Nyugat, 1927. július-december (20. évfolyam, 13-24. szám)
1927 / 22. szám - SZINI GYULA: JÓKAI Egy élet regénye (3)
Színi Gyula: Jókai — Eljátszottad te már «Coriolanus»-t, amelyet a pápai Képző társulatban oly szépen szavaltál? — kérdezi Ács Károly. — Coriolanus! Kell is az idő! — kiált föl Petőfi haraggal. — «Limbána vagy A tündér és a hajzacskóbevágó.» Ezt játsszuk. Ez jelenti az idevaló előadások színvonalát. És nekem boldognak kell lennem, ha székét vihetek be a színpadra, vagy azt mondhatom a Mitugrász inas szerepében, hogy «Tálalva van!» Az alacsony, vézna ember, akinek lecsapódó vállai vannak és mi alatt beszél, ádámcsutkája föd alá szaladgál, hangját pedig valami kellemetlen orrhang torzítja el, most kihúzza magát. — Pojácamesterség! — és sötét szeme gőgösen fellobban és megszépíti beesett, halvány, csontos arcát, nem szép állát. — Csak az a vigasztalásom, hogy egy kenyéren vagyok Shakespearerel. •— A fő, hogy kenyered van, Sándor — mondja Jókai. — Kenyér! — viharzik föl a kis ember torkán és keserűn fölkacag. — A sár miatt a kecskemétiek nem járnak színházba és a társulat az éhkoppot nyeli. Nézd ezt a csomó színlapot. Ezt kell kiosztanom. Ezzel szerzek néhány fillért. Ha ez se lesz, a «Gyomorkorgás» című csárdába mehetek ebédelni. — És ez a szép zöld kvekker? — kérdezi gyöngédtelenül Ács Károly. — Ezt még Pesten vettem a Szénadéren az ócskásnál... Láttam én már jobb napokat is! — és Jókai felé fordulva hozzáteszi: — Milyen derék asszony a te édesanyád, Móric. Tejdesvajba füröszött Komáromban és három napig el se engedett. — Váltig azon csodálkozott, hogy nem iszol bort, mert én elszarvaltam neki egy bordalodat. — Hanem te, Móric, mit csinálsz azonkívül, hogy diák vagy? — kérdezi Petőfi. — Hiszen Pápán írogattál egyetmást... — A rossz szokást nem hagytam abba — feleli a szerény Móric kisasszony. — írok én most is. Belefogtam egy regénybe. «Hétközinapok» lesz a címe. De ami téged jobban fog érdekelni, drámát írtam. — Dráma?! Hohó, pajtás, azt meg fogjuk mutatni Szabó József uramnak, hátha előadja. — Más célom van vele — mondja pirulva Móric «kisasszony» — be akarom küldeni az Akadémia Marczibányi pályázatára. — Mi a címe? — »A zsidófiú»... Hőse Fortunátus Imre, aki szegény zsidófiúból lett csaknem olyan gazdag ember és bankár, mint a német Fuggerek. Petőfi elgondolkozik. — Móric! — szólal meg. — Olvasd föl a drámádat. Menjünk a lakásodra. Most már nem fontos neki a szinlaposztás. Hiszen drámáról van szó. Hátha egy új Shakespeare írta? Mindenesetre meg kell hallgatni. És így is történt. Jókai Mór felolvasta a «Zsidófiú»-t Petőfinek. A drámát nem egy új Shakespeare írta, ezzel tisztában volt Petőfi