Nyugat, 1930. július-december (23. évfolyam, 13-24. szám)

1930 / 19. szám - MÓRICZ ZSIGMOND: FORR A BOR REGÉNY (1)

1. FORR A BOR REGÉNY (1) A Fertő*diákkamara a Fertő*utcáról vette a nevét. A Fertő*utca pedig arról, hogy a város fertőjéig nyúlt. Ez a fertő egy mocsár volt a város kellős közepén. Rendes, szabályszerű mocsár, náddal és kákával és szittyóval. Arra nagyon jó volt, hogy a természetrajztanár oda járjon botanizálni az ötödik osztályosokkal s arra is, hogy minden télen bele­­szakadjon egypár diák korcsolyázás közben. Arra is éppen alkalmas volt, hogy ebben az utcában engedélyezze a rendőrség azt a házat, amelyet vészes lidércfénnyel kellett közigaz­­gatási okokból megjelölni, bizonyára azért, hogy a felsőbb diákok el tudják kerülni, ami elég nehéz volt, mert az iskola leghíresebb s legnépesebb kamarája éppen ebben az utcában volt s óhatatlan volt, hogy tévedésből, mikor éjfélkor hazafelé mentek, vagy együtt*tanulás* ból vagy együtt*lumpolásból, kaput ne tévesszenek. Az igazgató új seprű lévén, elhatározta, hogy seperni fog s megszün­ teti a Fertőt. Azzal kezdte, hogy a nyári városi közgyűlésen indítvá­ nyozta, hogy tömjék be magát a pocsolyát, amely a várost a vasúti állo*­mástól elválasztja. Népkertet kell ott létesíteni s a diákokkal fogja ősszel­­elültettetni a fácskákat, hogy az ifjúság lelke közelebb jöjjön a fákhoz s a természethez, úgyis ezen a poros alföldön oly kevés fát lát, hogy nem csoda, ha nem szereti a természetet. Valahogy oly talpraesetten beszélt, hogy a közgyűlés megszavazta a mocsár betömését. Kirendelték a közmunkaerőt s mire a diákok beirat­­kozásra jelentkeztek, a Fertőnek már se híre, se hamva nem volt. Nagy sík terület volt a helyén, ahova megszámlálhatatlan sok szekér földet hordtak s javában dolgozott a városi kertész, Somogyi tanító a planií­rozáson. Szeptember folyamán eljött az is, hogy az egész kis gimnáziumot kivezényelték a faültetésre. Szép őszi nap volt az s emlékezetes maradt, mert ezen az egész héten nem volt komoly tanítás. Tudniillik nem volt annyi ásó és kapa, amennyi diák volt s az igazgató azt akarta, hogy minden diáknak legyen egy fája, amelyet azután is neki kellett gondozni. Nagyon szép volt és nagy hecc volt, de a Fertő*kamara elégedetlen volt, mintha csak érezte volna, hogy szép sorsának végét jelenti ez az akció. A Fertő*kamaráról ugyanis annyit el kell mondani, hogy ebben a tágas, poros alföldi fészekben ez az egy hely volt, amely a diákéletet képviselte. A gimnázium csak most hatodik éve volt főgimnázium. Azelőtt csak algimnázium volt, s a főtéren, az elemi iskola régi egyemele­­tes épületében volt elhelyezve. Ott igen kedélyes élet volt. Rendes tanár egy sem volt, csupa öreg, papból kvietált bácsi tanított, volt köztük negyvennyolcas is. Túri Bogár bácsi, aki hófehér bajuszával, piros

Next