Nyugat, 1915. július-december (8. évfolyam, 13-24. szám)
1915 / 23. szám - Ady Endre: Csokonai - a békekötésre
(Ady Endre: Csokonai — a békekötésre) Boldog ország az, s az aranyvilágnak Látszik ott némely fogyatéka, melynek Tiszta csendesség kebelébe nyugszik, S nincs hada kinn is. Boldog ország az, hol az árva s özvegy Nem bocsát, sírván az egekre átkot, Szántogat minden, s kiki szőlejében Rényire munkál. Semmi mesterség nem enyészik ottan, Gazdag a kalmár, s az egész közönség, Ott tanít a bölcs, danol a poéta, El az igazság. Ah, ti felperzselt legelők parázsa! Összedűlt várak s faluk omladéki! Vérbe tajtékzó patakok, s dögöktől Bűzletes ég, föld! Ah, ti borzasztó fene látomások! . . . Félek ily gyászszint ecsetemre venni — Átkozott volt az, ki előbb örök hírt Hadba vadászott ! Durva Herosok! noha száz babértok Lenne a bérem, vagy ez a világ is, Mégse kívánnék veletek cserélni. Míg Lili kedves. Csakhogy e kedves haza békeségben Álljon, és legyen pecsenyém, kenyérkém, S jó magyar nektárt igyam arra: eb lesz Néktek irigytek. Csak közel hozzám ne dörögjön ágyú, Hogy barátimnak fecsegésit értsem, Csak picziny lantom cicorázzon: adieu Trombita,dobszó! Oh dicső két név: Szeretet! Barátság! Ah becses két név: Puky, hív barátom! 1311