Nyírvidék, 1910 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1910-01-01 / 1. szám
Nyíregyháza, 1910, XXXI. évfolyam, 1. szám, szombat, január 1. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefonszám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt téri közlemények dija soronként 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fül., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Felhívás előfizetésre. E számával életének XXXI-ik évfolyamába lép a „Nyírvidék". Hosszú harminc esztendeje múlott el tehát annak, hogy a haladó kor életre szólította a „Nyírvidék"-et s harminc esztendeje annak, hogy e lap önzetlenül szolgálja Szabolcs vármegye s benne Nyíregyháza város közügyeit, egy pillanatra sem térve le arról az útról, melyen a tisztességes sajtónak haladnia kell. S bizonyára ennek köszönheti a „Nyírvidék", a vidéki lapok életében oly ritkán megnyilvánuló társadalmi támogatást, a közönség részéről évről-évre fokozódó erkölcsi és anyagi erősítést, amely lehetővé tette, hogy a „Nyírvidék" az ország egyik legterjedelmesebb vidéki lapjává erősödött, a legelsők között foglalva helyet a színvonal tekintetében is. Hogy ez így lehessen továbbra is, kérjük az új év küszöbén, hogy akik velünk voltak idáig is nehéz küzdelmeinkben, ne vonják meg tőlünk nagyrabecsült támogatásukat ezután sem. A magunk részéről ígérjük — s ez ígéretünk megtartására három évtizedes következetes, soha jobbrabalra nem hajló, a tisztesség útjáról soha egy vonalnyira le nem térő harminc éves idáig való munkásságunk bizonyára elég garancia — hogy amire a múltban törekedtünk, a jövőben is azon leszünk, hogy a „Nyírvidék" nemcsak ha tükre legyen közéletünknek, nemcsak igazi orgánuma a közvéleménynek, melyben minden tisztességes, személyeskedéstől ment vélemény helyt találjon, ha egyébként a közérdeket van hivatva szolgálni, hanem — teljes biztositékát adva ennek a „Nyírvidék" harminc esztendős szeplőtlen múltjában — ígérjük azt is, hogy sem hatalom, sem anyagi előnyök káprázata a „Nyírvidék"-et a becsületes sajtó idáig járt útjáról eltéríteni nem fogják. Kérjük Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város közönségének támogatását. A „NYÍRVIDÉK" szerkesztősége és kiadóhivatala. Újév. Idők végtelen a gének a forgatagában, itt ezen a földön, ezen a parányi részecskéjén a nagy mindenségnek, melyen mi is: emberek élünk — kacagva, a sirva, boldogan, boldogtalanul, előre törve a alázuhanva, ahol megrontjuk egymást és gyilkoljuk kincékért, rangért, fényért, hatalomért ; ahol nemzetek törnek egymásra s közös sírba temetkeznek : ahogy megfutja pályáját ez a csillag, a föld — a számadásnak a napja ez a pillanatnyi megállás, ó-esztendőnek uj esztendőre átfordulása ! Szükségünk van rá: embereknek, nemzeteknek és intézményeknek egyaránt hogy a lét végtelenségében megismétlődő időpontunk legyen — figyelmeztető erre a számadásra. A homokban rideg számok összeállításával és egybevetésével csinálják meg ezt a számadást. így tesz a kereskedő is A „tartozik” és „követel", a „bevétel" és „kiadás” rovat végeredményének a különbözeteiből kerül ki az eredmény. Egyszerű, közönséges munka ez ! De hol van az a főkönyv, amelynek feljegyzéseiből emberek és megtehessék ezt az elszámolást. nemzetek Lehet-e vajjon az 1909-dik esztendőről Magyarországon olyan zárszámadást csinálni, amelyben benne legyen, kimutatva, nemzeti fennállásunk erősségének ama nagy vesztesége, amelyet ebben az elmúlt esztendőben nemzeti jövendőnkben való hitünkben szenvedtünk. Legnagyobb és legbiztosabb — hiszen ezer éves funkciója tőkénben való ezt a rettenetes csorbulást, amely eddig — évsázadokon keresztül megőrizte és fenntartotta ezt a nemzetet a „megvirrad még valaha" reménységében! Hiszen még az sincs, senki, aki számon kérné ezt a rettenetes gazdálkodást, mintha csak vásárra kerültünk volna. Mert valóban odáig jutottunk, hogy ezer éves alkotmányunk ipy. piacr Ma még egyszer a világra jönnék. Irta: Szlaboczky Imre. Nincsen madár, hogy ne volna párja, Mely az ágon édes dallal várja ; Hogy ne rakna közös meleg fészket Felnevelni az uj nemzedéket. Nincsen virág, bár elrejtve állna Hogy rá méh, vagy pillangó ne szállna ; Vagy hogy érett epedő kelyhére Himporcsókkal szellő be ne térne. Nincsen csillag a kék magas égen Hogy egymás ne türesetené fényben ; Vagy ne óvná éltető herével, Ne ölelné vonzó erejével. Ha még egyszer a világra jönnék, Madár, virág avagy csillag lennék ; Párom akkor tudom felkeresne, Méh, szellő vagy napsugár szeretne. Idegen vizeken. Irta: Báró Babarczyné Jósa Jolán. Ahogy vártozn ők, hugy fölnjitsak néhány e'élfimikai emlelet rátéved nezésem a falra. Szelíden, cset Jerül terpeszledik ott egy világos vörösbirra állati bőr. Aligátor bőre. Ez az élettelen volt almi előhívja lelkemből elmúlt napok emlékét. Egyet most végig élek újra. Még itt a subtropikus Délimekikában is túlragyogés ez a nyáreleji reggel. Az Olympuson lehettek ilyenek a virradások. Itt én, a halandó is, büntetlenül élvezem, mert tudom, nem jön utána hosszú hónapok téli reggele, lámpagyújtásos rideg szürkülés penitenciája. Csónakot bérelünk és nekivágunk a Paraguay folyónak. Van hol kalandozni, itt Assuncion városnál is négy kilométer széles. Eleinte sok vizet járunk. Aztán bekerülünk apró zöld szigetek közé. Néhol benne nagy rikító lila folt, feután tenyésző vizi virágok. Nem számlált percek, talán félórák után elébünk úszik valami nagy növénytelep. Mint óriás zöld, fölhajlitott szélű tálak sorakoznak egymás mellé a Victoria regia levelei. Embersúly alatt sem billennének meg. Elvétve köztük elpirult nagy fehér virágok. Égboltozat a védője, nem megház és Isten a kertésze. Gyerekésszel tündérek kikötőjének néznénk. Nagyfokára túlsó partját érjük a folyónak. Mintha húznának magukhoz a százkarúhánák. Fölfutnak a fákra, onnan szaladnak le újra belekiváncsiskodni a viz tükrébe. Kiszállunk a sárga fövenyes parton. Én is elbavangolok. Még alig haladtam, közelemben megmozdul valami. Közel hozzám lomha sárga test birkózik a homokkal, igyekeznék a víz felé. Jézus, Máriám! Hiszen ez igazi alligátor, élőn, elevenen. Testet ölt a bakfiskori természetrajs magolások világa. Majd hogynem recitálom: „arcomk csonka orralaku." Erre emlékeztem, meg hogy két alsó foguk befogadására a felső állkapocsban mélyedés van. Ezt már nem akartam természetben megtapasztalni, egy kicsit hátráltam, de ő is „tülem" igyekezett. Hát ez atyafia a hires nílusi krokodilusnak ! És mégis, hogy menekül előlem, a szárazföldi úttól birodalmába, de a vizbe. Bátrabban megyek tovább. Kezdek önérzethez kapni és most már nem zavar, ahogy egyre-másra meglocscsan a viz a menekülőktől. Ahogy mondják, még a város közvetlen közelében is tanyáznak. (Később magam is láttam.) És aki nem sajnálja az itt méregdrága fegyvertölteléket, célba lövöldözheti szegény állatokat. Nehezen ölhető az alligátor, csak az agyat érő golyó a halált adó. A hivatásos vadász (aki Paraguayban többnyire tudós, kétségbeesett exisztencia vagy indián) inkább élve kerül pányvára. Még föl sem eszmél a lusta állat, már ott csavarog nyaka körül a lassú, a rabtartó nyakravaló. Hanem néha bikaerős az alligátor, ahogy egyik természetkutató elbeszéli. így akart egy délamerikai megkeríteni egy rendkívül nagy példányt. Rá is penderült a pányva, de a végén ott ragadt a pányvavető is. Aki, hogy biztosabb legyen a munkája, jól magára görcsölte a kötél végét. A vízben aztán mélységekben, átvonszolta magával az állat, ő pedig köveken hiába igyekezett az életlen machete-vel (vadászkés) átvágni a nedves kötelet. Végre a legválságosabb pillanatban (már ahogy ilyenkor szokás) jutott eszébe egy kis bicska, amelyik ott húzódott meg az övében. Délamerika kilencfajta alligátora közül háromféle él a Paraguay folyóban és mellékvizeiben. A fekete alligátor, a caiman nigra (Alligátor niger), a szemüveges (Alligátor sclerops) és a jacare (Alligátor kaimán latirostris.) Ez a két utóbbi vörösesbarna. Különben a délamerikai benszülött általában „dsakaré"nak mondja az alligátort és megkülönböztetésül szőke (rubia) és sötét (gnaza) dsakarét mond. Mai számunk 10 oldal.