Nyugati Kapu, 2001 (3. évfolyam, 86-130. szám)

2001-11-14 / 130. szám

8 Képeslap Olsztynból Magyar-lengyel baráti kör alakul Manapság nincs semmi különös abban, ha valakinek két hazája van. Nekem is két hazát adott a sors. Az egyik, ahol élek, Ma­gyarország, Sopron, a másik, ahonnan jöttem, ahol születtem, Lengyelország legszebb része, a Mazuri-tavak vidéke. Aki járt már Lengyelországban, megta­pasztalhatta, hogy nincs még egy ország, ahol olyan jó magyarnak lenni. Húsz éve lakom Sopron­ban, én is tapasztalom a két nép közötti hagyományos, őszinte barátságot és Lengyelország irán­ti érdeklődést, a soproniak szim­pátiáját. Tavasszal felötlött bennem, hogy a baráti érzéseket sok ember számára hasznos cselevésben is ki tudnám fejezni, ha közelebb hozhatnám egymáshoz két hazám legkedve­sebb városait, Sopront és a tóvidék „fővárosát”, Olsztynt. Olsztyn 180 ezer lakosú megye­­székhely. Gyönyörű tavak veszik körül, amelyek még őrzik a ter­mészet érintetlen szépségének je­gyeit. A város Észak-kelet Len­gyelország legnagyobb egyete­mének székhelye, élénk a kulturális élete is. Évente rendeznek itt több híres fesztivált, költészetit, zeneit. Megcsodálható a keresztes lo­vagoknak számos, szinte teljes egészében megmaradt vára, a nagymester Malborki várbeli szék­helyével együtt. Az olsztyni várban élt és működött a világhírű csil­lagász, Kopernikusz. A városban hagyományosan élénk az érdek­lődés Magyarország iránt. Az is­mert színházában magyar dara­bokat is rendszeresen bemutatnak. Több magyar diák szerzett dip­lomát az egyetem egyik elődjén, a mezőgazdasági akadémián. Olsztynban már évtizedekkel ez­előtt lehetett tanulni magyar nyel­vet. Néhány hónapja működik ott a Lengyel-Magyar Baráti Társaság, amely Báthory András nevét viseli. Báthory András a nagy lengyel király, Báthory István unokatestvére volt és egy Olsztyn melletti kisvárosban, Barcze­­woban működött püspökként. Nagyon sokat tett az ottani kul­túra fejlődéséért. Balassi Bálint is a püspök vendégeként járt ott. Azt hiszem, jó és örömteli él­mény barátságba kerülni és együttműködni olyan emberek­kel, akik nyitottak felénk, barát­sággal és szimpátiával viszonyul­nak Magyarországhoz. A kapcsolatfelvétel ötletével felkerestem Tengerdi Antal alpol­gármester urat, akitől biztatást kaptam az elképzelésem meg­valósításához. Olsztyn főpol­gármestere ugyancsak szimpátiá­val és nyitottsággal viszonyult az ötletemhez, amit júliusi talál­kozásunkkor megerősített. Az együttműködés gondolatának megvalósításához nagy ösztön­zést jelentettek az olsztyni Len­gyel-Magyar Baráti Kör képvi­selőivel való találkozásaim. Ta­pasztalhattam a barátság szülte nagy lelkesedést az együtt­működés iránt. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy szükség volna egy helyre, egy szerveze­tre, ahol lengyelbarát soproniak megszerezhetnék, bővíthetnék Lengyelországról és a Mazuri­­tavak vidékéről ismereteiket, új barátokra lelhetnek. Mindenki, akivel megosztottam az együttműködéssel kapcsolatos gondolataimat, egyetértett abban, hogy ilyen lehetőséget jelentene egy Sopronban működő Magyar- Lengyel Baráti Kör, amely ter­veink szerint januárban tartja alakuló összejövetelét. Szeretettel várunk minden érdeklődőt és szimpatizánst. Kiss Danuta 2001. DECEMBER 14. Sopron, egészen közelről Elkészült a városról szóló CD Sopron internetes honlapjának egyik leglátogatottabb és legnépszerűbb oldala a Képindex, amelyről két évvel ezelőtt éppen a Nyugati Kapu hasábjain írtunk. A hatalmas mennyiségű kép- és információanyag készítője Drávai István, kiadója az Internet-Sopron Egyesület. A digitális anyag alapja lehet egy városi adatbázis megteremtésének, azon túl, hogy azt mindenképpen el kell juttatni az internettel nem rendelkező soproniakhoz és nem soproniakhoz egyaránt. Az eredeti ter­vekhez és az interneten - www.sopron.hu - jelen pillanatban is megtalálható anyaghoz képest jelentősen kibővült tartalommal elkészült a CD, amelynek meg­jelenése a közeljövőben várható. Dr. Winkler Gábor építészt, a Nyugat-ma­gyarországi Egyetem professzorát a Sopron történetében eddigi egyedülálló - önkormányzati pályázattal is támogatott - vállalkozásról kérdeztük. A tervekkel már korábban meg­ismerkedtem. Való igaz, kez­detben úgy tűnt, a szerző elképzelései nehezen valósíthatók meg. Az elkészült CD arról győzött meg, hogy Drávai István kitartó munkával, szorgalommal, kitartással, nem utolsósorban pedig jó történeti és művészi érzékkel sikerrel tel­jesítette a kitűzött célokat. Az anyag gondosan felépített, jó arányérzék­kel létrehozott alkotás, számtalan új értékkel, esetenként a téma sajátosan újszerű megközelítésével. Felépítése szómagyarázattal kezdődik, majd a városvár és a település kultúrájának összefoglaló krónikáját adja. Külön fejezet szól a helyi védelemre ki­szemelt értékes épületekről. Az anya­got digitális felvételek gazdagítják, teszik mindenki számára érthetővé, használhatóvá. Maga az információs technika kiváló, gyors és jól használ­ható. A kutatást, tájékozódást a város és a képek hangulatához illő muzsika teszi még emlékezetesebbé. - Szükség van a szómagyarázatra? - Véleményem szerint igen helyes a szerepeltetése, hiszen megkönnyíti az eligazodást az anyagban. A meg­határozások köre valóban a Sopron­nal kapcsolatos, legfontosabb épí­tészeti fogalmakat tartalmazza, még­hozzá a legkorszerűbb irodalomra tá­maszkodva, olvasmányos, jól érthető formában. A szógyűjteményt teljesen mainak érzem, mely valóban meg­könnyíti a szöveg megértését, de ön­magában is sok tájékoztatást ad. — Történeti és kultúrtörténeti is­mereteket?­­ Ezt is, azt is. Szépen felépített fe­jezete a CD-nek a soproni „városvár” története. A munka forrásjegyzéke bizonyítja, hogy a szerző a téma új és legújabb irodalmát jól ismeri. Szö­vege ezekre a kutatásokra támasz­kodik, újszerű, friss ismereteket közvetít. Érdekesek, tanulságosak az illusztrációk, melyekből - a dolog természeténél fogva — kevesebb ju­tott a szövegbe, mint a későbbi épületleírásoknál. A történeti és kul­túrtörténeti ismeretek kettébontása nehéz feladat elé állította Drávai Istvánt, hiszen gyakran nehéz eldön­teni, hogy a város történetének egy­­egy izgalmas eseménye a tele­püléskrónika vagy éppen a művé­szettörténeti események körébe tar­tozik-e.­­ A történeti leírások, épületek is­mertetésének kiindulópontja Csatkai Endre-Dercsényi Dezső topográfiá­ja. - Ez a mű ma is a legidézettebb soproni forrás a hazai és a külföldi szakirodalomban. Az 1953-ban pa­pírra vetett értékelésekkel ma már csak részben értünk egyet. Az elmúlt évtizedek kutatásai alapvetően új eredményeket hoztak, azután a század is egyet előre rukkolt, ma már más szemlélettel ítéljük meg a 19. és a 20. század teljesítményét, mint a kortársak. Drávai István nagy ér­deme, hogy az új ismereteket min­denben figyelembe vette és a korábbi értékelés szemléletén is korunk új megítélésének megfelelően módosí­tott, időszerűen, szakszerűen. - Hogyan szolgálja a munka a város polgárainak tájékoztatását? - A házak leírása előtt a szerző megadja a telek helyrajzi számát, a műemléki védettségét is. Ezzel a mindennapi használat igényeit segíti, a város polgárai bármilyen időben hiteles tájékoztatást kapnak a birto­kukban lévő, illetve megvásárolandó épület legfontosabb adatairól. Ha az anyag az internetre felkerül, köz­vetlenül szolgálja a tájékoztatást, így a hatósági és a várospolitikai munka nagy segítője lehet. El kell mondani, hogy a Lövérekről nincs ismertetés. Ha erről is készülne anyag, annak megbízható alapjául szolgálhatna a „helyi védettségű” épületek jegyzéke és leírása, me­lyeket a közgyűlés rendeletének első melléklete tartalmazza. Várospoliti­ka szempontból példamutató érdem lenne, ha az összeállítás alatt álló városi lista már készülő formájában, gondos feldolgozásban rákerülhetne az Internet oldalaira. Az épülettulaj­donosoknak időben ráirányíthatná a figyelmét a birtokukban lévő épület kivételes értékeire. Ugyanakkor a teendőikre is felhívná a figyelmet. Ez az anyag a helyi védelemről meg­hozandó helyi rendelet hatásosságát nagyban növelné. Mindezek mellett a demokratikus városi közéletben mintaadó példa lehetne a jó időben történő, szakszerű és meggyőző tájékoztatásra.­­ Drávai István igényessége és fáradhatatlan munkakedve szintén példamutató. - Nyugodtan mondhatjuk ezt, amiképp azt is, hogy CD-je jól kezel­hető, hiteles információk forrása, ugyanakkor a város történetének és művészi értékeinek mélyebb össze­függéseire hívja fel a figyelmet. Egyik legnagyobb értéke a település mai arculatát bemutató friss fo­tóanyag, amely néhány esztendő múlva már dokumentumértékkel bír. A munka nagy előnye, hogy a tu­dományos-művészeti feldolgozás mellett a polgárok gyakorlati tájé­koztatását szolgálja, segítve őket a mindennapi életben és az építésügy bonyolult világában való eligazodás­ban. Közzététele egyben az önkor­mányzat nagyvonalú gesztusa is lenne a lakók felé. Végül a leg­nagyobb lehetőségek egyikéről, a közlési technika nyitottságáról szól­nék. Igény esetén akár naponta ki lehet egészíteni. A CD így szel­lemében és technikájában is igazi, huszonegyedik századi alkotás - mondta dr. Winkler Gábor építész­professzor. Tóth Éva Drávai Istv­án felvétele NYUGATI KAPU

Next