Nyugat, 1931. január-június (24. évfolyam, 1-12. szám)
1931 / 6. szám - MÓRICZ ZSIGMOND: FORR A BOR (12) REGÉNY
FORR A BOR REGÉNY ♦ (12) Itt az ideje. Haza kell menni. Fáradtan és törődötten csúszott le a fáról s a ruhája tovább kopott és tovább szakadt s lent érezte magát a földön s nem volt benne öröme. Nem érezte szilárd talajnak a talpa alatt a földet. Nem érezte az életét biztosnak maga előtt, a jövőt, az életet. Látta, hogy szenvedélyek s hiábavaló szenvedélyek rabja. Szeretett volna meghalni. Azóta vacsorára terítenek odahaza. Édes nagyanyja aggódva lesi az ajtó nyílását, mikor jön meg ő, hogy el ne késsen a vacsoráról. Bátyja szigorúan lépked a szobájában s szítja a szivarját s ő nincs... Neki még egy óra is kell, míg haza ér... S neki visszafelé meg kell tennie azt az utat, amelyen jött. Andorral gondolt rá, hogy esetleg szembe találkozik megint a tanárával... Iszonyodott, hogy el kell mennie a kis ház előtt, ahol délután volt... És mégis haza kell menni, bármi történik is---Szédülő fejjel, gépiesen, fáradtan taposta a rögöket s haladt egyre, egyre közelebb a szélmalmok felé. Már azoknak is megállott a vitorlája, ugyanolyan csüggedten lógtak a szárnyak, mint az ő lelke. 6. Már a piacon volt s boldog volt, hogy senkivel sem találkozott. Vagyis, hogy a tanárral, egész idő alatt bizonyos volt benne, hogy találkozni fognak, mert Babarczy megy hazafelé s íme csakugyan. A szeme megmeredt s sokáig nézett rá messziről. A tanár úgy ment, ahogy szokott, kissé vaskos termetű volt s nehézkes lépésű, pedig nem volt idősebb harminc évesnél, de sohasem sportolt s mindig az asztal mellett ült egész életében. Egyszer volt nála Laci, egy igen kicsiny parasztház volt, ahol lakott, de az egész házat bérelte. Az utcára volt két szoba, ebben ő lakott. Valami gazdag papnak a fia volt, Hajdúböszörményből talán, az apja már nem élt, hanem a nagybátyja, egy másik igen nagy alföldi városban, már nem tudta hol, pap volt és történetíró, ismert nevű ember, a Magyar Tudományos Akadémiának is levelező tagja s ez az ő szemében fényt vetett a tanárra, aki meggyőződése szerint szintén akadémikus lesz annak idején, híres lesz és nagy név s ezért kivételes respektussal volt vele szemben. Az öccsénél volt akkor, aki a konyhán túl az udvari szobában lakott egyedül, még cseléd sem volt a házban, különös volt az egész. Hátul istállók voltak, mint Jákóbéknál és tágas udvar, de sem csirke, sem tehén, sem egy árva kutya nem volt az udvarban. Olyan volt az, mint egy kihalt hely. Tisztára seperve és egyet*len nyom nem volt a porban. A tanár úr nem volt otthon és Pipi beve* zette a bátyja szobájába az ő kérésére. Mindkét szoba tele volt könyvével. Annyi könyvet még nem látott magánembernél. A belső szobában két fal a gerendás padlásig deszka polcokkal volt tele és teletömve könyv