Nyugati Kapu, 2002 (4. évfolyam, 133-168. szám)

2002-10-25 / 168. szám

Köztéri Találkozások • Disputa • Gazdaság • Postabontás A pontonhíd meg a makrapipás ember Mit csinálna a makrapipás em­ber? Átmenne a pontonhídon. Azt biztosan nem tenné. Megün­nepeltük a nevezetes dátumot, koszorúztunk, volt pontonavató (elhangzott: "A híd azt jelképezi, hogy a folyó jobb és bal partján emberek élnek.­"), emlékeztünk a szabadságharc százötvenötö­dik évfordulójára országhatá­ron belül és kívül, hogy aztán egy évig megint elfeledjük már­cius idusát, azokat a szép meg nagy napokat. Ünnep kell a nép­nek. Hát volt. A jelmondat - Haza és haladás, akkor és most - ösz­­szekötötte a két esztendőt, s ha tovább fűzzük az álmot, igyek­szünk elgondolni, amit sokan és sokszor elgondoltak már azóta, hogy legendákat kapott a nép, vértanúkat a föld. Valaki azt kér­dezte a szombati soproni ünnepen, mit csinálna a makrapipás ember, a fiatal Petőfi, ha élne, ha visszajön­ne, mint ahogy az üstökös. Válasz is érkezett rá, a pontonhíd nem ér­dekelné, még akkor se, ha Európa hídnak mondják, rangos uraságok szolgálatába ma sem szegődne, egyik párthoz sem csatlakozna, de talán hirdetné, hogy veszélyes do­log illúziókban élni, reggeltől estig ábrándozni a múltról, egy szívvel, egy lélekkel, egy közös akarattal kell elindulni a szabadság útján, korszerűnek kell lenni, magyar­ként kapcsolódni az európai hala­dásba. Mondaná az embereknek, béküljenek ki magukkal és egy­mással, kezdjenek új, igaz életet, kiáltaná Horatius szavával, hogy merjünk gondolkodni, jobbat, szebbet, többet akarni az egyszerű emberfiának. Biztosan kiáltaná. De mégha olyan szépen és erő­sen szónokolna is, ha arra in­tene, hogy a nagy és kicsi min­dig viszonylagos, ahogy egyre magasabbra merészkedünk, úgy lesz szűkebb a világ, s merül el a múlandóságban nagyképűség, dölyf, rang, cím, kitüntetés, de marad a tisztaság, az egysze­rűség, a számítás nélküli - jegyzi meg másvalaki -, kevesen figyel­nének rá. Alighanem kifütyül­nék, köveket dobálnának utána, mint egykor a kiskunsági or­szágúton az akkori közigazgatás embereinek biztatására a vá­lasztó­polgárok. Petőfi? Nem is értenék. Ahogy azt sem, minek kellett megépítenünk sok-sok millióért azt a pontonhidat. K. L. A sógorok magasra tették a mércét Mit akar Hans Niessl tartományfőnök? Burgenland tartományfőnöke 2010-ig a jelenleginek az ötven szá­zalékára kívánja csökkenteni a tar­tományban a szén-dioxid kibocsá­tást. A koncepciót júniusig dolgozzák ki. Hans Niessl nem csak a gazdasági növekedésben, hanem a környezet- és klímavé­delemben is az első helyen sze­retné látni Burgenlandot. A tarto­mány az alternatív, megújuló energiafelhasználásban Ausztriá­ban éllovasnak számít. Szélerőmű­vek termelnek áramot, biomassza erőműveket helyeztek üzembe, a megújuló energiaforrásokat kutató centrum működik Németújváron. A tartomány támogatást ad magán­­személyeknek a lakások környe­zetkímélő energiafelhasználásának bevezetéséhez. Az említett koncep­ció kidolgozása során a szakembe­rek megvizsgálnak minden olyan területet, ahol az üvegházhatást előidéző gázok keletkeznek. A fű­tési rendszereket éppúgy vizsgál­ják, mint az ipari létesítményeket. K. L. Együttműködési megállapodást kötöttek Együttműködési megállapodással erősítette kapcsolatait a Soproni Városüzemeltetési Kft., valamint a Soproni Rendőrkapitányság. Az esemény az utóbbi helyen volt, a dokumentumot a kft. ügyvezető igazgatója és a kapitányság vezető­je látta el kézjegyével. A drogról szólnak Az oktatási tárca májusban küldi el az ország középiskoláiba azt a ki­adványt, amelyben a drog­­megelőzésről lesz szó. A füzet a tanárok és diákok számára készül. Felsőfokon finom fánkkal és áfonyával vártak A Kelemen-havasoktól Sepsiszentgyörgyig Emlékezés ez egy nyári útra, tájakra, emberekre. A Nyugat-magyar­országi Egyetem hallgatóiként - gödöllői társainkkal együtt - tavaly július 13. és 20. között jártunk Erdélyben. Különös érzéssel voltunk - vagyunk az egy hét alatt, s még most is. Ezt az érzést mindegyikünk helyett Márai Sándor fogalmazta meg a legtalálóbban "A domboldalon állok és a világot nézem. Egy felhőt látok, alatta jegenyefákat. Csönd van. Most egy madár száll föl. Utána nézek, amíg látom. Most már nem látok semmit, csak a felhőt. De egy pillanatra, a felhő és a jegenyék között úgy érzem, mintha megértettem volna valamit." 10. Felsőlok másik büszkesége a Mátyás István által tervezett lak­tanya, ami a negyvenes évek elején épült, mindössze három hónap alatt, s még ma is az eredeti formá­jában látható. Ez a laktanya adott otthont a 32. székely határvadász zászlóalj zömének, katonái Sebő Ödön főhadnagy vezetésével 1944 nyarán a Gyimesi-szorost védték az előrenyomuló szovjet csapatok ellen. Gyimesközéplokon csak áthalad a buszunk, s nemsokára megérke­zünk Gyimesbükkre, az ezer éves határ menti utolsó magyar faluba. Első utunk Antal Mária nyugdíjas pedagógus házába vezet. A ház na­gyobb részét múzeumnak rendezte be. A tanárnő 1975 óta gyűjti a gyi­­mesi emberek múltjához kötődő dokumentumokat, tárgyakat, me­lyek között festett bútorok, szőtte­sek, népviseletek, fa- és cserépedé­nyek éppúgy találhatók, mint jellegzetes hímzésminták, művé­szien faragott sulykok vagy gyíme­­si írott tojások. A múzeumban eltöltött egy óra után a Gyimesbükk végén álló, az egykori határt védő Rákóczi-vár­­hoz indulunk. Kőlépcső vezet fel a tizenhetedik században épült erő­dítmény romjaihoz, melynek stra­tégiai fontosságát háromszáz esz­tendő eseményei tanúsítják. Tövében még ma is áll a Szent Ko­rona alakját mintázó határjelzés. Ahogy a hűvös követ megérintem, mintha megcsapna a történelem szele. Fél évszázaddal ezelőtt itt lőállások voltak, golyózáporban és gránátesőben tartóztatta fel egy zászlóaljnyi magyar a szovjet hade­rőt, racionális szempontból nézve érthetetlenül és fölöslegesen, a há­ború végén, mikor már minden el­dőlt. A bennem fölmerülő kérdésre a kő sem ad választ, makacsul és némán őrzi titkát, a magyar törté­nelem egy darabkáját. A múltban való merengésből egy érkező vo­nat füttye zavar fel, csapatunk is lassan szállingózik az autóbusz felé a késő délutáni napsütésben. Visz­­szaindulunk Felsőlokra, ahol a gimnáziumban kiadós vacsorát ka­punk. A mai élményeinket megko­ronázandó, az estét egyik Csíksze­redái barátunk nagyszüleinél töltjük vendégségben. Fánkkal, áfonyával várnak minket. Furulyaszóval és nótával búcsúztatjuk a napot. (A befejező rész következik) Lengyel Zita Mi hogyan bánunk a vízzel? Tizenegy esztendeje, a Dub­­linban tartott környezetvé­delmi világkonferencián a víz világnapjának nyilvánították március huszonkettedikét. Számos rendezvény kötődik a holnapi ünnephez, például egy Sopron környéki túra is, amelynek résztvevői - talál­kozó 9 órakor a Lővér Uszo­dánál­­ különböző forrásokat keresnek fel. Forrásokhoz, folyókhoz, tenge­rekhez, az ünnephez passzol a kitűnő Kafka (Közép-európai folyóirat) minap megjelent 2003/9-es száma, hiszen a vízről, az életet adó, kultúrákat tápláló, de halált és pusztulást is hozó folyékony anyagról szólnak az írásai, arról, hogyan bánunk a vízzel - hogyan Sopronban és környékén? -, annak minden megjelenési formájával, legyen az talaj-, folyó-, tó- vagy ten­gervíz. Ez a hogyan pedig eldönt­heti az egyes régiók, de az egész "kék bolygó" jövőjét is. Aligha véletlenül emlékeznek a szer­kesztők a tavaly decemberben Brémában elhunyt Ivan Illichre - a modern társadalom egyik leg­dacosabb, legfelkavaróbb kri­tikusa hetvenhat esztendőt élt -, aki a H20 és a feledés vizei című könyvében azt írja: "Manapság a ví£ az, amit tisztítani kell ahhoz, hogy biztosítva legyen az emberi túlélés. A ITC és a víz egymás el­lentéteivé váltak: a H2O a mo­dern idők társadalmi terméke, technikai megművelést igénylő szűkös készlet. Ellenőrzött fo­lyékony anyag, mely elvesztette az álmok visszatükrözésének ké­pességét." Töprenghetünk az ol­vasottakon: Isten lelke már rég nem a vizek, hanem egyre gyak­rabban a kiszáradt földek felett lebeg; a víz a legfontosabb éle­lem; több mint egymilliárd em­ber él úgy, hogy nem biztosított számára a tiszta ivóvízhez való hozzáférés; becslések szerint évente ötmillió ember, többsé­gében gyermek hal meg a rossz vízellátás következtében, a ke­vésbé fejlett országokban a be­tegségek közel nyolcvan százalé­ka a fertőzött vízre vezethető vissza; a világ lakosságának egy­­harmada olyan területeken él, el­sősorban Afrikában, a Közel-Ke­leten és Nyugat-Ázsiában, ahol vízhiány uralkodik és félő, hogy ez az arány 2050-ig a duplájára nő... A szakértők nyomatékossá te­szik, hogy a hiány lassan már elér bennünket is. Elsősorban nem ökológiai, hanem szociális és politikai fenyegetésként. A víz­­keresés - aligha kell bizonygatni a holnapi világnap előtt - élet-halál kérdése. Deák téri időjelző Amit a meteorológiai műszerek mutatnak Közép-Európa leghosszabb te­rén az időjárásjelző kilenc év­tizeden át a város dísze volt. Jellegzetes formájával, a ben­ne működő meteorológiai mű­szerekkel nem csak a városla­kók, hanem a hazai és külföldi látogatók figyelmét is magára vonta. Néhány év kihagyás után, december közepén ismét meteorológiai adatokat szolgál­tat az érdeklődők számára. A régi barográffal, hőmérséklet­íróval, higrográffal sok gond volt: naponta kellett őket beállítani, az órát felhúzni. A felújításkor német gyártmányú digitális műszerekre váltottak. Az új automata decem­ber 15-én állt a városlakók és a Sopronba látogatók szolgálatára. A műszer digitális kijelzővel ren­delkezik, így könnyebben olvas­hatók le az információk. A lég­nyomás változásából a következő órák, illetve napok időjárására is lehet következtetni. A kijelző négy fő részből áll. A felsőn a dátum, a pontos idő és a holdfázis látható. Ez utóbbi fontos a természetben élő emberek szá­mára, hiszen a Hold állása nagy hatással van az élővilágra. A lég­nyomás változását aszerint szem­lélhetjük, hogy csökken vagy emelkedik. Itt találhatók a légnyo­másból számított előrejelzés ikon­jai: eső, napsütés, változó felhő­zet. A műszer hiányossága, hogy a kijelzőben nincs feltüntetve a pontos nyomásérték, csak annak tendenciája, ezért csak rövid távú előrejelzés készíthető. Ha a légnyomás süllyed, akkor pár napon belül az időjárás megvál­tozik, a műszer alacsony nyomású légköri képződmény, ciklon kö­zeledtét jelzi, mely felhőképző folyamatokat indít, így csapadékra lehet számítani. Nyáron, ha pár óra leforgása alatt a légnyomás hirtelen süllyedni kezd, bekö­vetkezhet a zivatar. A légnyomás emelkedésével a leszálló, felhő­oszlató hatások érvényesülnek, ezzel napos, derült idő jár. Ta­vasszal ilyen anticiklonális hely­zetben alakulnak ki a fagyok. A következő két kijelzőn a hő­mérsékletet és a páratartalmat lát­hatjuk, tehát a levegő pillanatnyi fizikai állapotát. Egyik ablakon az in-, a másikon pedig az outsight felirat van, az utóbbi jelöli a kint uralkodó viszonyokat. Adatai pontosak, mivel érzékelője a fém­ház kupolájában található. A má­sik felirat a mérőházon belüli ér­tékeket mutatja. Ezek - az üvegablakra sütő Nap hatására - irreálisan magasak lehetnek. A digitális műszer hátoldalán a Nyugat-magyarországi Egyetem által felajánlott hagyományos mű­szerek találhatók, hajszálas hig­­rométer, folyadék-hőmérő, de ezek skáláihoz a harmatpont-dep­­ressziót és telítettségi páranyo­mást is hozzárendeltek, melyek segítségével a harmatpont értékét is kiszámolhatjuk. Aki az össze­függéseket ismeri, sokoldalú tá­jékozódást kaphat a levegő pilla­natnyi fizikai állapotáról. Kiszámíthatja az aktuális páranyo­mást, a telítettségi hiányt és az említett harmatpontot is. A har­matpont a vízgőz telítettségi hő­mérsékletét mutatja a levegőben. Ez alatt megindul a vízgőz kicsa­pódása, harmat rakódik le fűre, kőre, télen pedig dér képződik. Kiss Márton 10/ a Szent Orsolya Gimnázium 2003. MÁRCIUS 21.3

Next