgatási gyakornok (egyenkint 300 frt és 60 frt lakbér) fiz. 1800 frt lakbér 360 frt. Ös­szesen 2160 frt. 2 állatorvos (300 frt. fiz. s 300 frt úti­át.) fizet. 600 frt, lakbér 600 frt. Összesen 1200 frt. 1 nyomdász fiz. 400 frt, lakbér 100 frt. Összesen 500 frt. 1 várnagy fiz. 500 frt, lakás természetben. 7 szolgabiró (egyenkint 1000 frt fiz., 500 frt lakbér, 300 frt úti átalány, hivatalos helyiség bér 100 frt) fiz. 7000 frt, lakbér 2100 frt, hivat, helyiség bérlet 700 frt. 7 segéd szolgabiró (egyenkint 700 frt fiz. 100 frt lakbér) fiz. 4900 frt, lakbér 700 frt. Összesen 5600 frt. 7 járás orvos (egyenkint 400 frt fiz. 100.­ frt úti átalány) fiz. 2800 frt, úti átalány 700 frt. Összesen 3500 frt. 7 szolgabirói írnok (egyenkint 400 frt fiz., 60 frt lakbér) fiz. 2800 frt, lakbér 420 frt. Összesen 3220 frt. 6 központi hajdú (egyenkint 240­ frt fiz. és 40 frt lakbér) fiz. 1440 frt, lakbér 240 frt. Összesen 1680 frt. 2 lovas hajdú (egyenkint 340 frt fiz. és 40 frt lakbér) fiz. 480 frt, lakbér 80 frt. Összesen 560 frt. 10 tiszti hajdú. fiz. (főispán, alispán, főjegyző, 7 szolgabiró mellett). Összesen 1060 frt. 1 házi szolga fiz. 180 frt. Ezeken felül a lovas hajdúk lótartási átalányára előirányoztatik 240 frt, a szolgaszemélyzet ruházatára 1030 frt, dologi kiadásokra 5700 frt. Összesen 6970 frt. A megyei tiszti, segéd, kezelő és szolgaszemélyzet tagjainak javadalmazására szükséges 62085 forinthoz hozzáadva a 6970 forintot, a megyének az állami java­dalmazásból fedezendő évi kiadása lesz 69055 frt. A 69400 állami javadalmazásból, e megyének évi szükséglete 69055 frt levonatván, mint maradvány 345 frt mutatkozik. A 345 frthoz hozzáadván a megyének a mellékelt kimutatáson feltüntetett saját jövedelmét 328 frtot és 18 krt, az összes megtakarítás 673 frt 15 krt tesz. Ezen összeg a megyei közigazgatásnál időközben esetleg előforduló kiadások fedezésére szükséges alap gyanánt tőkésítendő. Ezen szabályrendelet, a megyei közvagyon jövedel­mét feltüntető kimutatás kapcsán, a belügyminiszerhez­­jelentés kíséretében, fölterjesztetni határoztatott. A magyar kir. honvédelmi miniszter f. é. 17164/V. sz. a. kelt leiratában értesiti a megye közönségét, hogy az állandó sorozó bizottságnak Nyíregyházán való szer­vezése, csak azon esetben eszközölhető, ha a katonai ta­goknak kiküldése által okozandó költségek, a kincstár részére megtéríttetnek. Felhívja továbbá a megye közön­ségét, hogy ha a költségeket, melyek mindannyiszor 61 frt 81 krnyi összegre terjednek, megtéríteni hajlandónak és késznek nyilatkozik, akkor a 65-ik számú munkácsi hadkiegészítő kerületi parancsnoksággal érintkezvén, az állandó sorozó bizottság működési hónapját és napját határozza meg s a megállapodás eredményéről tegyen jelentést. A miniszteri intézményben foglalt feltételek elfoga­dásával, az állandó sorozó bizottságnak Nyíregyházán való rendszeresítése azon megjegyzéssel fogadtatik el, hogy e bizottság évenként kétszer, július és szeptember hó végén működjék. A költségek a megyei pénztárból fog­nak előlegeztetni, mely azon községek által lesz egyenlő arányban megtérítendő, amely községekből utóállitás vé­gett hadkötelesek vezettetnek elő, a községeknek vissz­­követelési joguk lévén, a fősorozásról indokolatlanul el­maradt hadköteles ellen. A vallás és közoktatás­ügyi miniszter f. é. 11149 sz. leiratában, a megye közönségének a Hatzel Márton-féle ösztöndíj kiadása tárgyába 213 sz. a. kelt határozatát feloldván, Fráter Sándor kizárásával, a megye újabb tárgyalás megtartására lett utasítva. Olvastatott a Kisvárdán felállítani szándékolt és kérelmezett vámsorompó tárgyában kelt miniszteri tagadó leirat, melynek értelmében, a vámsorompónak a kijelölt útvonalon leendő felállításához kérelmezett engedély meg­­tagadtatik. (Vége következik)

Next