Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-06 / 1. szám
XXVIII. évfolyam. Nyíregyháza, 1907. évi január hó 6. IDE ID. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. 1. Í >tm. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefonszám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számittatnak. A nyilt téri közlemények, dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 10 fil., minden további szó 4- fii. Vastag betüvel szedett kétszeresen számit. A közönségből Az Újév mesgyéjén új határkő jelzi a „Nyírvidék" tevékenységét. Belép huszonnyolcadik fölveszi a munkát és folytatja évfolyamába és ugyanazzal a lelkesedéssel, buzgósággal és bizalommal, amellyel a hátrahagyott évek hosszú során át szolgálta a közdolgokat, a vármegye és a város közönségének jóvoltáért. Lapunk közkedveltsége, előfizetőinek és olvasóinak folytonos szaporodása arról győzött a meg minket, hogy helyes irányt követünk, hogy közönség igaz érdekeit is jól szolgáljuk, s hogy hamisítatlan tolmácsolói vagyunk a közvéleménynek Ez a tudat új erőt kölcsönöz munkásságunk folytatására, új tápot szolgáltat szellemi tevékenységünknek. Irányt, nem változtatunk, haladunk hitünk és meggyőződésünk után a régi csapáson, melyen a közönség támogatólag követ minket. Ezentúl is minden bizalmunkat a közönségbe helyezzük, erre az egyedül becsületes alapra minden sajtó orgánumra nézve. A közönség érdekei a mi érdekünk, annak szolgálatában állva, magunknak is szolgálatot teszünk, biztosítva a lap anyagi megélhetését. A közönség érdekein kívül más érdeket nem ismerünk, szubvencióra, pausálékra nem reflektálunk. Az előfizetők és hirdetők képezik lapunk fenállásának becsületes alapjait. A „Nyirvidék" összes munkatársai nevében is, kiknek előkelő sorát Szabolcs vármegye és Nyíregyháza város közéletének vezérlő férfiai diszesitik — mély tisztelettel kérjük a közönség további pártolását, hogy a lapnak teljes függetlenségét megóva, tekintélyét növelhessük. Kérjük Szabolcs vármegye és Nyíregyháza város közönségének további támogatását. A „Nyirvidék" szerkesztősége. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre: 8 k Fél „ 4 „ Negyed „ 2 „ Kultura a Hyien, üi. Mi köze van a Bessenyei-Körnek a kultúrpalotához? Ennek a gondolatával kellett volna már születnie s születése óta mindennap ezzel kelnie és feküdnie. Nincs is kizárva, hogy alvása közben álmodott vele. Csodálatos, de a kultúrpalota azért nem lett meg s a Bessenyei Kör még mindig nem késett el attól, hogy érdemeket szerezhessen létesítése körül Hogy mily módon, micsoda formában, milyen utakon és eszközökkel — bizonyára jobban tudja, mint mi. Hallgatással és közönynyel semmi esetre se. Ki vegye kezébe a dolgot, ha nem ő? A vármegye, a város, a magánosok meg nem mozdulnak, ha nincs, aki zaklassa őket. S ki tehetné a még több jogcímmel ezt, mint a Bessenyei Kör, maga tekintélyének súlyánál s hivatásának kötelező erejénél fogva. A megyei múzeum maholnap kiszorul a megyeháza épületéből, a megyének kötelessége, hogy fedelet adjon ennek a kincset érő gyűjteménynek, melyet egy ember fáradságot nem ismerő munkássága teremtett meg igazán a semmiből, a körnek semmivel egyenlő támogatása mellett. Itt volna az alkalom, használni kellene arra, hogy a Bessenyei Kör a magánosok, a vármegye, a megyei társadalom anyagi támogatását kérje egy oly helyiség emelésére, mely alkalmas hajlékot adjon mind a kettőnek. S ha még eddigg^ny következett,akkor kellene elkövetkeznie annak, hogy a Bessenyei Kör kibővítené munkássága kereteit, újabb feladatokat tűzne maga elé s felölelne magába mindent, ami csak kulturális tevékenységnek nevezhető. Művészeti, irodalmi, tudományos és muzeumi szakosztályokat alakítana. Az egyik a hangversenyeket, ismeretterjesztő előadásokat, felolvasó esteket rendezné, a másiknak a megyei múzeum rendezése, gyarapítása, néprajzi és népipari osztállyal való kibővítése lenne feladata, a harmadik időszaki képkiállítások körül buzgólkodna, híveket toborozva s piacot teremtve itt is a magyar művészet termékeinek. Akkor nem eshetne meg velünk az a szégyen, ami az Uránia ittlétekor megesett, hogy három, mind három képet tudtak eladni, két heti itt tartózkodás után. Nem megmosolyogni való lehetetlenség az, aminek a fenti sorokban halovány vázát adtuk, de elérhető valóság, csak küzdeni és dolgozni kell érte. Ha egyszerre nem is lehet mindent megteremteni, legalább célul tűzze ki maga elé a Bessenyei Kör művelés alá venni a kulturális élet mind e barázdáit s tervszerű és kitartó agitálással lásson hozzá a lelkek előkészítéséhez, az elmék és a zsebek megnyeréséhez. A fent vázolt célok eléréséhez nem hiányoznak se a szellemi, se az anyagi feltételek. A vármegye társadalma bőven rendelkezik az intelligentiának azzal a mennyiségével, az anyagi lehetőségnek és vagyoni erőnek azzal a mértékével, mely egy ilyen kulturális élet alapja lehet. Most persze ezek a tényezők szerte kallódnak és ernyednek. Nincs, ami egységbe fűzze s uj és uj feladatokat tűzve eléjük alkotó munkára szervezze őket. Micsoda más világ lenne erre fele, ha a Bessenyei-Kör hivatásának ismerné fel az erők ezt az organizációját is. E felismerés nélkül nem lesz apostola a kulturáltak, csak elegáns reprezentátora. Öltözve a nyugateurópai divat szerint, minden hónapban egyszer kiáll a nyilvánosság elé s hatás nélküli példákkal mutatja meg nekünk, hogy hol tart a kulturális élet, valahol messze nyugaton Mintha a misszionárius mozgó fényképekben mutatná be olykor-olykor a civilizált világot a maga szigetlakóinak, aztán elpakolná a masináját azzal a szent meggyőződéssel, hogy lendített egy alaposat. ott a szigetlakóknál az európai kultura így. . . - yl - f 8513 cd I „Hyiyidltk" tornája. Az én pályám. Keserű kenyér ez, végtelen keserű . . . De hát nem is tudom — miért volna édes ? Pedig sokan hiszik . — bár hiába mondják.— A jegyzői pálya volt, de már nem fényes. Mi is volna benne irigyelni való . . ? Hiszen annyi gazdát a világ sem látott. Mint ahányan teszik — és akarják folyton Vállainkra rakni az igát — a jármot! Széles e világon nincsen nemzet, ahol Úgy — és annyi törvényt gyártanának egyre . . . . . . Szisziphuszi munkát végzünk mi ezekkel. S mégsem birunk jutni soha fel a hegyre ! . . . . . . Nincs olyan rabszolga, — ki dolgozna annyit Mint hajnaltól-estig, a falu pennája! Mégis a jutalom úgy lent, — mint felülről: Kigyót-békát szórnak szüntelen reája . . . Látjuk, minden község helyi potentással rendelkezik, de hát ez még hagyján volna ! ? ... Ha ennyi van bajom ? . . . Isten látja lelkem, Ez a dalom mostan még csak nem is szólna ! De hát mit is kezdjem a sok felettessel? Hiszen annyin vannak, hogy szeri, — se száma : Kegyelmestől végig; — utolsó írnokig Mind jegyzőn lovagol, — és azt üti már ma. Főispán, alispán, — árvaszék — még hagyján. Fő, — és szolgabirák, s ezek gyakornoka . . . Törvényszék, — ügyészség, királyi bíróság És a ranglépcsőnek mindenféle foka. Csak ugy gyártják, — ontják a sok rendeletet, Hogy szegény jegyzőnek borsózik a háta ! . . .Hát még az adóügy?! No hát kérem szépen. Nem is tudja mi ez, — aki még nem látta! Itt van aztán kinban a falu pennája . . . . . . Kiveti, előír; főkönyveket készít, Adót hajt, zálogol; — árverez és szidják Amért falujának össze szedi pézit. Hát bizony furcsa ez! . . . Aki megválasztá, — És ki kenyeret ád egész életére Azokon mutassa hatalmát a jegyző : Ha számot tart a sok felettes kegyére?! Ha pedig nem így tesz ? ! Kirántják alóla A pokrócot úgy, hogy nyaka törik bele . . . Mehet aztán szépen családostól, — de már nem törődik többet soha — senki vele ! Bizony Peleskének volt, hires jegyzője. Hogyha látnád mostan a nótáriusokat .. . ! ... De jobb ha nem látod , mert bizonyra mondom. Sírnál rajtok, — értek igen-igen sokat ! — Ha pedig cipelni akarod a terhet ; S munkaerőt kértél, mint jó magam tettem?! Ejh! de hagyjuk, — hiszen magam is restellem, Hogy ily badarságra hajlandó l hettem Az lett rá a válasz , hallgassatok ide : „Oly kicsiny terület a község határa. — Hogy annak dolgait elvégezve könyen . Megért sok volna, két ilyen balgára ! Hát lehet, hogy igy van ! de már engedelmet . . Nem ért ahhoz az, — ki ezt igy referálta ! E bölcs határozat sem az én dolgomat. Sem a falum ügyét meg nem reperálta. De hát ha már igy van, — igy is jó, nem bánom . . . . . . Nem én követtem el, a végzetes hibát! Okosabb is lesz ha, ilykép minden jegyző Oda adja inkább nagyúrnak a fiát! I»«ó György. Néhány szó a „Nyiregyházavidéki kisvasutakról." Irta: Szesztay László. A mult évi deczember hó 29-én tartott törvényhatósági közgyűlésen a Nyírbátortól Kisvárdán át Dombrádig tervezett vasút tárgyalásánál Mezőssy Béla elitélő kritikát mondott a „Nyíregyházavidéki kisvasutakról”. Beszédje e részének veleje az, hogy „a kisvasutak tetszetős eszméje félrevezette a törvényhatóságot és a községeket. E testületek a vasút építési tőkéjéhez való hozzájárulásukat abban a reményben adták, hogy a vasút részvényeinek kamatozásra van kilátásuk. A kisvasút a beléje helyezett reményeknek nem felel meg, mert részvényei éppen ugy nem jövedelmeznek, mint más vasutak törzsrészvényei. A kedvezőtlen pénzügyi eredmény okát az elhibázott igazgatásban keresi, mert egy Szabolcs vármegyében épített vasutat Budapestről igazgatni nem lehet.* Válasz Magdolnának: Azzal vádolsz, hogy saját aprólékos házi dolgaim teljesen elvonnak a külvilággal való érintkezéstől és nem érek rá figyelemmel kísérni a korszellem haladását, nem foglalkozom a most annyira divatos feminizmus nagyratörő eszméivel, ami pedig minden nőnek, de különösen nekem, — miért éppen nekem? — első és szent kötelességem. Nem szeretek magamról, vagy nézeteimről beszélni, tudom hogy az én gondolkozásmódom nem időszerű, nem illik bele a mostani igények nagyszerű keretébe, de a te kedvedért — most az egyszer kivételt teszek, hogy meggyőzzelek vádad alaptalanságáról, megmutassam neked, hogy egy kis jóakarattal milyen szépen követheti az ember a világ haladását, eseményeit a csendes házi tűzhely mellől, anélkül, hogy valamit elmulasszon, vagy a házon kívül szerepeljen. Szerintem az én legszentebb kötelességem az uram és háztartásom gondos ellátása, csak hi ezzel rendben vagyok, következhet más. Ősanyámnak sejtelmük sem volt a nőkérdés szükségességéről, eszükbe sem jutott versenyezni a férfikkal, nem akartak hivatalokat viselni, szónokolni és egyenjogosultságot követelni a teremtés uraival, mégis művelt lelkű, mindenki által tiszteletben tartott asszonyok voltak. Én sem akarok egyéb lenni. Hiába mosolyogsz, egy pár kicsinylő mosoly nem riaszt vissza, hogy őszintén ki ne mondjam milyen kellemetlenül érint engem ez az egész feminista mozgalom az a vészes arányokat öltő téves rajongás, amely a hölgyvilág legnagyobb részét olyan lázasan foglalkoztatja, — hogy mindent elfelednek s még a legszentebbet is feláldozák miatta. Nem látják az örvényt, mely előttük tátong, nyitott szemekkel rohannak előre — s ha valami szerencsés véletlen gátat nem szab eléjük, nagyobb zavart fognak előidézni, mint aminő a kábel tornyában uralkodott.