Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-02 / 1. szám
XIX. évfolyam. Előfizetési feltételek: oatán vagy helyben házhoz hordva: Egér, évre . . Fél évre.......................................................2 „ Negyed évre.....................................1 „ A kitzségi jegyző és tanító uraknak egén, évre csak két forint,. VEGYES TARTALMU HETILAP. Nyíregyháza, 1898. január 2. GYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÍREGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. AM.rt. jelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza «. szám (Jánószky ház) intezendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kérvtnok I»küldeni Vérmentetlen levelek csak rámért kéztől fogadtatnak el. V kéziratok esik világos kiv maira 3 az Hirdetési dijak: Minden négyszer hisáboton petit sor egytzr közlése A kr. többszari közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyeg il lejé en, minden egyzei hirdetés után 10 kr. fizette ik. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 10 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza ^-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Hiaseisten és Vigler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveid fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban Textő költségére küldetnek vissza 4 forint Hivatalos rész, 22800—23197. K. c . , . . ......-—- • - - Szabolcsvármegye alispánjától. A Járási fő szó Ica kiváltunk, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy Mika-Pócs községben Lőrincz Lipót 2 drb lova takonykor gyanúja miatt zár alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1897. deczember hó 30-án. Mikecz János, alispán, Szabolcsvármegye alispánjától. 22902. K. 1897. A járási főszolgabíróknak,Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A Hunyadvármegye alispáni hivatalától 13345/97 szám alatt küldött alábbi körözvényt közhírre tétel végett közlöm. Nyíregyháza, 1897. deczember 27. Mikecz János, alispán, joggal 13345/1897. alisp. sz. Valamennyi törvényhatósági felruházott város tekintetes polgármesterének. Felkérem, hogy Áron György Simont, kinek személyleírása következő: születési éve 1808, vallása: izraelita, termete: közepes, arcza: kerekded, szeme: kék, szemöldöke: szőke, orra: rendes, siója: szavalyos, láiosugd területén nyomoztatni s feltalás esetén jelenlegi tartózkodási helyét velem közölni szíveskedjék. Déván, 1897. évi november hó 12-én. Aláírás olvashatlan: t. b. főjegyző. Szabolcsvármegye alispánjától. 23207. K. 1897. A járási főszolgabíróknak,Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Tudomására hozom, hogy Oros község területén uralkodott sertésvész járvány folytán elrendelt zárt ezennel feloldom ez okból onnan sertések a „Nyirvidék” hivatalos lap ISIü. évi deczember 20-iki számában közzétett, illetve vele külön közlött 22783/890. K számú intézkedésemben megjelölt módon eszközlendő irányítással engedély nélkül kivihetők. Nyíregyháza, 1897. dczember 29-én. Mikecz János, alispán. 1897~" Szabolcs vármegye alispánjától. A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy az Ujfehértó községben levő összes kutyák egy veszett eb kóborlása következtében 40 napi zár alá helyeztettek. Nyíregyházán, 1897. deczember 28 án. Mikecz János, alispán. 23023. K. 1897. Szabolcsvármegye alispánjától. Értesítem, hogy Ajak községben Frisch Herman gazdaságában a sertésvész fel,epett és hivatalosan megállapittatott s ez okból ezen községből s s lesek kivitele további intézkedésemig tilos. Nyíregyháza, 1897. deczember hó 26-án. Mikecz János, alispán. A járási főszolgabiráknak, yiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. 22146. K. . . , Szabolcsvármegye alispánjától. A dobozi István községi jegyzőnek hozzám intézett s 22146/97. K. Szám ..at! beiktatott alábbi előfizetési felhívását közhírré télé _ végett másolatban közlöm Nyíregyháza, t<•de? x.: Mikecz János, alispán. (Másolat: 22146/897. IC. számhoz.) Nagyságos alispán ur! A közigazgatási hírlap és a községi közigazgatási irodalom érdekében kijelentett 20. évi írói munkásságom ismeretes Nagyságos alispán ur előtt. Ezen oknál lógva vagyok bátor Nagyságos alispán urnak az általam irt .Községi közigazgatás kézikönyv“-e czimű munkám ötödik kiadásáról szóló „Előfizetési felhivás”-t a tartalom jegyzékkel együtt megküldeni, — melynek elolvasása után meggyőződést szerezd 9 Nagyságos alispán ur, hogy: ha munkám megjelenik, a — községi jegyzők úgy is mint állami anyakönyvvezetőknek, sőt a közigazgatás minden tisztviselőinek is megbecsülhetlen kézikönyvül fog szolgálni. Ez oknál fogva óhajtandó volna, hogy minden községi és közjegyzői irodába meg legyen. A Nagy méltóságú Belügyminiszter úr, már előző munkáimat a törvényhatóságoknak pártolókig ajánlotta és igen valószínű, hogy jelen munkám is hasonló ajánlásban részesül. Mindazonáltal magam is tiszteletteljesen fordulok Nagyságos alispán úrhoz, és kérem, kegyeskedjék a hatósága alá tartozó községek és körjegyzőségeknek szakmunkámat ajánlani oly hozzáadással, hogy ha azt a községi (kör) jegyzői iroda részére a községi pénztár terhére beszerzik a községi számadások felülvizsgálása alkalmával a megyei számvevőségek által nem fog nehezményeztetni. Magamat jóindulatába ajánlva, kérésem megújítása mellett vagyok Nagyságos alispán urnak Maglóban. 1897. deczember 9-én alázatos szolgája Dobozi István s. k. jegyző, a „községi közigazgatás kézikönyv*e írója és kiadója. ■ 22819. IC. 1890 Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabíróknak,’Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy a sertésvész F.-Litke községben fellépett s ez okból ezen községből sertések kivitele a további intézkedésemig tilos. Nyíregyháza, 1897. deczember 2 t. Mikecz János, alispán. " ^ " Szabolcsvármegye alispánjától. Hivatkozva a folyó évi november hó 13-án kelt 19740. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy az Oros községben előfordult veszettségi eset folytán a községben levő összes kutyákra elrendelt zár a folyó hó 19-én feloldatott, ellenben özv. Soós Istvánná és Ágoston Mátyás ottani lakosoknak a veszett eb által megmart 4 drb sertése továbbra is megfigyelés alatt hagyatott. Nyíregyháza, 1897. deczember 22-én. Mikecz János, alispán. . . Szabolcsvármegye alispánjától. Hivatkozva a folyó évi november hó 4-én kelt 19053. K. számú értesítésemre, tudomásura hozom, hogy a Nagy-Kálló községben előfordult veszettségi eset folytán a községben levő kutyákra elrendelt zár a folyó hólóén leioldatott. Nyíregyháza, 1897. deczember 22. Mikecz János, alispán. r Nii számunk 8 oldalra terjed. A „MHmi/EK* TÁRCZAJA. Barátok. Az öreg Pongor bácsi nem hiába adta ki az ukázt, hogy feketéjét az erkélyen akarja egyedül, cendes pipa szó mellett szörpölgetni. Onnan, a kúszórózsával fultatott erkélyről pompás kilátás nyílik egész a kis kerti lugas legrejtettbb zugáig, ha az alkalmatlan leveleket félkézzel elhárítja az ember. Ezt ő maga fedezte fel s délutánonkint rendesen elfoglalta e stratégiaiig fontos helyet, honnan az ellenség minden mudulatát olyan szépen ki lehetett ókumlászni. Pocgor bácsi ugyan nagyon békeszerető ember, a ki nem áll ki a kocsissal pörölni, ha az véletlenül a „Piskóti sőg’ram“ jászlába méri a zabot, hanem benyúl a „sublőt kasztén” aljára s beírja a cselédkönyvbe, hogy: „Szolgált 10 hónap Iaján egy évet.* De hát a békeszerető embernek is akad ellensége, aminthogy Pongoréknak is ellensége, a kaszuárék jogászait a Lissányi Tivadar, mert az öreg erősen kapiskálja, hogy a calád legféltőbb kincsét akarná elrabolni. Úgy ám a Todi! Todi nem valami barbár ellenség, hisz csak mo t pelyhedzik az álla s az öregek spuruza van, hogy az ellenség egy kicsinyke vár feladásával kész fegyverszünetet kötni. Az a váracska az Irénke szive. A leendő „doctor iuris” folyton ott legyezkedik s Pongor bácsinak mindig eszébe ju- Wesselényi és Séci Mária szép istóriája. No hogy Irénke sem invi 1 ona a vár védelmezésében! A Todi most is ruganyos léptekkel halad végig a porondos kerti után, lovagló pálczája végevel elcsípkedva az útjába eső nagyobb köveceket. Szürke porczellán hioiDea killi pirosbogyós ribiszkeszegély, cipkés levelei közül. Föl se pillantani egy menyor-zágert. Igaz, annyira megszokta már azt az itat, hogy talán bekötött szemmel is eltalálna ahhoz a kis filegóriához, ahol a szép Irénke azokat a búzavirágon ászt sífutókat szokta hímezni, amiken bizony az öreg tiszteletesné is rajta felejti a szemét. Ma mégis mintha megzavarta volna valami, kétszer, háromszor rátér egy ura s csak akkor veszi észre, hogy még nem jutott tovább a „Nagyságos asszony” féltett vélt bodzafájánál, a mire az egész falu élé tanu, hogy azt még „Nagyanyó“ ültette oda herbateának okáért. A fordulónál meg kell állania. . . . Különös, hogy ma valami sejtelem, ami talán a virágok bóditó illatával együtt lebeg az Átfült légben, úgy húzza el vissza , mintha azok a tenyeres csudafileresek ott a csobogó szökőkút körül megbomlottak volna, azok is mind csak azt suogják: „Vissza, vissza*! Izzadt a Homloka, Inába törli azzal a kis biztiszt kendővel, egyre sűrűbben törnek elő azok a kis verejték gyöngyök. Az igaz, hogy rekkenő meleg is van . .. . . . . S míg eltöpreng azon, mi lesz a vége e mindennapos találkozásnak, az alatt agyon is piskol egy viruló nefelejts lövet, mintha bizony azok a parányi kék szirmok lennének okai annak a belső küzdelemnek mely homlokán calj» az egymásba olvadó veríték ceppkét. — Fiú, fiú, a tűzzel játszol! lát «zabad, szabad az naponként felkeresni egy ártatlan stáujkAl, kinek szive most teszi az első, sejtelmes dobbanásokat, az első titkos kérdést s a kinek te semmit, de semmit sem adhatsz abból, a mit névnek hívnak? Egy leányt, ki boldogságot érdemel, mert adni is tudná azt, ki zopsolygó arczával, ártatlan lelkével, pijkoa kaczajával egy életet van hivatva bearanyozni, édessé tenni . . . Hát mindegy már neked futó homokon, vagy festő virágokon járni?-------Eh badarság! Irenke okos leány, tudja, hogy csak szórakozást keresek nála! És vontatott léptekkel halad tova, nesz nélkül ér a lugasig. Olyan csendes kis hely, mint egy hegyi kápolna, hová az emberek vásáros zajának töredéke sem jut. Egészen szerelmeseknek való. Ide csak a szív imájával lenne szabad közelíteni és ő jön, ide jön — szórakozni! Vajjon nem lenne e jobb visszafordulni? Még nem késő De a szórakozás, szórakozás! Hisz a kis falu oly unalmas. És ő olyan szorgalmas fiú, távol „Tőle“ annyit tanul „Ó" érte. Szórakozni is kell, mindennap csak egy órácskát, csak egy felett abban a kis lugasban. Még habozik, mikor pillantása a lugas belsejébe téved. Irenke most is ott ül ölbehanyatlott kezekkel a biusz ő iáma előtt Az ujjas haederalevelek imbolygó Árnyat vetnek szép arczára » ő ábrándozva nézi azokat az aranykarikákat, miket a levelek közt áttörő napsugár rajzol a homokra, a szellő elkerget s a pijkos napsugár újra odafest. Látszik, hogy a lelke nincs ott ki tudja hol szárnyal ? — Hát ez az a csintalan Iróoke, a ki úgy szereti lelkét a vig kedély verőfényes sugaraiban fürdetni? Az u olsó hang, mit » átcsapó szellő még fülébe fog azt mondja „Fordulj vissza!* Már késő. Egy fekete árnyék bezuhant a sugarba, egyszerre fedte el a kis fénykarikákat. A leányka megrezzent s mire szőkeíörtös fejét felemelte, valami rózsás pír rajzolódott arczára. A hirtelen állv ó zavart mosoly utolsó gödröcskéje még ott játszott sjkai körül, mikor bársonyos tekintete megsimította a barna férfiszezet. A fiú még azon gondolkozott, mert hogy az árny előtte járt, miért kellett azt a csepp fényt is elfednie a kis ábrándozó elöl s alig bírta etribugit. — Jó napot, Irénke! Nagyon lágyan akarta mondani, de valami lázas forróság kiszárította torkát; a szó érdesen hangzott még neki is.