Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)
1911-07-02 / 27. szám
• nyíregyháza, 1911. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. fICRzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes számára 20 fillér. XXXII. évfolyam, 27. szám, A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ TICü 6. Telefonszám: 139. S2AM. Kéziratokat nem adunk vissza. vasárnap, július í Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyílt téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fül., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. . Gazdáink Kecskeméten, ,Hires város az alföldön Kecskemét". Ezt zengi népdalunk már elég hosszú idő óta s mégis mintha csak most látnánk be ennek oly teljes mértékben igaz voltát, — került végre ez évben sor arra, hogy a Magyar Gazdaszövetség évi nagy országos gazdagyűlését itt rendezte e hó 21-én. E tekintetben nézetem szerint mulasztás történt, mert bár különböző czímen egyik-másik vidékünk, városunk szintén igényt tarthatott a gazdák össztömörülésének színhelyére, mégis ha a legfőbb szempontokat kellő mértékben értékeljük és illetve fölismerjük, úgy ezen városunk az a legelsők között, amely nemcsak a saját, de mindnyájunk közös érdekeiben erre rászolgált. Ennek legfényesebb bizonyítéka a június 21-iki országos gazdagyűlés volt. Teljes mértékben elismerem a Magyar Gazdaszövetségnek megfontolt bölcs belátással és gazdasági törekvéseink érvényesülésére irányuló, fáradságot nem ismerő tevékenységét s egyben tevékenységének eredményeit; de viszont ezek mellett is lehetetlen figyelmen kívül hagyni ezen gazdagyűlés iránt úgy egész gazdatársadalmunk kicsinye mint nagyjának, — de általában gazdasági törekvéseink iránt rokonszenvező nagyjaink meleg érdeklődését. Mezőgazdaságunkat általában mindinkább érzékenyen érintő actuális kérdések kétségtelenül — legnagyobb befolyást gyakoroltak a Kecskeméten részt vett gazdák számára ; de egyben elvitázhatlan az is, hogy magának a vendéglátó városnak régi jó híre, minden irányú kulturális fejlettsége szintén nem csekély tényezője volt a gazdagyűlés impozáns voltának. A résztvevők számát talán a Gazdaszövetség hatalmas szervezete sem képes megállapítani, de azt hiszem, nem csalódom, ha a hivatalosan bejelentett résztvevők számát 7—8000-re becsülöm. Igazolja e föltevésemet azon körülmény, hogy a városi népligetben felállított 4—5000 ember befogadására alkalmas óriási sátor már a jókor reggeli órákban megtelt a nagygyűlésre jelentkezett, különböző jelvényekkel ellátott s az ország különböző vidékeiről érkezett tagokkal, míg a Budapest felől külön vonatokkal a notabilitásokkal érkező résztvevők közül már igen kevésnek jutott az a szerencse, hogy a gazdagyűlés előadásait és tárgyalásait a fedett sátor alól hallhassák. Magának a nagygyűlésnek tárgyai: „Földbérlő szövetkezetek", „Birtokpolitika, telepítés, parczellázás", „Földtehermentesítés" és .Kecskemét város gazdasági politikája", valamint ezen tárgyak előadói és a hozzászólók, Dr. Darányi Ignácz mint a Magyar Gazdaszövetség elnöke, Gr. Serényi Gr. Dessewffy Béla, földm. miniszterünk, Aurél, Gr. Apponyi Albert, Dr. M1ezőssy Béla, Bernáth István és Dr. Horváth Mihály egyaránt úgyannyira állandóan lekötve tartották a résztvevők figyelmét, hogy senki nagy fáradsággal megszerzett helyét a gyűlés berekesztéséig másnak átadni hajlandó nem volt. A gazdagyűlést a város adta közebéd követte, melyen a termékek számának megfelelően kellő elővigyázatból különféle körülmények és előintézkedések mindössze 4200-an vettünk részt. folyton Ebéd után felállított táblák jelezték az egyes tanulmánycsoportok gyülekező helyeit, amely csoportokban főként a távolabbról érkezett vendégek vettek részt; egy része az állami földmives iskolába, másik része az állami Miklós-telepre, míg a harmadik csoport a Kecskeméti pinczeszövetkezet városi telepére indult. Ezen csoportokon kivül természetesen állandóan sok nézője volt a „Kis parlamentinek nevezhető városházának, a r. k. nagytemplomnak, a városi színháznak, villanytelepnek s általában többi nevezetességű és apró részleteinek. Vármegyénkből — beleértve vármegyei gazdasági egyesületünk, Nyíregyháza városának és a Nyíregyházi Gazdaszövetség megjelent kiküldötteit — főként Demecser, Oros, Buj, Balsa, Timár községeink kisgazdáival összesen 58-an vettünk részt. Egyesületünk a gazdagyűlést megelőzőleg ez iránt gazdaközönségünkhöz kibocsátott felhívásával különösen kisgazdáink látkörének tágítását, tanulási vágyát kívánta fejleszteni és ez alkalom utján hóember. i. Künn, a külváros egyik földszintes kis házában az ablaknál ült egy leány és varrt. Egy szép és szomorú fiatal leány, aki néha néha olyanformán nézett ki az ablakon, mintha világ másik végére szeretne repülni az alacsony a házak és a magas hótenger fölött. Mert odakünn tél volt és a szűk utcákban olyan magasan állt a hó, hogy a világosság alig bírt bevergődni a félig eltemetett ablakokon. Itt nem söpörte a havat senki, ide a főváros sem küldött embereket és kocsikat; ezen a környéken szegény emberek laktak, olyanok, akik nem értek rá azzal törődni, hogy jó idő van-e, vagy rossz ? A gyerekek örültek a hónak. Hatalmas hóembert építettek, éppen a szép leány ablaka elé, kövér, idomtalan hószörnyeteget. Nagy, gömbölyű fejet csináltak neki és amikor már keményre fagyott, lubickkal festettek a közepébe két ragyogó fekete szemet, kacskaringós és félelmetes szemöldököt, ugyanolyan bajuszt. Tömpe orra volt a hóembernek, a szájában krajcáros cserép-pipa, a hóna alatt egy rozzant söprű, a feje búbjára pedig ütött-kopott, borzas cilinder. így állt ott a hóember, mereven és bután, mulatságosan és egy kissé félelmetesen. A szép leány, ha kinézett az ablakon, nekelőtt a hóembert látta és gondolatai, mindenmelyek eddig szabadon kalandoztak a háztetők fölött, most beleütköztek a hóemberbe és megálltak a hóembernél. Ez a hóember most már mindennapos volt az életében. A hóember benézett az ablakon. Bambán, lélektelenül, egykedvűen és mégis szigorúan meredt a leányra. Ha látott , látta mindazt, ami a kis szobában történik. És ki tudja? Ahogy a leány messzire elkívánkozott ebből a szomorú világból, napsugaras és csábító idegenbe, a hóember talán éppen olyan módon kívánkozott be a csöndes és szelíd kis szoba megnyugtató melegségébe. A szép leány és a a hóember farkasszemet néztek egymással. A hóember változatlan arccal, szigorúan, mintha arra vigyázna, hogy eleget dolgozik-e a szorgalmas fiatal leány ? A leány pedig nem tudta, nevessen-e, bosszankodjék-e azon, hogy ez a fehér és mozdulatlan silbak ott áll az ablaka alatt, mint valami hasztalanul reménykedő, kétségbeesett szerelmes. II. Eleinte utálta a hóembert. Megrázkódott, valahányszor a tekintete rátévedt a hószörnyetegre. — Juj, de csúnya, — mondotta és behunyta a szemét, hogy ne lássa magában Azonban megint kinyitotta és megint megnézte a hóembert. Ez némán és hűségesen állt ott, ádáz kitartással éjjel-nappal. Fekete lubickszeme félelmetesen villogott, a bajusza fenyegetően kunkorodott fölfelé, elszántan, halálmegvetéssel tűrte a csikorgó hideget, a hózivatar paskolását. És csak nézett be az ablakon, bambán, lélektelenül és mégis szigorúan. Mintha csak azt akarta volna éreztetni a világgal és a fiatal leánnyal: — Itt állok, mert ideállítottak és kötelességem itt állni mindaddig, amíg el nem szólítanak innen. És ilyenkor a rozzant söprű csillogni és villogni kezdett a hóna alatt, mintha nem is söprű, hanem hatalmas kard, rettenetes lándzsa volna. — Van benne valami férfias, — egy reggel a leány. És rögtön hozzátette mondta — De azért mégis nagyon csúnya. Ezt azonban már sokkal halkabban mondta és inkább magának, sőt befelé a szobába. Talán azért, hogy a hóember meg ne hallja és meg ne sértődjék. III. Azontúl jobb indulattal kezelte a hóembert. — Nagyon csúnya, — elmélkedett magában, koránt sem fenhangon, — nagyon csúnya, de azok közül az arcok közül való, amelyeket meg lehet szokni. És kezdte a hóembert megszokni. Szó sincs róla, ez a fiatal leány éppen olyan álmodozó volt, mint a többi tizennyolcéves. És amikor kis fantáziájának szárnyakat adott, az huszárok és belügyminisztériumi fogalmazók felé repült, nyírott bajuszú, lakkcipős, karcsú fiatalemberek felé, akik úgy táncolják a