Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)
1917-01-04 / 1. szám
Nyíregyháza, 1917. január 18. * Csütörtök Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedív: 3 K, Egyes számára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFONSZÁM 139. POSTACHEQUIE 28556. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetései árszabás szériát Szimuttatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések apra 60 f. A nyiltlér soronként 80. Apró hirdetések hl ttere 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. XXXVIII. évfolyam * 1. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. A mult számunkhoz csatolt postai befizetési lapok felhasználásával kérjük az előfizetéseket mielőbb beküldeni. iu Újévi szózat. Várjatok,bízzatok,munkálkodjatok: ez a szózat csendül föl lelkünkben az új esztendő kezdetén. Várjatok! S vájjon teszünk-e egyebet immár harmadfél év óta, mint, hogy várunk. türelemmel várunk? Várjuk a megnyugtató szót, amely elhallgattatja aggodalmunkat; várjuk az erős kart, amely minden kézből kicsavarja az öldöklő fegyvert, várjuk az egyetlen boldog valóságot, amelynek áldott béke a neve. És kimerülünk, eltikkadunk, megrokkanunk ebben az idegsorvasztó várakozásban. Mert könnyű a várakozás ott, ahol bizonyosra várunk, de végtelenül nehéz ott, ahol várakozásunk teljesülésének sem idejét, sem módját nem ismerjük. Tenni mégsem tehetünk ellene semmit: várjunk tehát béketűréssel tovább. Iátha ez az év hozza el a megváltó fordulatot, amely kárpótolni fog hosszú szenvedéseinkért!... Bízza lene esnünk, ' Boldog Isten, kétségbe kell a reménykedő bizakodás nem tartaná benntünk a lelket. Ez a legnagyobb erőforrásom, keserves megpróbáltatásunk idején, ez legértékesebb záloga a jövőbe vetett minden reményünknek. És hálát kell adnunk a gondviselésnek, hogy bizalmunk nem pusztában elhangzó íszó, nem porbaírt betű, hanem tényekkel igazolt jogos meggyőződéseivel mindennapi tapasztalat táplálja, napról-napra megújuló siker kevés nagyra. Hiszen számíthattunk-e valaha annyira, amennyit eddig is elértünk? És ha nem csü, ^edik,1 lehetetlenség-e elérnünk azt is, amire ma még nem számíthatunk? Mi akárkodtok! Hiába a várakozás, ha azon, amit vártok, magatok is nem fáradoztok; hiába a bizakodás, ha arra, amiben bíztok, minden erőtökkel nem törekesztek. A kezdet nekilendülését kitartó munkának kell követnie odakin 's idebenn egyaránt, hogy magunkhoz c hoz méltó eredményt érjün.hivatásunk! A félúton megálló küzdő többet kockáztat, mint az, aki neki se állott a küzdelemnek, nekünk is meg lehet fogynunk, talán meg is kell hajlanunk, de megtörnünk nem szabad soha! Csak egy fél évig győzze még várakozással a szenvedő, bizalommal a csik: gedő, kitartással a fáradozó, s megérjük az óhajtott kibontakozást a világ legiszonyatosabb háborújából. S mennél közelebb hozzuk magunkhoz az új esztendőben, annál inkább elmondhatják rólunk az egész világon, hogy egszolgáltuk és megérdemeltük fáradvástunk legnagyobb jutalmát: a békét! nyá Pont. A . •• jovo. ff Belementünk ismét egy uj esztendőbe. Vajon mit hoz nekünk ez az uj esztendő? Hát éppen semmit! Ezzel legyünk tisztába, hogy semmit se hoz, — mert nem hozhat. A föld forogni fog a nap körül, pontosan, mint évezredek óta csinálja, anélkül ,hogy az évezredekre figyelt volna. A nap is forog a naprendszerek forgatagában,a végtelenség megszabott körforgásában, anélkül, hogy a mi bolygónkon nyüzsgő frontokra és front mögötti nyüzsgésekrre figyelne. Ami rajtunk kívül él, mozog, hat, munkál. — egy növénygyökérben áramló nedvkeringés, vagy a csillagmiliárdok egymás körül keringése, — mind megy a maga utján, a jövő esztendőben is, anélkül, hogy a mi nagy bölcsességünkre, vagy kis bolondságainkra ügyet vetne. Sőt ami testünkben él, kering: — egy vércsepp atomjai, a beszívott levegő atomjai, az izmok, és idegek mozgást és érzést szállító hullámzása, ezek is végzik dolgaikat, mint eddig, ezer meg ezer éveken át elődeinkben, most pedig bennünk, nem ügyelve a mi okos találmányainkra és társadalmi berendezkedésünkre, — ha egy emberben, ha ezer emberben megakad is az életmozgás, talál az élet uj egyéneket, embert vagy nem embert, de az élet örvénylése fenn nem akad. Az uj esztendőben is ugy lesz, mint eddig. Mint Salamon bölcs király megállapította eképpen: "ami volt, az lesz; ami elmúlt, ismét visszajön és semmi uj dolog nincs a nap alatt.» Bizony, üres hiábavalóság tőlünk, akár az elmúlt esztendőre, akár a jövőre vetni valamit, — az idősüket is, vak is, minden mi bölcselkedésünkre, vagy kifogásainkra, boldogulásunkra, vagy pusztulásunkra, örömünkre, vagy bánatunkra". Azonban ez nem azt teszi, hogy tehát tegyüfiv ölbe kezünket, vagy menjünk a frontra ennivalóért. Bizony, nem azt teszi. Sőt azt teszi, hogy annál inkább nézzünk körül dolgaink során, tegyük fel a pápaszemet ... hogy annál inkább megláthassuk az összekötő fonalakat dolgaink között. Mert a dolgok mintegy zsinórra vannak fűzve velünk együtt, akárcsak a kislányok 'gyöngyfüzére s a dolgok összeköttetése szüli a hatásokat, mint a gyöngyök is 'hatás végett vannak a figyelő fejecskék alatt. Tehát figyelni kell és ez a figyelés lesz ránk nézve a legbiztosabb kiindulópont kétes jövőnk') ' a beható figyelem meghozza nekünk azt a bölcsességet, hogy mi emberek, iker.tt is, nemzetenként is, az egyetem ;'..:')zr>ásnak egyes darabjai vagyunk ,-ra ; ' < törekednünk, hogy többi mozgás lunk lehetőleg simán bonyolítsuk le és mozgásunkat. Annyival inkább embervitámban, embertársainkkal való viselkedésünkben, ne igyekezzünk holmi külön rai^osztályutakat csapni, mert ez mindnyá jU- nak ártalmára van és lesz örökkönöni; hanem kölcsöinös megértéssel ki-ki végezze dolgát ott, ahol van. Ami veszteséget okozott nemzetünknek s okoz még mindig ez a nagy háborgás, a nemzet egyetemére nézve mindaz helyrepótolható, sőt nyereségünk is lehet belőle tanúságaiban, ha e tanúságokat okosan felhasználjuk. De ha a nagy zivatar elmúltával visszatérünk a régi útra, akkor nem érdemeljük meg az életet. Halottaink megnyugosznak, szanaszét porladva a mindenütt nyugtot adó földben; nyomorékká lett ezreinkről gondoskodnunk kell; kik erőben hátramaradtak, vagy ezután jutnak munkaerőre, azoknak meg kell tanulni dolgozni, úgy, hogy ez a dolog közboldogulást és megnyugvást szerezzen. Hangsúlyozom, hogy tanulni kell emberi módon dolgozni, mert mindaddig csak állati módon dolgozunk, míg a dolog verejtékes fáradságot okoz. Az okos emberi munka legnagyobb gyönyörűség e földi világban. Egyénnek is, nemzetnek is. Ez adja és adhatja a jobb jövőt. Bízzunk csak a magunk lelki, testi erőiben, s ez az életnek nagy törvénye, így állította azt be az élet ura, Andrássy Kálmán. A cár és a béke. A béke megteremtésére törekvő őszinte hangok vegyülékébe, december 29-iki kelettel egy vad dörgedelem rémségének szövegét hozta el hozzánk Petrográdból a távíró drótja. A cár napi parancsa ez, a békéről. A napi parancs tartalma, hangja teljesen cári. Ha II. Miklós eddig egyszerű szürke alakja lett volna is a történelemnek, ha eddigi tettei nem emelték volna fel őt zsarnok elődeihez, úgy e napi paranccsal egyszerre felemelkedett volna a méltó helyre, mely a Romanovok között őt méltón megilleti. A történelem, melyben megörökítve maradnak az események tömkelegei, s amely az utókor kezein forog majd, tükre lesz ama férfiú jellemének, aki mester a képmutatásban, művész a történések magyarázásának hamis beállításában, pazarló az emberélet értékelésénél és aki álmodó a cári álmok megvalósítására való törekvésekben. A cár napi parancsa a történelem egyik legocsmányabb okmánya lészen. — Felséges irás a béke ellen. Akik a harctereken estek el, nem engedik, hogy a békére gondoljunk. — Szegény, szegény orosz emberek. Szegény, szegény jámbor lelkű, alázatos, megcsalt boldogtalanok, akiknek vére végig locsolta a csúnya föld porát a Kárpátoktól Lengyelországon át, az orosz földbe vájt utolsó védelmi állásig; kiknek sokaságából békésebb időkben kozák golyók, rendőr kardok elé oly nagyon sok került, kikből Szibéria kínbörtöneibe megszámlálhatatlan tömegek száműzettek — ti lettetek hát a mindenhatók!? Öh fölséges nép! Cár őfelsége elhullott véretekre, tö-