Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
Nyíregyháza, 1930. junius 1. * Vasárnap dal. évfolyam, 123. sz. Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 250 P. Negyedévre 750 P. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20 °/« engedmény POLITIKAI NAPILAP Alapította : JOBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja: 139. Postcheque 29558 Javul az export Irta: Havas Jenő A gazdasági válság nyomasztó napjaiban a sokféle jogosult — nem ritkán, azonban bátran elmondhatjuk, jogosulatlan, vagy legalább is túlhajtott — panasz közepette, igazán örvendetes jelenség exportunk állandó fejlődése, áprilisban kivitelünk 73 millió, behozatalunk 74 millió pengő áru volt, importtöbbletünk, tehát mindössze 1 millió pengő. Ezzel szemben a múlt év áprilisában kivitelünk 32 millió pengővel maradt alatta a behozott áruk értékének. Még kedvezőbb képet mutat külkereskedelmi mérlegünk, ha az esztendőnek négy első hónapját állítjuk szembe a mult esztendő ugyanezen időszakának idevágó számadataival. 1930. január-április havában behozatalunk 20 millió pengővel kevesebbet tesz ki, mint kivitelünk. Ezzel szemben a mult esztendő négy első hónapjában exportunk közel 100 millióval maradt alatta a behozott áruk értékének. Gazdasági életünk ilyképpen, 100 milliós passzívum helyett most egy 20 milliós aktív kereskedelmi saldót produkál. A fejlődésnek ez az iránya valóban, megnyugtatónak, kedvezőnek mondható, az exporttöbblet ugyanis azt bizonyítja, hogy nem élünk erőnkön felül, ami ellenben, még nem egyértelmű a takarékossággal. Mert mit jelent a külkereskedelmi mérleg passzívuma ? Azt, hogy áruexportunkkal nem tudjuk kiegyenlíteni szükségleteinket és a külföldi importot csak részben ellensúlyozhatjuk termékeink kivitelével, a hiányt pedig kölcsönből fedezzük. Jó, hogy ennek az állapotnak vége szakadt. Reméljük, hogy nem is kerül többé a sor arra, hogy fogyasztásunkat, akármilyen kis mértékben is, külföldi kölcsönpénzből kelljen fedeznünk. Ha 1927-ben és 1928-ban külkereskedelmi mérlegünk igen jelentős passzívumot mutatott is, ezt megokolhatjuk azzal, hogy a háború folyamán elhasznált gazdasági berendezkedést az inflációban külföldi kölcsönpénzzel kellett reorganizálni, de a jövőben, azért, hogy fogyasztásunkat külföldi kölcsön segítségével stimuláljuk, már nem szabad adósságot csinálnunk. Mindenkinek annyiból kell megélnie, amennyit keres. Ez ép úgy vonatkozik magánosokra, mint a közre. Senki többet ne költsön, mint munkájának, vagy egyéb jövedelmének az értéke. Ha adósságot veszünk magunkra, azért, hogy ennek révén fogyasztásunkat emeljük, akkor csak jövő megélhetésünket nehezítjük meg. Adósságot csak olyan produktív beruházások foganatosítása végett szabad csinálni, amely beruházások a kölcsönvett pénznek kamatján és amortizációján felül hasznot is hajtanak. Ezekben a beruházásokban is mértéket kell tartani. Minden beruházásnak a végcélja, exportfejlesztés kell, hogy legyen. A reparációs tárgyalások kritikus pillanataiban és a nemzetközi pénzpiac válságos hónapjaiban magyar föld exportképessége biztosította Magyarország gazdasági helyzetét. Hitelezőinknek bebizonyítottuk, hogy meg tudunk élni a magunk erejéből is, ezzel, egyszersmind bebizonyítottuk azt is, hogy nem vagyunk méltatlanok arra a bizalomra, amelyet hitelezőink a mi fizetésképességünkbe és fizetéskészségünkbe helyeztek és hogy kiviteli feleslegünkkel, csakugyan, fizetni tudtuk a múlt években felvett kölcsönök kamatainak és amortizációinak jelentékeny részét. Az exportfejlesztés nemzeti érdek. A megkezdett munkát folytatnunk kell, redukálni az árubehozatalt, ruházati spipere és más cikkekben egyaránt és növelni a kivitelt, mert ha az export emelkedett is, még korántsem értük el azt a nívót, ami a magyar gazdasági élet szempontjából kívánatos — helyesebben mondva: elengedhetetlen — és a kormánynak is össze kell fognia az összes termelési ágakkal, hogy a kiátel fokozása minél sikeresebb legyen. Dalos Pál árván marad — A »Nyírvidék« eredeti tárcája — írta: Péter Károly. Nagy dolog történt a bogárháti tanyákon. Beszélhettek a képviselő urak az ország házában cseh huncutságról, oláh panamáról, erőszakról; gázolhattak a lapok nyakig a szenzációk tengerében, szidhatták a városban az iparosok, kereskedők ezt az áldatlan, pénztelen világot, a gazda meg mind a kettőjüket, nem törődött vele senki. Sőt még a Tóbiásné félszarvú tehene is eltaposhatta Kukucska Miska libáját öt asszony szeme láttára, amiből pedig ezelőtt egy pár héttel véres verekedésig menő perpatvar fejlődött volna ki és három évig emlegették volna kukoricafosztáskor, esti tanyázáskor, hogy hogyan akarta a tehenet Tóbiásné megfogni, hogy a kiszabadult, lihegő libára ne lépjen. De bizony egyenesen azt akarta, hogy pocsikba menyik a szép jószág! Már hogy lehet azt errül a jóságos asszonyrul feltenni, aki még a légynek sem árt? Jóságos biza, mikor alszik!... Hát tán a gecsi Varga Máté kocáját is nem is igézte meg?... Attól vetélt el!... Megmutatta a tüzes üszök, meg a seprünyél!... Hát osz ugyan mért tette vóna? Hát mer a koca megette két tyúkját, anék éppen a vájójából tette a kolompért! Az is hazugság! Ez is! Ez pedig ippen igaz, meg másik is! Látták mikor a tehén a el akart térni, oszt Tóbiásné meg rávezette, úgy lépett a jobb szárnyára! Nem a! Én láttam! A balikra ment először! Hogyisne! Hiszen egyenesen a nyakára lépett! Én láttam! A két szememmel láttam! Hát fussék ki a két szemed, ha láttad! Mer nem úgy vét! És igy tovább, míg a szegény jobblétre szenderült liba hült tetemének emlékezete újabb nyelvcsatát, s másik két esztendőre való rossz szomszédságot nem .Ő teremt az egymást büszkeségben, rátartiságban túllicitáló tanyasi társadalomban. Mindez most hiába való cselekedet volt Még a nyikorgó szekerén furulyázva utazó tyúk és tollszedő Mózest is el-elfelejtették megkérdezni, hogy mi újság a Borockástanyán? Ami pedig emberemlékezet óta talán elő sem fordult, lévén a két tanya kutya-macska barátságban, mióta 40 évvel ezelőtt Bogárhát iskolát kapott, Borockás meg nem. Pedig az külömb tanya minden tekintetben! Az se igaz! Vetek ellen a bogárhátiak. Tán a kit utat is azért vezették arra? Bizony külömb a mi tanyánk! Külömb, mert bele esik a Nagyszik! Azon meg Paroli vót öttnagy úr az árendás, a meg a főszógabiró úr sógora! Veték ellen a borockásiak. De tanyának a miénknek még feléje se jár! A két tanya között aztán folyton járta a diplomáciai levélváltás, — melyben posta vala Mózes, levél a hír és az izenet. Mózes pedig szerfelett jó diplomatának született, aki mindenik tanyán tudta, mit kelljen a másikról mondani, milyen izenetet kelljen átadni, hogy kellő elkeseredést a másik tanya, bizalmat, megbecsülést maga iránt, főképen pedig olcsó tyúkot, tojást, tollat nyerjen a szekerén felhalmozott ketrecek és kosarak számára, hol is a két tanya voksai igy megbékéltek a piaci árusításig és tovább virult a két tanya keresztyéni szeretetben és megértésben. Ott nyikorgott a Mózes szekere most is a tanyák mellett, egy rúd mellé fogott egy kehes szürkéjével. Fújta is a furulyáját, sőt át is kiáltott Czibak Istvánné, meg Pernyés Jánosné kapujába, hol de bizony rá se hederítettek az asszonyok. Még a férfinép hangulata is kidöccent valahogy a rendes kerékvágásból. Ami nem is csoda, hiszen sok minden függ attól, ami a tanyát izgalomban tartja, hogy: milyen lesz az új tanító? Czibak Istvánné magyarázza is mind a két kezével hadonázva hozzá, hogy rossz választást csináltak, mert Dalos Pál tanító úr házas ember! A választáskor csak azért tagadta le a feleségét, mert így jobban számíthatott az iskolaszéki tagok pártfogására, akik közt háromnak is van eladó lánya. Bele is ugrottak a választásba, pedig hiába számítottak, mert az úgyse vette vóna el, se a ragyás Bagoly Esztit, se azt a vereshajú Béres Júcsát, de még azt a szegeletes Tikos Borcsát se, aki mindig egy marék ólmot varrat a kabát végibe, hogy fel ne borítsa a szél, oszt csak kacsintgatni tud, de dógozni nem, mikor van itt lány eladó külömb is! Itt van teszem a Vera lányom! olyan dógos fehércseléd nincs ebbe a határba! Meg oszt festeni, kézimunkálni is tud! Húsvétkor is ő festette ki a tornác falát! Az iskolába meg vizsgára olyan párnát hímezett evvel a szóval, hogy: »csak egy félórát«, — hogy még a király is elalhatna ra> Egyes számára IS fillér ! Cégváltozás miatt leltári árakon alul árusítunk HUNGÁRIA CIPŐÁRUHÁZBAN. Férfi 12 P-töl Milbb, női 10 P-töl feljebb.