Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-01-03 / 1. szám
Nyíregyháza, 1911 január 3. Vasárnap 60 e. A $2afeeÍ € Sármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szonHtor este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. , jóknak félár.. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI ÚT 9. SZÁM. Telefonszám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. XXXVI. évfolyam, 1. szám. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyílt tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Boldog uj esztidőt! Milyen banális, üres más volt ez a pár szó ezelőtt, amikor se csak a megszokás mondatta velünk, alkül, hogy valami komolyabb tartalmat isondoltunk volna hozzá! És ha gondoltunk is, az volt az egyéb, mint nagyobb cím, is jobb tekintély, nagyobb jövedelem ; ittt elkelt egy kis jobb termés, jobb szerese, jobb egészség is, általában véve azoan mégis inkább csak jelentéktelen , múló anyagi javak körül forgott. Ma ez a kívánság bizony emcsak az ajkról elröppenő szó, hane a sziv mélyéről fakadt sóhajtás is, al.ly szemünket az ég felé emeli s kezünk imára kulcsolja. Boldog uj esztendőt! > Volt-e valaha mélyebb és azabb okunk ennek óhajtására, mint más amikor nem kicsinyes egyéni érdekekről, hanem egész nemzetünk sorsáról van szó? S lehet-e más elgondolása edfe a boldogságnak, mint az, hogy fegyver! Icet diadal kisérje s az ádáz harcokat álsos béke kövesse ? ! Sokat kívánunk, mikor ezt kivá^ó; de szivünk szerint a legnagyobb j a békét is csak ugy óhajthatjuk, ha külelmünk diadalával állandóságát is biztatani tudjuk. Ehhez pedig elsősorban bíznunk kis erőnk megfeszítésének végsikerében n^ akkor is, ha ideig óráig akadályok állánk utunkba; támogatni pedig azzal kelltünket, hogy megteszünk mindent, ami történelmi jelentőségű nagy időkben a nemzeti becsület s a haza szebb jövőt megkövetel tőlünk! Boldog uj esztendőt! Az isteni gondviselés bizonyára igazságosan osztja jótéteményeit és csapásait s talán akkor áld meg a legjobban, amikor a legerősebben sujt le reánk. Hiszen a hadviselés iszonyatosságának mérges talajából szemünk láttára a legnemesebb és legszebb emberi erények is kisarjadoznak. Mennyivel nagyobb jogosultsága lehet bárkiénél a mi hitünknek, amelynek gyökere ügyünk igazsága, nemes hajtása határtalan lelkesedésünk s legszebb virága erőpróbánk méltósága! Van-e a világnak olyan nemzete, amely ezeknek az erényeknek bármelyikét illetőleg is fölvehetné velünk a versenyt?! A bibliai asszonyt megtartotta a hite; nekünk hitünket kell megtartanunk. Viszonyainkra vonatkoztatva ugy értelmezzük ezt, hogy különösen most nem szabad a minden cselekvést megbénító kishitűség bűnébe esnünk s még kevésbbé szabad másokat kishitüségbe ejtenünk vagy kishitüségükben megtartanunk. Boldog uj esztendőt! Igen, de ne csak kívánjuk ezt, hanem magunk is igyekezzünk hozzájárulni óhajtott megvalósulásához. Itt még a sok is kevés, a minden se sok ! Munkánkra van szükség ? Ne kíméljük erőnket, ne sajnáljuk a fáradtságot, mikor nemcsak hivatásszerű foglalkozásunkat kell űznünk, hanem a közérdek is számot tart erőnk javarészére. Tanács, segítség, ápolás dolgában mindennap új meg új feladatok állanak előttünk és senki sem mondhatja magáról, hogy nincs alkalma vagy képessége a munkából kivenni a maga részét. Vagyonunkat kívánja a hadviselés? Ne zárkózzunk el annak készséges felajánlásától, mig használhatunk vele, hiszen végeredményében magunknak használunk s jaj nekünk, ha adománymorzsáinkat áldozatnak tekintjük s még inkább, ha annak kívánjuk tekinteni, holott annál nagyobb mértékben biztosítjuk, mennél többet adunk belőle! Vérünket követeli a haza ? Ne tartsuk szerencsétlenségnek, ha érte kell ontanunk, akinek mindenünket köszönhetjük s akinek boldogsága nélkül maga az élet is nyomorúság lenne! Amit a büszke öntudat túláradásával kezdtünk, fiaink dicsőséges önfeláldozásával folytatnk s mindnyájunk cselekvő közreműködése nélkül be nem fejezhetünk : Isten egyelméből nemzeti jólét, dicsőség és éke fogja kormányozni ezt a szentáborát. Győzelem vagy halál: itt más válsztás nem lehet. Boldog uj esztendőt! A. A készlet. Szomjas Gusztáv. A hivatalos ármegállapítás uj helyzetet teremtett. Előre látható volt, hogy a speculatió a hatósági intézkedéssel szembe fog helyezkedni s a vérmes remények — az árak túlhajtása — most már nem teljesülhetett, a felelet rá az ország kiéheztetése. Ez ellen kétféle módon lehetne védekezni. A requilálás, vagyis a készletek kényszer útján, hatósági úton való megszerzése, vagy pedig egy radikális módszer, mely az árakat egy bizonyos időponttól kezdődőleg még alacsonyabban szabná meg. Sokan azt vitatják, hogy helyes a készletek védelme, mert ezzel takarékosságra serkentik a fogyasztót, ez azonban csak a teli gyomor philosophiája, az éhes ember hangosan követeli a kenyeret. Eltekintve attól, hogy a készletek visszatartása most már nemcsak hazafias szempontból ítélendő el; itt már veszedelemről van szó, az ország kiéheztetéséről. Arról kivánok tehát megemlékezni, hogyan állunk a készletek dolgában s hogyan lehetne meglévő kis készleteinkkel az uj termésig reusalni. Azt mindenki tudja, hogy 1913 ban az esőzés a termést tönkretette! Ha ebből a dohos, csiros, emberi táplálkozásra alkalmatlan készletből maradt is átmenetileg valami, úgy ezt a gazdák sietve forgalomba hozták, mert ezek a készletek a jobb minőségű idei termés mellett mint emberi táplálék csak mint alárendelt pótlék jöhettek számba. E szerint mult évről átjött búza vagy rozs készletről szó sem lehet. Az esős nyár, majd a reá következett hosszú száraz ősz és tél rendkívül kedvezőtlenül befolyásolta az 1914. évi termést. A talajt nem tudták a gazdák jól előkészíteni s rög közé, teljesen éretlen talajba szórták a csirás, csirázási energiájában sokat szenvedett magvakat s igy a vetések ritkán keltek s kellően meg nem bokrosodtak. A helyzet jellemzésére még megemlítem, hogy a leggazdagabb agyagos búzatermő alföldi vármegyékben a tél folyamán a mag csirába sem jött s csak a március végén megindult esőzésre kelt ki. Hozzá jött a májusi szárazság. A gyenge ellenálló képessgü búzán azután a rozsda elvégezte a teljes rombolást s az eredmény az lett, hogy az ország búzatermő vidékére alig termett meg a vetőmag. Az intensiv gazdaságok egy kis középtermést arattak, ami a jobb munka és szaktudás, a műtrágyázás eredménye volt, a homokon a talaj természete hozta magával, hogy az elvetett mag kikelt s igy tűrhető termést arattak, mig az intensiv és kedvezőbb csimáju Dunántúlreofilázi Cimentárúipar Részvét Szabolcsiármegye legrégibb Cementára és Műkőgyára Építési vállalat. Láchenyi-út 1. Sürgönyeim: Cementipar Nyíregyháza. Levélcím: „Postafiók 72." Kérjen ajánlatot: 285-50 Telefonszám 104. Pontos címre kérjük ügyelni.