Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1938 (6. évfolyam, 246-295. szám)
1938-11-01 / 246. szám
Ára 10 fillér «a C í O ~~ <- ^ 5 Nyíregyháza, 1938. november 1. (Trianon 19.) VI. évfol yam 246 0676 szám. ;1«ewk»«rí6ééS éa kiadóhivatal Bethlen-utca 1. sz. f ^sfeiakaréki csekkszám: 47.139. Telefónszám: 77.* POLITIKAI NAPILAP * ““ “ Egy hónapra 230, negyedévre 7.50 P. »élőknek 20%-ee engedmény. A magyar diplomácia hőskora Egy hónappal ezelőtt, szeptember 20 -án ült össze a müncheni konferencia, amely a szudétanémetek ügyének rendezésével egyidejűen pótjegyzőkönyvben hozta azt a határozatot, hogy a Csehszlovákiába bekebelezett magyar kisebbségek ügyét a két ország közötti közvetlen tárgyalások útján három hónapon belül kell rendezni. Ha a közvetlen tárgyalások nem vezetnének eredményre, — mondja a határozat — a négyes konferencia újból összeül és eldönti a problémát. Három hónap volt a határidő — s ezt a terminust az egész magyar közvélemény túlságosan hosszúnak tartotta. Szinte egyhangúan alakult ki az a felfogás, hogy húsz esztendős rabságot szenvedett magyar véreinket még három hónapos kínoztatásnak és ezzel kapcsolatos kifosztásnak kitenni már nem lehet. A magyar kormány fokozottan érezte ezt s a közvélemény egységes állásfoglalására támaszkodva, már a müncheni döntést követő első napon megfeszített, sőt valóban emberfeletti munkát indított, hogy a határidőt megrövidítse. A magyar nemzet múltjához és dicsőségéhez méltóan el voltunk szánva mindenre s egy percig sem volt vitás, hogy ha kardot kell ragadni a nemzet jogainak , elszakított testvéreink életének megvédelmezésére, a haza minden fia lelkesen, végsőkig kitartva indult volna el a nagy küzdelembe. De másrészről természetes az is, hogy az ország vezetői cselséggel, felelősségük nagy beltudatában mindent elkövettek a békés megoldás érdekében. Jogos követeléseinkből nem engedünk, de ne pazaroljuk feleslegesen a drága magyar vért. Ez volt az irányadó szempont, ami a kormány politikáját vezette. Ennek érdekében indult meg a magyar diplomácia gépezete, amely egy hónapon keresztül valóban hőskorát élte, harminc nap. Történelem volt ez a Imrédy Béla miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter irányítása mellett éjt-napok eggyé téve folyt a permanens munka. Budapestről percenként mentek a telefonutasítások, futárokat küldtek szét gyorsvonaton, autón, repülőgépen, külön kiküldöttek utaztak egyes fővárosokba s követeink úgyszólván állandó ostrom alatt tartották a külügyi hivatalokat. És dolgozott a kormány minden tagja, a rendes heti minisztertanácsból rendes napi minisztertanács lett, többnyire hajnalig tartó tanácskozással. Lázas ütemben, maximumig fokozva folyt a munka ... És az eredmény nem maradt el. A három hónapiból mindössze egy múlt el mostanáig a a megfeszített, nagyvonalú munka elérte, amit akart: a problémát a közvetlen megvalósulás stádiumába juttatta el. Ami még hátra van, az már nem két hónap s talán már nem is hetek, csak napok kérdése. A magyar követelések nyolcvan százalékát elismerte a cseh kormány s a többi húsz százalékról döntőibíróság hozza meg ítéletét. És a döntőbíróság összetétele is lényegesen más, mint amilyet — végső fokon, megegyezés hiányában — a müncheni jegyzőkönyv megállapított. Nem a négy nagyhatalom, hanem az a két ország dönti el a vitás kérdéseket, mellyel Magyarország régóta baráti kapcsolatot tart fenn, melynek kimagasló vezetői mindig megértéssel voltak irántunk , amely két nagyhatalom hatalmas segítő kezének az eddigi eredménybe is igen nagy része van. Ez történt egy hónap alatt. A magyar kormány és a magyar diplomácia fényes sikere ,ez az eredmény, amely erélyességével és nagyszerű teljesítményével közel hozta mindnyájunk vágyát, a boldog magyar egybeforradást felvidéki testvéreinkkel. e Szerdán összeül a döntőbíróság Németországot RibbenUip, Olaszországot Ciano képviseli a tárgyalásokon fi magyar—cseh karonai bizottsás ma délutás megkezdi tanácskozásait Berlinből jelentik: irati iroda hivatalosan A német távjelenti: A Csehországban élő magyar kisebbség problémája és a Magyarország és Csehország közötti igazságos néprajzi határ megvonása kérdésében Magyarország és Csehország között közvetlen tárgyalások indultak meg, ezek azonban nem vezettek megegyezésre. Ezért a két állam kormánya azzal a kéréssel fordult a német és az olasz kormányhoz, hogy ebben a kérdésben a döntőbírói tisztet vállalják el. Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter római tartózkodása alatt ezt a kérdést is megbeszélte Ciano olasz külügyminiszterrel és a tájékoztatás után Németország kijelentette, hogy a döntőbírói tisztet elvállalja, miután mindkét állam kormánya kijelentette, hogy a döntőbíróság ítéletét minden feltétel nélkül elfogadja s határozatait azonnal végrehajtja. Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter és Ciano olasz külügyminiszter szerdán, november 2-án Bécsben összeül s a döntőbíráskodáshoz meghívja Magyarország és Csehország külügyminiszterét. Rómából jelentik: Olaszországot a döntőbírói tárgyaláson Ciano külügyminiszter képviseli, aki ma délben már el is utazott Rómából. A külügyminiszter először Boszanióba megy, ahol a királyi ház egyik tagjának esküvőjén az anyakönyvi vezetői tisztet tölti be s holnap folytatja az útját Bécs felé. A német távirati iroda jelenti: A magyar és a cseh katonai bizottság hétfőn Pozsonyban összeül, hogy megtárgyalja a Magyarországnak átadandó terület kiürítésének módozatait. A Budapesti Értesítő jelenti: A magyar és a cseh katonai bizottság ma délután 6 órakor tartja első ülését Pozsonyban. Magyarországot vitéz Andorka Rezső vezérkari ezredes és Szentpétery György vezérkari százados képviseli. A magyar bizottsághoz csatlakozik vitéz Soly- 8 döntibírósági tárgyalás A kormány tagjai ma Imrédy Béla miniszterelnök elnökléséve is minisztertanácsot tartanak. A minisztertanács foglalkozik azzal, hogy Kánya Kálmán külügyminisztert ki kísérje el Bécsbe a döntőbírósági tárgyalásokra. Magyar politikai körökben nagymossy Ulászló, a prágai magyar katonai attasé is. A katonai bizottság több napon át ülésezik s mindaddig együtt marad, míg az átadásra ítélt terület kiürítése és katonai megszállása végbe nem megy. a mai minisztertanács előtt bizalommal tekintenek a bácsi döntőbírói tárgyalások elé. Általános az a felfogás, hogy a döntés nem vesz hosszabb időt igénybe, mert mind a két nagyhatalom külügyminisztere minden részletében alaposan áttanulmányozta már a kérdést , s teljesen tisztában van a helyzettel. Hogyan dobták ki Bródyt a Hradzsin ablakából? Rómából jelentik: A Stamp a prágai tudósítója hosszabb tudósítást közöl a ruszin kérdésről : „Hogyan dobták ki Bródyt a Hradzsin ablakából?“ cím alatt pontos tudósítást közöl arról a minisztertanácsról, amelynek következménye Bródy őrizetbevétele lett. A lap megállapítja, hogy nagyon gyenge érv volt a nemzetiségek törekvéseivel szemben a cseh kormánynak az az eljárása, hogy nem rendelt el népszavazást sem Szlovenszkóban, sem a ruszin földön. — Ki biztosítja azt, — kérdezi a lap — hogy a pozsonyi és az ungvári kormány a szlovák és a ruszin nép akaratát képviseli-e? Ha pedig valóban ennek a két népnek a képviselői ezek a kormányok, akkor miért kellett Bródyt elmozdítani helyéről, miért kellett vád alá helyezni és miért kellett olyan nagy sietséggel Volosint új kormányelnökké kinevezni. dennél Ez a kormányváltozás minjellegzetesebb történelmi esemény. Bródy elmozdítását a következőképpen írja le a lap: Október 25-én Bródy András ruszin miniszterelnök a ruszin földre népszavazást ajánlott a minisztertanács ülésén. Minisztertársai lehurrogták s Tiso élesen szembefordult Bródynak A minisztertanácson óriási lárma keletkezett, amely még a folyosókra is kihallatszott. Mikor a csend elült, Syrovi tábornok a következőket mondotta: — Sajnálom önt. Magatartásával kimutatta, hogy nem méltó a bizalomra. Bródy Syrovi szavaira így válaszolt: — Nem veszem tudomásul a szavait! Syrovi erre a következőket mondotta: — Én pedig az alkotmány 60. szakasza alapján kijelentem, hogy ön megszűnt a ruszin állam miniszterelnöke és minisztere lenin. A Stampa végül kijelenti, hogy nem felel meg a valóságnak az a hír, mintha Bródyt letartóztatták volna, ellenben igaz az, hogy védőőrizetben van és hogy hazaárulás címen bűnvádi eljárás van ellene folyamatban. I