Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-03 / 1. szám
Jeli^U XVIII. évfolyam. 1. szám. Nyíregyháza, 1897. január 3. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. gg- Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Hirdetési dijak : Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő jelszó- a szerkesztő Clime alatt kéretnek beküldetni. „*„„„„ h .4 .. tanulások Jóba Elek kiadó-tulajdonos ® TM^ 1 leTMlel[ 09ak Wz.é^" 5 VÍÍs^.örle^^T"' könyvnyomdájához iskola-utcza 8. Szám LI i .. . Kln09tarl bályegdij fejében, minden egyes bir(Táncs'/Irv hA9 int^^l, „ A kéziratok csak világos kívánatra s az detés után 30 kr. fizettetik, (janószky naz) intézendők. illető költségére uidatn.k vissza. " A nyilt-téri közlemények dija soronkint 30 ír Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadóhivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Hansenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Szelcz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva . Egész évre . 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre ........ 1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre , csak két forint. 1100. f. 1896. Hivatalos rész. Szabolcs vármegye főispánjától Pályázati hirdetmény. A felügyeletem alatt álló Szabolcs vármegye törvényhatóságánál rendszeresített s 1250 frt évi fizetés és 200 frt lakpénzzel javadalmazott ötödik árvaszéki ülnöki állásra ezennel pályázatot nyitok s a pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősítményüket, életkorukat, s eddigi alkalmazásukat feltüntető okmányokkal felszerelt pályázati kérvényüket hozzám 1897. január hó 20-ikáig, mint záros határidőig nyújtsák be. (2—1) Nyíregyházán, 1896. deczember 27. Kállay András, főispán. Nyíregyházi dolgok a vármegye előtt. A közélet tisztaságának szent érdekei nevében ime szót emelt a vármegye közönsége előtt egy férfiú. Vádakkal tele iratban megírta — a sorok között legalább — hogy akik intézik Nyíregyháza városa közdolgait: gazemberek! Se bizonyitja ezzel, hogy 5 becsületes ember! Mert ó neki, aki gazembernek mondja az egész világot: csakugyan becsületes embernek kell lennie! Megszorítom a tollat, hogy ki ne essék ujjaim közül, amidőn is kényszerítve vagyok rá, hogy ide írjam nevét ennek a makula nélkül való lovagnak, aki őrzi és vedelmi Ízt a közélet tisztaságát, bátran és hőshöz illő nyíltsággal állva ki, mint Cicero Katiiina ellen a hazaárulás vádjával. Ki ez az emberi! Hivják Mikecz Józsefnek és zajos múltja van. Volt népvezér és lapszerkesztő. Városi hivatalt is viselt, elcsapták. Börtönben is ült. Nyilvánosan vádolva volt, hogy nagy hangjával szerzett népszerűségét választási küzdelmek alkalmával pénzszerzésre használta föl Bíróságok Ítélettel diskvalifikálták. Megverték nyilvánosan. E csapták az ipartestületi jegyzőségről diffamáló szabálytalanságokért. A városi képviselőtestület egy bizottsága ő miatta leköszönt mandátumáról, mert a bizottság tagjai nem ülhettek vele együtt, erkölcsi immunitásuk érintetlensége nélkül. És ez az ember, akit a becsületes társadalom már olyan régen és (szinte lehetetlennek látszik, hogy ez nem csak egyszer történhet meg) olyan sokszor kivetett magából: oda állott most a vármegye közönsége elé, mint becsületbíró, hogy bevádolja Nyíregyháza város egész hatóságát, közdolgainak vezérlő férfiait: gazemberek vagytok, a becsületes, az önzetlen férfiú , az én vagyok ! Hogy ez megtörténhet, hogy ennek az embernek még szava van a fórumok előtt: ez, nagy és komoly vád ön ellen, polgármester úr, ki a városi képviselet tanácskozásait vezeti, és nagy és komoly vád város í "kö ZumgaínKa'm&2.-intéző és vezérlő férfiai ellen, akik —a polgármester úrral együtt — a tanácskozások zavartalan simasága érdekében bizonyára, de az erkölcsi szempontok megsértésével szarvakat növesztettek ez embernek, holott pedig az ő egész szereplése a közönség minden rétegeiben leleplezve, a talajt lábai alól rég elvesztette már * * * Szomorúságos és nyomorúságos képe az a mi városi közéletünknek, ami csoda látványul a szerdai vármegyei közgyűlésen ezt a szerencsétlen Nyíregyházát pelengérre állították. Egy néhány lépés csak a városházától a vármegyeházáig, és mégis lehetséges lenne, hogy ismétlődjék az az eset, mikor a new-yorki világkiállításon az osztrák-magyar monarchiát. v Somoskeőy képviselte?! Budapest-Bécs és New-York között megszakad a szárazföld s közöttünk van a naigy Oczeán. Ezt tudta Somoskeőy is! De, hogy a brazíliai császárné őfelségét, a közélet tisztaságának szent nevében Mikecz József vezette be a vármegyeháza nagytermébe, no, ezt nem menti a nagy Oczeán! És a vármegyeháza nagyterme ezt a megtiszteltetést bizonyára nem érdemelte meg! * * * Nem tudjuk elhinni, hogy olyan okos, tanult, igazságszerető, tekintélyes, a közügyek szolgálatára mindenképen rátermett ember, mint Menyhért János, valamiképen meg nem tévelyedett volna akkor, mikor a szerdai közgyűllésen, úgy ahogy ő elmondta, azokkal a mázsányi sulydobásokkal, azokat a nagy vádakat elröpitette. A túlságos erővel elhajított kövek síkn saját maguk sulyuk serint is röpülnek. """"""Hál "estiek" le, mit fiznak össze?! Most úgy történt, hogy a Mikecz József, meg a Menyhért János menydörgős menykövei egy helyen csaptak le! Váljon nem zsenirozza ez Menyhért Jánost, aki azokat a köveket az ő becsületes kezével hajította el! * * * • Nem tudjuk mi elhinni azt, hogy Menyhért János, a maga egyéniségének és társadalmi állásának igaz és valóságos értéke és súlya szerint, mint e város polgára, nem tudhatna utat nyitni magának és alkalmat nyerni arra, hogy becsületes, és jóhiszemű törekvéseit . Mai számunkhoz telív melléklet van csatolva. A „NYÜMVDÉK” TARCZAJA. Menthetetlen! éjjeli Szomorú bágyaitsággal terjeszti sárga sugarait az lámpa. Ernyőjének árnyában piheg a lázzal és álomképeivel küzködő beteg. Fiatal nő, alig 23 éves a pihegő galamb. A fél dermesztő hidege megvette tagjait, behatolt az életnek azon csodálatos belső gépezeteibe, mely a vért s a szivet hajja és hosszabb vagy rövidebb időre erőt ad e földön való tartózkodásra, örömnek, bánatnak elviselésére. Az orvosok felhagytak a gyógyításával. Hétnek hétféle véleménye volt róla. Mig a tudákos csökönösség a tudományos elméleteket védelmezte,a sok theorizálás és kísérletezés között: a beteget magára hagyták, sorsára bízták. — Kiki fogta a kalapját, még egyszer gúnyos pillantást vetett kollégájának receptjeire, az asztalon félig használt üvegeckékre, pirulás skatulyákra, pírokra, kaba?derekre, belélegző s befeCkendő gépekre — azután nesztelen odább állt. Itt hagyták ápolói is, a kedves szomszédok is. Egyik rokonok, a jó barátnők, a kivánci bágyadtságból, a másik kötőmbösségből. Egyedül maradtam vele. Iíünp a betlehemesek éneke hallik, a boldog egészségesek a karácony estének örülnek, nevetve, trécselve meglátogatjuk egymást, misére. Itt benn az óra ketyegésén készülnek az éjféli kivül csak a betegnek zihálása, olykor egy egy kitörő sóhaj hallatszik. Mozdulatlan fekszik szegényke, nem bírja tagjait, nem nyilik panaszra a láztól „kicserepedett ajka, könnyes szemeit lehunyta, kezeit i háló mellén pihenteti Drága kezecskék ! Hányszor czirongatták orczumat hányszor lesimult érintésükre a bánat, elégedetlenség vonása homlokomról, mily gyöngédséggel simultak e gyönyörű k .rok hozzám, mily gyakran és szívesen serénykedtek, midőn arról volt szó, hogy örömet csináljanak számomra ! Most meg sem mocczannak Elernyedtek a sok szenvedésben! Mit is mondtak az orvosok! Bronchitis, catarhus, pharingis, laringitis, cruposa et febrinosa, pneumonia, tubercolosis kezdetei, anaemia menirgitis és rebro-spirális . . . hát még? Többre nem emlékszem. Ezek a furca nevü ellenségek sorvasztották le a gyönyörű termetet, ezek rombolnak a belső szervezetben, ezekkel viaskodik a 23 évnek fiatal életereje. Azt mondta a legutoljára hívott orvos: a küzdelem heves, mert a fiatal organismus kétségbeesetten akarja a belopódzott elleségeket magából kikergetni. De nem bírja soká! A tigrisek barlangjába menekült őzike védekezése hiábavaló. A vércséktől, kányáktól, megtépett galamb halálos küzdelmének kimenetele előre látható! Nem bírod sokáig, drága mártírom, utoljára fölcsillant poézise, csillagtalan pályám életemnek egyetlen derengő fénye. Angyal lesz belőled, mert az Ég megirigyelt tőlem, mit az emberek már régen megtettek veled! Sok lealázást, aljas gyanúsítást kellett miattam elviselned, az érzéketlen czínizmus buta röhögésétől kezdve a piszkos vádaskodások és gaz rágalmak egész légiója fordult ellened, ránehezedett jóságos lelkedre és te szenvedtél ártatlanul, panasz és megtorlás nélkül, csak hogy közelemben maradhass, hogy vigasztalj, ápolj, gondozz, földeríts mosolyoddal, szived véghetetlen gyöngédségével, ártatlan tiszta szereled önzetlenségével!... Lecsöndesült pillanatra keblének pihegése. Feléje híjok. Szemeit kinyitotta: — Édes Annuskám ismer-e? Itt virasztok mellette— Szemeiben a szeretet sugára még egyszer megvillan, ajkai szólásra cucsorodnak, valamit mondani akar, — de nem bir. Könnyek peregnek le halvány orczibról,— és csöndesen, némán lehunyódnak pillái. Lec ókolom e drága könnyeket és zokogva engedem át magamat a kesergő fájdalomnak. — „Nem fog meghalni szívem, hiszen fiatal és erős. Elviszem a tengerre, el a nagy világba, nagy városokba. Ott nem bántja senki aranyom, ott eltelik a sok szépnek, csodálatosnak nézésével, újra örvendeni, mosolyogni látom, újra boldog leszek, hogy örömet szerezhetek annak, kinek ez életben oly kevés jutott ki az örömből, boldogságból." De vigasztaló szavaimat nem hallja többé a beteg. Újra zihálni kezd a keble, hörög a gégéje, zakatol a szíve, újra kipirul az arcza, s elvész az eszmélete .... No, hogy van betegünk? — kérdi valaki a hátam mögött. A derék hulliánus orvos volt, ki már nem annyira a betegnek kedvéért, mint az én megnyugtatásomra késő éjjel felkeresett.Tudta, hogy hol keressen. Megnézi arcát, megérinti ütőerét, pillantása a karbolos üvegre esik: „Nem bír köpni, menthetetlen!", suttogja. Beharangoznak azután az éjféli misére. Éjfélkor anyja vált föl engem az őrködésben. „Ma 23 éve, hogy Annuskám karácsony éjjelén éppen a beharangozáskor megszületett. Mit mondott az orvos?" Menthetetlen! — volt az utolsó kijelentése. És a szegény anya összeroskad fájdalmában, ráborul a haldokló ágyára. . .! Fájdalommal szülte 23 év előtt, boldogtalan Annuskájit és most születése órájának évfordulóján emésztő fájdalom hasogatja újra az anyai szivét. Beteg leánya menthetetlen! Meg megakadó lélegzete, tompa mutatja, hogy haldoklik már a szegény mart.ir. hörgése Mintha megsejtette volna korai végét! Hiszen kedves dala is oly szomorú, bánatos volt! . . . Járok árkon bokron, Hol? majad sem tudom. E viágból ki kell mennem, Mig siromt föl nem lelem. Sirom áll előttem, Temetőbe visznek engem ! Mint hát eleget szenvedtem, Végy magadhoz! én Istenem. Arklor. 8513