Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-20 / 188. szám

6 JSIIKERVIDÉK. Testápolás­­i Egészség „Ovidius a „tsonka ffilu barom"-mal teszi egy sorba a kopasz fejet" Szemelvények K. Mátyás István 1787-ben megjelent orvosi diaeteticájából A »Nyírvidék« munkatársától. A napilapok hirdetései között búvárkodni ráérő ember, ha sta­tisztikát akarna készíteni a hir­detési reklámok mineműségéről, bi­zonyára meglepődéssel látná, hogy a hajhullás elleni szerek reklámjai elegáns és vezérszerepet töltenek be. Ki ne ismerné: »Nincs többé szopasz fej«, vagy »Hajhullást biz­tosan gyógyít ez vagy az a titkos összeállítású szer«. »Én, Csillag Anna« stb. hirdetéseket? Ezen a ma embere nem csak nem ütközik meg, de ha nem is vallja be, sokszor veszi igénybe e varázslatos szereket és próbál­kozik meg a sokat igérő kenőcsök­kel és folyadékokkal. S ha keser­vesen látja, hogy amúgy is ritka szép hiának hullása nem áll meg és a borbélyraffinéria nagy művé­szete se tudja már úgy elrendezni, hogy észre ne vegyék a fogyatékos hajzatát, inkább egészen kopaszra nyíratja le és a napsugaraknak ter­mészetes gyógymódja hívének fog­ja magát vallani és ez alá rejti hiúságát. Semmi új nincs a nap alatt. A hajhullás nemcsak a mai embe­rek betegsége, ami miatt a lapok kozmetikai rovatának főtémájául szolgálnak, de így volt ez már a legrégibb időben is. A napokban Bökényi Dániel a Szabolcsi Tanító főszerkesztője, ki nagy barátja a régi könyveknek, egy 1/87-ből való orvosi könyvet mutatott nekem. Franciaországban már megmozdulnak a földalatti erők, Európában új áramlatok kez­denek lábra kapni , és Erdélyben ekkor jelenik meg ez az orvosi mun­ka, amelynek egyik fejezete a haj ápolásával és betegségeivel fog­lalkozik. A históriai és nyomdatechnikai szempontból is érdekes könyv az akkori sajátságos régies írásmód­dal tárgyalja hat kötetben az egészség megvédését. Cime: Ó és Új Diaetetica az az az Életnek és egészségnek fenn-tartására és gyámolgatására Istentől adatott nevezetesebb Természeti Esz­közöknek a' szerint való elé-szám­lálása, a' mint azokra reákaptak, és eleitől fogva mindez ideig magok károkra vagy hasznokra vélek éltek az emberek. Mellyben Hat darabokra intezve a' maga em­ber Diaeteticájának Első Darabját bővebben bí-magyarázta, ésjsok ide tartozó régi Szokásokkal és jeles Történetekkel meg-világosította, 's egyszer­smind a' Természetnek Szentséges hellyeire is sok hellyeken a' jeget meg törte ; úgy hogy, ennyi részben, e' munka Természet' Historiaja, gyanánt is szolgálhasson. K. Mátyus István. M. D Nemes küküllő és Maros székből egyesült Vármegyék R. jPnysicusa. A derék és tudós­­ fizikus végig­vezet az akkori egészségügyi is­mereteken, különösen a »hideg és meleg tér ártalmáról« értekezik bő­ven. Egy kicsit ma már nehézkes olvasmány, mert az s betűt német s-el­­ írja és f-nek is lehet olvasni. Itt foglalkozik a hajjal és ennek betegségeivel. Előbb történet­ pil­lantást ad a legrégibb kortól kezd­ve. Hogy milyen szorgalmas adat­gyűjtő volt, bizonyítja az a sok idézet és citátum, melyet az ókori és középkori ismert szerzők mű­veiből vesz át. A történeti rész után a süveg és kalap fontossá­gára hívja fel a figyelmet, végül a kopaszságról szól. Az emberi főnek befedése nem illik annak méltóságához. »A par­tusokon, sidókon és persákon kí­vül más népek nem igen szokták, maga a természet annak felsőbb részeit, vastag tömött hajjal be­fedezte.« A régi nagy hősöket mindenütt mezítelen fővel ábrázolták, de mint Suetonius feljegyzi Julius Caesar kopaszságát az által lep­lezte, hogy állandóan babérkoszo­rut hordott, mellyel galliai győ­zelmeiért övezték fel. Később a süveg kezdett álta­lánossá válni és a rómaiak "a rab­szolgaságból felszabadítottaknak a­­ szabadságoknak be­iktató jeléül és tzimeréük fehér süveget nyom­tak a fejébe. A süveg volt a ne­mesi rangnak a jele. A megyei fizikus szerint a süveg alakja is fontossággal bír. Luciá­nus a garamantákról írja, hogy strucctojásokat vágtak ketté és a felét használták süveg gyanánt. A zsidók, doktorok , római és rög papok hordtak ilyen kerek ala­kot. Az abbesziniai szerecsenek oly nagy karimájú kalapot viseltek hogy tiz ember alábújhatott volna. Igy végig megy a tatár süvegtől kezdve a magyar kalpagig és ezeknek hosszú leirása után tér rá a haj tárgyalására. Az »asszonyi nemnek« tömöt­tebb és hosszabb haja szokott len­ni, mint a férfiaknak, mert »mi­szekutánna a' Vénus gyakorlásához serényen hozzáfognak, sokan a fe­jek elein és tetejin meg­ kopaszul­nak, a'­melly semmi más állatba nem tapasztalhatók.« Az őszülést a sok bánatnak, félelemnek és »ki nem gázolható« terhes gondoknak tulajdonítja. Felsorolja hosszan a különböző színű hajat, de hogy »mitől legyenek ezek, nints ember a' ki voltaképen kimagyarázhassa.« Muzeo Diocletiani, Róma Irta: MARCONNAY TIBOR Kívül szekerek zörögnek, fagylaltot árul egy fürge kéz, virágot vásárol a szerelmes ifjú ráhajló asszonyának, zeng a szökőkút medencéjében az ezüst tallér s befut a nápolyi­­ gyorsvonat. De fölöttem füstös és íves mennyezettel a néhai kegyetlen császár fürdőjének óriás falai­ ölelik muzeummá halottak márvány s bronzszobrainak szomorú légióját. Mégsem szomorúság csarnoka ez: a föltámadásé, mert nem hal meg soha, mit a művészet márványba vésett s víg madarak is csicsergik kurta és halhatatlan énekeiket, nyílt ablakon száll a dal, harsog a színek paradicsomi kürtje. Tollait fürdeti a kis sereg porlepte ciprusok ágai közt, szinte békésen fordul el a kígyófürtű Medusa Addormeritata s nagyképű hajdaniak kopasz fején gúnyosan szikrázik a nap.­­ Innen a kertbe megyek, az ápolt, furcsa utakra, melyek a szobrok erdejében kanyarognak, akantuszlevelű csonkaoszlopok tövén, a fényben, a zümmögő gyepen hangtalan siklanak a gyíkocskák, smaragd testtel, hajlékonyan. Csudás torzók térdelnek felejthetetlenül, istennők fehér karja világos jázmin és rózsák­­ és Íriszek bokraiban a kékselyem ég alatt boldogító titkokat susognak a ciprusok sudarai, s a négyszögletű falakon túl a város figyelmeztet, hogy mégsem körülzárt szigete ez a múltnak, édesen profán és álmatag zaja csattan. A balga költő, régi magam, titkok rossz ismerője talán azt mondaná: halál találkozik itt meg az élet, de ma már látom: élet vagytok mind a ketten s egyenlő szeretettel fogadom tajtékos hullámaitokat magamba. A halál galériája is életté szökken bennem s a halál jegyében látom a pillanat hivalkodó ágálását: egyenlő szeretettel fogadlak benneteket magamba, múlt és jelen, próza és poézis, mint deltát a tenger. Intézeti fehérneműek paplanok, vászonneműek, törülközők harisnyák, zsebkendők. Előírásos sötétkék szövetek leányok részére, fiúszövetek nagy választékban legolcsóbb áron szerezhetők be UNGÁR LIPÓT áruházában Nyíregyháza, Luther utca 4. 4985-5 1929. augusztus 20. A kopaszságot mindenütt na­gyon szégyenlik — jegyzi fel a bőbeszédű nemes doktor. Bochar­ius a megnyesett fánál is rútabb­nak mondja. Ovidius »a tsonka fülü barommal teszi egy sorba a kopasz fejet.« Az udvari hízelgés­ugyan megpróbálkozott a kopasz­ság dicsőítésével és egy IX. szá­zadbeli költő a francia király ko­paszságának megörökítésére há­romszáz C betűvel kezdődött vers­sel hízelgett, a kopaszság ennek dacára sem tudott elterjedni. Sokan ezért álhajat viseltek. Első volt (Aelianus)­­Agathocles, szicíliai tyrannus, ki vendéghajat hordott. Görögül ennek neve »pé­niké« franciául »partique« és eb­ből lett a paróka. A haj lenyíratását sokáig ször­gyennek tartották. Egyszer egy 1460 körül uralkodó burgundiai hercegnek bőrbaja támadt, miért is az orvosok a haját lenyíratták. Az ország nagyon jót mulatott az akkor szokatlan, kopasz ural­kodón. Egy pár fej le is gurult emiatt a tulajdonosa nyakáról, de ,mvel az egész országot nem le­hetett kivégeztetni, azt a rende­letet adta ki az elmés herceg, hogy minden burgundi köteles a haját lenyíratni! Ez lett most már az uralkodó divat és lassankint el­terjedt a belgák és franciák között is. Ekkor emelkedtek a borbélyok nagy udvari tisztségekre. A németek már a régi korban is igyekeztek az exportot emel­ni. Ovidius szerelmi verseiben dalt zeng a sáfrányszínü hajról, ame­lyet Németországból­ szereztek be. A hajfestés is divatba jött, állí­tólag Medea volt az első, ki ha­ját színesre festette. A szakállviselésről is bőven el­mélkedik. Már Aristoteles megírja, hogy a »szakállat a férfija ékes­ségére és méltóságára adatott«. Diogenes azt mondja: »ő szakállat azért viselne, nehogy magát férf­ifjunak lenni és­ felejtené« és ha találkozott egy csupasz álluval igy szóllott: »Talám szégyelled, hogy a Természet férjfinek, nem asz­szonynak teremtett.«< A régi kor­ban oly nagy volt a szakáll be­csülete, hogy a philosophusokét még érinteni is bün volt. Még a középkorban is nagy becsülete volt a szakállnak. Frigyes király törvénye szerint, ha valakinek a szakállát meghúzták, a sérelmes­nek 10, a bírónak 20 librát kell fizetni. Később azután a szakáll kezd­te elveszíteni nagy tiszteletét. Plu­tarchus szerint már Nagy Sándor a katonáinak levágatta a szakál­lát, mert az ellenség könnyen be­leragadhatott­. A római császárok pénzein csak Hadrianus szerepel szakállasam A csupasz áll divat­ja fellendíti a borbélyipart. Állító­lag csak P. Ticinius konzul­­ Róma alapításának 454-ik esztendejében telepített le először borbélyt Ró­mában, Vergilius pedig azt bizo­nyítgatja, hogy a beretválás fel­találása Abantes nevéhez fűződik. Dionysius tyrranus félvén a bor­bélytól a saját leányaival­­ borotvál­tatja arcát. Ezek voltak igy tehát az első nőborbélyok. Végül keserves szavakban fa­kad ki Küküllővármegye tudósa, hogy sajnos a szakállviselet nem akar új életre kelni. Mit szólna­k. Mátyás a mai di­vathoz ? Dr. Kovács László — A nagyvárosok kemény grá­nitkövezetén testünket korai el­fáradástól Palma cipősarokkal óv­hatjuk meg. Minden lépésünk oly ruganyossá válik, hogy ezzel agy­testünknek, mint idegeinknek jól­eső érzést okozunk.

Next