Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

XVII. évfolyam, 27. szám. Nyíregyháza, 1897. július 4. VIDÉK. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁR­M­EGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon.­­&T 3 Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Égész. évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 ” A községi jegyző én tanut­ó uraknak egész évre csak két. forint. a A lap szellemi részét képező a szerkesztő czime alatt kéretnek küldemények, beküldeni Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések lap szétküldése tárgyában leendő jelszó-­­ T*1031 TM TMoeKuinem Minden négysw hwibozott petit Sor­eg,,z r­lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f B«r.nentetlen levelek raak ismert kez ktol közlése 5 kr.; többszöri közlés estében 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . * Kincstári bélyeg iij lető­en. mind n egyes hir­/Tán^L. a kéziratok csak világos kirínatra s az hetes utin 30 kr. fizette­­k. (Janoszky h­azi intezendok. illető költségére küldetnek vissza A nyilt-téri közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Go­dberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vigler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn &. Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész, 10225 K. _ . , [897 Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Junius hó 8-án a Vásárosnaményban tartott országos vásárról­­ egy fehér szőrű 4 éves B. F. jegyű ökörtrió elszaladt, s egyenesen a Nyírségnek tartott; felhivom, hogyha e­lm­e megtaláltatnék, kisajátítás védett hozzám azonnal jelentse be. Nyíregyháza, 1897. junius 21-én. Mikecz János, alispán, Szabolcsvármegye alispánjától. 10031. K. 1897. Hivatkozva folyó évi május hó 25-én kelt 8855. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Z­ilkod községben Ébner Sándor kárára előfordult lépfene elhul­lási eset folytán elrendelt zár a folyó hó 10-én felos­datott. Nyíregyháza, 1897. junius 14. Mikecz János, alispán. 10392. Kl 1897. Szabolcsvármegye alispánjától. Értesítem, hogy a Kis-Léta községben levő összes kutyák egy veszett eb kóborlása következtében 40 napi zár alá vétettek. Nyíregyháza, 1897. junius 21-én. Mikecz János, alispán. 10035. K. 18977 Szabolcsvármegye alispánjától. Hivatkozva folyó évi ápril hs 20-án kelt 6931.K. számú értes tésemre, tudomására hozom, hogy a Bezdéd községben Bukovics Ignácz 2 drb lovára rühkór miatt elrendelt zár a folyó hó 11-én feloldatott. Nyíregyháza, 1897. junius hó 14. Mikecz János, alispán. A városok uj rendezése. A városok rendezéséről szóló törvényjavas­lat-tervezet, az által, hogy a belügyi kormány a hírlapokban publikussá tette, e ténnyel meg­nyerte azt a fontosságot, hogy a közönségnek, mely e javaslat intézkedései által érdekelve van, azzal foglalkoznia Nagy és nevezetes kötelessége. változások bekövetke­zését válik. jelenti e törvényjavaslat, ha törvén­nyé különösen a rendezett tanácsú városok mai szervezetét s önkormányzati hatáskörét illetőleg teremtene ez a változás egy csaknem egészen új helyzetet. Az önkormányzati jogok gyakorlásának mai alakját, a képviseleti rendszert a javaslat természetesen továbbra is fenntartja ugyan, de ebben az irányban a képviseltetés lehető köz­vetlenségének, a mai renddel szemben is nagy megszorítását jelenti a javaslatnak az az in­tézkedése, amely szerint például a körülbelül 30000-nyi lakosságú Nyíregyházán jövendőre a képviseleti tagok száma mindössze 42 lenne, a mostani 200 tagból álló képviselőtestület he­lyett. Ennek a 42 tagból álló képviselőtestü­letnek a fele a legtöbb adót fizetőkből tellenék ki, még­pedig akként — s ez is egy érdekes és nevezetes reformot jelent — hogy a kép­viselőtestület e virilis tagjai is választás útján jutnának a képviselőtestületbe, tudniillik a leg­több adót fizetők közül való választás útján. A második nevezetes változás, szóban levő javaslat jelent, a rendezett melyet a tanácsú városok önkormányzati hatáskörének nagy ki­bővítése, csaknem addig a határig, amelyen belől e jogot ma az önálló törvényhatósági jogú városok gyakorolják, úgyszólván csak az országgyűléshez való felirati jog kivételével. Bármennyire kínálkozó is az alkalom, hogy a törvényjavaslat-tervezetnek e nagy jelentő­ségű újítását általánosabb szempontból mérle­geljük, ez­úttal épen csak a mi spec­iális vi­szonyaink figyelembe­vételével arra a változott helyzetre hívjuk föl a közfigyelmet, amelybe e törvényjavaslat-tervezet ez intézkedése által az a mozgalom jutott, amelynek czélja Nyíregy­háza önálló törvényhatósággá való alakulása volt. Ez a mozgalom — daczára annak, hogy a városi képviselőtestületnek egyhangú határoza­tával terjesztetett föl a kormányhoz az ez irányban készült memorandum, azóta nagyon ellanyhult, nemcsak, de bízvást állíthatjuk, hogy csaknem teljesen elvesztette népszerűségét. letnek ugyan azok az emberek, a képviselő testü­ugyan azok a tagjai, akik e törekvés föltámadása idején — a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat az időben publikált in­tézkedései félreértése s egy-egy nem tetsző vármegyei közgyűlési határozatból keletkezett hangulat révén — oly nagy lelkesedéssel karolták föl ezt az eszmét, ma már egészen másként gondolkoznak. A lelkesedést, a budapesti kül­döttségben járás örömmámorát a bekövetke­zendő változással járó helyzet nyugodt mérle­gelése váltotta föl és ennek eredményeként keletkezett az a meggyőződés, hogy az önálló törvényhatóság jogának megszerzése újabb, te­temesen nagyobb adminisztrac­ionális költsé­gek terhét róvná a város adófizető polgáraira. Emlékezetbe hozzuk, hogy a miniszterelnök, a képviselőtestületnek az önálló törvényható­sági jogot kérő határozatát nekik átnyújtó küldöttségnek figyelmét már fölhívta arra a körülményre, hogy a városok közigazatásának új rendezése a törvényhozás legközelebbi munka­ A „NYIRVIDER TÁRCZAJA. Adatok a szabolcsmegyei őshalusokról. (Vége:f A két előbbihez hasonló nagyobb szabású dombot 1893. év május havában ásattam meg, amely a Nagy-Kálló város kötelékéhez tartozó Császárszállás pusztán fekszik, fél kilométer távolságban délre a Nyiry Ferencz ur tanyájának belterületén, egymásnak közvetlen köze­lében levő három halomtól. Ezen magában álló nagy halmot, az apróbb hár­mas halomtól való közelség miatt a nép szinte hármas halomnak nevezte el. Mi volt eredeti neve, nem tudni. A halom sík talajból emelkedik ki, letompított kúp alakú, teljesen ép, és mintegy 50 méter alap átmérőjű. Ezen halmot felülről lefelé hatoló, négyszögű ak­nával ásattam meg, melynek oldalai a felületen mintegy 10 méter hosszúak voltak, és hat méter mélységben a sírnak fenekén 5 méterre szűkültek. Ezen sírhalom­ azelőtt megbontva nem volt, mert a külömböző homokos agyagtöm­bök egyforma nagy­ságúak, és kemények voltak. A hat méter magas halomnak 3 méternyi mélysé­gében egy kinyújtóztatott, — hanyatt, és fejjel nyugat­nak, lábbal keletnek fekvő — emberi csontvázra akad­tam, amelynek közvetlen közelében emberi készítmény­nek nyomai nem voltak. Feltűnő volt azonban, hogy ezen csontváz körül minden irányban mintegy 2 méternyi távolságban, — de azon kívül nem — borsónyi, kis diónyi, gömbölyded, b­okréta darabkák voltak sűrűn, minden rend nélkül szétszórva. Ezen csontvázzal egy szinvonalban, pár decziméter távolságban, észak felé egy mintegy tíz czentiméter vastag, ép rostú, hamu kinézésű, két méter hosszú, másfél méter széles és harmincz czentiméter magas láda feküdt, (a farostok felösmerhetők) amely hamu állományú, de sötétebb színű földtömeget rott, de a mélyben, a legszorgosabb átkutatás tartalma­mellett sem lehetett olyan tárgyat, vagy akármilyen törmeléket, horhadékot találni, amelyből a láda tartalmára követ­keztetést lehetett volna vonni. Szövetet nem tartalmazhatott, mert ezen esetben a szövetszálaknak nyomai itt-ott mégis csak meglátszot­tak volna. Csontnélküli h­ús sem lehetett, mert azon esetben a ládának hamuszerű tartalma sötétebb lett volna, mint a minden irányban egyenlően igen kemény földtömeg. Talán liszt lehetett, de határozott véleményt kocz­káztatni nem merek. Hat méter mélységben, a környező talajból lehá­mozott és felhalmozott halóm­ alapjának és a m­egboly­gatatlan ősföldnek határán, az előbbi csontvázhoz tel­jesen hasonló helyzetben egy másik csontvázat találtam, melynek hossza épen 200 c­entiméter volt, tehát igen nagy termetű embernek hiánytalan porrá vált csont­vázzá volt. Mellette azonban semmiféle emberi készít­ménynek még nyoma sem találtatott. A két — egy függélyes vonalban fekvő — csont­váz közötti földtömegből egy tojás mekkoraságú ércz­salak, és egy egyik oldalán, — valószínűleg nyílhegy­készítés czéljából — lepattogatott kova­darab került elő. Nem akarok azon ősembernek érdemeiből semmit sem levonni, akinek emlékét kortársai ily óriási halom­nak a távolabb eső környezetből lekapart tömegével akarták századunk megörökíteni; de tekintve ezt, hogy még jelen elején is elöljárónak rendesen a legtermete­sebb, legimponálóbb kinézésű egyéneket választották; az ősidőben is eként lehetett. Az érczsalakból következtetve azt vélem, hogy a sír azon korból származik, mikor érczet már ösmertek, és használtak, de sajnálták ezen — akkor értékes — tárgyakat a hullával eltemetni. A kova nucleus pedig amellett szólt, hogy azon időben még kőeszközöket is használtak. Azon kort azonban évszámokban a lelet sovány­sága miatt manapság meghatározni még nem lehet, és talán soha. A negyedik — dr. Bleuer Miklós úr áldozatkészsége folytán­­­ megásott — halom, a Nagy-Korhány, mely a nagy­kállói vasúti állomástól mintegy két kilométernyire nyugat­nak, a vasúttól pedig északnak mintegy száz lépésnyi távolságban fekszik, előttem — régi időben történt — kifosztás gyanújában állott, mert a természetes emelke­désen fekvő 210 lépésnyi kerületű és mintegy hat méter magasságú halomnak teteje körülbelől 20 méter átmé­rőjű kerekségben behorpadtnak látszott.­­ De czélunk nem kincskeresés, hanem a halom természetének meg­állapítása volt, annál is inkább mert neve után Kurgánnak kellett tartanunk, és e miatt a­z átkutatást megérdemelte. A halomból mint a Poty halomnál egy czikelyt ástunk ki mely fent 10 méter széles volt és a domb szélé­től a közepén tul pár méternyire terjedt, lefelé kissé keskenyült. A halomnak felsőbb részéről egy nagy — nyél­lyukánál eltört — 1707 gramm sulyu trachytból készült kőbaltának kerekded végű, foka került elő, a­mely kétség­telenül a halomnak építését megelőző korszakból a kör­nyező föld lehámozása alkalmával került a földtömegbe. Az ősidőkben már teljesen kifosztott sítt, a halom­nak kellő középítői mintegy két méter távolságban dél­nyugot felé, és az előbbi síroknál szerzett tapasztalataink­kal egyezőleg hat méter mélységben találtuk meg. Ezen mélység alatt már csak ősföldet találván, egy két ásónyomnyinál tovább le nem hatoltunk. A földtöm­böknek különböző nagyságából, és porhanyóbb voltából voltából következtettük, hogy a sír felülről lefelé hatolva fosztatott ki. A halomnak különböző helyein gyéren elszórva meg­szenesedett vagy barnára korhadt valószínűleg tölgyfa maradványokra akadtunk, és egy ló­ csontvázának egyes darabkáira, de a­mely a temetkezési szokásra világot nem vet. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.

Next