Nyugat, 1927. július-december (20. évfolyam, 13-24. szám)

1927 / 22. szám - SZINI GYULA: JÓKAI Egy élet regénye (3)

Színi Gyula: Jókai — Elj­átszo­ttad te már «Coriolanus»-t, amelyet a pápai Képző társu­­latban oly szépen szavaltál? — kérdezi Ács Károly. — Coriolanus! Kell is az idő! — kiált föl Petőfi haraggal. — «Lim­bána vagy A tündér és a hajzacskóbevágó.» Ezt játsszuk. Ez jelenti az idevaló előadások színvonalát. És nekem boldognak kell lennem, ha szé­­két vihetek be a színpadra, vagy azt mondhatom a Mitugrász inas sze­­repében, hogy «Tálalva van!» Az alacsony, vézna ember, akinek lecsapódó vállai vannak és mi­ alatt beszél, ádámcsutkája föd alá szaladgál, hangját pedig valami kelle­­metlen orrhang torzítja el, most kihúzza magát. — Pojácamesterség! — és sötét szeme gőgösen fellobban és megs­­zépíti beesett, halvány, csontos arcát, nem szép állát. — Csak az a vigasztalásom, hogy egy kenyéren vagyok Shakespearerel. •— A fő, hogy kenyered van, Sándor — mondja Jókai. — Kenyér! — viharzik föl a kis ember torkán és keserűn fölkacag. — A sár miatt a kecskemétiek nem járnak színházba és a társulat az éhkoppot nyeli. Nézd ezt a csomó színlapot. Ezt kell kiosztanom. Ezzel szerzek néhány fillért. Ha ez se lesz, a «Gyomorkorgás» című csárdába mehetek ebédelni. — És ez a szép zöld kvekker? — kérdezi gyöngédtelenül Ács Károly. — Ezt még Pesten vettem a Szénadéren az ócskásnál... Láttam én már jobb napokat is! — és Jókai felé fordulva hozzáteszi: — Milyen de­­rék asszony a te édesanyád, Móric. Tejdesvajba füröszött Komáromban és három napig el se engedett. — Váltig azon csodálkozott, hogy nem iszol bort, mert én elszar­valtam neki egy bordalodat. — Hanem te, Móric, mit csinálsz azonkívül, hogy diák vagy? — kérdezi Petőfi. — Hiszen Pápán írogattál egyetmást... — A rossz szokást nem hagytam abba — feleli a szerény Móric kisasszony. — írok én most is. Belefogtam egy regénybe. «Hétközi­napok» lesz a címe. De ami téged jobban fog érdekelni, drámát írtam. — Dráma?! Hohó, pajtás, azt meg fogjuk mutatni Szabó József uramnak, hátha előadja. — Más célom van vele — mondja pirulva Móric «kisasszony» — be akarom küldeni az Akadémia Marczibányi pályázatára. — Mi a címe? — »A zsidófiú»... Hőse Fortunátus Imre, aki szegény zsidófiúból lett csaknem olyan gazdag ember és bankár, mint a német Fuggerek. Petőfi elgondolkozik. — Móric! — szólal meg. — Olvasd föl a drámádat. Menjünk a lakásodra. Most már nem fontos neki a szinlaposztás. Hiszen drámáról van szó. Hátha egy új Shakespeare írta? Mindenesetre meg kell hallgatni. És így is történt. Jókai Mór felolvasta a «Zsidófiú»-t Petőfinek. A drámát nem egy új Shakespeare írta, ezzel tisztában volt Petőfi

Next