Nyugat, 1923. július-december (16. évfolyam, 13-24. szám)
1923 / 13. szám - Móricz Zsigmond: Shakespeare (I.)
1890 (Móricz Zsigmondi Shakspeare) színpadi komorna, aki színpadi szabadsággal kever,kavar, intrikál; jön a színpadi bolond, aki okosabb s műveltebb és talpraesettebb és jól fésültebb és illedelmesebb a színpadi hercegnőnél ,• jön a színpadi helyzet a színpadi udvarmester színpadi szerelme a színpadi hercegnő iránt, amit a komorna rögtönöz; jön a színpadi párbaj a gyáva nyegle s a fiúruhába öltözött leány között hátrafelé tartott kardokkal, színpadi ájuldozások rakétázó kacajgyári receptjei szerint,• jön a bolond kettős hangja: papot s bolondot játszik, jön a színpadi leskelődés varázstükre, ahol egy ember nem veszi észre, hogy négyen pukkadoznak a háta mögött, de színpadi fennhangon gondolkodik mulattatásukra... Mi jön még ?... Jönnek színpadi díszletek, színpadi ruhák, színpadi mozgások, színpadi trükkök, bármely pillanatban állítod meg a cselekményt, tiszta színpad, a deszkák csudálatos világában öncéllá, önletté nőtt színpad otthona. Nincs az akciónak egyetlen mozzanata, nincs az ábrázolásnak egyetlen motívuma, nincs a levegőnek egyetlen szippantása, ami ne színpad volna. Az ősoperett: ma is él ez a műfaj, csak több muzsikát kapott, bár itt is jelen van már a kísérlet: a zene bárfátyola felé nyúl a szerző keze, hogy azt is ráborítsa a színpadok e színpadára... * A közönség jól mulatott, a közönség gyermek. Hogy mennyire gyermek egy kis intermezzóból, ami nem tartozott a darabhoz, egy pillanat alatt kiderült. A harmadik felvonás derekán egy kis baleset volt, a függöny felment s amint a jobboldali bolt alól kilép a két szereplő s kezdi beszédét, összecsapódik. Senki sem értette. Zavar, hirtelen nevetés: a kortinahúzóval baj van. Kis szünet, a függöny újra felmegy, méltóságosan a rengeteg nagy zöldbársony függöny; hajszálra pontosan, mint az imént, s újra kilép a jobb bolt alól a két színész s amint elmondják ugyanazt a három szót, a függöny ismét összecsapódik. Az egész nézőtéren hangos és görcsös nevetés tör ki. Ilyen nevetést színházban, még nem láttam. Ez valami egész más volt, mint mikor a viccen rögtön nevet a nézőtér... S hogy nevet a nézőtér rögtön mindenen. A rendező a színfalak mögött mondja: «most jön egy nagy nevetés» és az tényleg becsap, mint a jelszóra leadott puskaropogás... «Most egy kisebb és az is beüt. De ennek megvan a maga szinpadi akusztikája: ki mer egész őszintén, szabadon, tele tüdővel kacagni? állandóan ott van a nézőben a kritikus, aki mérsékli, visszatartja s ez a nézőtéri nevetésnek valami olyan morajszerűséget ad, mintha az aggteleki cseppkőbarlangban nevet a borozó társaság. Feldübörög a nevetés a magasba, sőt legtöbbször leszakad a magasból, a karzatokról s szétporzik a földszinten.