Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 48-72. szám)

1923-03-22 / 66. szám

1923. március 12. * ., A tavaszi német virágvásár. Képek a lipcsei nemzetközi mintakiállításról. A Nig&vftlftk «amára irta: Kováis Lajos. Leipzig, március 10. III. Három napig tartott az egész kiállítás fi­gyelmes átvizsgálása és megtekintése s mikor már mindennel kész voltam bementem a vá­rosba, hogy felkeressem a magyar kereske­dőket és gyárosokat. A Markt 16. meg­találtam. Már messziről lengett felém a ma­ is gyar nemzetiszinü lobogó az egyik ház ormá­ról. Az egyik üzlet nagy raktárhelyiségeit fog­lalták le inkább budapesti gyárosok, azonban volt közöttünk egy-két vidéki is. Bemegyek a magyar »stand«-ba. Nagyon kevés a közön­ség. Csak itt-ott lézeng egy-egy kíváncsi ér­deklődő. Először nem árulom el magam, hogy én is magyar vagyok. Semmi valamire való olyan áruk nincsenek, amelyek Magyaror­szág jelenlegi iparát megközelíthetőleg is be­mutatnák. Semmi, ami versenyképességünket bizonyos szempontból feltüntetné. Inkább eladni jöttek ide pesti kereskedők mint iparcikkel versenyezni. Egyedül az árukat, Új­pesti Betonáru és Téglagyár finom kerámiai osztályából voltak kiállítva kőépitő szekré­nyek és mozaik játékok, amely minden érdek­lődőt megállított és a finom ízléses kivitelű gyermekjáték szerekből különösen a hollan­diai kereskedők igen örömmel rendeltek meg nagyobb kvantumokat. Maga a direktor és tulajdonos Tomola Frigyes vegyész­mérnök volt kint. Kérdem tőle németül : »Magyaror­szág még ilyet is tud előállítani ?« Csodál­kozva néz rám szemüvege mögül. »Uram — mondá — Magyarország mindent elő tud ál­lítani, ami neki szükséges«. Ez tetszett nekem Legalább ilyenképpen versenyezzen a magyar gyáros. Tovább mentem­. Egy asztalon feltűnő masszív és csinos kivitelben különböző szer­számok vannak. Több német mérnök állja körül. Nagyot bámulok. Hát a többi magyar gyárosok nem jönnek ki, akik joggal és biz­ton versenyezhetnek egyes iparcikkekkel itt egy szerszámgyáros, akit otthon még nem­­ is annyira ismernek, kijön, kihozza gyártmá­nyait Magyarországból külföldre és képes sorba állani a német szerszámokkal. Ki lehet az ? Megnézem a tábláját. Karl Wiesner — Werkengindustrie A. O. Budapest. Egy szerény szavú fiatalember képviseli a céget,, nem is igen dicsőíti a produktumokat. De nem­ is kell. Mindenki, aki megnézi, elismeréssel van a kis kézi fúrógépek, reszelők, acélfúrók és metszőollók iránt. Szóba állok egy német kollegával, aki éppen egy reszelőt tart a kezé­ben. Próbálom húzni: »Nem éppen kiváló« — mondom. »Ahh« — mordul rám (ez annyit jelent németeknél mint nálunk pl. »ugyan kérem menjen az ördögbe, hogyan mondhat ilyet<<.) Egyszóval a kis reszelő igen jó rek­lám volt a magyar iparról. A Magyar Fém- és Lámpaárugyár R. T. és a Pécsi Zsolnai Agyag­ipar R. T. érdemel említést még, akik inkább arra fordítottak gondot ami a tulajdonké­peni célja volt az idei tavaszi Leipziger Messe­nek. Ko­váts Lajos. A Korona bérletét Papp Lajos kapta meg. Nyíregyháza, március 20. A Nyírvi­dék tudósítójától. A tegnapi képviselőtestületi­lésen nagy érdeklődés kísérte a közgyű­ Korona szálló bérbeadásának kérdését. A képvi­selőtestület tagjai kevés kivétellel, mint egy ember foglaltak állást az eddigi bér­lő, Papp Lajos mellett, akinek működése a legszebb elismerést nyerte abban az egy­öntetű állásfoglalásban és meleg szimpá­tiában, amellyel ügyét a város képviselőtes­tülete felkarolta. A közgyűlésen dr. Szent­pétery Endre h. pénzügyi tanácsnok is­mertette a szabadkézből való folyamán a városhoz érkezett bérbeadás ajánlato­kat. A Nyukosz és Karikó aszódi vendég­lői írásban jelentették be az ajánlattól való visszalépésüket, úgy, hogy a szak­osztályoknak, a tanácsnak, illetve a kép­viselőtestületnek két ajánlattevő között, a 250 mázsa gabona évi bért ajánló Papp Lajos és a legutóbb 315 mázsát ajánló Hilinger Miksa székesfehérvári vendég­lős között kellett választania. A szakosztá­lyok és a tanács mindenoldalú mérlege­lés után az anyagi és erkölcsi garancia tekintetében egyaránt versenyen kívül ál­ló Papp Lajos mellett döntöttek s a Ko­ronának az ő részére való 10 évi bérbe­adását javasolták a képviselőtestületnek is. Lovas Kovács János és a vele tartó né­hány gazda a felhangzó igen nyomós ér­vekkel szemben sem akartak mást látni, mint a 250 és a 315 mázsa közötti 65 má­zsa különbözetet és Lovas Kovács a kép­viselőtestületben Hilinger mellett emelt szót. A képviselőtestületet azonban nem tévesztette meg a látszólagos materiális előny s a felszólalók, Bogár Lajos, dr. Jármy Béla, Szalay Béla, a gazdák közül Bánszky András, majd Barta Sándor és Pisszer János minden oldalról megvilá­g­ították azokat az előnyöket, amelyek Papp La­OS bérlete mellett szóltak és sú­lyosabban estek latba 65 mázsa búzánál is. Dr. Szitka Sándor módosító javaslatával szemben, amely így szólott, hogy adja oda a képviselőtestület 10 évre Papp La­josnak a Koronát, de úgy, hogy­ három év múlva élhessen a béremelés­­ jogával, dr. Murányi László érvelése arról győzte meg a képviselőtestületet, hogy a ban való bérfizetés feleslegessé teszi búza­az újabb bérmegállapítást, annyival is in­kább, mert abban az esetben, ha a búza ára időközben lesülyedne, a bérlet a szer­­ződés szerint nem lehet kevesebb, mint a békebeli bér kétszerese. "Nem talált visszhangra Kovács András (Jánosbokor) sem, aki 290 mázsa bérért adta volna oda a Koronát Pappnak. A felszólalások után az elnöklő polgármester névszerinti sza­vazást rendelt el. A képviselők közül 97-en a szakosztályi, illetve tanácsi javas­lat mellett, 18-an ellene szavaztak, egy­ képviselő nem élt a szavazás jogával. E szerint a képviselőtestület 78 szótöbbség­gel Papp Lajosnak adta bérbe a Koronát évi 250 mázsa búzáért 10 esztendőre. Tavaszi divatharisnyák az összes cipőszinekben. Selyem, fátyol, lór, fildekó és mouslin minőségekben óriási vá­lasztékban. Férfi divatharisnyák és zoknik. Gyermek zoknik és patentharisnyák minden színben és nagyságban. J­uftgária cipőáruhásban Nyíregyháza, Zrínyi Ilona­ utca 5. szám. Interurbán telefon 195. „Vörös ördög" egy óceánjáró fedélzetén Egy angol lapból vesszük át az alábbi kedves esetet, amely az United States Lines egyik kivándorló hajóján játszódott le : — Az óceánjárókon — írja az angol lap — tudvalévően az a szokás, hogy az étkezések előtt félórával kürtjellel figyelmeztetik az uta­sokat az étkezéshez való átöltözködésre. Ezt a szokást követik természetesen az United­ States Lines kivándorló hajóin is, melyek kö­zül az egyik a legutóbbi útján nagyobb ló­szállítmányt is vitt. A szállítmányra felügyelő személyzetnek feltűnt, hogy az egyik ló élén­ken reagál a kürt­jelekre és furcsa mozdula­tokkal igyekszik szabadulni boxjából. megmagyarázhatatlan jelenség híre szájról­ A szájra járt, már az utasok is tudtak róla, vég­re is több unatkozó utasnak megengedte kapitány, aki maga is kíváncsi volt a muziká­­­lis hajlandóságú lóra, hogy a hajó alsó ré­szébe expedíciót indítsanak. A legközelebbi kürtjel elhangzása előtt az utasok a kapitán­­nyal élükön lementek a hajóba és várták a ló csodálatos muzikalitásának megnyilvánulá­sát. Alighogy az ebédre hívó kürtjel elhang­zott a törődöttnek látszó ló, mintha villamos ütés érte volna, toporzékolni kezdett és rug­kapálódzott, amennyire kötőféke engedte. — Közönséges cirkusz ló ! — mondotta unottan az egyik utas a szentenciát, de egy kivándorló egy gyűrött arcú fáradt amerikás magyar tört angolsággal fölényesen legyintve kezével igazította helyre a megállapítást: — Huszár ló az, nem cirkusz­ ló, megis­merem a feje állásáról ! — Huszár ló ? — ismételték az angolok. — A magyar »vörös ördögök« lova ? — Én is avvóttam. — mondta a magyar s csak most mék vissza nyóc kis év után újra Amerikába, otthon úgysincs hely már abba a körülnyirbált országba ! Az utasok csoportosan körül­állták az öreg népfölkelőt, akitől azt kívánták, mutassa be a huszáros bravúrokat, sőt hogy az egyik utas felajánlotta, hogy huszár ruhát készíttet neki a hajón, ha egyszer hajlandó bemutatni egy igazi magyar huszárt a fedél­zeten. A magyar ráállt az üzletre és hajó­szabója két napig az utasításai szerint egy tökéletes huszárruhán dolgozott. Amikor a ruha elkészült, az óceánjáró második emeleti tágas korridorján lezajlott a lovasmutatvány, melynek befejezése után egy amerikai millio­mosnő lovászának akarta megfogadni huszárt. Fejedelmi honoráriumot ígért neki, a ha egyetlen kikötését teljesiti és huszárruhá­ban látja el a szolgálatot. A magyar egy da­rabig hímzett-hámzott, mindenféle ürüggyel kibújni igyekezett a válasz alól, majd végre is kereken kijelentette : — Nem lehet a kérem, hogy maskara­ként huszárruhában szolgáljak, amikor ebbe a ruhába harctéren voltam. De még ha nem lehetek huszárja ezután Magyarországnak, akkor más huszárja se leszek. A hajó utasai Amerikába megérkezve a kimustrált huszárlovat megvették lovasának, a volt magyar »vörös ördögnek«. (K. E. K.) H­HHMSiUHHMHH • Glück Jenő" bútoráruházában | Nyíregyháza, Vay Ádám­ utca 8. sz. alatt e­gy mélyen leszállított áron vásárolhat­ó modern háló, ebédlő stb. beren- 5 jgj 434-38 dezést és különféle bútorokat. ^ S KBHHHHMMHHH Drakula halála

Next