Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 54-78. szám)
1913-07-06 / 54. szám
1913. julius 6. Vasárnap . It |án és Szombaton este re 10 kor. Fél évre 5 kor., lér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbbj dletés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyílt-tér„ ként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, mijvábbi szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszereg Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS TÉR 10. SZÁM. Telefonszám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. XXXIV. évfolyam, 54. szám. VIR ¥ IDEXC. Kolosvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. fizetések rti^gujiszives stakaritása bekiTi{décé/)(ámnkhoz használásával. csatolt \ |s tanítóság. 1 ik gondolkozásának reflektorát, a Nyírveszem észre, hogy ívelés ügyepl is szivesen foglalkozik, fről tanuságH tesz a Mentő oktatás vezércikk is , melynek irója a tanítók Lbe óhajtja ez oktatást is letenni. A trójának meggyőző érvei nem szorogatásra s nem is e cél adta hamat, hanem az az érdekaellyel a társadalom intélyes organuma az is s tanitóság felé fordul, mikor a társadalom egéaz iskolát s nem érette, küzdött. De nem is csoda, csak a középkorban, hanem még napjainkban is, az egyves kertjének tekintik az is,anitó teljesen alárendelt szefel, a konzervativizmusban elfásultan, jivel nézi a progressiv társadalomsötétséggel folytatott elkeseredett mellyel ez az iskola céljait szol-De ami e dolognak lényegét képezi és érdekességet nyújt, ez az, hogy a tanítóság egy része mindennek dacára a társadalmat szidja lépten-nyomon, úgy a gyűléseken, mint a szaklapokban, hogy közönyös az iskola iránt. A Nyírvidék hasábjai is élénk bizonyságul szolgálnak, hogy ugy a közel, mint a régmúlt gyűlések szónokainak első vehemens támadása a társadalom felé irányult. Ez állítást igazolja a magyar tanítóság egyetemes orgánuma, a Néptanítók Lapja, mely f. év május 29-iki számában az Igazságszolgáltatás és nevelés c cikk bevezető soraiban ezeket írja : Sokszor panaszkodunk, hogy az iskolai munka azért nehéz, mert a társadalom magára hagyja vagy éppen gátolja. Ezt nem mindig úgy értjük, hogy szándékosan rontja a hatását, ámbár példa erre is van, hanem az a panaszunk, hogy nemtörődésével, más irányú példa mutatásával arra kényszeríti, hogy harcot folytassunk. Észre kell vennünk, hogy ez a helyzet — ha nagyon lassan is változni kezd. Egyesek kezdésére, de már hivatalos erővel folyik a gyermekvédelem. Íme tehát az állítás igazolást nyert, de a tények nem mutatják azt, hogy a tanítóság észrevette volna e változást, mert most is ugy jár, mint az a vak koldus, kinek szeméről levették a hályogott, továbbra is csukott szemmel járt és tovább koldult, mert ezt szokta meg s e szokás természetévé vált. A gyermekvédelem a csqk és társadalom közös nevelés mint ilyen, közös munt társadalom a tanítóságot eból nem hogy kizárná, haj ban a tanítóságot hívja fel s példa a helybeli patronázss határozata. Hogy még sík érzés, erre csak Szédethetünk : régen nyomjat bántott egek azon átki fogni egymást nem akartuk. A tanítónak, mint erkölcsi jóléte előmert vennie mindazon nem az emberiség szellemi művelődését, fejlődés dogabb jövőhöz vezeti^ adta és növelte speciál léttel kell szolgálnunk halom reformtörekvéseit essze, szivvel mai mindaddig, és hai migriliók születnek. Nem csak meggyőződésünk is — mert nyíl mel kell hogy nézzünk és vizsgá hogy a tanítóság jövője a halacsadalom kezében van s győzelme a mokrácia győzelmét jelenti. A tanítói e törekvése nem uj, mint a hogy sem, sem uj a nap alatt — a bölcs szavai szerint — nem pedig azért, mert a nevelés nagynevű hősei: Commenius, Pest tizenegy órakor . . . Irta: Bede Jób. II. Hárman játszottak. Fityaly, a főmérnök, estén át nyert, több partner már kidőlt ,s miután hárman maradtak még, silá nkadás. Megint nyert. Tízezer kobakjában. Nem vett vissza sem,a gyalogos kapitány ült a kapitánynak, de azért mondta:hogy egyedül tartsa, kapott rá, a főmérnökkapitány megnyerte Daát. Fityalynak nem ltorvos, Stein ült a koronával és most a tippen nyolcvan kor re ,az állatorvos és elmara, vélte a fsolygott savanyúan &ra van. Kapitány ur, Frára ' és nem akarod L'lelt mosolyogva Han-Napoleon megmondta már : „asszonyt várakoztatni annyi, mint csatát veszteni." Felkeltek. Az állatorvos a szomszéd olvasó szobába ment, valami helybeli lapot vett elő és olvasgatta a szükséges tudnivalókat, mikor lesz a jótékony bazár, mikor jön a színtársulat, hová utazik nyári pihenőre a főispán. Míg a kapitány a kardját csatolta, szólt főmérnök. — Az állatorvost hívnám. A feleségem szeretné, ha vendég is lenne. . . — Hisz én . . . — Te nem vagy vendég, kapitány úr. (Mintha gúnyos lenne a hangja.) Te otthon vagy nálunk. Te olyan unalmas vagy, mint én. Egy konyakot. Rudi! A kaszinó pincére egy konyakot hozott. Fityaly egy hajtásra megitta. — Még egyet. — Hozza az üveget. — folytatta a kapitány és aztán ő is ivott, többször sürün töltögette a poharakat, le is ültek az üveg mellé. — Hogyha, kérlek kapitány úr, nem akarod, hogy az állatorvos jöjjön, csak szólj. — Az egyenruhája zseniroz. A gallérja, a kardja. Egy tábornok. Nevetséges. Egy tábornok, aki a kehes lovat látja el recepttel, mielőtt a dögvész elvinné. — Kérlek, kapitány úr, akadémiát végzett, egyetemet is végzett mellékesen. Bemehet a minisztériumba, osztályvezető lehet belőle. Protekciója van. Az apja rokonságban van a miniszter birtokának bérlőjével. — Te vagy szólt a kapitány, házadban az úr, barátom — — Zongorázni tud, kérlek, kitűnően. És a feleségem szeret énekelni, ha akad jó kisérő. Versei jelennek meg Tibor álnévvel a nagy pesti illusztrált lapokban. Nem szédelgés. A Szalon Lap hozta az arcképet az álnevű aláírással. A feleségem meg akar ismerkedni vele. A kapitány egymásután még két pohár konyakot ivott: —Hát jól van, hívd meg. De valahogy figyelmeztesd, hogy civilben jöjjön. Mi előbb megyünk, ő késhetik félórát, feleséged érdekesebbnek fogja találni, ha késik. — És — nevetett a főmérnök, — hogy is mondta a te Napoleonod: asszonyt várakoztatni annyi, mint csatát veszteni. Nagy diplomata vagy te, kapitány ur. II. Gyönyörű nyári este volt. Rózsák, violák bomladoztak és haldokló leheletüket bele lehelték az est csendes levegőjébe. A piros szegfűk lázongtak. A veranda mellett a nagy tölgyek lombjai közt az aludni térő madara búcsúzó dala hallatszott. A lécajtó reteszét a kapitány félretolta, két férfi köhécselve haladt befelé a kavic után. Egy kis cselédleány szaladt elébük elvette az úr kalapját, botját. A kapitány n vált meg a kardjától, huszárosan csörget mert gyalogos volt.