Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1897-07-04 / 27. szám
XVII. évfolyam, 27. szám. Nyíregyháza, 1897. július 4. VIDÉK. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon.&T 3 Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Égész. évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 ” A községi jegyző én tanutó uraknak egész évre csak két. forint. a A lap szellemi részét képező a szerkesztő czime alatt kéretnek küldemények, beküldeni Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések lap szétküldése tárgyában leendő jelszó- T*1031 TM TMoeKuinem Minden négysw hwibozott petit Soreg,,z rlamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f B«r.nentetlen levelek raak ismert kez ktol közlése 5 kr.; többszöri közlés estében 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . * Kincstári bélyeg iij letően. mind n egyes hir/Tán^L. a kéziratok csak világos kirínatra s az hetes utin 30 kr. fizettek. (Janoszky hazi intezendok. illető költségére küldetnek vissza A nyilt-téri közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Godberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vigler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn &. Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész, 10225 K. _ . , [897 Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Junius hó 8-án a Vásárosnaményban tartott országos vásárról egy fehér szőrű 4 éves B. F. jegyű ökörtrió elszaladt, s egyenesen a Nyírségnek tartott; felhivom, hogyha elme megtaláltatnék, kisajátítás védett hozzám azonnal jelentse be. Nyíregyháza, 1897. junius 21-én. Mikecz János, alispán, Szabolcsvármegye alispánjától. 10031. K. 1897. Hivatkozva folyó évi május hó 25-én kelt 8855. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Zilkod községben Ébner Sándor kárára előfordult lépfene elhullási eset folytán elrendelt zár a folyó hó 10-én felosdatott. Nyíregyháza, 1897. junius 14. Mikecz János, alispán. 10392. Kl 1897. Szabolcsvármegye alispánjától. Értesítem, hogy a Kis-Léta községben levő összes kutyák egy veszett eb kóborlása következtében 40 napi zár alá vétettek. Nyíregyháza, 1897. junius 21-én. Mikecz János, alispán. 10035. K. 18977 Szabolcsvármegye alispánjától. Hivatkozva folyó évi ápril hs 20-án kelt 6931.K. számú értes tésemre, tudomására hozom, hogy a Bezdéd községben Bukovics Ignácz 2 drb lovára rühkór miatt elrendelt zár a folyó hó 11-én feloldatott. Nyíregyháza, 1897. junius hó 14. Mikecz János, alispán. A városok uj rendezése. A városok rendezéséről szóló törvényjavaslat-tervezet, az által, hogy a belügyi kormány a hírlapokban publikussá tette, e ténnyel megnyerte azt a fontosságot, hogy a közönségnek, mely e javaslat intézkedései által érdekelve van, azzal foglalkoznia Nagy és nevezetes kötelessége. változások bekövetkezését válik. jelenti e törvényjavaslat, ha törvénnyé különösen a rendezett tanácsú városok mai szervezetét s önkormányzati hatáskörét illetőleg teremtene ez a változás egy csaknem egészen új helyzetet. Az önkormányzati jogok gyakorlásának mai alakját, a képviseleti rendszert a javaslat természetesen továbbra is fenntartja ugyan, de ebben az irányban a képviseltetés lehető közvetlenségének, a mai renddel szemben is nagy megszorítását jelenti a javaslatnak az az intézkedése, amely szerint például a körülbelül 30000-nyi lakosságú Nyíregyházán jövendőre a képviseleti tagok száma mindössze 42 lenne, a mostani 200 tagból álló képviselőtestület helyett. Ennek a 42 tagból álló képviselőtestületnek a fele a legtöbb adót fizetőkből tellenék ki, mégpedig akként — s ez is egy érdekes és nevezetes reformot jelent — hogy a képviselőtestület e virilis tagjai is választás útján jutnának a képviselőtestületbe, tudniillik a legtöbb adót fizetők közül való választás útján. A második nevezetes változás, szóban levő javaslat jelent, a rendezett melyet a tanácsú városok önkormányzati hatáskörének nagy kibővítése, csaknem addig a határig, amelyen belől e jogot ma az önálló törvényhatósági jogú városok gyakorolják, úgyszólván csak az országgyűléshez való felirati jog kivételével. Bármennyire kínálkozó is az alkalom, hogy a törvényjavaslat-tervezetnek e nagy jelentőségű újítását általánosabb szempontból mérlegeljük, ezúttal épen csak a mi speciális viszonyaink figyelembevételével arra a változott helyzetre hívjuk föl a közfigyelmet, amelybe e törvényjavaslat-tervezet ez intézkedése által az a mozgalom jutott, amelynek czélja Nyíregyháza önálló törvényhatósággá való alakulása volt. Ez a mozgalom — daczára annak, hogy a városi képviselőtestületnek egyhangú határozatával terjesztetett föl a kormányhoz az ez irányban készült memorandum, azóta nagyon ellanyhult, nemcsak, de bízvást állíthatjuk, hogy csaknem teljesen elvesztette népszerűségét. letnek ugyan azok az emberek, a képviselő testüugyan azok a tagjai, akik e törekvés föltámadása idején — a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat az időben publikált intézkedései félreértése s egy-egy nem tetsző vármegyei közgyűlési határozatból keletkezett hangulat révén — oly nagy lelkesedéssel karolták föl ezt az eszmét, ma már egészen másként gondolkoznak. A lelkesedést, a budapesti küldöttségben járás örömmámorát a bekövetkezendő változással járó helyzet nyugodt mérlegelése váltotta föl és ennek eredményeként keletkezett az a meggyőződés, hogy az önálló törvényhatóság jogának megszerzése újabb, tetemesen nagyobb adminisztracionális költségek terhét róvná a város adófizető polgáraira. Emlékezetbe hozzuk, hogy a miniszterelnök, a képviselőtestületnek az önálló törvényhatósági jogot kérő határozatát nekik átnyújtó küldöttségnek figyelmét már fölhívta arra a körülményre, hogy a városok közigazatásának új rendezése a törvényhozás legközelebbi munka A „NYIRVIDER TÁRCZAJA. Adatok a szabolcsmegyei őshalusokról. (Vége:f A két előbbihez hasonló nagyobb szabású dombot 1893. év május havában ásattam meg, amely a Nagy-Kálló város kötelékéhez tartozó Császárszállás pusztán fekszik, fél kilométer távolságban délre a Nyiry Ferencz ur tanyájának belterületén, egymásnak közvetlen közelében levő három halomtól. Ezen magában álló nagy halmot, az apróbb hármas halomtól való közelség miatt a nép szinte hármas halomnak nevezte el. Mi volt eredeti neve, nem tudni. A halom sík talajból emelkedik ki, letompított kúp alakú, teljesen ép, és mintegy 50 méter alap átmérőjű. Ezen halmot felülről lefelé hatoló, négyszögű aknával ásattam meg, melynek oldalai a felületen mintegy 10 méter hosszúak voltak, és hat méter mélységben a sírnak fenekén 5 méterre szűkültek. Ezen sírhalom azelőtt megbontva nem volt, mert a külömböző homokos agyagtömbök egyforma nagyságúak, és kemények voltak. A hat méter magas halomnak 3 méternyi mélységében egy kinyújtóztatott, — hanyatt, és fejjel nyugatnak, lábbal keletnek fekvő — emberi csontvázra akadtam, amelynek közvetlen közelében emberi készítménynek nyomai nem voltak. Feltűnő volt azonban, hogy ezen csontváz körül minden irányban mintegy 2 méternyi távolságban, — de azon kívül nem — borsónyi, kis diónyi, gömbölyded, bokréta darabkák voltak sűrűn, minden rend nélkül szétszórva. Ezen csontvázzal egy szinvonalban, pár decziméter távolságban, észak felé egy mintegy tíz czentiméter vastag, ép rostú, hamu kinézésű, két méter hosszú, másfél méter széles és harmincz czentiméter magas láda feküdt, (a farostok felösmerhetők) amely hamu állományú, de sötétebb színű földtömeget rott, de a mélyben, a legszorgosabb átkutatás tartalmamellett sem lehetett olyan tárgyat, vagy akármilyen törmeléket, horhadékot találni, amelyből a láda tartalmára következtetést lehetett volna vonni. Szövetet nem tartalmazhatott, mert ezen esetben a szövetszálaknak nyomai itt-ott mégis csak meglátszottak volna. Csontnélküli hús sem lehetett, mert azon esetben a ládának hamuszerű tartalma sötétebb lett volna, mint a minden irányban egyenlően igen kemény földtömeg. Talán liszt lehetett, de határozott véleményt koczkáztatni nem merek. Hat méter mélységben, a környező talajból lehámozott és felhalmozott halóm alapjának és a megbolygatatlan ősföldnek határán, az előbbi csontvázhoz teljesen hasonló helyzetben egy másik csontvázat találtam, melynek hossza épen 200 centiméter volt, tehát igen nagy termetű embernek hiánytalan porrá vált csontvázzá volt. Mellette azonban semmiféle emberi készítménynek még nyoma sem találtatott. A két — egy függélyes vonalban fekvő — csontváz közötti földtömegből egy tojás mekkoraságú érczsalak, és egy egyik oldalán, — valószínűleg nyílhegykészítés czéljából — lepattogatott kovadarab került elő. Nem akarok azon ősembernek érdemeiből semmit sem levonni, akinek emlékét kortársai ily óriási halomnak a távolabb eső környezetből lekapart tömegével akarták századunk megörökíteni; de tekintve ezt, hogy még jelen elején is elöljárónak rendesen a legtermetesebb, legimponálóbb kinézésű egyéneket választották; az ősidőben is eként lehetett. Az érczsalakból következtetve azt vélem, hogy a sír azon korból származik, mikor érczet már ösmertek, és használtak, de sajnálták ezen — akkor értékes — tárgyakat a hullával eltemetni. A kova nucleus pedig amellett szólt, hogy azon időben még kőeszközöket is használtak. Azon kort azonban évszámokban a lelet soványsága miatt manapság meghatározni még nem lehet, és talán soha. A negyedik — dr. Bleuer Miklós úr áldozatkészsége folytán megásott — halom, a Nagy-Korhány, mely a nagykállói vasúti állomástól mintegy két kilométernyire nyugatnak, a vasúttól pedig északnak mintegy száz lépésnyi távolságban fekszik, előttem — régi időben történt — kifosztás gyanújában állott, mert a természetes emelkedésen fekvő 210 lépésnyi kerületű és mintegy hat méter magasságú halomnak teteje körülbelől 20 méter átmérőjű kerekségben behorpadtnak látszott. De czélunk nem kincskeresés, hanem a halom természetének megállapítása volt, annál is inkább mert neve után Kurgánnak kellett tartanunk, és e miatt az átkutatást megérdemelte. A halomból mint a Poty halomnál egy czikelyt ástunk ki mely fent 10 méter széles volt és a domb szélétől a közepén tul pár méternyire terjedt, lefelé kissé keskenyült. A halomnak felsőbb részéről egy nagy — nyéllyukánál eltört — 1707 gramm sulyu trachytból készült kőbaltának kerekded végű, foka került elő, amely kétségtelenül a halomnak építését megelőző korszakból a környező föld lehámozása alkalmával került a földtömegbe. Az ősidőkben már teljesen kifosztott sítt, a halomnak kellő középítői mintegy két méter távolságban délnyugot felé, és az előbbi síroknál szerzett tapasztalatainkkal egyezőleg hat méter mélységben találtuk meg. Ezen mélység alatt már csak ősföldet találván, egy két ásónyomnyinál tovább le nem hatoltunk. A földtömböknek különböző nagyságából, és porhanyóbb voltából voltából következtettük, hogy a sír felülről lefelé hatolva fosztatott ki. A halomnak különböző helyein gyéren elszórva megszenesedett vagy barnára korhadt valószínűleg tölgyfa maradványokra akadtunk, és egy ló csontvázának egyes darabkáira, de amely a temetkezési szokásra világot nem vet. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.