Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

XIX. évfolyam. Előfizetési feltételek: oatán vagy helyben házhoz hordva: Egér­, évre . . Fél évre.......................................................2 „ Negyed évre.....................................1 „ A kitzségi jegyző és tanít­ó uraknak egén­, évre csak két forint,. VEGYES TA­RTALMU H­ETIL­AP. Nyíregyháza, 1898. január 2. GYE HIVATALOS LAPJA. A SZA­BOLCSVÍR­­EGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. A­­M.rt. jelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó­­lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza «. szám (Jánószky ház) intezendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kérvtnok I»­küldeni Vérmentetlen levelek csak rámért kéz­­től fogad­tatnak el. V kéziratok esik világos kiv maira 3 az Hirdetési dijak: Minden négyszer hisáboton petit sor egytz­r közlése A kr.­ többszari közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyeg il lejé en, minden egyzei hir­detés után 10 kr. fizette ik. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 10 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza ^-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Hiaseisten­ és Vigler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveid­ fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban Tex­tő költségére küldetnek vissza 4 forint Hivatalos rész, 22800—23197. K. c . , . . ......-—- • - - Szabolcsvármegye alispánjától. A Járási fő szó Ica ki­váltunk, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy Mik­a-Pócs községben Lőrincz Lipót 2 drb lova takonykor gyanúja miatt zár alá he­lyeztetett. Nyíregyháza, 1897. deczember hó 30-án. Mikecz János, alispán, Szabolcsvárm­egye alispánjától. 22902. K. 1897. A járási főszolgabíróknak,Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A H­unyadvárm­egye alispáni hivatalától 13345/97 szám alatt küldött alábbi körözvényt közhírre tétel vé­gett közlöm. Nyíregyháza, 1897. deczember 27. Mikecz János, alispán, joggal 13345/1897. alisp. sz. Valamennyi törvény­hatósági felruházott város tekintetes polgármesterének. Felkérem, hogy Áron­­ György Simont, kinek személy­­leírása következő: születési éve 1808, vallása: izraelita, termete: közepes, arcza: kerekded, szeme: kék, szem­öldöke: szőke, orra: rendes, siója: szavalyos, l­áiosugd területén nyomoztatni s feltalás esetén jelenlegi tartóz­kodási helyét velem közölni szíveskedjék. Déván, 1897. évi november hó 12-én. Aláírás olvash­atlan: t. b. főjegyző. Szabolcsvármegye alispánjától. 23207. K. 1897. A járási főszolgabíróknak,Nyíregyháza­ város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Tudomására hozom, hogy Oros község területén uralkodott sertésvész járvány folytán elrendelt zárt ezen­nel feloldom ez okból onnan sertések a „Nyirvidék” hivatalos lap IS­Iü. évi deczember 20-iki számában közzétett, illetve vele külön közlött 22783/890. K számú intézkedésemben megjelölt módon eszközlendő irányítás­sal engedély nélkül kivihetők. Nyíregyháza, 1897. d­czember 29-én. Mikecz János, alispán. 1897~" Szabolcs várm­­egye alispánjától. A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy az Ujfehértó községben levő összes kutyák egy veszett eb kóborlása következtében 40 napi zár alá helyeztettek. Nyíregyházán, 1897. deczember 28 án. Mikecz János, alispán. 23023. K. 1­897. Szabolcsvármegye alispánjától. Értesítem, hogy Ajak k­özségben Frisch Herman gazdaságában a sertésvész fel,epett és hivatalosan meg­­állapittatott s ez okból ezen községből s s lesek ki­vitele további intézkedésemig tilos. Nyíregyháza, 1897. deczember hó 26-án. Mikecz János, alispán. A járási főszolgabi­ráknak,­­ yi­regy­háza v­áros polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. 22146. K. . . , Szabolcsvármegye alispánjától. A dobozi István község­i jegyzőnek hozzám inté­zett s 22146/97. K. Szám ..at! beiktatott alábbi előfize­tési felhívását közhírré télé _ végett másolatban közlöm Nyíregyháza, t­­<•­­­de? x.: Mikecz János, alispán. (Másolat: 22146/897. IC. számhoz.) Nagyságos alispán ur! A közigazgatási hírlap és a községi közigaz­gatási irodalom érdekében kijelentett 20. évi írói mun­kásságom ismeretes Nagyságos alispán ur előtt. Ezen oknál lógva vagyok bátor Nagyságos alispán urnak az általam irt .Községi közigazgatás kézikönyv“-e czimű munkám ötödik kiadásáról szóló „Előfizetési felhivás”-t a tartalom jegyzékkel együtt megküldeni, — melynek elolvasása után meggyőződést szerezd 9 Nagyságos alispán ur, hogy: ha munkám megjelenik, a — községi jegyzők úgy is mint állami anyakönyvvezetőknek, sőt a közigazgatás minden tisztviselőinek is megbecsülhetlen kézikönyvül fog szolgálni. Ez oknál fogva óhajtandó volna, hogy minden községi és közjegyzői irodába meg legyen. A Nagy méltóságú Belügyminiszter úr, már előző munkáimat a törvényhatóságoknak pártolókig ajánlotta és igen valószínű, hogy jelen munkám is hasonló aján­lásban részesül. Mindazon­által magam is tisztel­ettelje­­­sen fordulok Nagyságos alispán úrhoz, és kérem, kegyes­kedjék a hatósága alá tartozó községek és körjegyző­ségeknek szakmunkámat ajánlani oly hozzá­adással, hogy ha azt a községi (kör) jegyzői iroda részére a községi pénztár terhére beszerzik a községi számadások felülvizsgálása alkalmával a megyei számvevőségek által nem fog nehezményeztetni. Magam­at jó­indulatába ajánl­­­va, kérésem megújítása mellett vagyok Nagyságos alis­pán urnak Maglóban. 1897. deczember 9-én alázatos szolgája Dobozi István s. k. jegyző, a „községi közigaz­gatás kézikönyv*­e írója és kiadója. ■ 228­19. IC. 1890 Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabíróknak,’Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy a sertésvész F.-Litke községben fellépett s ez okból ezen községből sertések kivitele a további intézkedésemig tilos. Nyíregyháza, 1897. deczember 2 t. Mikecz János, alispán. " ^ " Szabolcsvármegye alispánjától. Hivatkozva a folyó évi november hó 13-án kelt 19740. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy az Oros községben előfordult veszettségi eset folytán a községben levő összes kutyákra elrendelt zár a folyó hó 19-én feloldatott, ellenben özv. Soós Istvánná és Ágoston Mátyás ottani lakosoknak a veszett eb által megmart 4 drb sertése továbbra is megfigyelés alatt hagyatott. Nyíregyháza, 1897. deczember 22-én. Mikecz János, alispán. . . Szabolcsvármegye alispánjától. Hivatkozva a folyó évi november hó 4-én kelt 19053. K. számú értesítésemre, tudomásura hozom, hogy a Nagy-Kálló községben előfordult veszettségi eset foly­tán a községben levő kutyákra elrendelt zár a folyó hó­ló­én leioldatott. Nyíregyháza, 1897. deczember 22. Mikecz János, alispán. r Ni­i számunk 8 oldalra terjed. A „MHmi/EK* TÁRCZAJA. Barátok. Az öreg Pongor bácsi nem hiába adta ki az ukázt, hogy feketéjét az erkélyen akarja egyedül, cendes pipa szó mellett szörpölgetni. Onnan, a kúszórózsával fultatott erkélyről pompás kilátás nyílik egész a kis kerti lugas legrejtettbb zugáig, ha az alkalmatlan leveleket fél­­kézzel elhárítja az ember. Ezt ő maga fedezte fel s dél­utánonkint rendesen elfoglalta e stratégiaiig fontos helyet, honnan az ellenség minden mu­dulatát olyan szépen ki lehetett ókumlászni. Pocgor bácsi ugyan nagyon békeszerető ember, a ki nem áll ki a kocsissal pörölni, ha az véletlenül a „Piskóti sőg’ram“ jászlába méri a zabot, hanem benyúl a „sublőt kasztén” aljára s beírj­a a cselédkönyvbe, hogy: „Szolgált 10 hónap Iaján egy évet.* De hát a békeszerető embernek is akad ellensége, aminthogy Pongoréknak is ellensége, a kaszuárék jogász­ait a Lissányi Tivadar, mert az öreg erősen kapiskálja, hogy a c­alád leg­fél­tőbb kincsét akarná elrabolni. Úgy ám a Todi! Todi nem valami barbár ellenség, hisz csak mo­ t pelyhedzik az álla s az örege­­k spur­u­za van, hogy az ellenség egy kicsinyke vár felad­ásával kész fegy­verszü­­netet kötni. Az a váracska az Irénke szive. A leendő „doctor iuris” folyton ott legyezkedik s Pongor bácsi­nak mindig eszébe ju- Wesselényi és S­éc­i Mária szép istóriája. No hogy Irénke sem­­ invi 1 ona a vár védel­­mezésében! A Todi most is ruganyos léptekkel halad végig a porondos kerti után, lovagló pálczája végevel elcsíp­­kedva az útjába eső nagyobb kövec­eket. Szürke por­czellán hioiDea kill­i pirosbogyós ribiszkeszegély, c­ipkés levelei közül. Föl se pillantan­i egy menyor-zágert. Igaz, annyira megszokta már azt az itat, hogy talán bekötött szemmel is eltalálna ahhoz a kis filegóriához, a­hol a szép Irénke azokat a búzavirágon ászt sífutókat szokta hímezni, a­miken bizony az öreg tiszteletesné is rajta felejti a szemét. Ma mégis mintha megzavarta volna valami, két­szer, háromszor rátér egy u­ra s csak akkor veszi észre, hogy még nem jutott tovább a „Nagyságos asszony” féltett vélt bodzafájánál, a mire az egész falu élé tanu, hogy azt még „Nagyanyó“ ültette oda herbateának okáért. A fordulónál meg kell állania. . . . Különös, hogy ma valami sejtelem, a­mi talán a virágok bóditó illatá­val együtt lebeg az Átfült légben, úgy húzza el vissza , mintha azok a tenyeres csudafileresek ott a csobogó szökőkút körül megbomlottak volna, azok is mind csak azt su­ogják: „Vissza, vissza*! Izzadt a Homloka, Inába törli azzal a kis biztiszt kendővel, egyre sűrűbben törnek elő azok a kis verej­ték gyöngyök. Az igaz, hogy rekkenő meleg is van . .. . . . . S míg eltöpreng azon, mi lesz a vége e m­indennapos találkozásnak, az alatt agyon is piskol egy viruló nefelejts lövet, mintha bizony azok a p­arányi kék szirmok lennének okai annak a belső küzdelemnek mely homlokán c­alj» az egymásba olvadó veríték c­epp­­két. — Fiú, fiú, a tűzzel játszol! l­át «zabad, szabad az­ naponként felkeresni egy ártatlan stáujkAl, kinek szive most teszi az első, sejtelmes dobbanásokat, az első titkos kérdést s a kinek te semmit, de semmit sem adhatsz abból, a mit névnek hívnak? Egy leányt, ki boldogságot érdemel, mert adni is tudná azt, ki zop­solygó arczával, ártatlan lelkével, pijkoa kaczajával egy életet van hivatva bearanyozni, édessé tenni . . . Hát mindegy már neked futó homokon, vagy festő vi­rágokon járni?-------Eh badarság! Irenke okos leány, tudja, hogy csak szórakozást keresek nála! És vontatott léptekkel halad tova, nesz nélkül ér a lugasig. Olyan csendes kis hely, mint egy hegyi kápolna, hová az emberek vásáros zajának töredéke sem jut. Egészen szerelmeseknek való. Ide csak a szív imájával lenne szabad közelíteni és ő jön, ide jön — szórakozni! Vajjon nem lenne e jobb visszafordulni? Még nem késő De a szórakozás, szórakozás! Hisz a kis falu oly unalmas. És ő olyan szorgalmas fiú, távol „Tőle“ annyit tanul „Ó" érte. Szórakozni is kell, min­dennap csak egy órácskát, csak egy felett abban a kis lugasban. Még habozik, mikor pillantása a lugas belsejébe téved. Irenke most is ott ül ölbehanyatlott kezekkel a biusz­ ő­ iám­a előtt Az ujjas haederalevelek imbolygó Árnyat vetnek szép arczára » ő ábrándozva nézi azokat az aranykarikákat, miket a levelek közt áttörő nap­­sugár rajzol a homokra, a szellő elkerget s a pijkos napsugár újra odafest. Látszik, hogy a lelke nincs ott ki tudja hol szárnyal ? — Hát ez az a csintalan Iróoke, a ki úgy szereti lelkét a vig kedély verőfényes sugaraiban fürdetni? Az u olsó hang, mit »­­ átcsapó szellő még fülébe fog azt m­ondja­ „Fordulj vissza!* Már késő. Egy fekete árnyék bezuhant a sugarba, egyszerre fedte el a kis fénykarikákat. A leányka meg­­rezzent s mire szőkeíörtös fejét felemelte, valami rózsás pír rajzolódott arczára. A hirtelen állv ó zavart mosoly utolsó gödröcskéje még ott játszott sjkai körül, mikor bársonyos tekintete m­egsimította a barna férfiszezet. A fiú még azon gondolkozott, mert hogy az árny előtte járt, miért kellett azt a csepp fényt is elfednie a kis ábrándozó elöl s alig bírta etribugit. — Jó napot, Irénke! Nagyon lágyan akarta mondani, de valami lázas forróság kiszárította torkát; a szó érdesen hangzott­­ még neki is.

Next