Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-10 / 2. szám
£ * áfjfő y Vájhegyiára, 1909. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Etfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. XXI évfolyam, 2. száma. Vasárnap, január 16. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. Telefonszám: 139. SZÁM. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. " A nyilt téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 ^tagú betűvel szedett kétszeresen számít. Nemzeti restauráció. Az utolsó néhány év alatt több olyan jelszó támadt, mi több, vált szállóigévé a magyar társadalomban, mely nem szolgál egyetemleges nemzeti célokat. Nem volt egybefoglaló, hanem részleges nemzetrétegek avagy társadalmi körületek egyrészt politikai, másrészt erkölcsi avagy egyszerűen anyagi érdekeit irta lobogójára. Ezek közül a nemzetközi szocializmus szóra sem érdemes. Hiszen a legsajátságosabb, a legtermészetesebb emberi érzéseket tagadja; ő, aki állítása szerint az általános emberiért, az emberi szabadságért küzd . . . Jogot, politikai befolyást, sőt vezérkedést követel — és nem tiszteli a fennálló állami és társadalmi rendet, a mások meglévő, törvényesen szerzett jogait lábbal tiporja s a közügyek intézésében feltétlenül szükséges szellem színtáj és a politikai iskolázottság megszerzése helyett, melyhez csak hosszú tevékenység, törekvés, tanulás fáradságos munkája által lehet jutni, a szakszervezeteiben kiosztja a szereptlést"azután — — az utcán féktelenkedik. Egész eddigi munkája nem egyéb, mint kerékkötés. Sajtójának stílusa elrettentő, megalázó. Sőt a politikai evangéliuma, a nagy garral hirdetett népnek" igéjük sem egyéb, mint „Jogot a puszta szólam. Hiszen ezt a kétségen kívül szükséges, sőt már 1848. óta tényleg létező (hol voltak akkor a „nemzetköziek”!) népjogokat, ha meg nem volnának, nem a nemzetköziek módszere által és útján alkothatni meg. Az úgynevezett népjogok teljességének útja módja, feltétele: a jogok teljességére való érdemesség. Ehhez pedig nem az izgága fejetlenség, nem a felforgató, hatalmaskodó és erőszakoskodó hányavetiség, nem a szellemi műveletlenség és a politika mesterségének analfabétasága, még csak nem is a nemzet legkomolyabb ellenségeivel való szövetkezés juttat, hanem a nemzeti trikolor imádata, a kultúra, a megbízhatóság, az érdemesség. Több más, egyébként tiszteletreméltó társadalmi és erkölcsi kevületek zászlóbontását sem díszíti az egyetemlegesség, az általánosság. A teljes nemzeti egészet illető törekvések helyett elsősorban csakis a maguk, ismétlem: egyébként tiszteletre méltó eszméik, céljaik kultusza érvényesül. Még akkor is, amikor és amelyek egyébként a tiszta hazafiság és izzó nemzeti érzés dolgában előljárnak. magyar Ezek közül — már kiki a maga elé tűzött célhoz képest — midőn a tudományt, művészetet, poézist, a felebaráti szeretetet, egy-egy politikai pártfelfogást stb. stb. szolgál tudásával, buzgóságával, lelkesedésével, bár fontos nemzeti munkát foganatosít, de mégis elsősorban a maga sajátos törekvéseinek nézőpontja karakterizálja, sőt tölti meg tartalommal működését. Tehát nem lehet egyetemlegesen egybefoglaló. Sőt még akkor is, amikor a legnemesebb altruizmust hirdeti és foganatosítja a maga módján, a maga céljaihoz képest. Sokszor, sőt, ha az egyetemleges tekintetek, a hazai, a nemzeti közérzés nem mérsékelné, nem szabályozná tervét, temperamentumát, szenvedélyét, legtöbbször épen a nemes altruizmus, mint társadalmilag szintén nevezetes egybefoglaló érzelem ellen cselekednék. Azért a nemzeti nagyság érdekéből, melynek nélkülözhetetetlen alapja a nemzeti együttérzés és a nemzeti társadalmi egybeforradás, minden néven nevezendő köztevékenység első és fő célja legyen a magyar nemzeti restauráció; nyelvben, érzületben, szokásokban, törekvésekben, tudományban és művészetben. Elsősorban tehát mindenki nyelvi, felekezeti, politikai, felfogásbeli és társadalmi helyzetben különbségre való tekintet nélkül lelke teljes erejével a nemzeti célok szolgálatába álljon, minden törekvésére fényt, meleget a nemzeti szellem hintsen és sugározzon, mindenben első sorban és csakis magyar legyen. Így azután lehet buzgó, lelkes, tevékeny tagja különböző társadalmi vagy erkölcsi egyesületeknek, társulatoknak. Minden téren azt kell keresnünk és erősítenünk, ami egybefűzhet bennünket, még társadalmi és erkölcsi sajátos vonatkozásaink ellenére is, és mindent el kell kerülnünk, ami szétválaszthat bennünket, a széthúzó törekvéseknek ezen a szerencsétlen földjén. .. HU 1 Ó-év végén egy más világban. Paraguayból. Valahol a Föld túlsó felén nem is olyan régen, így éltem én le valamelyik esztendő utolsó napját. Közel Asunción fővároshoz, egyik apró falucskában Szilveszter napi búcsúra gyül a sokaság. Langyos a levegő, mert ép most hagyta abba a zápor, mégis jól beburkolózva merészkednek csak ki. A férfiak nyakában ott a poncsó (poncho), ez a többnyire kávészinü, középen félméteresen behasított négyszögletes takaró, melyen ha átbujtatják fejüket, festői ránczoktan hull le a vállról. Az asszonyok meg fejükbe szedik fekett kázsmir nagykendőjüket, a revószót (revozo) s ahogy egyik véget bal vállukra kerítik, vigyáznak, hogy véletlenül homlokukra csússzon egy fürt a hajókból. Valamennyien tisztelik az idegent, mégis könyökölve tolakodunk férjemmel, míg helyet kapunk a vasúton. Ez a kávédaráló kis masina virágfüzérrel, zászlóval ékesen szállítja a nagyközönséget. A kocsi székét egészen elfoglaló sűrű padsor jól megtömve, még a lépcsődeszkára is jut kiránduló. Mind benszülött paraguayi félvér. Az idegen, kit sora ide vet, ritkán globetrotter, többnyire pénzsóvár és üzletén kiül külön él a benszülöttől. Engem, mert elütök tőlük, eléggé megbámultak ezek a többnyire igen szép, de egyformán szép barna nők, akiknek minden váevokt a szökése?. Meg alig haladunk, egyik a másik után keresgéli elő kábeléből, balliszt otthonkája alól az öngyártotta szivart meg az elmaradhatlan viaszgyujtót. Egy férfi mellett az asszony pöfékel s némelyik alig tudja kis szájába erőltetni a vastag szivarrudat. Kábító, illatos dohányfül gomolyog A hogy előttem sivalkodni kezd egy három éves paraguayi caballero, anyja szivart nyom szájába, attól hallgat el. Bőven termi a dohányt a paraguayi televény, nincs rá monopolium, gyártják is nyakra főre. Minden kunyhó asszonya meztelen térdén kosárszámra készíti s ha kell, jó szóért is elvesztegeti. Jó, hogy szélen ülök, kárpótol az ózonillat, s vele együtt szirom be a sok új A kibékült nap nyurga árnyakat vet impressziót elé , pálmaerdő mellett haladunk, aztán vonatunk ligetnek sűrűsödött banánbokrokat hagyunk el. Csodaszépen formált narancsfákról messziről lekaczag az érett gyümölcs, s szinte kerítésnek nőtt a sínek mellé egy sor terpeszkedő citrombokor, sárgán rikit alja a lehullott gyümölcstől. Egy darabig folyó mentén haladunk, nagy kékségéről lekiabál a haragos zöld növényzet. Majd egy kilométeres területen tenyészik a vízi virágok csodája, a Viktória regia. Itt nem kell rívsegitő üvegház fejébe, buján tenyészik ezerszámra. Olyan az a rész, mintha vastündérak kikötője volna. Embert megbizó levelei természetes csónakot kínálnak, kagylószerü beleképzelem a pihenő nimfákat Majd megint erdők, mezők, közben egy-egy árvj. rincbe, szerény estancia (tanya), aztán domborodik a vidék és egy gyönyörüsépes >ia után mor"rkezü 1k. A primitív megállóhoz közel a templom. Köröskörül hatalmas térség, úgy sorakoznak túl rajta körbe a falu házai. A templom előtt óbégató koldusok lesik az alamiasnát. Ronccsá lett ujatlan emberek nyújtogatják felém ujjatlan kezöket, némelyik arczán csak helye van az orrnak s éktelen húsdarabbá nyomorodott fülök. Feltámad előttem a bibliai nyomorult Lázár. Ezeken a halál előre megkezdte oszlató munkáját. Leprások ezek, a bélpo'ileok, kiknek a baczillus-irtó tudomány még enyhülést sem adhat. Menekülök a templomba , majdnem üres. Imádkoznék egy mellékoltárnál, de egyszerre valami elcsépelt valezerbe kezd egy kisasszony s amúgy is csökken az áhítat, ahogy a czifra bársony bálruhás szöszke viaszfigurára nézek, akiben a Boldogasszonyt tisztelik a benszülöttek. Alig van bent asszony. A fiatalok kint hanczúroznak a napsugárban, a?, öregebbjét otthon hagytak mert úgy rejtegetiik a megvénüket, mint ahogy ezek a buja növésű bokrok takargatják levelük hullását. Egy gyepes térségnek lovasok sorakoznak, részén a lött gavallérok; az európai ruha mind Ben szüsz lestelen rajtuk. Jobban áll nekik a könnyű zubbony, gyűrött panama kalap, meg a pamelónak nevezett nyakukba kötött szines selyemkendő. Hosszú testű csinos paripájok csoda, hogy úgy nyargal ez ezüsttel pazarul kivert nehéz szarszám alatt. Piazep banda zeneszava mellett folyik a versengés; ki tudja apró lándzsával átdöfni a virágos kapuívekről lógó papirszalagot. Ha végre sikerül, követelőn harrj .biz. i iz — hogy volt. újra! A tulfOj ha-P ~ Mai nánuk jó oldal.