Orient Expressz, 1995. január-június (4. évfolyam, 1-27. szám)

1995-01-04 / 1. szám

1995. január 4-10. * IV. évf.1. (99.) szám * Ára: 200 lej/19.50 Ft. Kormány buborékban Még jól ki sem aludták magukat a hatalmon lévők a két esztendei uralmukra rendezett pezsgőzés után, még ott zúgott a dicshimnusz a Victoria-palota termeiben, amikor megérkezett a hír, hogy Resicabányán izzik a levegő, s azok a b­ánya Szörényiek nem akarják észrevenni, hogy - így állította a kormányfő - nőtt az életszínvonaluk. Sőt mi több, ország-világ szeme láttára tüntettek, s hangoztatták, hogy még fizetéssel is csak a létminimum szintjén tengődnek, de fizetés nélkül hatalmas a nyomor. Jól bevált szokás szerint elsőként elterjedt, hogy külföldi „cégek“ szervezték a resicabányai elégedetlenséget, majd azt hangoztatta a kormány­szóvivő, hogy nem csak szakszervezeti, hanem politikai követelései is vannak a krassó-szörényi polgároknak. És emiatt annyira fel voltak háborodva a kormányon lévők, hogy el sem akartak menni a tüntetőkkel beszélgetni. Úgy vélték, békében kell hagyni őket, keverjék-kavarják az ország dolgait úgy, ahogy az nekik tetszik, a nyomorból nagyobb nyomorba kergetve az embereket, mert, úgymond az ország érdekei így kívánták. A nemzet azonban ezt nem értette meg, inkább arra kezdett rájönni, hogy mindinkább lódítanak neki, például azt, hogy jobban él, mint azelőtt. S erre még pezsgőt is bont a miniszterelnök. Utána meg azt állítja, hogy jól halad a privatizáció, amikor még ami előrelépés is történt e téren, azt is visszataszították. Olyan adókat nyomtak a magáncégekre, amelyek tönkreteszik szinte valamennyit, nem beszélve arról, hogy továbbra is pénzelik a veszteséges állami vállalatokat. S ha már nem tudják megoldani a problémákat, akkor mindjárt rákerü­k a cégek vezetőségére, hogy bűnösök, pedig csak, olyan termelési feltételeket teremtett a tulajdonos - vagyis az állami vagyont kezelő kormány -, akkora a bürokrácia, hogy lehetetlen nem csődbe menni. Nicolae Văcăroiu kormányfőnek és csapatának végre meg kell értenie, hogy nem lehet az adófizető állampolgárokat örökösen átverni, becsapni. Rózsaszínbe festeni a helyzetet, amikor az nem is szürke, hanem fekete. A tapsos lódítások ideje lejárt, vagy legalább is leáldozóban van. S az a kormány, amely nem tudja megoldani az ország gondjait, annak mennie kell. A sok manőverezés, kormánypárti hátsó játék után a kormány azt hitte, hogy örök életű, lecserélhetetlen. Ez arrogánsá tette, olyannyira, hogy a bajok emlegetésére kézlegyintés volt a válasz. És minden gondért az ellenzéket okolta, s igyekezett ezt megfélemlíteni, figyelmét lekötni. Ez történt Luca napján is, amikor Raymond Luca ifjúliberális képviselőt szerette volna törvény elé vinni, s emiatt a képviselői mentelmi jogától megfosztani. És éppen az a Chiuzbaian igazságügyminiszter vádolta, aki annak az RNEP-nek a tagja, amelynek elnöke Gheorghe Funar, s róla ugyebár minden mondható csak az nem, hogy nem használja bőven a jelzőket, amikor valakit vagy valakiket „bírál“. Buborékos ez a kormány, belül rózsaszín világot akarna magának tódítani, míg kívül ott a valóság. S tagjai még csodálkoznak, hogy nem tudják megoldani a problémákat. De remélhetőleg nem csodálkoznak sokáig. Egy olyan egységkormány lép majd a helyébe, amely nem egyéni és csoportérdekeket hely­ez előtérbe, hanem az ország érdekeit. S ez pedig egy jogállam megteremtését, piacgazdaság létrehozását, az adófizető állampolgár becsületét, az emberi és ezen belül a nemzetiségi jogok tiszteletben tartását jelentik. És annak elfeledését, hogy volt egyszer egy Văcăroiu kormány. ROMÁN GYŐZŐ

Next