Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-01 / 26. szám

r • XXVII. évfolyam. Előfizetési feltételek: pestéri vagy helyben házhoz hordva. Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 . Egyes szám­­ára. so fillér ! Nyíregyháza, 1900. július 1. L­IV A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. op.® Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó­lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánoszky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasálozott petit sor egyszer közlése 10 fillér ; többszöri közlés esetében 8 fiiI A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig4a fii..minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és GrUnman­del Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. 30. szám: Gróf Majláth József, Lapunk e legelőkelőbb helyén kell meg­emlékeznünk arról a közgyűlésről melyet a felső tiszai vármegyék hitelszövetkezetei szövetsége, e hó 27-én Nyíregyházán a Sóstó fürdőben tartott meg. Majláth József grófnak a nevét irtuk e cikk élére, mert hisz az ő személyében maga a szövetkezeti eszme vonult be városunkba. Hosszú, tartalmas és céltudatos munkásság és egy csodás ügyszeretet oly annyira összeforrasz­tották magát az eszmét és annak egyik legelső, legelőkelőbb, leglelkesebb előharcosát, hogy a kettőt egymástól elválasztva elképzelni szinte már alig lehet. A szövetkezeti eszme, magasztos és fontos mindenütt, de ha más államokban az nállunk sokalta inkább, mert hiszen nálunk a sociál­politikai hatékony működés egyúttal elsőrangú hazafias missió is. Segíteni a kis embert, elő­mozdítani a közvagyonosodást, eltiporni a népet sötétben fojtogató pénz- és áruuzsora százfejü hydráját, orvosolni a szociális bajokat, ez talán a fő azok közül a feladatok közül, melyekről a szövetkezeti eszmék nagy irodalmában szó­ljiu' szokás és szólani lehet és ezek a felada­tok jellemzők az egyes államok szociálpolitikai tevékenységére. Ám nálunk a helyzet sajáto­sabb, nálunk a szociálpolitikai tevékenység ezen általános tartalmához erős nemzeties irányzat is járul és kell, hogy járuljon. Az utolsó évek keserves megpróbáltatásai a magyar nemzetben nemcsak a nemzeti ön­tudatot ébresztették fel, hanem felébresztették önbizalmunkat, felébresztették — s ez a fő — tettvágyunkat. A nemzeti térfoglalás ezen vég­telenül nehéz, de nem reménytelen munkájá­ban a magyar szövetkezetekre nagy szerep vár. Áldásos, zajtalan munkájukkal előmozdítják a népjólétet, ez­által elősegítik a nemzeti meg­erősödést s szép lassan kiveszik a vándorbotot az Amerika felé özönlő nép kezéből. A ter­melő és fogyasztási szövetkezetek első zászló­vivői kell, hogy legyenek a magyar ipar pár­tolásnak, s legtermészetesebb s leghivatottabb levezető csatornái a tervezett nagy állami nép­segélyezési akcióknak. A magyar szövetkezeteket ebben a hon­mentő munkában arra hivatottak vezetik és ezek között talán a leghivatottabb az, akit e hó 27-én Nyíregyháza városa, most szerény tollával e lap ünnepel: gróf Majláth József. Törhetlen erélyű, ideális lendületű ember és jó hazafi. Keveset beszél sokat dolgozik. Dolgozik itthon — hiszen pl. csak a mult hónapban csinálta meg a legelső szövetkezeti képző tan­folyamot, s dolgozik és nevet szerez nekünk a külföldön, személyesen keresi fel a nagy német sociál­politikusokat s most is Párisból jött hozzánk, hol La Flee, a nagy franczia sociál­politikus szobrának leleplezésén képviselte a magyar gazda közönséget, képviselte pedig olyan sikerrel, hogy méltán mondta róla most a 27-iki ebéden a mi mindig szellemes kép­viselőnk Meskó László, miszerint Magyarország­nak a sociál-politica­ter Majláth gróf az igazi , a mainál sokkalta hivatottabb kül­ügyminisztere. Nyíregyháza városa saját magát becsülte meg azzal, hogy Majláth grófot kellő fénnyel fogadta. A felső tiszai vármegyék hitelszövetkezeti szövet­sége e hó 27-én d. e. 11 órakor tartotta meg évi ren­des közgyűlését városunkban, a sóstó fürdőben, gróf Majláth József elnöklete alatt. Az aznap d. e. 10*03 perckor a szerencsi vonattal érkező gr. Majláth Józsefet a vasútnál Májerszky Béla polgármester, Kertész Bertalan főkapitány, dr. Wildt tanfelügyelő s dr. Szesztay, a szabolcsi szövetkezetek ügyésze fogadták és üdvözölték. Ezután a nemes gróf a város díszkocsiján, a Zemplén megyéből jött közgyűlési tagok a kisvasuton mentek ki a sóstó fürdőbe, hol mi­hamar kezdetét vette a közgyűlés. A népes és igen lelkes közgyűlésen részt vett 76 szabolcsi és zempléni hitelszövetkezet képviseletében mintegy 110 kiküldött, a földmívelésügyi kormány ré­széről Márton Ödön miniszteri titkár, azonkívül mint meghívott vendégek Mikecz Dezső alispán, Májerszky Béla polgármester, dr. Meskó László orsz. képv.Kállay Ubul főispán, Wildt György, dr. Mezner Béla orsz. képviselő, Kertész Bertalan főkapitány, Szunyoghy Bertalan, Liptay Réla, Dessewffy Aurél és Manó Szesztay László, dr. Bodnár István, dr. Szabó Sándor jogtanár, Szikszay Sándor és még többen a Zemplén és szabolcsi vezető emberek közzül. A közgyűlésen első­sorban gr. Majláth József tar­tott egy igen magvas elnöki előterjesztést, meg­emlé­kezve a szövetkezeti eszme áldásairól, a szövetkezés destruktív eredményeiről, a mult év eseményeiről, a sá­rospataki első szövetkezeti előké­szitő tanfolyamról, az ő mostani párisi útjairól, melylyel a híres Le Flee sociál­politikus szobrának leleplezésén a magyar gazda szövet­séget képviselte. A zajos tetszéssel fogadott elnöki elő­terjesztés s a szövetség titkárának és pénztárnokának évi jelentése után Bretli Gyula bodrogkeresztúri esperes plébános tartott felolvasást a szövetkezetek erkölcsi és anyagi hatásáról a községekben, majd Korocz József tartott felolvasást a szövetkezeti ügy szolgálatában álló lelkészekről. Mindkét felolvasás találó és életből vett példákkal mutatta ki a szövetkezeti eszme áldásos ha­tását a falusi nép gazdasági és erkölcsi életére . Korocz József e mellett kimutatta, hogy a lelkészi hivatással a szövetkezeti működés egyáltalán nem ellenkezik, sőt e tevékenység a lelkésznek egy nagyon nemes és nagyon hazfias feladatát kell, hogy képezze. A felolvasásokat igazán m­egérdemelt n­agy tetszés­sel fogadta a közgyűlés s azok hatása alatt elhatározta, hogy az országos központnál kezdeményező lépeseket indít meg az irányban, hogy a lelkészek a szövetkezeti működéstől el ne vonassanak s másrészt a jövőben, ugy a lelkész és tanító képezdék mint a jegyzői tanfo­lyamoko­n, szövetkezeti előkészítő tanfolyamok rendez­tessenek. Nagyon jó hatást keltettek a Mikecz Dezső alispán a­s dr. Wildt tanfelügyelő felszóllalásai. Az alispán, midőn szövetséget a megye területén szívesen üdvözölte, megígérte a maga pártfogását a szövetkezeti törekvé­sekkel szemben. A tanfelügyelő pedig a megyei tanítók hatékony közreműködését helyezte kilátásba a szövet­ségi közgyűlés előtt. A lelkes hangulatban lezajlott közgyűlés után a gyűlés összes résztvevőit gr. Majláth József látta ebédre­ n . A látszat gyakran csal. Verőfényes tavaszi délelőtt .... Sdtory, a híres nőcsábító e.merengve ül szobájában, mely telve van a nyitott ablakon beáradó édes akácfaillattal. Kezében egy most felbontott rózsaszín levélkét tartogat s ujjaival ide­gesen babrálgatja a borítékot. Hosszas merengés után türelmetlenül ugrik fel. De váljon melyikök küldhette ! ? Az a csinos, ma­gas, szőke asszonyka, aki oly kedvesen tud mosolyogni ? Vagy talán az a kis barna, tüzes szem­ű menyecske, akinek egy mosolya mámorba ejt? Vagy az az ábrán­dos szemű szőke leány, aki oly gyakran rajtam feledte szemeit ? Vagy az a másik, am­­ely kacéron, kihívóan mosolygott folyton felém? . . . Nem tudom, fogalmam sincs róla melyik lehet. Már valamennyi sourfix kisas­­szonyon és asszonyon végigjártattam az eszemet s nem tudom kitalálni. Biztos ugyan, hogy mind belém van bolondulva, de melyik kér közülök találkát névtelen levélben. Igen, névtelen levél! Hát már ilyet ki hallott! ? Már ezután talán az jön divatba, hogy a szeretett férfitől névtelen levélben kérünk találkát ? Ohó, ez nem megy, ez ellen tiltakozom tisztelt hölgyeim .... Lássuk csak! Elveszi a levelet s olvassa:­­Kedves Barátom! Nagyon szeretnék magával találkozni, még pedig négy­szemközt. Legyen délután ötkor a népligetben. Nem fogja megbánni, fáradságának meg lesz a jutalma" . . . . Aláírva: „Jouri ismerőse* . . . .Érdekes! Mintha nekem csak egy Jouri ismerősöm volna!? Vagy mintha csak egy nő* tarthatna arra jogot, hogy szívem üres kama­raját elfoglalja ?! Legelabb nevezett volna meg valami ismertető jelt, talán virágot, de semmi, semmi ... Ez mégis sok ! Izgatottan járkál néhányszor föl s alá, majd megáll s határozott hangon kijelenti: „Ejh, mi'. 01 leszek! Azzal veszi kalapját, kabátját, botját s büszke léptekkel távozik hazulról. * * • Délután 5 óra .... A népliget teljes lombdíszben pompázó fái közt üdén süt be az aranyos tavaszi nap­sugár. A fasorban nyüzsög az óriási embertömeg, mely romlott szobalevegővel teli tüdejét jött ide szellőztetni a friss tavaszi szellőben ... Az egyik sarkon egy feltű­nően csinos fiatalember álldogál s nyugtalanul tekintget hol az előtte hömpölygő tömegre, hol pedig órájára. Ez a mi lovagunk, ki már élénk türelmetlenséggel várja bájos ismeretlenje megjelenését. Minden arra menő höl­gyet alaposan szemügyre vesz monoklija alól, de még egy jour alakot se fedezett fel. E pillanatban élénk öröm villan meg arcán. A sé­tányon egy csinos, barna hölgy tűnik fel, egy jourfix kisasszony ki egyenesen felije tart. ,Ez bizonnyal ő, gondolja lovagunk magában". De hogy nem is tudtam ezt eddig kitalálni! Hisz ő az, aki a Hársfalviné jourjan folyton csak engem nézett s ha tekintetünk véletlenül találkozott, zavartan fordította el bohó fejecskéjét s elpirult, mint akit tetten érnek". Így gondolkozik Sátory, miközben sietve megy a bájos kis hölgy elé s udvaria­san üdvözli: — Csókolom a pici korsóját, kedves Rózsika. Csakugyan maga az ? — Persze hogy én vagyok. Ki volna más? Én nem lehetek más, csak én. — Igen, igen, de én nem így értettem .... — Talán azon csodálkozik, hogy engem itt a nép­ligetben egyedül talál ? Óh ennek nagyon egyszerű ma­gyarázata van. A mama délután átkocsizott a budai bácsihoz s csak este jön haza. Engem — nem tudom miért — nem akart magával vinni s én bosszúból elha­tároztam, hogy e gyönyörű tavaszi időben egy kis sétát teszek a népligetben s most itt vagyok . . . A fiatal ember fürkészőleg néz a lányra : S valóban csak a szép idő csalta ki ide, Rózsika ? A leány kissé zavartan s­pirulva válaszol: Termé­szetesen . . . Csak nem gondolja .... A fiatal ember hirtelen közbevág: Nem gondolom de tudom. Ugyan ne izéljen Rózsika, hisz nincs abban semmi szégyelni való, ha az ember egy férfinek, kit szeret, levélben találkát ad s a találkán megjelenik. Meg aztán, ha már megtörtént, kár volna eltagadni. A leány óriási zavarban van, mint akinek valami nagy titkát fedezték fel. A lehető legnagyobb mértékben el van pirulva s szeretne hirtelenében a föld alá sü­lyedni . . . Közben a liget egy elhagyatottabb részéhez érnek s a fiatalember szenvedélyesen megragadja a leány forró kezét. Vallja be, Rózsika, hogy maga irta azt a drága kis levélkét. Vallja be, hisz tudja, hogy mennyire szeretem! A leány csodálkozó pillantást vet rá: Szeret! ? — Nagyon, Rózsika, higyje el nagyon szeretem. — Akkor bizonyára meg­tesz nekem egy szíves­séget. Tudja, bármennyire is jól esik nekem a maga társasága, kérem legyen olyan jó s hagyjon most ma­gamra. Az ifjú csodálkozva: Magára hagyjam!? Most, amikor legnagyobb szüksége lenne rám. — Óh, ellenkezőleg, éppen most nincs magára szükségem. Az ifjú hihetlen, csodálkozó arcot vág: Hogyan?! Hogy mondta?! A leány hamisan mosolyog: No természetesen, csak nem gondolja, hogy most magára van szükségem? A lovag gyanakvólag: Hát kire? Talán valaki másra? A lány szemérmesen lesüti szemeit s válaszolt Persze, hogy másra! Ilisz tudja .... — És a levél és a jutalom? dalom: — No igen, a levelet én küldtem neki. Hisz, fáj­maga is tud róla . . . Nem is vagyok képes elgondolni, hogyan tudhatta meg. Rímelem­, nem a Nagy Elek gjffg a wg|l

Next