Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-10 / 2. szám

£ * áfjfő y V­ájh­egyiára, 1909. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Etfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. XXI évfolyam, 2. száma. Vasárnap, január 16. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. Telefon­szám: 139. SZÁM. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. " A nyilt­ téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 ^tagú betűvel szedett kétszeresen számít. Nemzeti restauráció. Az utolsó néhány év alatt több olyan jelszó támadt, mi több, vált szállóigévé a magyar társadalomban, mely nem szolgál egyetemleges nemzeti célokat. Nem volt egybefoglaló, hanem részleges­ nemzet­rétegek avagy társadalmi körületek egy­részt politikai, másrészt erkölcsi avagy egyszerűen anyagi érdekeit irta lobogójára. Ezek közül a nemzetközi szocializmus szóra sem érdemes. Hiszen a legsajátsá­gosabb, a legtermészetesebb emberi érzé­seket tagadja; ő, aki állítása szerint az általános emberiért, az emberi szabadsá­gért küzd . . . Jogot, politikai befolyást, sőt vezérkedést követel — és nem tiszteli a fennálló állami és társadalmi rendet, a mások meglévő, törvényesen szerzett jogait lábbal tiporja s a közügyek intézésében feltétlenül szükséges szellem színtáj és a politikai iskolázottság megszerzése helyett, melyhez csak hosszú tevékenység, törekvés, tanulás fáradságos munkája által lehet jutni, a szakszervezeteiben kiosztja a sze­r­eptl­ést"azután — — az utcán féktelen­kedik. Egész eddigi munkája nem egyéb, mint kerékkötés. Sajtójának stílusa elret­tentő, megalázó. Sőt a politikai evangé­liuma, a nagy garral hirdetett népnek" igéjük sem egyéb, mint „Jogot a puszta szólam. Hiszen ezt a kétségen kívül szükséges, sőt már 1848. óta tényleg létező (hol voltak akkor a „nemzetköziek”!) népjo­gokat, ha meg nem volnának, nem a nemzetköziek módszere által és útján al­kothatni meg. Az úgynevezett népjogok teljességének útja módja, feltétele: a jogok teljességére való érdemesség. Ehhez pedig nem az izgága fejetlenség, nem a felfor­gató, hatalmaskodó és erőszakoskodó hánya­vetiség, nem a szellemi műveletlenség és a politika mesterségének analfabétasága, még csak nem is a nemzet legkomolyabb ellenségeivel való szövetkezés juttat, hanem a nemzeti trikolor imádata, a kultúra, a megbízhatóság, az érdemesség. Több más, egyébként tiszteletreméltó társadalmi és erkölcsi kevületek zászló­bontását sem díszíti az egyetemlegesség, az általánosság. A teljes nemzeti egészet illető törekvések helyett elsősorban csakis a maguk, ismétlem: egyébként tiszteletre méltó eszméik, céljaik kultusza érvényesül. Még akkor is, amikor és amelyek egyéb­ként a tiszta hazafiság és izzó nemzeti érzés dolgában előljárnak. magyar Ezek közül — már kiki a maga elé tűzött cél­hoz képest — midőn a tudományt, mű­vészetet, poézist, a felebaráti szeretetet, egy-egy politikai pártfelfogást stb. stb. szolgál tudásával, buzgóságával, lelkese­désével, bár fontos nemzeti munkát foga­natosít, de mégis első­sorban a maga sajátos törekvéseinek nézőpontja karakteri­zálja, sőt tölti meg tartalommal működé­sét. Tehát nem lehet egyetemlegesen egybefoglaló.­­ Sőt még akkor is, amikor a legneme­sebb altruizmust hirdeti és foganatosítja a maga módján, a maga céljaihoz képest. Sokszor, sőt, ha az egyetemleges tekinte­tek, a hazai, a nemzeti közérzés nem mér­sékelné, nem szabályozná tervét, tempe­ramentumát, szenvedélyét, legtöbbször épen a nemes altruizmus, mint társadalmilag szintén nevezetes egybefoglaló érzelem ellen cselekednék. Azért a nemzeti nagyság érdekéből, melynek nélkülözhetetetlen alapja a nem­zeti együttérzés és a nemzeti társadalmi egybeforradás, minden néven nevezendő köztevékenység első és fő célja legyen a magyar nemzeti restauráció; nyelvben, érzületben, szokásokban, törekvésekben, tudományban és művészetben. Első­sorban tehát mindenki nyelvi, felekezeti, politikai, felfogásbeli és társa­dalmi helyzetben­ különbségre való tekintet nélkül lelke teljes erejével a nemzeti célok szolgálatába álljon, minden törekvésére fényt, meleget a nemzeti szellem hintsen és sugározzon, mindenben első sorban és csakis magyar legyen. Így azután lehet buzgó, lelkes, tevékeny tagja különböző társadalmi vagy erkölcsi egyesületeknek, társulatoknak. Minden téren azt kell keresnünk és erősítenünk, ami egybefűzhet bennünket, még társadalmi és erkölcsi sajátos vonat­kozásaink ellenére is, és mindent el kell kerülnünk, ami szétválaszthat bennünket, a széthúzó törekvéseknek ezen a szeren­csétlen földjén. .. HU­ 1 Ó-év végén egy más világban. Paraguayból. Valahol a Föld túlsó felén nem is olyan régen, így éltem­ én le valamelyik esztendő utolsó napját. Közel Asunción fővároshoz, egyik apró fa­lucskában Szilveszter napi búcsúra gyül a so­kaság. Langyos a levegő, mert ép most hagyta abba a zápor, mégis jól beburkolózva merész­kednek csak ki. A férfiak nyakában ott a poncsó (poncho), ez a többnyire kávészinü, középen félméteresen behasított négyszögletes takaró, melyen ha átbujtatják fejüket, festői ránczok­tan hull le a vállról. Az asszonyok meg fe­jükbe szedik fekett kázsmir nagykendőjüket, a revószót (revozo) s a­hogy egyik véget bal vál­lukra kerítik, vigyáznak, hogy véletlenül hom­lokukra csús­szon egy fürt a hajókból. Vala­mennyien tisztelik az idegent, mégis könyökölve tolakodunk férjemmel, míg helyet kapunk a vasúton. Ez a kávédaráló kis masina virágfüzérrel, zászlóval ékesen szállítja a nagyközönséget. A kocsi szék­ét egészen elfoglaló sűrű padsor jól megtömve, még a lépcsődeszkára is jut ki­ránduló. Mind benszülött paraguayi félvér. Az ide­gen, kit sor­a ide vet, ritkán globetrotter, több­nyire pénzsóvár és üzletén kiül külön él a benszülöttől. Engem, mert elütök tőlük, eléggé megbámultak ezek a többnyire igen szép, de egyformán szép barna nők, a­kiknek minden váevokt a szökése?. Meg alig­ haladunk, eg­yik a m­ásik után keresgéli elő kábeléből, balliszt otthonkája alól az öngyártotta szivart meg az elmaradhatlan viaszgyujtót. Egy férfi mellett az asszony pöfékel s némelyik alig tudja kis szá­jába erőltetni a vastag szivarrudat. Kábító, illatos dohányfü­l gomolyog A hogy előttem sivalkodni kezd egy három éves paraguayi caballero, anyja szivart nyom szájába, attól hallgat el. Bőven termi a dohányt a pa­raguayi televény, nincs rá monopolium, gyárt­ják is nyakra főre. Minden kunyhó asszonya meztelen térdén kosárszámra készíti s ha kell, jó szóért is elvesztegeti. Jó, hogy szélen ülök, kárpótol az ózonillat, s vele együtt szirom be a sok új A kibékült nap nyurga árnyakat vet impressziót­ elé , pálmaerdő mellett haladunk, aztán vonatunk liget­nek sűrűsödött banánbokrokat hagyunk el. Csodaszépen formált narancsfákról messziről lekaczag az érett gyümölcs, s szinte kerítésnek nőtt a sínek mellé egy sor terpeszkedő citrom­bokor, sárgán rikit alja a lehullott gyümölcstől. Egy darabig folyó mentén haladunk, nagy kék­ségéről lekiabál a haragos zöld növényzet. Majd egy kilométeres területen tenyészik a vízi virá­gok csodája, a Viktória regia. Itt nem kell rívsegitő üvegház fejébe, buján tenyészik ezer­számra. Olyan az a rész, mintha vastündérak kikötője volna. Embert megbizó levelei természetes csónakot kínálnak, kagylószerü belek­ép­zelem a pihenő nimfákat Majd megint erdők, mezők, közben egy-egy árvj. rincbe, szerény estancia (tanya), aztán domborodik a vidék és egy gyönyörüsépes >i­a után mor"rkezü­ 1­k. A primitív megállóhoz közel a templom. Köröskörül hatalmas térség, úgy sorakoznak túl rajta körbe a falu házai. A templom előtt óbégató koldusok lesik az alamiasnát. Ronc­csá lett ujatlan emberek nyújtogatják felém ujjatlan kezöket, némelyik arczán csak helye van az orrnak s éktelen húsdarabbá nyomorodott fülök. Feltámad előttem a bibliai nyomorult Lázár. Ezeken a halál előre megkezdte oszlató mun­káját. Leprások ezek, a bélpo'ile­ok, kiknek a baczillus-irtó tudomány még enyhülést sem adhat. Menekülök a templomba , majdnem üres. Imádkoznék egy mellékoltárnál, de egyszerre valami elcsépelt valezerbe kezd egy kisasszony s amúgy is csökken az áhítat, a­hogy a czifra bársony bál­ruhás szöszke viaszfigurára nézek, a­kiben a Boldogasszonyt tisztelik a benszülöt­tek. Alig van bent asszony. A fiatalok kint hanczúroznak a napsugárban, a?, öregebbjét otthon hagytak mert úgy rejtegetiik a megvé­nük­et, mint a­hogy ezek a buja növésű bok­rok takargatják levelük hullását. Egy gyepes térségnek lovasok sorakoznak, részén a lött gavallérok; az európai ruha mind Ben szü­sz leste­len rajtuk. Jobban áll nekik a könnyű zubbony, gyűrött panama kalap, meg a pam­elónak ne­vezett nyakukba kötött szines selyemkendő. Hosszú testű csinos paripájok csoda, hogy úgy nyargal ez ezüsttel pazarul kivert nehéz szarszám alatt. Piazep banda zeneszava mellett folyik a versengés; ki tudja apró lándzsával átdöfni a virágos kapuívekről lógó papirszala­­­­got. Ha végre sikerül, követelőn harrj .biz. i­ iz­ — hogy volt. újra! A tulfOj ha-P ~ Mai nánuk jó oldal.

Next