Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

• nyíregyháza, 1911. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. fICRzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám­ára 20 fillér. XXXII. évfolyam, 27. szám, A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ­ TICü 6. Telefon­szám: 139. S2AM. Kéziratokat nem adunk vissza. vasárnap, július í Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyílt­ téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fül., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. . Gazdáink Kecskeméten, ,Hires város az alföldön Kecskemét". Ezt zengi népdalunk már elég hosszú idő óta s mégis mintha csak most látnánk be ennek oly teljes mértékben igaz voltát, — került végre ez évben sor arra, hogy a Magyar Gazdaszövetség évi nagy orszá­gos gazdagyűlését itt rendezte e hó 21-én.­­ E tekintetben nézetem szerint mulasztás történt, mert bár különböző czímen egyik-másik vidékünk, városunk szintén igényt tarthatott a gazdák össz­tömörülésének színhelyére, mégis ha a legfőbb szempontokat kellő mértékben értékeljük és illetve fölismerjük, úgy ezen városunk az a legelsők között, a­mely nemcsak a saját, de mindnyájunk közös érdekeiben erre rászolgált. Ennek legfé­nyesebb bizonyítéka a június 21-iki orszá­gos gazdagyűlés volt. Teljes mértékben elismerem a Magyar Gazdaszövetségnek megfontolt bölcs belá­tással és gazdasági törekvéseink érvénye­sülésére irányuló, fáradságot nem ismerő tevékenységét s egyben tevékenységének eredményeit; de viszont ezek mellett is lehetetlen figyelmen kívül hagyni ezen gazdagyűlés iránt úgy egész gazdatársa­dalmunk kicsinye mint nagyjának, — de általában gazdasági törekvéseink iránt rokonszenvező nagyjaink meleg érdeklő­dését. Mezőgazdaságunkat általában mind­inkább érzékenyen érintő actuális kérdések kétségtelenül — legnagyobb befolyást gya­koroltak a Kecskeméten részt vett gazdák számára ; de egyben elvitázhatlan az is, hogy magának a vendéglátó városnak régi jó híre, minden irányú kulturális fejlett­sége szintén nem csekély tényezője volt a gazdagyűlés impozáns voltának. A résztvevők számát talán a Gazda­szövetség hatalmas szervezete sem képes megállapítani, de azt hiszem, nem csaló­dom, ha a hivatalosan bejelentett részt­vevők számát 7—8000-re becsülöm. Igazolja e föltevésemet azon körülmény, hogy a városi népligetben felállított 4—5000 ember befogadására alkalmas óriási sátor már a jókor reggeli órákban megtelt a nagygyű­lésre jelentkezett, különböző jelvényekkel ellátott s az ország különböző vidékeiről érkezett tagokkal, míg a Budapest felől külön vonatokkal a notabilitásokkal érkező résztvevők közül már igen kevésnek jutott az a szerencse, hog­y a gazdagyűlés elő­adásait és tárgyalásait a fedett sátor alól hallhassák. Magának a nagygyűlésnek tárgyai: „Földbérlő szövetkezetek", „Birtokpolitika, telepítés, parczellázás", „Földt­ehermente­sítés" és .Kecskemét város gazdasági politikája", valamint ezen tárgyak előadói és a hozzá­szólók, Dr. Darányi Ignácz mint a Magyar Gazdaszövetség elnöke, Gr. Serényi Gr. Dessewffy Béla, földm. miniszterünk, Aurél, Gr. Apponyi Albert, Dr. M1ezőssy Béla, Bernáth István és Dr. Horváth Mihály egyaránt úgyannyira állandóan lekötve tartották a résztvevők figyelmét, hogy senki nagy fáradsággal megszerzett helyét a gyűlés berekesztéséig másnak átadni hajlandó nem volt. A gazdagyűlést a város adta közebéd követte, melyen a term­ékek számának megfelelően kellő elővigyázatból különféle körülmények és előintézkedések mindössze 4200-an vettünk részt. folyton Ebéd után felállított táblák jelezték az egyes tanulmány­csoportok gyülekező he­lyeit, amely csoportokban főként a távo­labbról érkezett vendégek vettek részt; egy része az állami földmives iskolába, másik része az állami Miklós-telepre, míg a harmadik csoport a Kecskeméti pincze­szövetkezet városi telepére indult. Ezen csoportokon kivül természetesen állandóan sok nézője volt a „Kis parlamentinek nevezhető városházának, a r. k. nagy­templomnak, a városi színháznak, villany­telepnek s általában többi nevezetességű és apró részleteinek. Vármegyénkből — beleértve várme­gyei gazdasági egyesületünk, Nyíregyháza városának és a Nyíregyházi Gazdaszövet­ség megjelent kiküldötteit — főként Demecser, Oros, Buj, Balsa, Timár közsé­geink kisgazdáival összesen 58-an vettünk részt.­­­ Egyesületünk a gazdagyűlést megelő­­zőleg ez iránt gazdaközönségünkhöz ki­­bocsátott felhívásával különösen kisgazdá­ink látkörének tágítását, tanulási vágyát­ kívánta fejleszteni és ez alkalom utjá­n hóember. i. Künn, a külváros egyik földszintes kis házá­ban az ablaknál ült egy leány és varrt. Egy szép és szomorú fiatal leány, aki néha néha olyanformán nézett ki az ablakon, mintha világ másik végére szeretne repülni az alacsony a házak és a magas hótenger fölött. Mert odakünn tél volt és a szűk utcákban olyan magasan állt a hó, hogy a világosság alig bírt bever­gődni a félig eltemetett ablakokon. Itt nem söpörte a havat senki, ide a főváros sem kül­dött embereket és kocsikat; ezen a környéken szegény emberek laktak, olyanok, akik nem értek rá azzal törődni, hogy jó idő van-e, vagy rossz ? A gyerekek örültek a hónak. Hatalmas hóembert építettek, éppen a szép leány ablaka elé, kövér, idomtalan hó­szörnyeteget. Nagy, gömbölyű fejet csináltak neki és amikor már keményre fagyott, lubickkal festettek a köze­pébe két ragyogó fekete szemet, kacskaringós és félelmetes szemöldököt, ugyanolyan bajuszt. Tömpe orra volt a hóembernek, a szájában krajcáros cserép-pipa, a hóna alatt egy rozzant söprű, a feje búbjára pedig ütött-kopott, borzas cilinder. így állt ott a hóember, mereven és bután, mulatságosan és egy kissé félelmetesen. A szép leány, ha kinézett az ablakon, nekelőtt a hóembert látta és gondolatai, minde­nme­lyek eddig szabadon kalandoztak a háztetők fölött, most beleütköztek a hóemberbe és meg­álltak a hóembernél. Ez a hóember most már mindennapos volt az életében. A hóember benézett az ablakon. Bambán, lélektelenül, egykedvűen és mégis szigorúan meredt a leányra. Ha látott , látta mindazt, ami a kis szobában történik. És ki tudja? Ahogy a leány messzire elkívánkozott ebből a szomorú világból, napsugaras és csábító ide­genbe, a hóember talán éppen olyan módon kívánkozott be a csöndes és szelíd kis szoba megnyugtató melegségébe. A szép leány és a a hóember farkasszemet néztek egymással. A hóember változatlan arccal, szigorúan, mintha arra vigyázna, hogy eleget dolgozik-e a szor­galmas fiatal leány ? A leány pedig nem tudta, nevessen-e, bosszankodjék-e azon, hogy ez a fehér és mozdulatlan silbak ott áll az ablaka alatt, mint valami hasztalanul reménykedő, kétségbeesett szerelmes. II. Eleinte utálta a hóembert. Megrázkódott, valahányszor a tekintete rá­tévedt a hó­szörnyetegre. — Juj, de csúnya, — mondotta és behunyta a szemét, hogy ne lássa­ magában Azonban megint kinyitotta és megint meg­nézte a hóembert. Ez némán és hűségesen állt ott, ádáz kitartással éjjel-nappal. Fekete lubick­szeme félelmetesen villogott, a bajusza fenye­getően kunkorodott fölfelé, elszántan, halál­megvetéssel tűrte a csikorgó hideget, a hóziva­tar paskolását. És csak nézett be az ablakon, bambán, lélektelenül és mégis szigorúan. Mintha csak azt akarta volna éreztetni a világgal és a fiatal leánnyal: — Itt állok, mert ideállítottak és köteles­ségem itt állni mindaddig, amíg el nem szólí­tanak innen. És ilyenkor a rozzant söprű csillogni és villogni kezdett a hóna alatt, mintha nem is söprű, hanem hatalmas kard, rettenetes lándzsa volna. — Van benne valami férfias, — egy reggel a leány. És rögtön hozzátette mondta — De azért mégis nagyon csúnya. Ezt azonban már sokkal halkabban mondta és inkább magának, sőt befelé a szobába. Talán azért, hogy a hóember meg ne hallja és meg ne sértődjék. III. Azontúl job­b indulattal kezelte a hóembert. — Nagyon csúnya, — elmélkedett magá­ban, koránt sem fenhangon, — nagyon csúnya, de azok közül az arcok közül való, amelyeket meg lehet szokni. És kezdte a hóembert megszokni. Szó sincs róla, ez a fiatal leány éppen olyan álmodozó volt, mint a többi tizennyolc­éves. És amikor kis fantáziájának szárnyakat adott, az huszárok és belügyminisztériumi fogal­mazók felé repült, nyírott bajuszú, lakkcipős, karcsú fiatalemberek felé, akik úgy táncolják a

Next