Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-07 / 1. szám
Nyíregyháza, 1912. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. fifizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes számára 20 fillér. fillll. évfolyam, 1. szám. cím 74 Vasárnap, január 1 A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. Telefonszám: 139. SZÁM. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A tanítók. Decemberben anyagi helyzetük javitására a tanitóság országos gyűlést tartott Budapesten. Ma megállapitható, hogy csekély eredménnyel. — a követeléseket illetőleg. De igenis mérhetetlen nagy a két napon lefolyt gyűlések szervezeti értéke. Soha agitáció ily óriási tanitó tömeget összehozni nem volt képes és még soha tanitógyülés nem hozott a kormány hatalom politikájával annyira szembehelyezkedő határozatot, mint dec. 8 án. Az állami tanitók kimondották a kultursztrájkot nehezen vihető keresztül. Hiszen jól tudjuk, az a falusi tanító nemcsak lelkesedésből, hanem a remélhető anyagi javadalomért tanít analfabétákat, tart ismeretterjesztő felolvasásokat. Azt a pár koronát nehezen nélkülözi. De meg fogják ragadni az alkalmat, hogy minden egyesületből, amely csak pénzbe kerül, kilépjenek és amíg a fizetésük rendezve nincsen, semmi néven nevezendő célra nem gyűjtenek Érdekesebb az Orsz. Szövetség határozata, amely a népparlamentől, tehát az általános választói jogtól várja sorsa javulását. Ez is a jövő álma, amiből a ma tanítósága még nem haraphat. A jelen munkáját a bihariak által összehívott országos gyűlés határozta meg. A tanítóegyesületek megyénkénti szervezése, a fizetésjavítás kérdése legyen a tanítóság első dolga. Nincs is egyéb teendő. A megyei általános tanítóegyesület választmánya üljön össze, vonja be érdekkörébe a megye székhelyén lakó összes tanítókat, tanárokat. Keressék módját, miként lehetne a várost, a megyét, a sajtót a tanítók fizetése ügyében mozgósítani, hasznosítani. A társadalom minden rétege látja és érzi az idők változását. Alig akad ember, talán Tisza Isvánt kivéve, aki a tanítóság nyomorúságát ne ismerné és a fizetések javítását ne tartaná szükségesnek. Nem hihetjük, hogy ha megfelelő módját találják, a társadalom a tanítóság érdekében meg ne mozdulna. A kezdeményezés természetesen a tanítókat illeti meg. Szabolcs vármegye vasúti politikájához. A Nyírvidék egyik utolsó számában egy közlemény jelent meg Mezőssy Béla őméltósága tollából, melyben az illusztris szerző Szabolcsmegyi vasúti fejlődésével foglalkozva, bizonyos irányelveket állapít meg a jövőre nézve. Szabolcs megye közdolgainak irányításában őméltósága oly döntő sullyal bír, hogy hibának tartanám cikke egyes tévedéseit szó nélkül hagyni, s talán késő is volna ezekkel akkor foglalkozni, mikor esetleg már egy ezen irányelvekkel ellentétben álló vasutügyi kérvény lenne a törvényhatóság és az illetékes tényezők előtt. Ezért bármilyen komikusnak tartom, mentéktelen személyem kritizálja hogy az én jelméltóságának fejtegetéseit, teszem abban a reményben, hogy számosan lesznek a közdolgainkat irányító tényezők között, kik állításaimnak igazat adnak, s kik közvetlenül befolyásolhatják egyes nézeteinek megváltoztatására. őméltóságát ezek : A cikkében megállapított főbb irányelvek 1 Csak oly vonatot szabad támogatni, mely a forgalmat Nyíregyházához tereli. 2. Semmiféle kis vasutat nem szabad, hogy a vármegye közönsége támogasson. 3. Vicinális vasutak helyett kő utakat kell építeni lehetőleg mennél nagyobb terjedelemben. 4. Az útadó alap terhére nem szabad vasutakat segélyezni. Ezen elvek elsőjével nem kívánok hozni minthogy avval teljes mértékben foglalegyetértek. A többi 3. tételnek azonban mint mezőgazda a legteljesebb ellenkezőjét vallom, akár a személy akár a teherforgalom szempontjából állítom szembe a kisvasutakat a kőúttal. Az utóbbi években fellépett óriási drágulás a földárak és bérletek emelkedése arra kényszeritik a gazdát, hogy szakítva a régi traditiókkal az ugar müveléssel s a kalászosok egyoldalú termelésével, földjét oly miveléssel használja ki, melyből legtöbb hasznot lát. Országszerte redukálódott a kenyérmagvak termelése s e helyett egyes vármegyékben a tenyészállat és tej, másvármegyékben a gyümölcs, zöldség stb. stb. lett jobban kultiválva. Szabolcs vármegyében a kalászosok szintén redukálva lettek, s e helyett burgonya, cukorrépa, káposzta, cigonia termelés lendült fel rohamosan s teszi képessé a gazdát arra, hogy a nagyobb nagyobb kiadást kikeresse. Ezen haszonbért, s termelvények lebonyolításához semmi esetre sem kell, nem is a nehézkes és egyenes vonalakban nagy távolságokban megálló rendes vasút, hanem a kis Az obeliszk. Történt az örök városban Századok előtt, A pápák ősi otthonában Szt. Péter templom előtt. Megbízá Quintus pápa Fontana építészt. Diszitené becses műemlékkel A szent templom terét. „Épits Fontana! — te művész vagy — Műved a félvilág Csodálja majdan áhítattal Örök időkön át! Maradjon Quintusnak szent emléke Ha áldozatot hozott; Maradjon Fontanának neve Ha művészit alkotott!" A híres római építész kért, — s kapott húsz hajót, Hogy azzal szerezzen nagy művéhez Minden hozzávalót. Bejárta a görög partokat S körül Kis-Ázsiát; Egyiptom volt végső útja Hol műkincset talált. Talált egy műremek obeliszket Mit barbár népkezek, Négy hosszú ezred év után Le, — porba döntöttek. Fontana a műremekkel Haza megérkezék, Gyűlt a világ sok tájáról Bámész kíváncsi nép. Munkájában a néptömeg Meg ne zavarja, Kérte Quintust tiltaná meg Hogy egyse szólana. Erre a szent pápa kiadta Megmásithatlanul: „Bárki egy hitvány szót emel Feje a porba hull!" Úgy — vagy százezer vegyes nép Némán viselkedék, Lélekzetét visszafojtva nézi Faraók emlékét. — Forog a csiga, ébren a fék Feszülnek a kötelek, Pattog a kender, szorul az ék, A száztonnás kő már lebeg. „No még no még! — kiált a pallér Egy arasznyira még !" Szótalan megrendülve bámul Fontana és a nép. Nem ért még a világ Ily pánikot soha . . . „Vége ! vége ! — a kötél nem bírja !” Kiáltja Fontana. Eközben egy ifjú révész Vesz leheletet, Ordítja a munkás fülekbe : „Vizezd a kötelet!" Mint a villám — csap a mentő eszme Óh mily isteni kép — Miként locsolja a parázs kötelet Vizzel a munkás nép. A száraz kender viztől duzzadva Láthatóan dagad. A sok kötél a nedvességtől Újult erőre kap, művészi kivitelben készülnek lapunk nyomdájában. Nagy nyomtatón raktár. Emberi elmét összezavar Ily csodás müvelet. Miként emelé a nedves kötél Helyére a követ, olcsón felvétetnek. L