Nyugat, 1931. január-június (24. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - MÓRICZ ZSIGMOND: FORR A BOR (8) REGÉNY

FORR A BOR REGÉNY (8) II. Míg a tanári szobában a vallatás folyt, azalatt a fiúk tovább össze­­zsúfolódva állottak s a fiatal lélek pezsgő forrása miatt szakadatlanul beszélgettek. Ez a beszélgetés halk volt és duruzsoló, mert nem akarták, hogy valamelyik tanár kijöjjön s rájuk kiáltson s ezzel esetleg súlyos*­bitsák a dolgot, egyik*másik már félt a büntetéstől, pedig el sem tudták képzelni, hogy miféle büntetést lehet rájuk róni e miatt a «bűn» miatt, hogy megünnepelték október hatodikét. Az ablak melletti sarokban az elegáns fiúk állottak, és suttogva beszéltek. Péteri Pista körül torlódtak össze s az ő mulattatására beszél­­tek. Péteri magasabb volt a többinél, vaskos, hirtelen duzzadt fiú volt, göndör haja tiszta homloka felett. Olyan volt az egész fiú, mint egy bikabornyú, tele vérrel és életkedvvel s káromkodott: — A fene egye meg, én is jól kifogtam a nevemet, míg rám kerül a sor. Nevettek és kis kárörömmel vették, hogy a P betű a névsor végén van. — Egyéb bajod nincs, mondta Langschein. Én tudnék nagyobb bajt is. — Barátom, olyan érdekes dolgot láttam a nyáron, — mondta Sarka és ahogy szokta, rögtön olyan dologról kezdett beszélni, hogy min­­denki elfeledte azt, hogy mi van itt, — megérezték a lányszagot. Ez a Sarkú olyan bűzű volt, a cigarettaszag valami más bűzzel keveredett rajta, olyan volt, mint egy hímkutya, amelynek mindig szukákon van az esze. — Otthon a faluban. Van nálunk egy gróf, Barakonyi gróf, nagy uradalma van, hétezer hold. A fia nagyon jó­pofa. A szeretője a jegyzőné. — Diák? — kérdezte lihegve egy kis fiú. — Egyetemista. — Hányadéves. — Tudja a frász. — Nem vagy vele barátságban? — A nyavalyába. Ismerjük egymást, de az apám mindig harcol velük, mert a birtokunk ott van a grófi uradalom mellett és annyi baj van e miatt, mert a grófi béresek, cselédek, mind csak kárt csinálnak és nem lehet soha kártérítést kapni, mert a szolgabíró mindig ott lebzsel a kastélyba, hát hiába megyünk hozzá, elutasítja. — Az mindegy, — szólt Langschein, — az igazság, igazság. — Ha, — fanyalgott Sarka, — sütheted az igazságot, mikor neked csak kétszáz holdad van, nekik meg hétezer. — Hétezer, az nagyon sok lehet, — mondta Pereces, egy falusi tanító fia, — nálunk a falu egész határa ezerkétszáz hold. A mesélő nem reflektált rá.

Next