Nyugat, 1931. január-június (24. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - MÓRICZ ZSIGMOND: FORR A BOR (9)REGÉNY

FORR A BOR REGÉNY (19) Azalatt míg a vizsgálat folyt a tanári szobában, Zalatnay Pali bol­dogtalanul kóválygott a világűrben. Elviselhetetlen volt neki, hogy nincs ott a többiek közt. Nem elvi okokból, mert nem helyeselte, amit a többiek csináltak, de nyájérzésből. Amilyen makacsul szegült szembe az első pillanatban a forradalommal, amely oly távol volt tőle,­­ olyan boldogtalan lett, hogy kimaradt a hősök csapatából. Mikor megtagadta a csatlakozást, lebecsülte a dolgot. Olyan ala­­csony véleménye volt az egész osztályról, hogy nem engedte meg nekik, hogy nemes és szép dolgot csinálhassanak. Éretlen csínynek látta s tisz­­tára csak azért rázta meg a fejét, hogy éreztesse velük, hogy ő külömb. Nem is azt talán. Nem akart ez kritika lenni, csak a különállásának, az önállóságának a bizonysága önmaga előtt. Arról szó sincs, hogy azért maradt ki közülök, mert a bátyja az igazgató. Nem gyávaság volt ez tőle, hanem gőg. De ezt soha senki sem fogja megtudni. Rettenetes volt, mikor a nyilvánosság elé az a magyarázat került, hogy ő nem lehetett a többi közt, mint tanárgyerek. Hiszen Babarczy is ott volt. De ő tudta, hogy Babarczy Pimpi olyan puha és jelentéktelen, hogy a véleménye egyáltalán semmit se számít, mert nincs. És mégis most, hogy magára maradt s mindenféle találgatásoknak adott helyet, kietlen volt és utálatos a helyzete. Kicsit büszke volt a tettére, mert ma is lenézte az egész heccet, mert annak a mélyén semmi okosságot, semmi szépet, semmi nagyot nem talált. Ha a fiúk közt csak egy is lett volna, aki egy szép szót kiált el, talán velük lett volna. De az egész csak olyan csíny volt, mint a többi diákcsíny. Nem akartak felelni azon a napon s megszöktek valami ürüggyel. Véletlenül hazafias ürügy volt, de mégis csak egy gyáva ször­késről volt szó az iskolai feladatok elől... Ő is lenézte az iskolai mún­kát, mert az is oly alacsony volt és annyira sablonos, hogy olyan volt, mint a szecskarágás, de ezek nem azért repültek ki, mint ő tette volna. Ez csak annyi volt, mint mikor kisúgják egymást felelés alatt. Mikor először ült le a helyére, a hátsó padba került, mint aki későn érkezett az iskolába. Fussbaum Náci ült előtte, az utolsóelőtti padban, mert az már előkelő tagja volt az osztálynak s az előkelőség a nyolcadik* ban már az volt, hogy leghátul üljön az ember, mert ott lehet legjobban elkerülni a tanár figyelme elől, mert az volt a cél, hogy úgy legyen jelen az ember az osztályban, mintha nem is volna jelen s a hátulsó pad a leg* alkalmasabb arra, hogy az ember elmerengjen az ideálján, vagy az emlé­­kein, vagy csínyeket követhessen el... Rajzolgasson meztelen figurákat s azt kézről kézre tovább adhassa s más efféle. Szóval akkor Fussbaum Náci hátrafordult: — Aztán remélem súgni fog. Mire ő makacs szemöldökeit összerántva azt mondta:

Next