Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-06 / 1. szám

XXVIII. évfolyam. Nyíregyháza, 1907. évi január hó 6. IDE ID. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.­­ Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek­: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. 1. Í >­t­m. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon­szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számittatnak. A nyilt­ téri közlemények, dija soronkint 60 fillér. Apró h­irdetések 10 szóig 10 fil., minden további szó 4- fii. Vastag betüvel szedett kétszeresen számit. A közönségből Az Újév mesgyéjén új határkő jelzi a „Nyír­vidék" tevékenységét. Belép huszonnyolcadik fölveszi a munkát és folytatja évfolyamába és ugyanazzal a lelkesedéssel, buzgósággal és bizalommal, amel­­lyel a hátrahagyott évek hosszú során át szol­gálta a közdolgokat, a vármegye és a város közönségének jóvoltáért. Lapunk közkedveltsége, előfizetőinek és ol­vasóinak folytonos szaporodása arról győzött a meg minket, hogy helyes irányt követünk, hogy közönség igaz érdekeit is jól szolgáljuk, s hogy hamisítatlan tolmácsolói vagyunk a köz­véleménynek Ez a tudat új erőt kölcsönöz munkásságunk folytatására, új tápot szolgáltat szellemi tevé­kenységünknek. Irányt, nem változtatunk, hala­dunk hitünk és meggyőződésünk után a régi csapáson, melyen a közönség támogatólag követ minket. Ezentúl is minden bizalmunkat a közönségbe helyezzük, erre az egyedül­ becsületes alapra minden sajtó orgánumra nézve. A közönség érdekei a mi érdekünk, annak szolgálatában állva, magunk­nak is szolgálatot teszünk, biztosítva a lap anyagi megélhetését. A közönség érdekein kívü­l más érdeket nem ismerünk, szubvencióra, pausálékra nem reflektálunk. Az előfizetők és hirdetők képezik lapunk fenállásának becsületes alapjait. A „Nyirvidék" összes munkatársai nevében is, kiknek előkelő sorát Szabolcs vármegye és Nyí­regyháza város közéletének vezérlő férfiai disze­sitik — mély tisztelettel kérjük a közönség to­vábbi pártolását, hogy a lapnak teljes függet­lenségét megóva, tekintélyét növelhessük. Kérjük Szabolcs vármegye és Nyíregyháza város közönségének további támogatását. A „Nyirvidék" szerkesztősége. ELŐFIZ­ETÉSI ÁRAK: Egész évre: 8 k Fél „ 4 „ Negyed „ 2 „ Kultura a Hyi­en, üi. Mi köze van a Bessenyei-Körnek a kultúr­palotához? Ennek a gondolatával kellett volna már születnie s születése óta mindennap ezzel kelnie és feküdnie. Nincs is kizárva, hogy alvása közben álmodott vele. Csodálatos, de a kultúr­palota azért nem lett meg s a Bessenyei­ Kör még mindig nem késett el attól, hogy érdemeket sze­rezhessen létesítése körül Hogy mily módon, micsoda formában, milyen utakon és eszközökkel — bizonyára jobban tudja, mint mi. Hallgatással és közönynyel semmi esetre se. Ki vegye kezébe a dolgot, ha nem ő? A vár­megye, a város, a magánosok meg nem mozdul­nak, ha nincs, aki zaklassa őket. S ki tehetné a még több jogcímmel ezt, mint a Bessenyei­ Kör, maga tekintélyének súlyánál s hivatásának kötelező erejénél fogva. A megyei múzeum ma­holnap kiszorul a megyeháza épületéből, a me­gyének kötelessége, hogy fedelet adjon ennek a kincset érő gyűjteménynek, melyet egy ember fáradságot nem ismerő munkássága teremtett meg igazán a semmiből, a körnek semmivel egyenlő támogatása mellett. Itt volna az alkalom, hasz­nálni kellene arra, hogy a Bessenyei­ Kör a ma­gánosok, a vármegye, a megyei társadalom anyagi támogatását kérje egy oly helyiség emelésére, mely alkalmas hajlékot adjon mind a kettőnek. S ha még eddi­­­g­­g^ny következett,­­akkor kellene elkövetkeznie annak, hogy a Bessenyei­ Kör kibővítené munkássága kereteit, újabb fel­adatokat tűzne maga elé s felölelne magába mindent, ami csak kulturális tevékenységnek ne­vezhető. Művészeti, irodalmi, tudományos és muzeumi szakosztályokat alakítana. Az egyik a hangversenyeket, ismeretterjesztő előadásokat, felolvasó esteket rendezné, a másiknak a megyei múzeum rendezése, gyarapítása, néprajzi és nép­ipari osztál­lyal való kibővítése lenne feladata, a harmadik időszaki képkiállítások körül buzgól­kodna, híveket toborozva s piacot teremtve itt is a magyar művészet termékeinek. Akkor nem es­hetne meg velünk az a szégyen, ami az Uránia itt­létekor megesett, hogy három, mind három képet tudtak eladni, két heti itt tartózkodás után. Nem megmosolyogni való lehetetlenség az, aminek a fenti sorokban halovány vázát adtuk, de elérhető valóság, csak küzdeni és dolgozni kell érte. Ha egyszerre nem is lehet mindent megteremteni, legalább célul tűzze ki maga elé a Bessenyei­ Kör művelés alá venni a kulturális élet mind­ e barázdáit s tervszerű és kitartó agi­tálással lásson hozzá a lelkek előkészítéséhez, az elmék és a zsebek megnyeréséhez. A fent vázolt célok eléréséhez nem hiányoznak se a szellemi, se az anyagi feltételek. A vármegye társadalma bőven rendelkezik az intelligentiának azzal a mennyiségével, az anyagi lehetőségnek és vagyoni erőnek azzal a mértékével, mely egy ilyen kultu­rális élet alapja lehet. Most persze ezek a ténye­zők szerte kallódnak és ernyednek. Nincs, ami egységbe fűzze s uj és uj feladatokat tűzve eléjük alkotó munkára szervezze őket. Micsoda más világ lenne erre fele, ha a Bessenyei-Kör hiva­tásának ismerné fel az erők ezt az organizá­cióját is. E felismerés nélkül nem lesz apostola a kul­turáltak, csak elegáns reprezentátora. Öltözve a nyugateurópai divat szerint, minden hónapban egyszer kiáll a nyilvánosság elé s hatás nélküli példákkal mutatja meg nekünk, hogy hol tart a kulturális élet, valahol messze n­yugaton Mintha a misszionárius mozgó fényképekben mutatná be olykor-olykor a civilizált világot a maga sziget­lakóinak, aztán elpakolná a masináját azzal a szent meggyőződéssel, hogy lendített egy alapo­sat. ott a sziget­lakóknál az európai kultura így. . . - yl - f 8513 cd I „Hyi­yidltk" tornája. Az én pályám. Keserű kenyér ez, végtelen keserű . . . De hát nem is tudom — miért volna édes ? Pedig sokan hiszik . — bár hiába mondják.­­— A jegyzői pálya volt, de már nem fényes. Mi is volna benne irigyelni való . . ? Hiszen annyi gazdát a világ sem látott. Mint ahányan teszik — és akarják folyton Vállainkra rakni az igát — a jármot! Széles e világon nincsen nemzet, ahol Úgy — és annyi törvényt gyártanának egyre . . . . . . Szisziphuszi munkát végzünk mi ezekkel. S mégsem birunk jutni soha fel a hegyre ! . . . . . . Nincs olyan rabszolga, — ki dolgozna annyit Mint hajnaltól-estig, a falu pennája! Mégis a jutalom úgy lent, — mint felülről: Kigyót-békát szórnak szüntelen reája . . . Látjuk, minden község helyi potent­ással rendelkezik, de hát ez még hagyján volna ! ? ... Ha ennyi va­n bajom ? . . . Isten látja lelkem, Ez a dalom mostan még csak nem is szólna ! De hát mit is kezdjem a sok felettessel? Hiszen annyin vannak, hogy szeri, — se száma : Kegyelmestől végig; — utolsó írnokig Mind jegyzőn lovagol, — és azt üti már­ ma. Főispán, alispán, — árvaszék — még hagyján. Fő, — és szolgabirák, s ezek gyakornoka . . . Törvényszék, — ügyészség, királyi bíróság És a ranglépcsőnek mindenféle foka. Csak ugy gyártják, — ontják a sok rendeletet, Hogy szegény jegyzőnek borsózik a háta ! . . .Hát még az adóügy?! No hát kérem szépen. Nem is tudja mi ez, — aki még nem látta! Itt van aztán k­inban a falu pennája . . . . . . Kiveti, előír; főkönyveket készít,­ Adót hajt, zálogol; — árverez és szidják Amért falujának össze szedi pé­zit. Hát bizony furcsa ez! . . . Aki megválasztá, — És ki kenyeret ád egész életére Azokon mutassa hatalmát a jegyző : Ha számot tart a sok felettes kegyére?! Ha pedig nem így tesz ? ! Kirántják alóla A pokrócot úgy, hogy nyaka törik bele . . . Mehet aztán szépen családostól, — de már nem törődik többet soha — senki vele ! Bizony Peleskének volt, hires jegyzője. Hogyha látnád mostan a nó­táriu­s­okat .. . ! ... De jobb ha nem látod , mert bizonyra mondom. Sírnál rajtok, — értek igen-igen sokat ! — Ha pedig cipelni akarod a terhet ; S munkaerőt kértél, mint jó magam tettem?! Ejh! de hagyjuk, — hiszen magam is restellem, Hogy ily badarságra hajlandó l hettem Az lett rá a válasz , hallgassatok ide : „Oly kicsiny terület a község határa. — Hogy annak dolgait elvégezve könyen . Megé­rt sok volna, két ilyen balgára ! Hát lehet, hogy igy van ! de már engedelmet . . Nem ért ahhoz az, — ki ezt igy referálta ! E bölcs határozat sem az én dolgomat. Sem a falum ügyét meg nem reperálta. De hát ha már igy van, — igy is jó, nem bánom . . . . . . Nem én követtem el, a végzetes hibát! Okosabb is lesz ha, ilykép minden jegyző Oda adja inkább nagyúrnak a fiát! I»«ó György. Néhány szó a „Nyiregyházavidéki kis­vasutakról." Irta: Szesztay László. A mult évi deczember hó 29-én tartott törvény­hatósági közgyűlésen a Nyírbátortól Kisvárdán át Domb­rádig tervezett vasút tárgyalásánál Mezőssy Béla elitélő kritikát mondott a „Nyíregyházavidéki kisvasutakról”. Beszédje e részének veleje az, hogy „a kisvasutak tet­szetős eszméje félrevezette a törvényhatóságot és a köz­ségeket. E testületek a vasút építési tőkéjéhez való hozzájárulásukat abban a reményben adták, hogy a vasút részvényeinek kamatozásra van kilátásuk. A kis­vasút a beléje helyezett reményeknek nem felel meg, mert részvényei éppen ugy nem jövedelmeznek, mint más vasutak törzsrészvényei. A kedvezőtlen pénzügyi eredmény okát az elhibá­zott igazgatásban keresi, mert egy Szabolcs vármegyében épített vasutat Budapestről igazgatni nem lehet.* Válasz Magdolnának: Azzal vádolsz, hogy saját aprólékos házi dolgaim teljesen elvonnak a külvilággal való érintkezéstől és nem érek rá figyelemmel kísérni a korszellem haladását, nem foglalkozom a most annyira divatos feminizmus nagyra­törő eszméivel, ami pedig minden nőnek, de különösen nekem, — miért éppen nekem? — első és szent kö­telességem. Nem szeretek magamról, vagy nézeteimről beszélni, tudom hogy az én gondolkozásmódom nem időszerű, nem illik bele a mostani igények nagyszerű keretébe, de a te kedvedért — most az egyszer kivételt teszek, hogy meggyőzzelek vádad alaptalanságáról, megmutas­sam neked, hogy egy kis jóakarattal milyen szépen kö­vetheti az ember a világ h­aladását, eseményeit a csendes házi tűzhely mellől, anélkül, hogy valamit elmulasszon, vagy a házon kívül szerepeljen. Szerintem az én legszentebb kötelességem az uram és háztartásom gondos ellátása, csak hi ezzel rendben vagyok, következhet más. Ősanyámnak sejtelmük sem volt a nőkérdés szükségességéről, eszükbe sem jutott versenyezni a férfikkal, nem akartak hivatalokat viselni, szónokolni és egyenjogosultságot követelni a teremtés uraival, mégis művelt lelkű, mindenki által tiszteletben tartott asszonyok voltak. Én sem akarok egyéb lenni. Hiába mosolyogsz, egy pár kicsinylő mosoly nem­­ riaszt vissza, hogy őszintén ki ne mondjam milyen kel­lemetlenül érint engem ez az egész feminista mozgalom az a vészes arányokat öltő téves rajongás, a­mely a hölgyvilág legnagyobb részét olyan lázasan foglalkoztatja, — hogy mindent elfelednek s még a legszentebbet is feláldozák miatta. Nem látják az örvényt, mely előttük tátong, nyi­tott szemekkel rohannak előre — s ha valami szeren­csés véletlen gátat nem szab eléjük, nagyobb zavart fognak előidézni, mint aminő a kábel tornyában uralkodott.

Next