Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)
1929-08-20 / 188. szám
6 JSIIKERVIDÉK. Testápolási Egészség „Ovidius a „tsonka ffilu barom"-mal teszi egy sorba a kopasz fejet" Szemelvények K. Mátyás István 1787-ben megjelent orvosi diaeteticájából A »Nyírvidék« munkatársától. A napilapok hirdetései között búvárkodni ráérő ember, ha statisztikát akarna készíteni a hirdetési reklámok mineműségéről, bizonyára meglepődéssel látná, hogy a hajhullás elleni szerek reklámjai elegáns és vezérszerepet töltenek be. Ki ne ismerné: »Nincs többé szopasz fej«, vagy »Hajhullást biztosan gyógyít ez vagy az a titkos összeállítású szer«. »Én, Csillag Anna« stb. hirdetéseket? Ezen a ma embere nem csak nem ütközik meg, de ha nem is vallja be, sokszor veszi igénybe e varázslatos szereket és próbálkozik meg a sokat igérő kenőcsökkel és folyadékokkal. S ha keservesen látja, hogy amúgy is ritka szép hiának hullása nem áll meg és a borbélyraffinéria nagy művészete se tudja már úgy elrendezni, hogy észre ne vegyék a fogyatékos hajzatát, inkább egészen kopaszra nyíratja le és a napsugaraknak természetes gyógymódja hívének fogja magát vallani és ez alá rejti hiúságát. Semmi új nincs a nap alatt. A hajhullás nemcsak a mai emberek betegsége, ami miatt a lapok kozmetikai rovatának főtémájául szolgálnak, de így volt ez már a legrégibb időben is. A napokban Bökényi Dániel a Szabolcsi Tanító főszerkesztője, ki nagy barátja a régi könyveknek, egy 1/87-ből való orvosi könyvet mutatott nekem. Franciaországban már megmozdulnak a földalatti erők, Európában új áramlatok kezdenek lábra kapni , és Erdélyben ekkor jelenik meg ez az orvosi munka, amelynek egyik fejezete a haj ápolásával és betegségeivel foglalkozik. A históriai és nyomdatechnikai szempontból is érdekes könyv az akkori sajátságos régies írásmóddal tárgyalja hat kötetben az egészség megvédését. Cime: Ó és Új Diaetetica az az az Életnek és egészségnek fenn-tartására és gyámolgatására Istentől adatott nevezetesebb Természeti Eszközöknek a' szerint való elé-számlálása, a' mint azokra reákaptak, és eleitől fogva mindez ideig magok károkra vagy hasznokra vélek éltek az emberek. Mellyben Hat darabokra intezve a' maga ember Diaeteticájának Első Darabját bővebben bí-magyarázta, ésjsok ide tartozó régi Szokásokkal és jeles Történetekkel meg-világosította, 's egyszersmind a' Természetnek Szentséges hellyeire is sok hellyeken a' jeget meg törte ; úgy hogy, ennyi részben, e' munka Természet' Historiaja, gyanánt is szolgálhasson. K. Mátyus István. M. D Nemes küküllő és Maros székből egyesült Vármegyék R. jPnysicusa. A derék és tudós fizikus végigvezet az akkori egészségügyi ismereteken, különösen a »hideg és meleg tér ártalmáról« értekezik bőven. Egy kicsit ma már nehézkes olvasmány, mert az s betűt német s-el írja és f-nek is lehet olvasni. Itt foglalkozik a hajjal és ennek betegségeivel. Előbb történet pillantást ad a legrégibb kortól kezdve. Hogy milyen szorgalmas adatgyűjtő volt, bizonyítja az a sok idézet és citátum, melyet az ókori és középkori ismert szerzők műveiből vesz át. A történeti rész után a süveg és kalap fontosságára hívja fel a figyelmet, végül a kopaszságról szól. Az emberi főnek befedése nem illik annak méltóságához. »A partusokon, sidókon és persákon kívül más népek nem igen szokták, maga a természet annak felsőbb részeit, vastag tömött hajjal befedezte.« A régi nagy hősöket mindenütt mezítelen fővel ábrázolták, de mint Suetonius feljegyzi Julius Caesar kopaszságát az által leplezte, hogy állandóan babérkoszorut hordott, mellyel galliai győzelmeiért övezték fel. Később a süveg kezdett általánossá válni és a rómaiak "a rabszolgaságból felszabadítottaknak a szabadságoknak beiktató jeléül és tzimeréük fehér süveget nyomtak a fejébe. A süveg volt a nemesi rangnak a jele. A megyei fizikus szerint a süveg alakja is fontossággal bír. Luciánus a garamantákról írja, hogy strucctojásokat vágtak ketté és a felét használták süveg gyanánt. A zsidók, doktorok , római és rög papok hordtak ilyen kerek alakot. Az abbesziniai szerecsenek oly nagy karimájú kalapot viseltek hogy tiz ember alábújhatott volna. Igy végig megy a tatár süvegtől kezdve a magyar kalpagig és ezeknek hosszú leirása után tér rá a haj tárgyalására. Az »asszonyi nemnek« tömöttebb és hosszabb haja szokott lenni, mint a férfiaknak, mert »miszekutánna a' Vénus gyakorlásához serényen hozzáfognak, sokan a fejek elein és tetejin meg kopaszulnak, a'melly semmi más állatba nem tapasztalhatók.« Az őszülést a sok bánatnak, félelemnek és »ki nem gázolható« terhes gondoknak tulajdonítja. Felsorolja hosszan a különböző színű hajat, de hogy »mitől legyenek ezek, nints ember a' ki voltaképen kimagyarázhassa.« Muzeo Diocletiani, Róma Irta: MARCONNAY TIBOR Kívül szekerek zörögnek, fagylaltot árul egy fürge kéz, virágot vásárol a szerelmes ifjú ráhajló asszonyának, zeng a szökőkút medencéjében az ezüst tallér s befut a nápolyi gyorsvonat. De fölöttem füstös és íves mennyezettel a néhai kegyetlen császár fürdőjének óriás falai ölelik muzeummá halottak márvány s bronzszobrainak szomorú légióját. Mégsem szomorúság csarnoka ez: a föltámadásé, mert nem hal meg soha, mit a művészet márványba vésett s víg madarak is csicsergik kurta és halhatatlan énekeiket, nyílt ablakon száll a dal, harsog a színek paradicsomi kürtje. Tollait fürdeti a kis sereg porlepte ciprusok ágai közt, szinte békésen fordul el a kígyófürtű Medusa Addormeritata s nagyképű hajdaniak kopasz fején gúnyosan szikrázik a nap. Innen a kertbe megyek, az ápolt, furcsa utakra, melyek a szobrok erdejében kanyarognak, akantuszlevelű csonkaoszlopok tövén, a fényben, a zümmögő gyepen hangtalan siklanak a gyíkocskák, smaragd testtel, hajlékonyan. Csudás torzók térdelnek felejthetetlenül, istennők fehér karja világos jázmin és rózsák és Íriszek bokraiban a kékselyem ég alatt boldogító titkokat susognak a ciprusok sudarai, s a négyszögletű falakon túl a város figyelmeztet, hogy mégsem körülzárt szigete ez a múltnak, édesen profán és álmatag zaja csattan. A balga költő, régi magam, titkok rossz ismerője talán azt mondaná: halál találkozik itt meg az élet, de ma már látom: élet vagytok mind a ketten s egyenlő szeretettel fogadom tajtékos hullámaitokat magamba. A halál galériája is életté szökken bennem s a halál jegyében látom a pillanat hivalkodó ágálását: egyenlő szeretettel fogadlak benneteket magamba, múlt és jelen, próza és poézis, mint deltát a tenger. Intézeti fehérneműek paplanok, vászonneműek, törülközők harisnyák, zsebkendők. Előírásos sötétkék szövetek leányok részére, fiúszövetek nagy választékban legolcsóbb áron szerezhetők be UNGÁR LIPÓT áruházában Nyíregyháza, Luther utca 4. 4985-5 1929. augusztus 20. A kopaszságot mindenütt nagyon szégyenlik — jegyzi fel a bőbeszédű nemes doktor. Bocharius a megnyesett fánál is rútabbnak mondja. Ovidius »a tsonka fülü barommal teszi egy sorba a kopasz fejet.« Az udvari hízelgésugyan megpróbálkozott a kopaszság dicsőítésével és egy IX. századbeli költő a francia király kopaszságának megörökítésére háromszáz C betűvel kezdődött verssel hízelgett, a kopaszság ennek dacára sem tudott elterjedni. Sokan ezért álhajat viseltek. Első volt (Aelianus)Agathocles, szicíliai tyrannus, ki vendéghajat hordott. Görögül ennek neve »péniké« franciául »partique« és ebből lett a paróka. A haj lenyíratását sokáig szörgyennek tartották. Egyszer egy 1460 körül uralkodó burgundiai hercegnek bőrbaja támadt, miért is az orvosok a haját lenyíratták. Az ország nagyon jót mulatott az akkor szokatlan, kopasz uralkodón. Egy pár fej le is gurult emiatt a tulajdonosa nyakáról, de ,mvel az egész országot nem lehetett kivégeztetni, azt a rendeletet adta ki az elmés herceg, hogy minden burgundi köteles a haját lenyíratni! Ez lett most már az uralkodó divat és lassankint elterjedt a belgák és franciák között is. Ekkor emelkedtek a borbélyok nagy udvari tisztségekre. A németek már a régi korban is igyekeztek az exportot emelni. Ovidius szerelmi verseiben dalt zeng a sáfrányszínü hajról, amelyet Németországból szereztek be. A hajfestés is divatba jött, állítólag Medea volt az első, ki haját színesre festette. A szakállviselésről is bőven elmélkedik. Már Aristoteles megírja, hogy a »szakállat a férfija ékességére és méltóságára adatott«. Diogenes azt mondja: »ő szakállat azért viselne, nehogy magát férfifjunak lenni és felejtené« és ha találkozott egy csupasz álluval igy szóllott: »Talám szégyelled, hogy a Természet férjfinek, nem aszszonynak teremtett.«< A régi korban oly nagy volt a szakáll becsülete, hogy a philosophusokét még érinteni is bün volt. Még a középkorban is nagy becsülete volt a szakállnak. Frigyes király törvénye szerint, ha valakinek a szakállát meghúzták, a sérelmesnek 10, a bírónak 20 librát kell fizetni. Később azután a szakáll kezdte elveszíteni nagy tiszteletét. Plutarchus szerint már Nagy Sándor a katonáinak levágatta a szakállát, mert az ellenség könnyen beleragadhatott. A római császárok pénzein csak Hadrianus szerepel szakállasam A csupasz áll divatja fellendíti a borbélyipart. Állítólag csak P. Ticinius konzul Róma alapításának 454-ik esztendejében telepített le először borbélyt Rómában, Vergilius pedig azt bizonyítgatja, hogy a beretválás feltalálása Abantes nevéhez fűződik. Dionysius tyrranus félvén a borbélytól a saját leányaival borotváltatja arcát. Ezek voltak igy tehát az első nőborbélyok. Végül keserves szavakban fakad ki Küküllővármegye tudósa, hogy sajnos a szakállviselet nem akar új életre kelni. Mit szólnak. Mátyás a mai divathoz ? Dr. Kovács László — A nagyvárosok kemény gránitkövezetén testünket korai elfáradástól Palma cipősarokkal óvhatjuk meg. Minden lépésünk oly ruganyossá válik, hogy ezzel agytestünknek, mint idegeinknek jóleső érzést okozunk.