Nyugati Kapu, 2002 (4. évfolyam, 133-168. szám)
2002-10-25 / 168. szám
Köztéri Találkozások • Disputa • Gazdaság • Postabontás A pontonhíd meg a makrapipás ember Mit csinálna a makrapipás ember? Átmenne a pontonhídon. Azt biztosan nem tenné. Megünnepeltük a nevezetes dátumot, koszorúztunk, volt pontonavató (elhangzott: "A híd azt jelképezi, hogy a folyó jobb és bal partján emberek élnek."), emlékeztünk a szabadságharc százötvenötödik évfordulójára országhatáron belül és kívül, hogy aztán egy évig megint elfeledjük március idusát, azokat a szép meg nagy napokat. Ünnep kell a népnek. Hát volt. A jelmondat - Haza és haladás, akkor és most - öszszekötötte a két esztendőt, s ha tovább fűzzük az álmot, igyekszünk elgondolni, amit sokan és sokszor elgondoltak már azóta, hogy legendákat kapott a nép, vértanúkat a föld. Valaki azt kérdezte a szombati soproni ünnepen, mit csinálna a makrapipás ember, a fiatal Petőfi, ha élne, ha visszajönne, mint ahogy az üstökös. Válasz is érkezett rá, a pontonhíd nem érdekelné, még akkor se, ha Európa hídnak mondják, rangos uraságok szolgálatába ma sem szegődne, egyik párthoz sem csatlakozna, de talán hirdetné, hogy veszélyes dolog illúziókban élni, reggeltől estig ábrándozni a múltról, egy szívvel, egy lélekkel, egy közös akarattal kell elindulni a szabadság útján, korszerűnek kell lenni, magyarként kapcsolódni az európai haladásba. Mondaná az embereknek, béküljenek ki magukkal és egymással, kezdjenek új, igaz életet, kiáltaná Horatius szavával, hogy merjünk gondolkodni, jobbat, szebbet, többet akarni az egyszerű emberfiának. Biztosan kiáltaná. De mégha olyan szépen és erősen szónokolna is, ha arra intene, hogy a nagy és kicsi mindig viszonylagos, ahogy egyre magasabbra merészkedünk, úgy lesz szűkebb a világ, s merül el a múlandóságban nagyképűség, dölyf, rang, cím, kitüntetés, de marad a tisztaság, az egyszerűség, a számítás nélküli - jegyzi meg másvalaki -, kevesen figyelnének rá. Alighanem kifütyülnék, köveket dobálnának utána, mint egykor a kiskunsági országúton az akkori közigazgatás embereinek biztatására a választópolgárok. Petőfi? Nem is értenék. Ahogy azt sem, minek kellett megépítenünk sok-sok millióért azt a pontonhidat. K. L. A sógorok magasra tették a mércét Mit akar Hans Niessl tartományfőnök? Burgenland tartományfőnöke 2010-ig a jelenleginek az ötven százalékára kívánja csökkenteni a tartományban a szén-dioxid kibocsátást. A koncepciót júniusig dolgozzák ki. Hans Niessl nem csak a gazdasági növekedésben, hanem a környezet- és klímavédelemben is az első helyen szeretné látni Burgenlandot. A tartomány az alternatív, megújuló energiafelhasználásban Ausztriában éllovasnak számít. Szélerőművek termelnek áramot, biomassza erőműveket helyeztek üzembe, a megújuló energiaforrásokat kutató centrum működik Németújváron. A tartomány támogatást ad magánszemélyeknek a lakások környezetkímélő energiafelhasználásának bevezetéséhez. Az említett koncepció kidolgozása során a szakemberek megvizsgálnak minden olyan területet, ahol az üvegházhatást előidéző gázok keletkeznek. A fűtési rendszereket éppúgy vizsgálják, mint az ipari létesítményeket. K. L. Együttműködési megállapodást kötöttek Együttműködési megállapodással erősítette kapcsolatait a Soproni Városüzemeltetési Kft., valamint a Soproni Rendőrkapitányság. Az esemény az utóbbi helyen volt, a dokumentumot a kft. ügyvezető igazgatója és a kapitányság vezetője látta el kézjegyével. A drogról szólnak Az oktatási tárca májusban küldi el az ország középiskoláiba azt a kiadványt, amelyben a drogmegelőzésről lesz szó. A füzet a tanárok és diákok számára készül. Felsőfokon finom fánkkal és áfonyával vártak A Kelemen-havasoktól Sepsiszentgyörgyig Emlékezés ez egy nyári útra, tájakra, emberekre. A Nyugat-magyarországi Egyetem hallgatóiként - gödöllői társainkkal együtt - tavaly július 13. és 20. között jártunk Erdélyben. Különös érzéssel voltunk - vagyunk az egy hét alatt, s még most is. Ezt az érzést mindegyikünk helyett Márai Sándor fogalmazta meg a legtalálóbban "A domboldalon állok és a világot nézem. Egy felhőt látok, alatta jegenyefákat. Csönd van. Most egy madár száll föl. Utána nézek, amíg látom. Most már nem látok semmit, csak a felhőt. De egy pillanatra, a felhő és a jegenyék között úgy érzem, mintha megértettem volna valamit." 10. Felsőlok másik büszkesége a Mátyás István által tervezett laktanya, ami a negyvenes évek elején épült, mindössze három hónap alatt, s még ma is az eredeti formájában látható. Ez a laktanya adott otthont a 32. székely határvadász zászlóalj zömének, katonái Sebő Ödön főhadnagy vezetésével 1944 nyarán a Gyimesi-szorost védték az előrenyomuló szovjet csapatok ellen. Gyimesközéplokon csak áthalad a buszunk, s nemsokára megérkezünk Gyimesbükkre, az ezer éves határ menti utolsó magyar faluba. Első utunk Antal Mária nyugdíjas pedagógus házába vezet. A ház nagyobb részét múzeumnak rendezte be. A tanárnő 1975 óta gyűjti a gyimesi emberek múltjához kötődő dokumentumokat, tárgyakat, melyek között festett bútorok, szőttesek, népviseletek, fa- és cserépedények éppúgy találhatók, mint jellegzetes hímzésminták, művészien faragott sulykok vagy gyímesi írott tojások. A múzeumban eltöltött egy óra után a Gyimesbükk végén álló, az egykori határt védő Rákóczi-várhoz indulunk. Kőlépcső vezet fel a tizenhetedik században épült erődítmény romjaihoz, melynek stratégiai fontosságát háromszáz esztendő eseményei tanúsítják. Tövében még ma is áll a Szent Korona alakját mintázó határjelzés. Ahogy a hűvös követ megérintem, mintha megcsapna a történelem szele. Fél évszázaddal ezelőtt itt lőállások voltak, golyózáporban és gránátesőben tartóztatta fel egy zászlóaljnyi magyar a szovjet haderőt, racionális szempontból nézve érthetetlenül és fölöslegesen, a háború végén, mikor már minden eldőlt. A bennem fölmerülő kérdésre a kő sem ad választ, makacsul és némán őrzi titkát, a magyar történelem egy darabkáját. A múltban való merengésből egy érkező vonat füttye zavar fel, csapatunk is lassan szállingózik az autóbusz felé a késő délutáni napsütésben. Viszszaindulunk Felsőlokra, ahol a gimnáziumban kiadós vacsorát kapunk. A mai élményeinket megkoronázandó, az estét egyik Csíkszeredái barátunk nagyszüleinél töltjük vendégségben. Fánkkal, áfonyával várnak minket. Furulyaszóval és nótával búcsúztatjuk a napot. (A befejező rész következik) Lengyel Zita Mi hogyan bánunk a vízzel? Tizenegy esztendeje, a Dublinban tartott környezetvédelmi világkonferencián a víz világnapjának nyilvánították március huszonkettedikét. Számos rendezvény kötődik a holnapi ünnephez, például egy Sopron környéki túra is, amelynek résztvevői - találkozó 9 órakor a Lővér Uszodánál különböző forrásokat keresnek fel. Forrásokhoz, folyókhoz, tengerekhez, az ünnephez passzol a kitűnő Kafka (Közép-európai folyóirat) minap megjelent 2003/9-es száma, hiszen a vízről, az életet adó, kultúrákat tápláló, de halált és pusztulást is hozó folyékony anyagról szólnak az írásai, arról, hogyan bánunk a vízzel - hogyan Sopronban és környékén? -, annak minden megjelenési formájával, legyen az talaj-, folyó-, tó- vagy tengervíz. Ez a hogyan pedig eldöntheti az egyes régiók, de az egész "kék bolygó" jövőjét is. Aligha véletlenül emlékeznek a szerkesztők a tavaly decemberben Brémában elhunyt Ivan Illichre - a modern társadalom egyik legdacosabb, legfelkavaróbb kritikusa hetvenhat esztendőt élt -, aki a H20 és a feledés vizei című könyvében azt írja: "Manapság a ví£ az, amit tisztítani kell ahhoz, hogy biztosítva legyen az emberi túlélés. A ITC és a víz egymás ellentéteivé váltak: a H2O a modern idők társadalmi terméke, technikai megművelést igénylő szűkös készlet. Ellenőrzött folyékony anyag, mely elvesztette az álmok visszatükrözésének képességét." Töprenghetünk az olvasottakon: Isten lelke már rég nem a vizek, hanem egyre gyakrabban a kiszáradt földek felett lebeg; a víz a legfontosabb élelem; több mint egymilliárd ember él úgy, hogy nem biztosított számára a tiszta ivóvízhez való hozzáférés; becslések szerint évente ötmillió ember, többségében gyermek hal meg a rossz vízellátás következtében, a kevésbé fejlett országokban a betegségek közel nyolcvan százaléka a fertőzött vízre vezethető vissza; a világ lakosságának egyharmada olyan területeken él, elsősorban Afrikában, a Közel-Keleten és Nyugat-Ázsiában, ahol vízhiány uralkodik és félő, hogy ez az arány 2050-ig a duplájára nő... A szakértők nyomatékossá teszik, hogy a hiány lassan már elér bennünket is. Elsősorban nem ökológiai, hanem szociális és politikai fenyegetésként. A vízkeresés - aligha kell bizonygatni a holnapi világnap előtt - élet-halál kérdése. Deák téri időjelző Amit a meteorológiai műszerek mutatnak Közép-Európa leghosszabb terén az időjárásjelző kilenc évtizeden át a város dísze volt. Jellegzetes formájával, a benne működő meteorológiai műszerekkel nem csak a városlakók, hanem a hazai és külföldi látogatók figyelmét is magára vonta. Néhány év kihagyás után, december közepén ismét meteorológiai adatokat szolgáltat az érdeklődők számára. A régi barográffal, hőmérsékletíróval, higrográffal sok gond volt: naponta kellett őket beállítani, az órát felhúzni. A felújításkor német gyártmányú digitális műszerekre váltottak. Az új automata december 15-én állt a városlakók és a Sopronba látogatók szolgálatára. A műszer digitális kijelzővel rendelkezik, így könnyebben olvashatók le az információk. A légnyomás változásából a következő órák, illetve napok időjárására is lehet következtetni. A kijelző négy fő részből áll. A felsőn a dátum, a pontos idő és a holdfázis látható. Ez utóbbi fontos a természetben élő emberek számára, hiszen a Hold állása nagy hatással van az élővilágra. A légnyomás változását aszerint szemlélhetjük, hogy csökken vagy emelkedik. Itt találhatók a légnyomásból számított előrejelzés ikonjai: eső, napsütés, változó felhőzet. A műszer hiányossága, hogy a kijelzőben nincs feltüntetve a pontos nyomásérték, csak annak tendenciája, ezért csak rövid távú előrejelzés készíthető. Ha a légnyomás süllyed, akkor pár napon belül az időjárás megváltozik, a műszer alacsony nyomású légköri képződmény, ciklon közeledtét jelzi, mely felhőképző folyamatokat indít, így csapadékra lehet számítani. Nyáron, ha pár óra leforgása alatt a légnyomás hirtelen süllyedni kezd, bekövetkezhet a zivatar. A légnyomás emelkedésével a leszálló, felhőoszlató hatások érvényesülnek, ezzel napos, derült idő jár. Tavasszal ilyen anticiklonális helyzetben alakulnak ki a fagyok. A következő két kijelzőn a hőmérsékletet és a páratartalmat láthatjuk, tehát a levegő pillanatnyi fizikai állapotát. Egyik ablakon az in-, a másikon pedig az outsight felirat van, az utóbbi jelöli a kint uralkodó viszonyokat. Adatai pontosak, mivel érzékelője a fémház kupolájában található. A másik felirat a mérőházon belüli értékeket mutatja. Ezek - az üvegablakra sütő Nap hatására - irreálisan magasak lehetnek. A digitális műszer hátoldalán a Nyugat-magyarországi Egyetem által felajánlott hagyományos műszerek találhatók, hajszálas higrométer, folyadék-hőmérő, de ezek skáláihoz a harmatpont-depressziót és telítettségi páranyomást is hozzárendeltek, melyek segítségével a harmatpont értékét is kiszámolhatjuk. Aki az összefüggéseket ismeri, sokoldalú tájékozódást kaphat a levegő pillanatnyi fizikai állapotáról. Kiszámíthatja az aktuális páranyomást, a telítettségi hiányt és az említett harmatpontot is. A harmatpont a vízgőz telítettségi hőmérsékletét mutatja a levegőben. Ez alatt megindul a vízgőz kicsapódása, harmat rakódik le fűre, kőre, télen pedig dér képződik. Kiss Márton 10/ a Szent Orsolya Gimnázium 2003. MÁRCIUS 21.3