Orient Expressz, 1994. július-december (3. évfolyam, 26-50. szám)

1994-07-04 / 26. szám

orient ex polvári Ih®ilätoip9 Lkfifixljj'íi­­î^^tnUïjî IEMimiM * fPtefk­eildSss Fkft^Ktfk­feă £i^mE^k4^i * 1994. július 4-10. * III. évf. 26. (74.) szám * Ára: 1501ej/19,50 Ft. Szúnyognépség Az ország több városában járva megkérdeztük az utca emberét, hogy mennyiben valósultak meg a négy és fél esztendővel ezelőtti reményei. A válaszok több mint elkeserítőek voltak: alig-alig akadt olyan, aki ne zoksza­vakkal kezdte volna mondandóját. A feleletek közül talán a legfájóbb az egyik forradalmáré volt, aki még a bari­kádok felé sem menne, nem hogy harcoljon. „Ezekért? Hát nem látja, hogy kik kerültek hatalomra? Szúnyognép, aki most megszívja magát. Éhesek és vérszomjasok. A közem­berre fittyet hánynak. ” De sirám hallatszik nemegyszer a hatalomközeliek szájából is, hogy a köznép nem érti, ha valaki gyáros lesz és cége van az többeknek munkahelyet jelent. Persze, így igaz. Csakhogy a köztulajdon válik egyetlen rövidke pil­lanat alatt magáncéggé. Lakásom körül nem egy élel­miszerbolt „ment tönkre” szinte hetek alatt, kongott az ürességtől, hogy mint magánvállalkozás virágozzék fel hirtelen, vagyis vásárolja meg valaki szinte semmiért. Ez a módszer. S már hallom is, hogy ez nem lopcis, ez ügyes­kedés, mert ugyebár milyen élelmesen „csente” el magá­nak azt, ami nem volt az övé. Tévedés ne essék: igenis legyen minél több magáncég, magánvállalat, magán nagyüzem. De ehhez a tulaj ne a mi pénzünket, vagyonunkat lopja el, s ne ezt kockáztassa olykor fan­tázianélküli vállalkozásokban, hanem hozza a saját tőkéjét, vagyonát és azzal indítsa be a vállalkozást, és hozzon létre valóban új munkahelyeket. Hogy ilyen is akad, az kétségtelen. A többség azonban nem ezt tette, ők a közös vagyonból sajátítottak ki különböző úton-módon magánvállalkozásokat. Legfőképp annak a bizonyos sasszem-brigádnak a volt tagjai, meg a pártfunk­cionáriusok, s a hadsereg nyugalmazott tisztjei igyekeztek ily módon meggazdagodni. Persze, felvetődik a kérdés, hogy miért ők és miért a mi bőrünkre? Főleg, most időszerű e kérdőjeles mondat, amikor a nagy ipari cégek magántulajdonba vételére is sort kerítenek. Aki megnézi az Állami Vagyonalap és a Magán Vagyonalap vállalatokhoz kirendelt küldötteinek névsorát, könnyen rájön arra, hogy a hatalmon lévők újból saját maguknak keverik a paklit. Olyan nesztek nektek is - egy kicsi­­, marad nekem is - a lényeg - játék folyik. Ügyeskednek. És biztatják a polgárt, hogy legyen türelemmel, miután ők megszedik magukat, majd elhozzák számára is a jó világot. Már aki a nagy türelmében nem lép át a túlvilági ösvényekre. Ezzel az életszínvonallal ez nem nehéz. Ha mondjuk mégis túléli, hát engedjék meg ne hinnem, hogy egyetlen ilyen újgazdag is jót tesz, esetleg nagy adakozóvá válik. Bizonyság erre a kultúra. Egyelőre egyet­len valamire való mecénást nem talál, államapukának a kiszolgáltatottja. Koldusa. És a kedves „papát” már jórészt kizsebelték a hatalmon lévők, a megmaradt pénzecskéjét pedig éppen most csenik el. Vajon Adrian Năstase Mercedesének árából - hatvan-hetven millió lej -, meg az őt kísérő testőrök fizetéséből, valamint az ugyancsak külföldi gépkocsijuk árából hány könyvet lehetne kiadni? Még a felemelt papíráron is. Vagy a Nicolae Văcăroiu kor­mányfőt kísérő három gépkocsi plusz a személyi testőrök (vajon mitől fél, a kutya sem akarja másvilágra küldeni, megteszi ezt az alkohol is) árából? És így tovább. Na, de hagyjuk a VIP-eket, nekik ez - bármilyen szegény is legyen az ország - ugyebár kijár. Költhetik az adófizető polgár pénzét saját maguk kényelmére, így tanulták ezt a keleti ex-szomszédtól, leszokni róla - egyelőre - nem tudnak. A szúnyognépség az más, az partykra jár. És éli világát: kéz kezet mos, kezet piszkít. Keresi a kiskapukat, tovább ügyeskedik, pénzszomjasan virágoztatja a korrupciót. És amíg e népség tenyészik annak a régi reménynek a közelét sem éljük. Ezt már eltranzakcióztuk. ROMÁN GYŐZŐ /.efte@els Amit sem az átmenetnek, sem a gazdasági és politikai kétértelműségnek nem sikerült letörnie: a fiatalok életkedve. Bizakodásuk a tudat, hogy az eltelt néhány év nekik annyit jelentett, mint az össztársadalomnak egy emberöltő. Képein­ken: a bukaresti Divatművészeti Intézet végzőseinek év végi bemutatója /fönt/; sikeres érettségi vizsga után /lent/. Marad még a Vacaroiu-kormány Az ellenzék bizalmatlansági indítványt terjesztett a parlament elé, azzal indokolva lépését, hogy a kormány nem tudta megoldani az ország gondjait, sőt, romlott az életszínvonal, elhatalmasodott a korrupció, nem halad megfelelő ütemben a privatizáció, nem alakul a piacgazdaság, nem adják meg az emberi, köztük a nemzetiségi jogokat. A szavazásra csütörtökön került sor, amelyen elvetették a bizalmatlansági indítványt. A szavazásról szóló hosszabb írásunkat a következő számunkban közöljük.

Next